Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. január 7. Nem lobogózták fel a házakat, a hómaradványok miatt nem gereblyézték el a kapuik előtt az utat, mégis ünnep volt Gacsályban. Tizenegy évet vártak 1988. december 28-ra, amikor ismét lett tanácsa a falunak. Dalmadi Kálmán mentegetőzve nyit ajtót, s miközben lenyeli ebédje utolsó falatjait mondja: szívesen lát, de hideg van náluk. Amióta a felesége kórházban van, ő csak a hálószobát fűti, úgy sincs otthon egész nap. A cserépkályha mellé telepszünk, s tulajdonképpen mondanom sem kell jövetelem célját, már válaszol is rá: „Nem volt szándékunk, hogy példát statuáljunk a többi társközségnek. Nem azért akartunk önálló tanácsot, hogy ilyen is legyen a megyében, hanem mert mi úgy éreztük, ez nem jó nekünk. Olyan helyeken, ahol jól működik a közös *tanács, ott jól érzik magukat az emberek.” Gacsályban nem érezték jól magukat. Amikor a hetvenes évek elején megtudták, hogy Rozsállyal és még hat községgel kell közös tanácsot alakítani, megpróbáltak tiltakozni ellene, de ki figyelt rájuk abban az időben. Kimondták hatalmi szóval, hogy ez a jövő útja, a tanácsokat korszerűsíteni kell és aki ágálni mert ellene, annak számolni kellett a következményéivel: kBeke Sándor . bácsi — aki 40 évvel ezcíoíji; huszadma- gával alakítottál nla gacsályi tsz-t, s annak a hetvenes évek elejéig elnöke volt — fel is emlegette: amikor ő szólni mert az egyesítés ellen, csúnyán elbántak vele. összehívták a közgyűlést, aztán meghamisították a szavazatok számát is, hogy lemondassák. ö nem hitte el, hogy a falu új elnököt akar, ezért titkos szavazást kért. Akkor mondott le, amikor megkapta a tagság 83 százalékának őt támogató szavazatát. Így legalább olyan érzéssel mehetett át Méhtelekre főagronómusnak, hogy a falu nem felejtette el amit értük tett. ' Házakat építettek, amikor a villanyt vezették a faluba, kifizették azok helyett, akinek nem jutott rá, s a zárszámadáskor vonták le tőlük. Közműves vizet vittek a házakba és mindössze öt évet kellett az alakulás után várni rá, hogy megkapják a „Kiváló” címet. Beke Sándor elnöksége alatt ötször tüntették ki a tsz-t, s dolgoztak, mert azt tartották: ha jó a tsz, jobban gyarapodik a falu. állatorvosuk, gyógyszertáruk, tudták, hogy őket jelölték ki a közös tanács székhelyéül, de amikor elérkezett az egyesítés ideje, három kilométerrel arrébb alakult meg a tanács. Az Erdőhát egykori központja, ahol korábban a körjegyzőség is volt, tanács nélkül maradt. És nemsokára költözött az orvos, eljus 26-ra összehívta a falugyűlést. Az itt elhangzott felszólalásokból idézünk fel néhány részletet. Bánóczi István: Azt a bizonyos spontán elindított papírt én nem írtam alá, mert ugyanolyan jó embereim a nagyközségi tanács vezetői mint a gacsályiak, kivételt nem teszek. De ha így alakultak a dolgok, elmondom, hogy létszámban az egyesítés előtt mi voltunk a legnagyobb község, az épületek megvoltak. Tehát feltétlenül ide kellett volna esni á választásiak, hogy mi legyünk a székhely. A lényeg az, hogy nem kértük az egyesítést. Papp Árpád:... a 11 év alatt a község csalódott mind anyagilag, mind erkölcsileg, és ezt sérelmezzük azóta is. Most megvan a lehetőség, hogy Gacsály község leváljon. Ez a község megérett arra, hogy magát rendezze. Petra András vitték az állatorvost, bezárták a patikát. Csak a művelődési ház maradt tulajdonképpen ott, amit valamikor a gacsályiak társadalmi munkában építettek. A lakosság hangulata egyre romlott. Egyre hangosabban és egyre több fórumon mondták, hogy válni akarnak. Elindítottak egy gyűjtőívet a faluban, amelyen 461-en követelték a válást. 1988. május 11-én a gacsályi tsz és a községi pártalapszervezet összevont taggyűlésen foglalt állást a közös tanácsból való kiválás kezdeményezéséről. Négy nap múlva a gacsályi elöljáróság ülésén döntöttek egyöntetűen a kiválás mellett. És másnap a rozsályi nagyközségi pártbizottság homokba dugta a fejét és úgy döntött: nem támogatja az önálló tanács szervezésére irányuló kezdeményezést! Torma István: Ez a község valóban megérett a válásra. Mikor „férjhez mentünk” nem kellett ennyi ember. A váláshoz ennyi ember kell? Mióta odamentünk, semmi nem épült Gacsályban. • Székely László: Az elnök elvtárs kérte, hogy mondja el Gacsály község, miért akar leválni? A pártházat lebontották, elvitték. Mi gyarapodott 11 év alatt? Amire a kezét rátehette Rozsály, elvitték. Az óvodánál volt 3 nagy teljesítményű villany- motor abból az időből, amikor még Gacsályban nem volt víz. Nem kérdezte meg a nagyközségi közös tanács, hogy elvihetik-e? Úgy tettek velünk, mint a Csáki szalmájával. Meg lehetett ezt engedni, hogy Gacsály így elsorvadjon? A járda hogy néz ki? Az utak, ahol emberek laknak. De