Kelet-Magyarország, 1989. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
Az érdekvédelem új kihívásairól i • uk : ■ Társadalmi és gazdasági problémáink súlyosbodását ma már nem csak a gondokkal hivatásszerűen foglalkozni kényszerülők érzik» közvetlenül kell megélniük a vállalatoknak és termelőszövetkezeteknek, sőt egy idő óta az állampolgár is nap mint nap szembesül velük. Az embereknek szükségleteik vannak és érdekük fűződik azok kielégítéséhez — idézhetnénk a szociológiai alaptételt. Ha ebben meggátolják őket első reflex a méltatlankodás, az érdekérvényesítést szolgáló emberek és szervezetek számonkérése. Megyénk közös gazdaságainak területi szövetsége érthetően került tehát a figyelem középpontjába. Többet kellene tenni? Másként? Esetleg nem is a jelenleg meglévő formájában, amely még a „boldog békeidőben” alakult ki? A viták eltérő hangnemben és hangerővel folynak egy idő óta. A lapunk által szervezett nyílt vita a résztvevői: Szabó István, az MSZMP megyei bizottságának gazdaságpolitikai titkára, Hosszú László, a Teszöv titkára, Mészáros János a kállósemjéni, Szulics Imre, a buji termelőszövetkezet elnöke. Szerkesztőségünket Esik Sándor képviselte. Esik S.: Vajon mi lehet annak az oka, hogy ennyire összesűrűsödtek a gondok? Nemrég olvashattuk lapunk hasábjain az egyik tsz-elnök nyilatkozatát arról, hogy kilépéssel fenyegetőzött. Tsz- vezetők egymás között a kötelező üdvözlések után már ennél a témánál kötnek ki. Én úgy látom, hogy megye- szerte sokkal gyakrabban szerepel napirenden a dolog annál, mint ami megszokottnak lenne nevezhető. Kritika ugyanis mindig volt, de az oka elmúlt, és egy idő múlva már másról beszéltek elégedetlenül. De korántsem annyi indulattal mint manapság. Mészáros J.: Nemcsak ágazatunkban, hanem a társadalmi lét valamennyi szférájában rendkívüli módon felgyorsultak az események. Régen a problémáknak volt idejük a felszínre kerülni, gondolkodni megoldásuk módján, és elsimultak, amire kellett. Ma valahogy nagyon feltornyosultak és elfogyott a lélekjelenlét még ahhoz is, hogy megtörténjék a csoportosításuk súlyuk és sürgősségük szerint. Olyannyira, hogy nagyon sok helyen kapkodásba torkollott az ügy. Példa lehetne erre sok más társadalmi szervezet, de maradjunk a Teszövnél... Szulics I.: ... annál is inkább, mivel a szövetségnek és a szövetségeknek — hiszen nem egy megye bajáról van szó — ma új kihívás elé kell nézni, amely sok tekintetben más, mint például a szak- szervezeté, hasonlatos a gazdasági kamaráéhoz. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy nagyon sok tekintetben határozott szembenállást várunk mégpedig a gazdasági hatalommal. Erre korábban nem volt szükség, azt is mondhatnám elég jól megfért egymással a kettő. Ennek hátterében azonban súlyos alkuk húzódtak meg. Elsősorban a helyi monopóliumokkal való harcra gondolok, amelynek csatái kölcsönös mosoly közöpette zajlottak, és csak a legutóbbi időben hallatszik fogcsikor- gatás. Elhamarkodott ítélet lenne tőlem, ha kizárólag a Teszövöt, a TOT-ot hibáztatnám azzal: nem vette fel a nyílt harcot. Sőt magamat is beleértve azt mondom: a tsz-vezetők gyávasága sok tekintetben amúgy is meghiúsította volna az ilyen próbálkozásokat. Ugyan ki volt az közülünk aki kockáztatott egy kis kötbért