Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

1988. december 5. Kelet-Magyarország 7 Az MSZMP XIII. kongresszusára készül­ve 1985 tavaszán ülésezett a megyei pártér­tekezlet, amely elemezte Szabolcs-Szatmár gazdasági, politikai, szellemi folyamatait és megjelölte a feladatokat. Az azóta eltelt időszak megmutatta, hogy a megyénk gyors ütemű fejlődésére és hát­rányainak kiegyenlítésére irányuló céljaink egy része téves helyzetismereten alapult és illúziókat tartalmazott. Gondjaink súlyosab­bak, megoldásuk esélye kisebb, mint aho­gyan az akkor látszott. A megyei pártérte­kezlet nyomán született elhatározásaink el­választhatatlan kapcsolatban voltak a XIII. kongresszuson elfogadott, megyénkben is kri­tikátlanul támogatott országos politikai helyzetértékeléssel, a helytelenül megválasz­tott stratégiai célokkal és az ezekből eredő hibás központi döntésekkel. Az ország súlyos gazdasági-társadalmi helyzete korábbi hátrányaink remélt csök­kentése helyett térségünket a tartós lesza­kadás veszélyével fenyegeti. Megyénk e há­rom évben is gyarapodott, felmutatható eredményeink mögött azonban egyre in­kább a lakosság mind tágabb köreinek kény­szerű áldozatvállalása, az egyéni és családi túlmunka növekvő mértéke áll. A legnehe­zebb helyzetben lévő rétegekben a hovato­vább fokozhatatlan személyes önkizsákmá­nyolás, a növekvő terhek és súlyosbodó élet­helyzetek rontják a közhangulatot. Erősödik a kilátástalanság érzete a párttagság, a la­kosság körében. A májusban megtartott országos pártér­tekezlet céljaival, a megújulás szükségessé­gével megyénkben is általános volt az egyet­értés. Az elhatározások valóra váltását igénylik minden munkahelyen. A változá­sok ütemét azonban lassúnak tartják, s ez a politika és képviselői iránti bizalom újbó­li csökkenéséhez vezetett megyénkben is. Ezért a megyei pártbizottság szükségesnek tartja, hogy a párt szervei, szervezetei, a po­litikai és mozgalmi szervezetek, a gazdasá­gi és kulturális egységek életét áttekintsük, összegezzük a tapasztalatokat és kidolgoz­zuk a XIV. kongresszusig szóló célokat. Gazdasági-társadalmi helyzetünk, főbb törekvéseink Mára bizonyossá vált: az 1985-ben meg­tartott megyei pártértekezlet öt évre szóló gazdasági célkitűzései nem teljesülnek. A megye gazdasági folyamataiban nem követ­kezett be alapvető fordulat, az ágazati struk­túrában nem történt lényeges változás. A termelési szerkezetben tapasztalható pozitív elmozdulás ellenére nem tudtunk a korsze­rű követelményeknek megfelelő termékszer­kezetet kialakítani. A műszaki, technikai és technológiai színvonalban meglévő hátrá­nyaink fokozódták. A kooperációs kapcso­latok számottevően nem javultak. Az érté­kesítésben továbbra sem játszik kívánatos szerepet a tőlkésexport. ben kényszerülnek haza, és próbálnak — legtöbbször hiába — lakóhelyük közelében elhelyezkedni (1987-ben 1300 fő). Az újon­nan munkába lépő, közép-, illetve kisebb számban felsőfokú végzettségű fiatalok kö­zül évente 1300—1500-an nem találnak la­kóhelyük közelében munkát, és kényszerül­nek megyénk elhagyására. E problémák megoldására nincsenek eszközeink. A másutt kiesett jövedelem fokozta a me­zőgazdasági kistermelést. A gyors ütemben növekvő kínálattal a feldolgozókapacitás nem tartott lépést. Állandósultak az értéke­sítési zavarok, több zöldség- és gyümölcsfé­lénél jelentős termelőiár-csökkenés követke­zett be, amely a feszültebb közhangulathoz vezetett. Jól működő gazdasági egységeinknél elő­térbe került az érdekeltségi rendszer kor­szerűsítése, a konvertálható kapacitások kiépítése, a szakmai hozzáértés fejleszté­se, a piacorientált gazdálkodás, a bel- és külföldi tőke bevonása, gyorsan megtérülő fejlesztési hitelek igénybevétele, a vállalko­zás. A vállalati vezetők többsége azonban még mindig kapcsolatai