Szakács Sándor: Rozsály- han van egy színjátszó csoport, elviszik Méhtelekre. De olyan nem volt, hogy idehozzák Gacsályba. Van nagyközségi párttitkár, nagyközségi KISZ-bizottság, de Ide még semmit sem rendeztek. Ha szerveznek valamit, csak Rozsályban, Méhteleken Gyarapodott is, míg kényszerházasságra nem lépett Rozsállyal, ám attól kezdve tulajdonképpen elkezdődött a sorvadás. Volt orvosuk, Szerencsére nem rajtuk múlott. A Hazafias Népfront gacsályi bizottsága egyetértett a falu akaratával és máRozsályban tudott épülni! Gacsály mint egy (kivert kutya úgy nézett ki. • Gergely Árpád: Miért akar ez a község leválni? A 11 esztendő beszél magáért Kezdetben arról volt szó, hogy a körorvos háromszor jön egy héten. Most csak kétszer jár. Ez a község ha leválik, én hiszem, hogy sokkal jobban fog élni, mert ha sokáig így megy, Gacsály szeméttároló, dögtároló lesz. Akarjuk a leválást, nem azt akarjuk, amit eddig csináltak vélünk. Dalmadi Kálmán Beke Sándor van műsor, akár jó, akár nem, ott van helyiség. Nagy Kálmán: Rozsály miért kap több pénzt, mint Gacsály? Hozzák vissza, amit innen elvittek! Szakács Jenő: A halottas házat a gacsályi népközösség megépítette a maga akaratából. Tisztaberek kapott 80 ezer forintot, Méhtelek 100 ezer forintot, lehet, hogy Zajta 120 ezer forintot. Rozsályban megépült 2 millió forintért. Mit kezd az a 3— 400 ember egy ilyen nagy épülettel? Kaszáló, takarmánytermő terület a környéke. Aki járt már a gacsályi kultúrházbam, el sem hiszi, hogy abban a nagyteremben 318-an voltak ezen a bizonyos falugyűlésen. Mentek idősek, s fiatalok — akik közül sokan elköltöztek már amióta Gacsály elvesztette önállóságát, így csökkent le a hetvenes évek elején még 1200-as létszám 824-re —, mert nemcsak aláírásukkal, hanem jelenlétükkel is igazolni akarták, hogy visszakérik önállóságukat. A megyei tanács tudomásul vette ezt az erős szándékot, s felterjesztésük alapján az Elnöki Tanács engedélyezte az önálló tanács alakítását. December 17-én tizenhárom tanácstagot választottak. Lelkesedésükre egy jellemző adat: 537 jogosultból 521-en szavaztak, s mind a 'tizenhárom körzetben megválasztották a tanácstagot, pedig egy helyen hármas jelölés is volt. A tanácsülés tizenegy év kihagyás után 1988. decemmunkát és benyújtotta a számlát 186 ezer forintról, azt mondták nem fizetik ki, sőt jövőre ennyivel csökkentik a gacsályi tanács költség- vetését. Bajt okozott a szénvásárlás is. Az iskola igazgatója megvette az egész fűtési szezonra a szenet, erre azt mondták, hogy nem fizetik ki az 1989-re eső pénzt, hogy ez ne a közös tanácsot terhelje. Én is azt mondom: tizenegy év alatt nem ennyit fejlődött volna Gacsály, ha önálló lett volna. Az alakuló tanácsülés mindenütt egy meghatározott forgatókönyv szerint zajlik. Gacsályban is így történt, csak a végén hangzottak ed a másutt szokásosnál többször jókívánságok és útravalók, amelyből a legtöbbet természetesen Szabó Andrásné, a megválasztott társadalmi tanácselnök kapta. László Béla képviselőtől bátorítást, a lehetőségek jó kihasználására, Hilbert László megyei tanácstagtól a közös gondok közös megoldására, a volt elöljárótól, Dalmadi Kálmántól pedig higgadtságra és józanságra. Azt mondta: el kell felejteni a sérelmeket, mert nem lehet szándéka a gacsályialknak rossz viszonyban élni szomszédaikkal. Az utódok csak akkor emlegetik majd róég ezt á napbtj há nem egy haragosdi folytatása vagy kezdete, hanem egymás gondjainak megértése, s egymás segítése lesz. ♦ Balogh József bér 28-án volt. A kultúrház- ba hívták össze, hogy ne csak a tizenhárom tanácstag férjen el, hanem mehessen bárki, aki kiváncsi rá. És a gacsályiak mentek. Ha nem is telt meg a nagyterem, csak a leghátsó sorok maradtak üresek. Míg az ülés kezdetére vártunk, Petra András lakásába invitált. Ö igazgatási előadó volt a rozsályi tanácson, így amikor már eldőlt, hogy Gacsály önállóvá válhat, természetesnek vették, hogy ő hazamegy, s az otthoni tanács dolgozója lesz. Rábízták hát a szervezési dolgok jelentős részét. És az is tér-' mészetes, hogy szívesen vállalta. ö belülről, mint tanácsi dolgozó érezhette a Ga- csályt ért hátrányokat, s mint tanácstag, a testületben is megtapasztalhatta, hogyan szavazzák le rendre a társközségeket képviselő kisebbséget. — Gacsályt mindig mostohagyerekként kezelték Rozsályban, s ezt az itteni emberek nem tudták megemészteni, s még most, a váláskor is éleződtek az ellentétek. A tanács például 150 ezer forintot adott a gacsályi tainácsháza felújítására, s amikor a tsz elvégezte a Saabé Andrásné szavaz. Ekkor még nem tudta, hogy ő lesz a tanácselnök. HÉTVÉGI MELLÉKLET NfÄ Az alakuló ülést ebben a társadalmi munkával épített kultúrházban tartották. \ „és lön feltámadás