a következő évi szerződésért? Talán ezért is nőttek a fejünkre a vállalatok, amelyekkel kapcsolatban vagyunk. Esik S.: A kritika nem pusztán a szervezet munkáját, hanem magát a Teszövöt, annak az apparátusát is érte, éri. A közelmúltban a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának napirendjén is szerepelt, mégpedig eléggé aprólékosan vizsgálva. Mészáros J.: Két ciklus óta vagyok tagja a Teszöv elnökségének, így volt módom figyelemmel kísérni a munkáját, a kapcsolatait közvetlenül is. Azt kell mondanom, hogy sokkal többet is tehetett volna ez a szervezet, mint amennyit tett, de azt sem hallgathatom el: amíg a párt nem tekinti partnernek, addig nem nagyon képes rá. Esik S.: Ez úgy értendő, hogy túlságosan nagy mértékben avatkoznak a munkájába? Mészáros J.: Szó szerint. Csak jogokról lehet beszélni és lehetőségekről alig. Hogy egészen pontosan szóljak ez a helyzet különösen a legutóbbi tisztújításig állt fenn. Hosszú L.: Nevezzük nevén a gyereket, addig én voltam a gazdaságpolitikai titkár a megyei pártbizottságon, és ezután kerültem a jelenlegi posztomra. No de elvtársaim! Ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk: abban a gazdasági szisztémában az volt a természetes. Transzmissziónak kellett használni a Teszövöt, ez volt a feladata, erre alapították... Hogy közvetítse a párt gazdaságpolitikáját, és segítsen annak végrehajtásában. Azóta azonban nagyot fordult a világ. Azóta felismertük ennek a szerepnek a hamis voltát, és a megújulásban nem is kullogunk annyira hátul. Az érdekképviseleti munka korszerűsítése le sem került a napirendről. Vegyük sorra azonban munkánk három rétegét. Az érdekfeltárás nem ütközik nehézségekbe, hiszen az érdekek maguktól is a felszínre törnek. Az egyeztetés már inkább, mert száznál több tagszövetkezetünk meglehetősen eltérő helyzetű. Az érdekérvényesítés azonban érvényes párthatározatokba, törvényes rendeletekbe ütközik, számos esetet sorolhatnék. „Verjük végig” — hallom nemegyszer. Mi azonban nem lázíthatunk, nekünk higgadtaknak kell lennünk. Egy elnök megengedheti magának az indulatosságot, mi nem. Szabó I.: A végrehajtó bizottság elé az elnökök követelésére került az ügy... Hosszú L.: Ugyan kik voltak azok az elnökök? Szabó I.: Én nem vettem részt ebben a munkában, így nem tudhatom. Az azonban bizonyos, hogy szövetkezeti vezetők kezdeményezték ezt a típusú minősítést. Nekem akkor is az volt a véleményem, és ma sem különbözik: ilyen mélységig nem volna szabad beleavatkozni egy független szervezet munkájába. Hosszú L.: Bizonyosan tudom, hogy a végrehajtó bizottságban is akadtak akiknek hasonló volt az álláspontjuk. Szabó I.: Én a magam részéről — megismétlem — kerülni fogom a látszatát is annak, hogy a párt gyámkodik a Teszöv fölött. Akár így, akár úgy, nem mulaszthatjuk el azonban, hogy figyelemmel kísérjük a tevékenységéért, mert gazdaságpolitikánknak része. Az, hogy Técsy László, a Nyírtassi Dózsa Tsz elnöke felvetette kilépésének lehetőségét, egyfajta reflex. Egyáltalán nem mondható, hogy nincs alapja, de a szándék mégse helyeselhető, még kevésbé követhető. A jobb és hatékonyabb munka követelése egyszerűen jogos és kész. Ezt azonban nem a kilépéssel kell kikényszeríteni, vannak erre más eszközök is. A Teszöv éljen valamennyi