felhasználásával igyekszik elhárítani a kedvezőtlen hatáso­kat. Több helyen tapasztalható a gazdasági és tömegszervezeti vezetők együttgondolko­dása és cselekvése helyett a széthúzás és az együtt sírás. A megnehezült körülmények sem hoztak fordulatot az átképzésben, s en­nek elsődleges oka a hosszú távú vállalati stratégia megfogalmazásának hiánya. A közvéleményben mind erőteljesebben érzékelhető egy olyan politika iránti igény, amely határozottabban képes megjeleníteni térségünk gondjait az ország nyilvánossága előtt, s amely képes a kormányzati munká­ban elismertetni az esélyegyenlőség megte­remtését célzó törekvéseink jogosságát. Ál­talános az a követelés, hogy a májusi párt- értekezlet, a stabilizáció és a kibontakozás országos programja alapján végezzük el me­gyénk helyzetének mélyreható elemzését, jelöljük ki a legszükségesebb teendőket. Ez teremtheti meg a súlyos helyzetből való ki­lábalás esélyét, ez lehet az együttes cselek­vés kiindulópontja. A megyei pártbizottság nem hagyhatta fi­gyelmen kívül a párttagság és a lakosság sürgetését, amely reális programot, szerve­zeti és személyi megújulást kíván. Ezért határozta el — korábbi döntését felülvizs­gálva — a megyei pártértekezlet összehívá­sát, amely feltétele az összehangolt politikái j‘i cselekvésnek. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a pártértekezlet — anélkül, hogy vál­lalkozhatna mindenre kiterjedő elemzésre -— feltárja a főbb feszültségpontokat, s a leg­égetőbb társadalmi és politikai kérdésekben egységes álláspontot alakítson ki, elnyerje a lakosság támogatását. Olyan horderejű gazdasági, politikai és ideológiai problémákról van szó, amelyek megoldása csakis a politikai és mozgalmi élet — értékeket megőrző — gyökeres átala­kításával, a párttagság és a lakosság aktív közreműködésével és támogatásával történ­het. E körülmények, s a szabályozórendszer hatásai eredményeként általában csökkent a gazdálkodó szervek jövedelemtermelő ké­pessége. A népgazdaságban keletkezett fe­szültségek hatására bevezetett szigorító in­tézkedések — mint a jövedelemcentralizáció fokozása, a költségvetési juttatások szű­kítése, az általános pénzcsökkentő döntések — váratlannak bizonyultak, és a prioritások feladására, átrendezésére kényszerítették a megyei vezetést. Az intézkedések a gazdál­kodó szervezetek fizetőképességének rom­lásában, a pénzgazdálkodás zavaraiban nyil­vánultak meg elsősorban. Csökkentek a fej­lesztésre fordítható források, a beruházást terhelő ÁFA hatására bizonytalanná vált sok, korábban elhatározott, vagy folyamat­ban lévő befektetés megvalósulása. A hát­rányos helyzetű térségek beruházási kedvez­ményéi az ÁFA-val semmissé váltak, ezzel a támogatások gyakorlatilag leértékelődtek. Megyénk vállalatai — technikai, technoló­giai felkészültségük, termelési szerkezetük, hagyományaik révén -a- a szocialista ex­portra, főleg a Szovjetunióval váló kapcso­latokra rendezkedtek be. A rubelexport jö­vedelmezőségét csökkentő központi intézke­dései^ hatására az érintettek többségénél je­lentős pozicióromlás következett be. Piacvál­tásra, illetve a zuhanásszerű jövedelemcsök­kenés megállítására belső intézkedések­kel csak kevés helyen voltak képesek. A egész megyére jellemzően felerősödtek a foglalkoztatási, elhelyezkedési gondok. A távolsági ingázók, az ország más területén munkát vállalók közül egyre töb­Előlegezett bizalom rendkívüli feladatokhoz Gyuricsku Kálmán nyilatkozata a Helet-Magyarországnak A megválasztása utáni percekben kértük meg dr. Gyuricsku Kálmánt, a Sza­bolcs-Szatmár Megyei Párt- bizottság új első titkárát, nyilatkozzék lapunk olva­sóinak. — Rendkívül vegyesek az érzéseim. Tizennyolc évig dolgoztam együtt Varga Gyulával kisebb-nagyobb megszakításokkal, őszinte elvtársi kapcsolatban. Mindketten megyénk párt­tagsága és a küldöttek iránt érzett felelősségünk és saját emberi tisztességünk alap­ján vállaltuk ezt a kettős jelölést. Szerettem volna még együtt dolgozni vele, s abban őszintén reményke­dem, hogy segítségét ezután sem fogom nélkülözni. Sokan bizonyára azt gon­dolják, hogy gazdasági gondjaink megoldásának új fejezete kezdődik az új vá­lasztással, hiszen én eddig is gazdasági terepen dolgoz­tam. Zárójelben jegyzem meg: biztosan van ebben valamiféle irányzat, hiszen több megyében kaptak kol­légáim az elmúlt időben ha­sonló bizalmat. Emellett azt is el kell ismernem, hogy nincs kellő jártasságom sem a kulturális, sem a politikai élet más területein. Ügy ér­zem, hogy nagy erővel, el- mélyülten kell foglalkozni éppen e területekkel is. Én már azt is igen meg­tisztelőnek tartottam, hogy az elbeszélgetések eredmé­nyeként jelöltként szóba jöttem. Tudom, a bizalom előlegezett, s azt is, hogy a rám váró feladatok rendkí­vül nehezek. így, ha nem is lehetek optimista, de el­szánt — amivel a munká­hoz hozzákezdek — igen. Nyilvánvaló, a változásokat nem csupán saját helyzete­men át kell látnom, hiszen az új és rendkívüli módon megváltozott pártbizottság tisztségviselői is kicserélőd­tek. A pártértekezlet által meghozott és talán nem tű­nik túlzásnak, hogy minden előzetes várakozást felülmú­ló méretű káderdöntések il­lúziókat kelthetnek a me­gyénk sorsáért aggódó párt­tagságban, lakosságban. így volt ez a májusi országos pártértekezletet követően is — és törvényszerűen fosz­lott szét. Nem csoda, hiszen a helyzet gyorsan és szá­munkra nem kedvezően változik. Látványos fordula­tokra aligha számíthatunk, csodákra ma a tőlünk nagy­ságrendekkel jobb lehetősé­gekkel bíró területeken, il­letve nagyobb formátumú vezetők esetében sem lehe­tünk képesek. Egy bizonyos: az új pártbizottságnak az alapvető kérdésekben — ; a tévedés veszélyét is felvál­lalva — egységre kell jut­nia, mert a megye párttag­sága és lakossága teljes jog­gal vár igazodási pontot, a mainál kiszámíthatóbb ál­lásfoglalást. Számomra ez a megyei pártértekezlet hat hónappal ezelőtt, az országosat köve­tő megyei pártbizottsági ülésen kezdődött, amikor testületünk igen tartalmas feladattervet fogadott el. Ez irányt mutat a következők­ben is. Őszintén sajnálom, hogy mai tanácskozásunkon erre alig emlékeztünk. Fél­ve, de kimondom, hogy ez az előrelépést célzó fontos dokumentum egy lett a sok, változásokat nem igazán eredményező határozataink közül. Erre most vissza kell térnünk, mert ez az új tes­tület, s az új vezetés szá­mára kitűnő útmutatás. Sok időnk nincs. E munkának már ma neki kell kezdeni. Az utóbbi időszakban évente több mint 8 ezres volt a megye elvándorlási vesztesége, s ez közel 7 ezer fős tényleges fogyást jelent. (A folyamat elsősorban a munkaképes és képzett fiatal lakosságot érinti. Csökken a születések száma és erősödik az elöregedés folyamata.) A keresetek átlagos szintje növekvő mér­tékben marad el az országos átlagtól és a felgyorsuló inflációs rátától. Az országosnál 20 százalékkal alacsonyabb keresetekből me­gyénkben 30 százalékkal több embert kell eltartani. Az alacsonyabb jövedelmekből na­gyobb terhet kénytelen vállalni lakosságunk a lakásteremtéssel, infrastrukturális ellátás­sal kapcsolatos kiadásokból. Az erőn felüli vállalás az eladósodás növekedéséhez ve­zet. (1985-ben 133 forint hitel terhelt 100 fo­rint betétet, ez az érték ma 166 forint.) Emelkedett az alacsony jövedelműek ará­nya. Megyénk minden negyedik lakosa 2500 forint alatti egy főre jutó havi jövedelem­ből él (a nyugdíjikorúaknál ez az arány 70 százalék, a .többgyermekes családoknál 75 százalék), 's közel 55 ezer azoknak a nyug­díjasoknak a száma, akiknek a létfenntar­tása is veszélyeztetett. A feszültségekkel terhes gazdasági-társa­dalmi helyzetért felelősség terheli a megyei pártbizottságot és a végrehajtó bizottságot is, amelyek tevékenységében nagyobb súly- lyal szerepelt a központi akarat érvényesí­tése, mint a helyi feszültségek okainak fel­tárása. A központi beavatkozást igénylő ese­tekben az intézkedések sürgetése nem volt elég következetes és eredményes. A megyei vezetés nem érvényesítette határozottan a hatáskörébe tartozó gazdasági és pártveze­tők iránt az eredményességi és alkalmassá­gi követelményeket. A szükséges változások elmaradtak, vagy az indokoltnál hosszabb időt vettek igénybe. A pártértekezlet a helyzet javításához szükségesnek tartja egy 1990-ig szóló me­gyei program elkészítését, amelynek megva­lósítása lehetőséget teremt a feszültségek növekedésének mérséklésére, egy tudomá­nyosan megalapozott középtávú gazdasági célkitűzés kidolgozására. A megyei gazda­ságpolitikai stratégia kialakításához tudo­mányos intézetek, független szakértői cso­portok közreműködését is igénybe kell ven­ni. Rövid távon a megye további gazdasági leszakadásának elkerülése lehet reális cél. A fokozódó terhek miatt ez is óriási erőfeszí­téseket igényel, hiszen a korábbinál keve­sebb külső támogatásra számíthatunk. A térség gazdasági stabilizálása elsősorban az itt élők feladata, problémáink megoldása azonban nem képzelhető el központi intéz­kedések, speciális kedvezmények nélkül. A gazdaságfejlesztés gyorsítását segítheti a hamarosan életbe lépő társasági törvény lehetőségeinek kiaknázása. Bátorítani kell minden kezdeményezést, amely lehetővé te­szi a gazdaság modernizálását, műszaki­technikai megújulását. Különösen nagy je­lentőséget tulajdonítunk az ipar termelő po­tenciálja növelésének, amihez a térségi központokban vonzó infrastrukturális hátte­ret szükséges kialakítani. Feltételeink már ma is kedvezőek az élelmiszer-feldolgozás, a mezőgazdasági és élelmiszeripari kisgép­gyártás számára. A szükséges és lehetséges szervezeti változásokkal, az egyéni kezde­ményezésre alapozó hatékonyságnöveléssel a mezőgazdaság továbbra is számottevő szere­pet tölthet be. A megyei programnak érvé­nyesítenie kell a környezetgazdálkodási szemléletet, a környezet védelmét. A Szovjetunióval közös határ különleges lehetőségeket rejt egy megújuló gazdasági kapcsolatrendszer kialakítására. E lehetősé­gek feltárásával, a pénzügyi elszámolás ren­dezésével, korszerűsítésével is ösztönözni kell a tőkebefektetéseket. Alapvető fordu­lat szükséges gazdaságirányítási szemléle­tünkben. Az alacsony jövedelmű, vesztesé­ges vállalatok megsegítése helyett (amely a rendelkezésre álló fejlesztési források szét­forgácsolását, a jövedelmek fogyasztását je­lenti) az erős, életképes gazdasági egysége­ket Jtell pénzügyileg támogatni. így teremt­hető meg a magas fejlettségű, tőkeerős vál­lalati bázis, a gyorsabb ütemű fejlődés hú­zóereje. Ez hatékonyságjavításra kényszeríti a közepes és gyenge teljesítményű vállala­tokat. Vállalnunk kell a megyénk lakosságának szociális biztonságát meghatározó tényezők javítását, a megyében élő nagy létszámú ci­gányság szociális és kulturális segí­tését. Alapvető feladatnak tekintjük a foglalkoztatási lehetőségek bővítését, a sok- csatornás szociálpolitikai tevékenység szer­vezeti és tartalmi megújítását, a családköz­pontú gyakorlat kialakítását, a megkülön­böztetett segélyezés megvalósítását. Megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítanunk a fi­atalok önálló élet- és pályakezdésének haté­kony segítésére. A pártértekezlet leszögezi, hogy a régió gazdasági fejlesztését normatívan, ugyanak­kor számottevő közgazdasági előnyt (adó- kedvezményeket, csak itt igénybe vehető hi­telt, infrastruktúrafejlesztési támogatást) nyújtva segítse a kormányzat. A pártbizottság az MSZMP Politikai Bi­zottságánál és a kormányzati szerveknél érje el, hogy megkülönböztetett figyelemmel foglalkozzanak az országos átlagot jelentő­sen meghaladó arányú, társadalmilag-szo- ciálisan hátrányos helyzetű rétegek (ifjúság, alacsonynyugdíjasok, cigánylakosság) hely­zetének felmérésével, az indokolt mértékű támogatás módszerének kialakításával, for­rásainak biztosításával. A testület a jövőben a gazdasági döntések politikai hatásainak vizsgálatára és befolyá­solására törekedjék. A gazdaságot a direkt- módszerek helyett megfelelő káderpolitikai gyakorlattal, javaslatokkal, a területi érde­kek érvényesítésére való törekvéssel kell irányítani. Fel kell mérnünk a döntéseink politikai következményeit és cselekvésre ösztönző politikai légkört szükséges terem­teni. A pártbizottság e tevékenységhez nyújtson sokoldalú segítséget az alapszer­vezetek tagságának. Ki kell alakítani a gazdasági érdekkülönb­ségek felszínre hozatalának fórumait, esz­közeit, módszereit, egyértelműbbé kell tenni a területi érdekérvényesítésben és érdekfel­ismerésben a párt helyét, szerepét. A párt- munkában a minőségi tényezők érvényesí­tésére, a feszültségek megoldására, a fej­lesztés új forrásainak feltárására kell töre­kedni. A f>átt és a politikai intézmény­rendszer A párt választott testületéi és a párttagok többsége eredményes munkára törekedtek. Gazdasági gondjaink, a romló életkörülmé­nyek hatása azonban ránehezedett a párt te­vékenységére, a politikai közérzetre és han­gulatra. A térség halmozottan hátrányos helyzete változatlanul valóság, a célok jelen­tős részét nem sikerült megvalósítani. Ezek is Okai, hogy csökkent a párt tekintélye, be­folyása, felerősödtek a bíráló észrevételek, a vezetőket és testületeket ért kritikák. Pártmozgalmunk sem tudott megszabadul­ni a .túlcentralizált, bürokratikus vonásoktól. A tagság, a testületek és az apparátus vi­szonyának tisztázatlansága alacsony hatás­fokkal működő mechanizmust szült. A me­gyei pártbizottság és a végrehajtó szerve között a hatáskörök elmosódtak, a végre­hajtó bizottság szerepe, befolyása erősödött. A testületi munka titokzatossága, a helyte­len irányítási gyakorlat miatt a párttagság a döntés-előkészítő munkában, saját sorsá­nak tényleges formálásában érdemben nem vehetett részt. Végrehajtói szerepet kapott, s az elkövetett hibákért, a kialakult hely­zetért többségében nem okolható. A felelős­séget elsősorban a testületeknek, s a testü­letek vezetőinek kell vállalni. A tanulságok feltárása érdekében a megyei pártbizottság végezze el az elmúlt évek gazdasági, társa­dalmi, politikai tapasztalatainak tudományos igényű, alapos értékelését. A pártdemokrácia fejletlensége, a kizáró­lagos egység eszménye elfedte a lényeges kérdésekben is meglévő nézetkülönbségeket, a bizalom megingott. A párttagok jelentős része nehezen tud lépést tartani a mai ese­ményekkel. A sajtónyilvánosság, illetve a korábbi fenntartás nélkül követett elvek, s a gyakorlat széles körű kritikája ideológiai elbizonytalanodást, sok esetben cselekvés - képtelenséget okoz, s kételyeket támaszt a reformtörekvések iránt. A párttagság útmu­tatást vár, eligazodást keres. A korábbi időszakban a nyíltság garanci­ák nélküli deklarálása lehetetlenné tette az alulról jövő kezdeményezést, a kritikai lég­kört. A párt kádermunkájában elsősorban a centrális elemek domináltak. A testületek és a vezetők elsősorban „felfelé igazodtak”, s nem a választóik körében politizáltak. A szubjektivizmus miatt teret kapott az elv­telen összefonódás, a karrierizmus is. Az egyoldalú, párthatározatokkal történő irányítás, a párttagság mellőzése, az egzisz­tenciális függés, a felelősségi viszonyok tisz­tázatlansága és a politikai szervezetek köl­csönös képviselete gyengítette, sok esetben formálissá tette a párt ellenőrző tevékeny­ségét. (Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom