Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

MA Vajon mit akart a bácsi? (9. oldal) Ez már nagy falat volt (12. oldal) Megtartották pártértekezletiiket Szabolcs-Szatmár kommunistái A pártbizottság új első titkára Gyuricsku Kálmán, titkárai: Gazda László, Kiss Gábor és Szabó István Tanácskozik a pártérte­kezlet. Szabolcs-Szatmár kommu­nistái többségének kezdemé­nyezésére a pártbizottság szeptember 21-i határozatá­nak megfelelően — decem­ber 3-án, szombaton Nyír­egyházán, a Bánki Donát Ipa­ri Szakközépiskola tornacsar­nokában megtartották a me­gyei pártértekezletet. Har­mincegyezer kommunista képviseletében a megválasz­tott háromszázhuszonhárom küldöttből háromszáztizenki- lencen jelentek meg, akik — a Himnusz hangjait követően — először megválasztották a pártkonferencia munkabizott­ságainak vezetőit, tagjait, az egész napos tanácskozás leve­zető elnökeit, jóváhagyták az értekezlet munkarendjét. En­nek megfelelően az elnöki teendőket Kovács Géza, a szabolcsbákai tsz elnöke, Tóthné Kiss Mária, a Köz­ponti Bizottság tagja, a nyír­bátori Aurora Cipőgyár sze­mélyzeti vezetője, Tóth Géza, az SZMT vezető titkára és Bánóczi Gyula megyei tanács­elnök látta el. A tizenegy ta­gú jelölőbizottság vezetőjévé Erdei Bálintot, a Nyíregyházi Papírgyár főmérnökét, a hét­tagú szavazatszedő bizottság vezetőjének Alexa Lászlót, az SZMT elnökét, a kilenctagú szerkesztőbizottság vezetőjé- é Kopka Jánost, a Kelet-Ma- varország főszerkesztőjét lasztották. A pártértekezlet munka- endjének megfelelően az el­nöklő Kovács Géza köszön­tötte a küldötteket, a meghí­vottakat, köztük Berecz Já­tagját, a Központi Bizottság titkárát. Döntöttek a küldöt­tek abban is: a testületi ta­gokat és a tisztségviselőket nyílt szavazással választják, Tisztelt Pártértekezlet! Meggyőződésem, hogy ma, itt nemcsak a 324 küldött, nemcsak a 145 meghívott ven­dég van jelen, hanem itt van, ránk figyel, velünk együtt gondolkodik, számol, s talán nem túlzás: velünk együtt reménykedik az egész me­gye. Ami ma itt történik, az egyszerre a párt belső ügye (mivel a megyei pártmozga- lom eddigi tevékenységének tüzetes felülvizsgálatáról, a megújulás igényelte szemé­lyi-szervezeti kérdéseiről és a továbblépés stratégiájáról van szó), ugyanakkor köz­ügy, az egész megye párton kívüli lakosságának is ügye. Bár nem hiszem, hogy min­denért, ami ebben a megyé­ben történik, csak mi, kom­munisták lennénk a felelő­sek, de a mi szerepünk, lehe­tőségünk, s ebből fakadóan felelősségünk is nagyobb az átlagostól. E tény emeli a mai pártértekezletet a megye valóságos, a szó igazi értel­mében vett fontos eseményé­vé. míg a végrehajtó bizottság tagjainak megválasztását az új pártbizottságra ruházzák át. Ezt követően Varga Gyula, megyei pártbizottság június 27-i ülésén úgy döntött: pártértekezlet nélkül is meg tudja teremteni a feltétele­ket a megyei pártmozgailóm megújításához. Szeptember 21-én. azonban, figyelembe véve a párttagság növekvő mértékben megjelenő igé­nyét, ezt megváltoztatta, összehívta a pártértekezletet — közzétéve annak dokumen­tum-tervezetét. A lefolytatott viták tanulságait részint ér­vényesítettük az önöknél lé­vő állásfoglalás-tervezetben, másrészt azokat még to­vább kell tanulmányozni. Az a tanulság azonban már most leszűrhető, hogy az előkészü­let nem volt pótcselekvés, helybenjárás, belső üresjárat, még akkor sem, ha megyénk egész párttagságát — és ezt is be kell vallanunk — nem sikerült aktivizálni, bekap­csolni, érdekeltté tenni. Szenvedélyes viták foly­tak és folynak ma is arról: hogyan értékeljük saját hely­zetünket? Mihez hasonlítsuk önmagunkat? Megismétlődött, a három és fél évvel ezelőt­ti dilemma: md legyen a mér­ce? Régi önmagunk? Az or­szágos átlag? a megyei pártbizottság első titKára fűzött szóbeli kiegé­szítést a pártértekezlet elé terjesztett írásos dokumen­tumhoz. A