jogával a jövőben. Ezek között kapjon helyet az alulról jövő kezdeményezés érdemi kezelése. Ha pedig elégedetlen a tagság az apparátussal, mód van a számonkérésre, és a demokratikus újjáépítkezés- re. Szulics I.: Én a magam részéről maximálisan elégedett kezeti parasztság versenymozgalmát. összehangoljuk a sportkörök munkáját. Vajon hányán tudják, hogy a tsz sportszövetségek képezik az ország legnagyobb ilyenféle szervezetét? Se szeri se száma az öntevékeny művészeti együtteseinknek. 24 egyetemmel és főiskolával tartunk kapcsolatot, mert a szakemberutánpótlás a mi megyénkben annyira fontos érdek, amennyire egyetlen Mészáros János vagyok a szövetséggel. Ügy gondolom nem itt kell keresni a bajok forrását. Az utóbbi két évben kellő mértékben segítettek szembeszegülni például a felvásárló szervezetekkel. A konzervgyárral szemben például legalább egy forint árnyereségre tettünk szert általuk, ami így nem tűnik jelentősnek, de milliókká válik beszorozva az értékesített mennyiség kilóival. Ma már ott van a képviselőjük a gabonaátvételnél, de sorolhatnám a többi nagy felvásárlót is. Más a baj. Nem biztos, hogy Szabó István, a TOT elnöke jó helyen van a Politikai Bizottságban. Attól tartok: a kelleténél jobban kötik őt az abban hozott határozatok. Abban sem vagyok biztos, hogy a TOT érdekeit tartja e mindig szem előtt, amikor ott állást foglal. A jövendő országos konferenciánknak dönteni kell abban, hogy mi a fontosabb: képviseletük a párt legfelsőbb szervében, vagy lehetőségünk a határozottabb szembeállásra függetlenségünk által. Hosszú L.: Többet tehettünk volna — mondja Mészáros János, jobb és hatékonyabb munkát — hallom Szabó Istvántól. A kritikusok elfelejtik, hogy a szövetség apparátusának mennyire összetett a munkája. Persze így vagyok azzal én is, és így van más is: ami jól megy, az szóba se kerül ilyenkor. De azért had soroljam már fel: Ez a kis apparátus évi 5000 ember üdültetését szervezi meg. 2000 ember nyugdíjemelésének elintézésében vettünk részt, és ennél jóval több volt az esetek száma, hiszen sajnos nem mindenki esetében sikerült. Koordináljuk az egész termelőszövetSzulics Imre másikban sem tartják számon. Aztán itt van a személyzeti munka... Két éve megkaptuk a megyei tanácstól, ott egy egész csoport foglalkozott vele,, nálunk meg egy- szál ember. Pedig pusztán a matematika szabályai szerint majdnem harminc elnökválasztás van egy évben, de itt nem csak a matematika diktál — sajnos. Dolgozunk, dolgozunk és hallgatjuk a jogtalan kritikákat. Esik S.: Nem is elsősorban ezeket a területeket érintették ezek a „jogtalan kritikák”. Az elnökök szóvá teszik a magas apparátusi létszámot, a meglehetősen nyugodt tempót, a biztos és magas fizetéseket, a kellően meg nem fontolt kiadásokat. Hosszú L.: Elnökök... elnökök. .. ez így általánosítás. .. Mészáros J.: Lehet, hogy egymás között többet „düny- nyögnek”, de kár lenne azt állítani, hogy nincs elégedetlenség. Szulics I.: Én a tagság körében is mind gyakrabban tapasztalom. Hosszú L.: Ez a „dünnyö- gés” nem több és nem kevesebb, mint amennyi a szak- szervezetben, sőt a párt soraiban megnyilvánul. Szabó I.: Akár itt, akár ott, nem engedheti meg magának egyik társadalmi szervezet sem, hogy feltáratlan sérelmek bomlasszák soraikat. Felszínre kell kerülnie valamennyinek, még akkor is, ha azonnal nem látszik gyógyír a bajra. Inkább az a probléma, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomban, de sajnos másutt se nagyon, nincs meg ennek a természetes mechanizmusa. Az agyonhallgatással nem megyünk semmire. Hosszú L.: Hát nézzük: ennek a szövetségnek a költségvetés három éve pozitív. Azelőtt hét-nyolc évig állandóan adósságból élt meg. Az országban az egyetlen, amelyik nem inkasszó rerdszer- ben szedi be tagsági díjait. Igaz, tetemesen emeltük nem is olyan régen ezt az összeget. Ez azonban nem volt több mint, amennyibe a bruttósítás és a megemelt társadalombiztosítási járulék került. Nem magasabbak a fizetések mint másutt, ezért pedig — én legalábbis úgy érzem, megdolgoznak a munkatársak. Az utóbbi években hét-nyolc fővel csökkent a számunk, és további leépítéseket tervezünk. Esik S.: Az előbb és a most felsoroltak után alig érthető ennyi elégedetlenség. Hosszú L.: Ha önnek valamelyik tsz-vezető költekezést tett szóvá, akárki volt is, nem vezette tisztességes szándék. Miért mondom eny- nyire biztosra? Mert egyhangúlag fogadta el a küldött- gyűlés a költségvetést, mégpedig költségnemenként kü- lön-külön. Ha akkor jó volt, most miért nem az... Esik S.: Talán nem kísérte a szükséges érdeklődés az eseményt. Egynémelyik kiadásukat annál inkább nehezményezték. Hosszú L.: Ha az amerikai útra gondol, megismétlem amit lapjuknak már megírt a szövetség vezetése. Az a szövetség pénztárából egy fillért se vett ki. Aki kint volt, annak a vezetőség határozata alapján saját- tsz-e fizette költségeit. Szulics I.: Én' is ' -kaptain abból a felhívásból a TÖT gyümölcstermesztési szak- bizottságától. Nem mentem el, mert úgy érzem, nagy pénz ma 63 ezer forint még egy nyereséges tsz kasszájának is. Hozzáteszem: azok közül, akik elmentek, jóné- hány helyében szintén itthon maradtam volna, ök tudják... Hosszú L.: Az csak a véletlen műve, hogy az említett bizottság elnökét és a titkárát egyaránt a megye adta. Nem is ment mindkettő, csak a titkár. Az elnök nyilván belátta: most jöttem meg Görögországból, nem ildomos azonnal másik tanulmányútra indulni. Mészáros J.: Ez az anyagiasság a termelőszövetkezetek megosztottságát is mutatja. Egy kis egyszerűsítéssel két csoportra lehetne osztani őket. Vannak a tehetősebbek, amelyek hosszú idő óta kizárólag befizetők, és a szegények — ők többen — ezeknek a megsegítése csiak viszi a pénzeszközöket. Egyben közösek: mindkét csoport árgus szemekkel figyeli a Teszöv költségvetését igaz, más-más okból. Mondanom se kell, a kilépéssel fenyegetőzők nem az utóbbiból verbuválódnak. Szabó I.: Ez az egyik oka, de nagyon sok további is indokolja, hogy a modern érdekképviselet valami „ré- tegteszöv” lenne. Esik S.: Ismeretesek is ilyen és hasonló kísérletek. A beregi tsz-ek például saját teszövöt szeretnének, más területeknek is hasonlókat képzelnek el. Hosszú L.: Távol áll tőlem, hogy lebeszéljem őket, de közbe vetőleg megjegyzem: Nógrádban harmadannyi tsz van mint itt, de ugyanannyi a költségvetésük, mint a mienk. Szabó I.: Én úgy gondolom, egyetlen szervezeten belül kellene megvalósulni érdekcsoportoknak, mégpedig termelési és értékesítési érdekeik hasonlósága alapján. Bizonyos alapvető szükségletek, itt elsősorban társadalompolitikaiakra gondolok, egyformaságuk alapján éppen amellett szólnak, hogy felesleges lenne a megyén belül tájegységenként külön-külön létrehozni többet belőlük. De a jelenlegi keretek főbb vonalain megalapozva lenne szükséges — és ezt teljes mellbedobással támogatja is az új pártvezetés — hatékonyabb érdek- szövetségek létrehozása. Van is és nincs is gazdája az almatermesztésnek és értékesítésnek, Mészáros J.: Szükség van-e a Teszövre, vagy nincs — így is feltehetnénk a kérdést, hogy ne kerülgessük a forró kását. Én magam csak azért fogalmazok így, hogy magamnak válaszolhassak: ostobaság. Ma, amikor hosszú távon kell gondolkodni, és egy egész népgazdaság szintjén kell kutakodni a legjobb megoldások keresése közben, visszalépés lenne több apró szervezet létrehozása. Még akkor is, ha számos előnnyel kecsegtet az, hogy ma lehetővé válna egy valóban demokratikus újjászerveződés. Az ilyen irányú igényeinket kiélhetjük a közelgő TOT konferencián, és az azt előkészítő megyei eseményeken. Oda elvisszük majd azt az igényünket, hogy szövetségünk legyen legalább olyan súlyú és becsületű, mint a Gazdasági Kamara, vagy a szakszervezet. A munkásparaszt szövetségből valósuljon meg annyi, amennyi az arányuk egymáshoz. Egymillió mezőgazdaságból élő magyar van, és családtagjaikat is figyelembe véve legalább olyan politikai erőt képviselnek mint a munkásság. Hosszú L.: Az elmondottak igazát nem nagyon lehet cáfolni. ; JCiyitfile azonban egyelőre még teljesen akadálymentes. Még az elmúlt hetekben is jött a TOT-ba telefonhívás egy államtitkártól: ugyan miért nem segítitek azt a szerencsétlen vállalatot, a tsz-ek nem akarják vele aláírni a termékértékesítési szerződést. Amíg rá vagyunk kényszerülve arra, hogy az ilyen telefonokra ne válaszoljunk határozott nemet, addig nem mondhatjuk, hogy elérkezett az az idő, amit annyira áhítunk. Mészáros J.: Én addig is megfontolásra ajánlom a Te- szövnek mindazokat az indokokat, amelyek alapján a párt vb. azt az ominózus minősítést elkészítette. Magyarul: még többet jelen lenni a termelőszövetkezetekben, és még több, jobb érdekképviselet. Hosszú L.: Mind ezt elfogadom, de megragadom a nyilvánosság lehetőségét, hogy közöljem: a Teszöv elément ennek a dolognak, és már jóval előtte elnökségének napirendjére tűzte a kérdést. Látjuk mi is a bajainkat és törekszünk megszüntetésére. Szabó I.: Sokan divatból követik a megújulást, mert látják: más is ezt tárgyalja. A foltozgatás ma kevés. A szövetkezetek igénye kell, hogy diktálja a Teszöv esetében ennek formáját és tartalmát. Egyetértek Mészáros Jánosnak az ezzel kapcsolatos elemzésével, a magamét kifejtettem. Amit hozzá akarok még tenni: a megyei pártbizottság a jövőben tiszteletben kívánja tartani a termelőszövetkezetek megyei szövetségének szuverenitását és nem óhajt annak a munkájába operatívan beleavatkozni. Konzultációk formájában látszik célszerűnek a rövid és hosszabb távú elképzelések egyeztetése. Ez sem zárja ki természetesen, hogy a Teszöv, és annak apparátusa a pártbizottság stratégiáját kövesse. Annál is inkább, mivel annak kialakításába a legmesszebbmenőkig be akarjuk vonni. Esik S.: Köszönöm, hogy kifejtették véleményüket. HSf hétvégi melléklet 1989. január 14. Hosszú László Szabó István
