Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. decemjer 5. Varga Gyula szíheli kiegészítője (Folytatás az 1. oldalról) és textilipar — aránya, szá­mos további gondunk jó ré­sze (piac, minőség, bér ...) éppen ebből származik. Az ipari szervezetek közel fele gyáregység, melyek többsége nem látja saját jövőjét a vál­lalati struktúrában, lehetősé­gük korlátozott. Csak újra megemlítem: ipari szervezeteink többsé­ge az országos átlagnál je­lentősem alacsonyabb bér­színvonallal gazdálkodik. Az országos átlagnál és sajnos a szükségletnél is lényegesen alacsonyabb az ipari szerve­zetekben lévő szellemi kapa­citás. Különösen kevés a bonyolult közgazdasági kör­nyezetben eligazodni tudó közgazdasági és pénzügyi szakember. Ipari termelésünk jelentős része a rubelelszá­molású piacra orientált, an­nak sok előnyével és sajnos számos hátrányával. Szabolcs-Szatmár földte­rületének mintegy 70 száza­léka a kedvezőtlen adottsá­gú kategóriába tartozik. A nagyüzemek mintegy 30 szá­zaléka tartós pénzügyi prob­lémákkal küzd. Évek óta bi­zonytalan az adottságoknak megfelelő tájkultúrák — az alma, burgonya, dohány, zöldség — termesztésének jövője. És visszatérően jelent­keznek a megtermelt termé­kek értékesítésének gondjai. Az írásos jelentésben szó van róla, de itt is hangsú­lyozni kell: a megyében az- országosnál lényegesen Ki­élezettebben jelentkeztek és várhatóan drasztikusabbak lesznek a lakosság- foglalkoz­tatásának gondjai. Máris megdöbbentő a foglalkozta» tottak számának közel 5-ezer" fős idei csökkenése, Külö­nösen a munkaképes korúvá vált. fiatalok elhelyezkedése okoz politikai és társadalmi feszültséget. És erre egyálta­lán nem kínál megnyugtató megoldásit a számukra még idegen munkanélküli-se­gély sem. Szabolcs-Szatmár lakossá­ga egyre növekvő részénél hiányzik az elengedhetetlen szociális biztonság, mind nagyobb társadalmi feszült­séget jelent a hátrányos hely­zetű térségek fejlődésbeni el­maradása, a társadalmi esély- egyenlőség megteremtésének kilátástalansága. Varga Gyula ezt követően a kormány tervgazdasági bi­zottsága november 30-i ülé­sén elhangzottak alapján szólt arról: a Minisztertanács elé a közeljövőben kerülő javaslatok alapján minden okunk megvan a bizakodás­ra. A várható intézkedések sorában — rövid- és hosszú távú programok alapján — újabb központi támogatást kapunk nuinkahedyteremtő beruházásokra, amelyek ha­tása minden tekintetben po­zitív változásokat ígér. Majd azokról a tényezőkről szólt, amelyek megyénk jelenlegi helyzetét kiváltották. Ezek: a megye induláskor is meg­lévő történelmi elmaradott­sága; az ország mai nehéz gazdasági helyzete; a me­gyében dolgozó politikai, ál­lami, társadalmi és gazdasá­gi szervek nem eléggé cél­irányos és következetes ma­gatartása, munkálkodása.” Hosszú ideig, esetenként még ma is mennyiségi, százalékos, bázisszemlélettel értékeltük a gazdasági folyamatokat. Túlzottan kiváró, megértő, esetenként elveinkkel ellen­tétes káder- és személyzeti politikát folytattunk, elhúzód­tak a megérett kádercserék. Ez rontotta a mikrokörnye­zet és megyei hangulatot. Nem szabad elhallgatnom eb­ben a megyei első titkár sze­mélyes felelősségét, hiszen a párton belül megkésett ká- denlépések hatása más terü­leteken is negatívan hatott. Szólni kell arról is, amit nagyon pontosan megfogal­maztunk a XIII. kongresz- szust megelőző megyei párt­értekezleten : az elmozdulás eszközeinek jelentős része nincs a kezünkben. Legalap­vetőbb gondjaikon csak kö­zös összefogással, nagyon jelentős központi segítséggel tudunk segíteni. A megye közvéleménye — benne a párttagság — egyre türelmet­lenebb. A kapott segítséget csak jelzésértékűnek, igen tétovának, a hatékonysághoz messze nem elégnek tartja. Mind nagyobb erővel fogal­mazzák meg elsősorban a pártbizottság és megyei ta­nács vezetőivel szemben, hogy hosszú ideje túlságosan megértőek a kormány min­denkori álláspontja iránt, hogy nem mások, mint a köz­ponti akarat, „buzgó” végre­hajtói. Fokozódik a követe­lés, amit nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni, hogy ne csak képviseljük, hanem erőteljesebben, markánsab­ban juttassuk is érvényre a megye érdekeit. Mit kell tehát, mit lehet tehát tenni a helyzet meg­változtatására? Alapfeltétel a reális okfeltárás. Erre tö­rekedtünk az állásfoglalás- tervezetben. Kérjük, várjuk, s minden bizonnyal meg is kapjuk a pártértekezlet alko­tó segítségét. Erre azért is szükség van, hogy pontosan tudjuk: milyen szemlélettel, milyen hibás gyakorlattal kell szakítani, mit kell kriti­kusain szemlélni, — s mi az, ami előremutató, amit foly­tathatunk. Program kell a ki­lábaláshoz, amely megmutat­ja, amit nii tehetünk- Bénító a másokra várás, a felfelé mutogatás. Újszerű politikai irányvo­nalat kialakítani és ennek megfelelő poltikai követel­ményrendszert felállítani, döntéseinket tudományosan cmega^pozni — ez tehet,,, a .rhiélyei j^érdekérvényésítés sajátos, indirekt formája is. K feladatok végrehajtásá- .mÚLkorhozillö, ésszerű mun­kamegosztás és felelősségi rendszer kialakítása szük­séges. A párt legyen folya­matos kezdeményezője, „lel­kiismerete’’ a végrehajtásnak, a korszerű ellenőrzésének a megye egészében. A politika újszerűsége azt jelenti, hogy a párttagságban a kételyt, aggódást, a cselek­vési készség váltsa fel. Még­pedig úgy, hogy elsőként ar­ról essék szó, ami ránk tar­tozik, amit nekünk kell megtenni, amiért mi va­gyunk a felelősek: újra ele­mezni munkánkat — alkal- mas-e szemléletünk, szemé­lyi feltételeink egy, a jelen­legitől hatékonyabb munká- —ra‘? El- keir ezt végezni mind a gazdaságban, mind a poli­tikában. Ezzel párhuzamosan, de csakis ezzel együtt igényel­hetjük tiszta szívvel és tel­jes joggal, megalapozottan és következetesen az illeté­kes központi szervek segíté­sét. Mert számos gyengesé­günk felsorolása esetén sem leszünk képesek egyedül el­jnozdulrU __a legkritikusabb területen, önmagunk erejéből nem tudjuk leküzdeni a tel­jesítmény növekedését gátló akadályokat, a foglalkoztatá­si feszültségeket, megterem­teni a szociális biztonság fel­tételeit, a megyén belül is az elmaradott térségek felzár­kóztatását, vagy akáj^ csak a növekvő különbségek meg- , állítását. Különösen kiemelt szere­pet kell szánnunk a szociál­politikának. Mert bár az em­beri lét alapvető feltételei­hez való jog természetes igény, az utóbbi években a szociális feszültségek foko­zódtak. Ezért családközpon­tú és differenciáltan gon­dozó, segélyező szociálpoli­tikai gyakorlatra van szükség. Az állami, tanácsi, vállalati és társadalmi lehetőségek, eszközök célirányos összehan­golásával meg kell teremtsük minden korosztály, de külö­nösen a fiatalok létbiztonsá­gát, elsősorban megyén be­lüli boldogulásukat. A pártbizottság első titkára így folytatta: — Az előkészí­tő viták egy másik nagy cso­mópontja volt a politikai­ideológiai sokszínűség, az al­ternatív szervezetek és a hoz­zájuk való viszony. A politi­kai intézményrendszer re­formjának, változásának kéz­zel fogható jelei a megyében is megjelentek. Üj szerveze­tek, mozgalmak alakultak, s minden valószínűség szerint továbbiak megjelenésével is számolnunk kell. Céljuk, tö­rekvésük változó, retorikájuk pedig sokszor igen éles, időn­ként meghökkentő. Emiatt is, szokatlanságuk következté­ben és más okból pártszer­veink, szervezeteink égy ré­szében tanácstalanul, másutt pedig bizalmatlanul, idegen­kedve nézik őket. Elfeledkez­tünk volna az országos párt­értekezlet állásfoglalásának elvi jelentőségű megállapítá­sairól, mely szerint a szocia­lizmus építésében nemcsak a párttagok érdekeltek? Szá­molnunk kell az eddigiektől eltérő és a korábbinál sokkal markánsabb érdek- és véle­ménytagoltsággal. Nem kell csodálkoznunk, ha a különféle szerveződések ennek megfe­lelően más programot fogad­nak el, más terminológiát használnak. Ezek jó része nem politikai szerveződés, de meggyőződésem, hogy a poli­tikaiak többsége sem ellensé­ges, csak más, mint az álta­lunk megszokott. Jelenlétük valóságos igényt — és ezt is meg kell mondani — egyfaj­ta kritikát fejez ki. Viszonyunk hozzájuk vilá- gos és elvi. Mi a-jószándé­kot, az ország, a megye sor­sáért érzett felelősséget, a cselekvésre való közös törek­vést tételezzük fel. önállósá­gukat messzemenően figye­lembe vesszük, velük part­nerségre törekszünk.. Világo­san kijelentjük, hogy min- denr^alkotmányos ».rendünket és nemzetközi kötelezettsége­inket tiszteletben tartó szer­veződésre ez vonatkozik —• feltéve, hogy programjuk és tetteik egybeesnek. Ez persze egy elvi és csak általános megállapítás. Párt­tagjainknak, -szervezeteink­nek maguknak kell eldönteni hozzájuk fűződő viszonyai­kat. Jelenlétükkel már most számolni kell, de különösen számolni kell majd az elkö­vetkező tanácstagi — és kép­viselő választáskor, amikoris várhatóan több szervezet is állít majd jelölteket. Itt sze­retném hangsúlyozni, hogy számuknál és szerepüknél is többet szóltunk az új szerve­ződésekről. mint a meglé­vőkről. Ma újból hangsúlyozni kell, hogy az olyan hagyományos tömegszervezetekhez, moz­galmakhoz való viszonyunk 'fejlesztéséhez, mint a szak- szervezet és a Hazafias Nép­front — alapvető érdekeink fűződnek. A pártélet kérdéseiről szól­va Varga Gyula hangsúlyoz­ta, hogy az előkészítő viták­ban méltán kapott nagy hangsúlyt a szorosan vett pártélet, elsősorban az alap- szecyezeti munka. Az elhang­zott bírálatok jórészkyalóban jogosak, hiszen tavasz óta — az önállóságukra hivatkozás­sal — az alapszervezetek ke­vesebb segítséget kaptak tő­lünk a szükségesnél, s a párt legfelsőbb szintjén sem volt elegendő és hatékony az ez- zel-kapcsolatos tevékenység. Néhány esetben kifejezetten zavarta a párttagságot a ki nem érlelt gondolatok to­vábbadása. Tudomásul kell vennünk, hogy az alapszervezetek nem csupán papíron, de a gyakor­latban is a politizálás fő színterei. Az újonnan megvá­lasztandó megyei pártbizott­ság egyik legfontosabb fel­adata is ezzel kapcsolatos. Az új helyzet új hangsúlyokat, új megoldásokat követel. A megyei pártbizottság — mi­ként az irányító pártbizottsá­gok — megítélésének a jövő­ben az lesz a legfőbb mércé­je: hogyan segíti az alapszer­vezetek kommunistáit alkal­mazkodni a megváltozott helyzethez. Itt is megerősítem: a párt nem vonul ki a gazdaságból. Nem oszlatjuk fel munkahe­lyi pártszervezeteinket. Sze­repük, feladatuk viszont lé­nyegesen változik. Politikai befolyásukat elsősorban a párttagokon és a kommunis­ta csoportokon keresztül ér­vényesíthetik. Ügy gondolom, hasznos lesz az a gyakorlat, hogy a jövőben nem élhe­tünk a korábban alkalmazott direkt eszközökkel, nem szá­moltathatjuk be például a munkahelyek vezetőit, nem adhatunk utasításokat, nem hozhatunk határozatot a gaz­dasági, hivatali vezetésre. Felvetődik — és teljes jog­gal — a kérdés: milyen fel­adataink lesznek ezután ? Először is a munkahelyi stra­tégia megvitatása, a gazdasá­gi döntések helyi és társa­dalmi hatásainak elemzése. Segíteni a tagság aktív rész­vételét. a munkahelyi önkor.T. mányzati szervezetekben, szakszervezeti testületekben, azokban kommunista csoporr tokát létrehozni és működtet­ni. Politikai eszközökkel kez­deményezni és támogatni a korszerű vezetői szemléletet, magatartást. Hasznosítható érvcyjyagot ^nyújtani a párt­tagságnak ä politika képvise­letéhez, szervezni a társadal­mi vitákat, s részt venni azokban. Üj igények fogalmazódnak meg a lakóterületi pártmun­kában is, mivel a politikai tevékenység mindinkább a munkahelyen kívülre tevő­dik át. A politizálás ma már nem csak a párt privilégiu­ma. Ismétlem: többen va­gyunk a politika színpadán, ahol nagyon. színes a kép. Olyan viták zajlanak majd a lakóterületen, amelyek a legtöbbször túlnőnek a helyi kereteken. Ugyanakkor meg­növekszik a város- és köz­ségpolitikai kérdések jelen­tősége, tétje ... A várhatóan új módon történő képvise­lői és tanácstagi választások a közeljövő egyik nagy erő­próbáját jelentik számunkra. A lakóhelyeken és a közélet számos területén tevékeny­kednek a mindinkább szapo­rodó mozgalmak, egyesüle­tek. Mivel őik itt folytatják vitáikat, mi is itt tudunk ve­lük párbeszédet folytatni, együttműködni, vitázni, ver­senyezni. A régi szerveződés­sel, munkamódszerrel és stílusban a pártmunkát tehát nem lehet végezni. Az alap­szervezeteknek időnként kampányokra, a legkülönbö­zőbb politikai akciókra kell majd mozgósítani tagságu­kat. Meg kell tanulnunk új­ra az élénk, a vitázó, a moz­galmi eszközökkel végzett pártéletet! A változások azt is jelent1 hetik, hogy a tagfelvétel egy jelentős része a lakóterületen történik, hogy a munka­helyi alapszervezetekből át­kerül a párttagok egy része a lakóhelyi alapszervezetbe. Elképzelhető, hogy egyes in­tézmények, kisebb munkahe­lyek kommunistái lakóhelyi alapszervezetekbe tömörül­nek és a munkahelyen párt- csoportonként működnek majd. Nem kerülhetjük meg e fórumon sem a kérdést: mi­lyen követelményeket tá­masztanak e változások a megyei pártbizottság mun­kája iránt? A válasz vilá­gos: legelőször is szemléletet szükséges változtam. A gya­korlatban kell érvényesíte­nünk, hogy mi vagyunk a pártalapszervezetekért és nem fordítva. Másodszor: a md feladatunk egy jobb po­litikai munka feltételeinek megteremtése. Ami csak azt jelentheti, hogy időszerű kér­désekben, időben hozott, vi­lágos és határozott dönté­sekkel orientáljuk az alap­szervezetek párttagságát, gyors és pontos informá­ciókkal, a tisztségviselők fel­készítésével segítsük politi­kai döntéseik, állásfoglalása­ik létrejöttét, támogassuk új kezdeményezéseiket, ismer­tessük jó megoldásaikat. Tiszteletben tartjuk és ösztönözzük az alapszerve­zeteknek azt a jogát, amely- lyel kezdeményezhetik a megyei pártbizottságnál a tagság által szükségesnek tartott kérdések megtárgya­lását, vagy akár vitára bo­csátását. Elsősorban a tag­ság igényeinek kell megfe­lelni, az ő „ érdekeik képvise­letét tekintjük meghatározó­nak. E célok eléréséhez kell igazítani, korszerűsíteni a megyei párttestületek mun­kamódszerét, az apparátus tevékenységét, szervezeti felépítését, összetételét és létszámát. — önök joggal várhat­nak most választ arra a kérdésre is — folytatta az előadó —, mire vállalkozhat mai pártértekezletünk? Olyan körülmények között, amikor nem javult a gazdaság tel­jesítőképessége, a lakosság hangulata, nem szűnt meg az elmúlt években kialakult bi­zalmi válság, érzékelhető az eszmei— elbizonytalanodás az emberek szocializmusba vetett hitének csökkenése és szétesett korábbi szocializ­mus-képünk? Egy szakasz le­zárására, új szakasz megnyi­tására? Mire vállalkozhatunk ban tétlenségre kényszerít, holott a helyzet a negye párttagságától példamutatást, kezdeményezést, tettekei sür­get. Szándékunktól függetle­nül elkövetett hibáink ellené­re sem engedhetjük át a te­repet, a kezdeményezést má­soknak. Nagyon nagy jelentő­ségűnek tartom, hogy mind több párttag vallja, amit a Taurus küldötte tett szóvá a nyíregyházi városi pártérte­kezleten, miszerint el kell hinnünk, hogy nagyon sok múlik rajtunk. Nem fogad­hatjuk el tehetetlenségünk igazolásaként is a külső kö­rülményekre hivatkozást. És — szerencsénkre — fo­lyamatosan kedvezőbbé vál­nak a feltételek az önálló cselekvéshez. Pártunk — mint hét -évtizedes története során nem egyszer — ma is képes a megújulásra, az ön­tisztulásra. öt hónap telt el az országos pártértekezlet óta, s e nagyon rövid idő is világosan bizonyítja: az MSZMP bátran szakít mind­azzal, ami visszahúz, ami hátráltatja a fejlődést és vá­lik mindinkább tudatosan po­litizáló, demokratikus felépí­tésű, mozgalmi módszereket alkalmazó kommunista párt­tá. Természetes, hogy e bátor és nagy lépések közepette sokan elbizonytalanodtak. So­kan okkal, vagy ok nélkül félnek az újítástól, az új hely­zettel való bátor szembené­zéstől, a nyilvános vitáktól ^Önmagunkkal, s hangosabb politikai ellenfeleinkkel. Pe­dig a jövőt sehol nem más­nak, de minden munkahe­lyen, lakóhelyen nekünk kell kikísérletezni és kikínlódva megalkotni. Ügy gondolom, hogy jó alapot nyújt ehhez pártértekezletünk állásfogla­lástervezete, párttagságunk jelenlegi állapotának ismereté és a mai nap vitára hívó le- ^«sé^lgyetlen nap persze nem alkalrftas arra, hogy megoldjuk gondjainkat, hogy előteremtsük a legtöbb he­lyen oly magyon- szükséges anyagiakat, hogy akárcsak bőven kifejthessük szőkébb és tágabb környezetünkről szóló véleményünket, vagy akár, hogy szembenézzünk munkánk rossz beidegződé­seivel, megcsontosodott mód- szereinkkel. Önök' talán egyetértenek velem abban, hogy csodát nem-várhatunk. De csodára sem várhatunk! Mit akarunk tehát? Erős, önálló, jól dolgozó — éppen ezért tekintélyes, a tö­megek bizalmát élvező párt- szervezeteket. Magabiztos aktívan politizáló és cselek VŐ .pácUsig&ASUl. ----------­Olyan pártbizottságokal mindenekelőtt olyan megye pártbizottságot, amelyik idő ben felismeri a szükséges lé péseket, képes szakítani gya korlata hibás, vagy nem haté kony elemeivel, meg tudji őrizni — továbbfejleszten munkája pozitív módszereit s képes a megye legfontosabt feladatainak megvalósítását maga politikai eszközeivé “kezdeményezni, szervezn megválósítáSábaTi részt Venn Olyan célokat és módszere két szükséges itt és ma kiala kítanunk, amelyek mögé fel sorakozik megyénk több mir 30 ezres párttagsága, amely lyel egyetértenek a társada lom más erői, szervezetei- Só digi küzdőtársaink és a mos tanában alakulók egyarán mindenki, aki számára fon tos az ország e sok minden ben hiányt szenvedő részéne sorsa, jövője. ­Folyamatosan meg akarju fogalmazni és következetese képviselni a kormányzat elő is megyénk érdekeit, mei meg vagyunk arról győződv hogy ez hosszú távon egybt esik az egész ország érdeke vei. Támogatjuk pártunk Kő; ponti Bizottságát, a párt mes újulásáért a társadalom pol tikai intézményrendszeréne megreformálásáért folytató tevékenységében. , Ezeket akarjuk, s mindeze alapján egy politizáló ma: xista pártot, jól működő sz< cializmust akarunk. gyémk lakosságát a megala­pozatlan reményektől-, az illúzióktól. Ma egyetlen fele­lős testület, vagy tisztség- viselő sem ígérheti körül­ményeink közeli és számot­tevő javulást. Ugyanakkor vállalkoznunk kell arra, hogy pártunk XIV. kong­resszusáig megfogalmazzuk - a tovább lépni akarás, a fejlődés szándékát, kialakít­suk az ehhez nélkülözhetetlen, korszerű felfogású pártmunka módszereit, felgyorsítsuk és szervezzük a társadalmi re- Jormfolyamat helyi feltételei­nek megvalósítását. Nem le­het eleget hangsúlyozni, hogy a politika eszközeivel szükséges segítenünk a sajá­tos szabolcs-szatmári gon­dok megoldását, a gazdásági alapok erősítését. Egyszerű­en nem tehetjük meg, hogy ne vállaljuk fel a megyei ér­dekek tudatosabb és mar­kánsabb meg jelenítését mind a megyén belül, mind a kor­mányzati szerveknél. Nem várhatunk tovább a jobb •munkához nélkülözhetetle­nül szükséges személyi fel­tételek megteremtésével sem. Nem olyan időket élünk ma­napság, amikor megenged­hetjük űzi a íúxust, hogy ne nézzünk szembe önmagunk­kal. Szembe kpll néznünk azzal a jelenséggel is, hogy a ne­hézségek fokozódásával, a szélsőséges vélemények fel­színre kerülésével a megye párttagsága körében is igen jelentős az aggódás, a keser- gés, a pessszimista hangnem. Nem kevesen vélekednek úgy, hogy tehetetlenek vagyunk gondjainkkal szemben, hogy bármihez nyúlunk, az balul végződik. Kialakult egyfajta bűntudat, amit egyes, irán­tunk barátságosnak nem ne­vezhető csoportok oly elősze­retettel fel is erősítenek. Tisztelt Pártértekezlet! Mindannyiunk megingat­hatatlan hite, meggyőződése lehet, hogy ez az önmarcan­goló felfogás téves és veszé­lyes. Téves, mert nem lehet a párttagság egésze felelős a korábbi években, évtizedek­ben született hibás, a nyilvá­nosság, a pártdemokrácia hí­ján hozott döntésekért. És ve­szélyes, mert ez az úgyneve­zett kollektív bűntudat való-

Next

/
Oldalképek
Tartalom