szocialfcmus fogalmá­hoz fűzött korábbi ígéretünk? L Mindegyiknek megvan a maga jogosultsága, s ugyan­akkor a veszélye is. Ezeket én most nem sorolnám fel. Érdemes viszont emlékeztet­ni arra, hogy párttagságunk egy része a valóságos előre­lépést, akár az utolsó 3—5 év­ben felmutatható tényleges eredményeket féltette, mások viszont elsősorban gondja­inkról, valós nehézségeinkről, az utolsó három esztendő fo­kozódó terheiről beszéltek. Azt hiszem, hogy mindkét vonulat lényegét jól tükrözi állásfoglalás-tervezetünk. Né­hány dologban jól kitapint­ható, egységes álláspont ala­kult ki: ne csak a helyzetet mutassuk be, hanem annak okait, valamint a lehetősége­ket is a helyzet megváltozta­tására. Milyen fő okok nehezítik megyénkben a gazdaság tel­jesítményének növelését? A megye ipari szerkezeté­ben kevés az úgynevezett húzó ágazat Nagy a könnyű­ipar, — ezen belül a cipő­(Folytatás a 2. oldalon) Önök ismerik e nap előz- nost, a Politikai Bizottság menyeit is. Tudják, hogy a ’i • ‘ ■ v,. r "• & v £v . ' * ‘r y 9* }■ Meg kell tanulnunk újra az élénk, a vitázó pártéletet! Varga Gyula szóbeli kiegészítője Ú] alapokmányt készítelek elé Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása Szombaton folytatta mun­káját a szakszervezetek orszá­gos tanácskozása. A küldöt­tek második napi tanácskozá­sán is részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a kor­mányt ezen a napon Csehák Judit szociális és egészség- ügyi miniszter képviselte. A délután órákban — a szombati nap 30. hozzászóló­jaként — kért szót Grósz Ká­roly. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöne­tét mondott a meghívásért, s azért, hogy lehetőséget ka­pott a felszólalásra. — Ami ma itt, ebben a te­remben történik, tehát a szakszervezeti mozgalom megújulása, az egyben a po­litikai pluralizmus magyar- országi kibontakozását jelen­ti. A pártértekezleten az a vé­lemény erősödött meg, hogy demokratikus továbbfejlődé­sünk fő iránya a meglévő po­litikai intézmények moderni­zálása. Ezzel nem az alter­natív mozgalmak létjogosult­ságát kérdőjeleztük meg, csu­pán azt akartuk hangsúlyoz­ni, hogy nem téveszthetünk arányokat, a szilárd, tömeg­bázissal rendelkező politikai intézmények működésén mú­lik az ország jövője. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak érdeke, hogy a dolgozókat olyan szakszerve­zeti mozgalom szervezze egy­ségbe, amelynek munkával szerzett tekintélye, tömegbá­zisa, önálló politikai arcula­ta, érdekvédelmi koncepciója van. Van ereje a napi hárc- hoz, álláspontja realitásokra épül és az alkotmányos ren­det elfogadja. így képes csak a közösen kidolgozott politi­kát — nem megalkuvó mó­don, hanem kritikai szemlé­lettel, a kulturált politizálás­hoz szükséges kellő önura­lommal — támogatni. Az elmúlt 15 esztendő alatt — mondta később — akkora külföldi adósságállományt halmoztunk fel, amely a gaz­daságot lassan eljuttatja a működésképtelenség határá­ig. Ezt kívánja megelőzni az a program, amelyet a múlt év szeptemberében az Ország- gyűlés elé terjesztettünk. Szeretném itt önök előtt hangsúlyozni, ez nem a ma­gyar gazdaság hosszú távú fejlesztésének programja, ez csak egy gazdasági válság- megelőző akcióprogram. Gaz­dasági stratégiánkat még ez­után kell kidolgozni, nekünk, együtt. Látszik, hogy e rövid távú, három-négy esztendős prog­ram megvalósulását is nagyon nehéz megélni, mert minden, amiért itt ma ebben a terem­ben bíráltak bennünket — azért merek így fogalmazni, mert nemrég még miniszter- elnök voltam — az nem más, mint amit megfogalmaztunk a kormányprogramban. Nem több, sőt, talán valamivel ke­vesebb is. A mai magyar gazdaság gondjait nem lehet csak ide­ológiai tévedésekre visszave­zetni. Az elmúlt évtizedek­ben lelassult a műszaki fej­lődés. Évtizedeken át szétap­róztuk eszközeinket, ahelyett, hogy célirányosan a szerke­zetátalakításra fordítottuk volna. A szellemi munka — mint ahogyan itt szintén el­hangzott — a termelésben is leértékelődött. Nagy pénzeket fektettünk lassan megtérülő, gazdaságtalan beruházások­ba, rosszul ítéltük meg a nemzetközi gazdasági folya­matokat. De az okok között szerepel a fellazult munkafegyelem és munkamorál is. Meggyőződé­sem — bármennyire is há- borognak emiatt egyesek —, hogy a demokráciát nem a termelés folyamatában kell gyakorolni. Tapasztalataim szerint a termelés hatékony­sága lényegében négy ténye­zőn múlik: a termelőberen­dezések korszerűségén, a ter­mékek eladhatóságán, a mun­kás és a mérnök tudásán, és nem utolsósorban a terme­lésben lévő renden és fegyel­men. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a szigorú munkafegyelem igénye nem egyenlő az embertelenséggel, a durvasággal és a lelketlen- séggel. Az egyes emberrel és a kollektívákkal szembeni igényesség minden vezetőnek kötelessége, mert ez egyúttal a mások és a többség iránti tisztelet kifejezése is. A tegnapi és a mai vitá­ban is sok, a párt számára is hasznos, megszívlelendő ta­nács, javaslat hangzott el. Ezeket köszönöm, munkánk során figyelembe vesszük. Több dologban, részkérdés­ben eltér a véleményem a felszólalókétól, de ezt termé­szetesnek tartom, ugyanis más élmények alapján ítéljük meg a valóságban végbemenő folyamatokat. Ez a jövőben is bizonyára így lesz, tehát töb­bet kell találkoznunk, be­szélgetnünk, vitatkoznunk és eszmecserét folytatnunk — mondotta végezetül. Vasárnap az országos^ ér­tekezlet zárónapján először Nagy Sándor, a SZOT főtit­kára tartott vitaösszefoglalót. Hangsúlyozta: nem lehet kö­vetelni, hogy 1989-ben álljon meg a reálbércsökkenés, mert ez a jelen gazdasági helyze­tünk miatt lehetetlen. Beje­lentette, hogy hétfőn összeül az érdekegyeztető tanács ala­kuló gyűlése. Nem támogatta azt a javaslatot, hogy a SZ©T alakuljon át a szakmai szak- szervezetek szövetségévé. Ugyanakkor a főtitkár sze­rint lehetőséget kell biztosí­tani a szakmai szerveződésre, az önálló szakmai szerveze­tek ágazatai szövetségbe tö­mörülésére. A tanácskozás résztvevői elfogadták a vitaösszefogla­lót, majd az értekezlet do­kumentumainak elfogadására került sor. Egy kérdésben nem értettek egyet a szer­kesztőbizottság javaslatával: kötelező legyen-e a megyei szakszervezeti tanácsok lét­rehozása. Végül úgy szavaz­tak, hogy nem kötelező az SZMT-k alakítása. A tanács­kozás egyhangúlag határozott arról is, hogy bizottságot hoz­nak létre az új alapokmány előkészítésére, a majdani ter­vezetet tagsági vitára bocsát­ják. Valószínűleg szabálytalan robbantás miatt Bányaszerencsétlenség tizenegy halottal A dorogi lencsehegyi bá­nyában vasárnap délelőtt rob­banás történt. A szerencsét­lenség bekövetkeztekor 167 ember tartózkodott a bányá­ban. Az esti órákig 11 bá­nyász holttestét szállították a külszínre. A sérültek száma 28, közülük négyen életveszé­lyes égési sérüléseket szen­vedtek. Az életüket vesztett bányászok közül ketten len­gyel állampolgárok. A sérül­tek között 10 ugyancsak len­gyel bányász van. A bányaszerencsétlenség színhelyén tartózkodik Be­recz Frigyes ipari miniszter, Kapolyi László, kormánybiz­tos, Czipper Gyula miniszter- helyettes és Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára. Az esti órákban más szakembe­rekkel együtt leszálltak a bá­nyába azzal a céllal, hogy megközelítsék a robbanás színhelyét és megállapítsák, mi okozhatta a szerencsétlen­séget. Az eddigi megállapitá- saík szerint a katasztrófát az okozhatta, hogy a lent dolgo­zók olyan robbantást végez­tek munkahelyükön, amire a bánya főmérnökétől nem kaptak engedélyt. A részletek kivizsgálása még hosszabb időt vesz igénybe. | XLV. évfolyam, 289. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1988. december 5., hétfő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom