Kelet-Magyarország, 1988. december (45. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-21 / 303. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. december 21. Megkezdte munkáját az Országgyűlés Derzsi András életrajza Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter 1945-ben született Kolozsvárott. A Budapesti Műszaki Egyetem építőmér- nöki karának közlekedés- építő szakán 1968-ban szerzett diplomát, építőmérnök. Az Általános Épülettervező Vállalatnál tervezö-txer- kesztö mérnökként kezdte pályáját, munkáival íöbb közlekedési és városrendezési tervpályázaton nyert díjat. A Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságán 1972-től dolgozott. A BME építészmérnöki karának városépítés-városgaz- daság szakán 1976-ban végzett, majd az MSZMP Politikai Főiskolájának területfejlesztési szakán szerzett diplomát 1983-ban. Ugyanettől az évtől töltötte be a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának vezetői tisztségét, 1988-ban a fővárosi tanács tagjává választották. 1972-től tagja az MSZMP-nek, nős, egy gyermeke van. (Folytatás az 1. oldalról) Javasolta ezért, hogy még a végrehajtás megkezdése előtt hozzanak létre konzultatív testületet az Urbanisztikai Társaság és más intézmények bevonásával. A képviselő szerint az első próbaév elteltével napirendre kell tűzni az összevont minisztérium munkájának tanulságait. Indítványozta továbbá, hogy — a társadalmi és szakmai kontroll erősítése érdekében — létesítsenek építészeti kamarát. Németh Miklós válaszában elmondta, hogy a konkrét feladatkörök kialakításánál a kormány kész figyelembe venni az összes észrevételt, bírálatot. Levonta azt a tanulságot, hogy a társadalmi szervezeteket hamarabb kell tájékoztatni. A hatáskörök megállapítása azonban a Minisztertanács feladata, azt nem ruházhatja át. Viszont a két minisztérium felelős szakemberei mellett igénybe veszik az Urbanisztikai Társaság és az Építőművészek Szövetsége közreműködését is. Németh Miklós megítélése szerint a tervezett összevonás előnyei nem teoretikusak, hanem ténylegesen javítják a hatékonyságot. Az eredmények felmérését viszont csak 3—4 év elteltével érdemes elvégezni. Az építészeti kaVillányi Miklós pénzügyminiszter tartotta meg expozéját. Bevezetőben elmondotta: az előző ülésszakon az Országgyűlés már megvitatta a kormány stabilizációs programjának végrehajtásáról, és a gazdaságpolitika jövő évi irányairól, céljairól szóló beszámolót. — A novémberi ülésszakon ismertetetthez képest a kormány— SZOT-ülésen született megállapodások alapján a központi bérkeretet az egészségügyi, az oktatási, a köz- művelődési dolgozók béremelésére 2,1 milliárd forinttal, több mint 4 milliárd forintra emeltük — mondotta Villányi Miklós. — Ennek társadalombiztosítási járulék többlete az állami költségvetés számára további 800 millió forint. A nyugdíjakat 360 forinttal terveztük növelni. Emiatt a szociálpolitikai csomag 1,4 milliárd forinttal nagyobb. A személyi jövedelem- adó adórúentes sávjának 55 ezer forintra emelése miatt 5 milliárd forinttal több jövedelem marad a lakosságnál. Ezáltal a reálbér nem 6, hanem 4—5, az egy főre jutó reáljövedelem nem 2, hanem 1 százalékkal csökken, s így jövőre összességében annyit fogyaszthatunk, mint idén. Ez esetben viszont ami előnyös a lakosságnak, hiányzik, a költségvetésből. Méghozzá tetemes összegről, mintegy 9— 10 milliárd forint jövedelemről van szó. A kormány nem azért döntött így az elosztásról, hogy amit egyik kezével adott, a másikkal a lakosságtól elvegye. Feladatunk tehát a vállalkozási nyereségadó tárgyalását követően nemcsak az volt, hogy az 5 százalékpontnak megfelelő 12 milliárd forint központosított jövedelmet pótoljuk, hanem ezen felül további 9—10 milliárd forint forrást is biztosítsuk. — A lakosságtól nem várható, hogy az ideinél többet takarítson meg. A külföldi hitelezőink a már magas adósságállományunk nagyságát látva adósságaink csökkentését várják. Az inflációt nem tervezzük növelni az ideihez viszonyítva, hanem lehetőleg mérsékelni szándékozunk. Így jó esetben is csak azt tervezhettük, hogy a költségvetés hiánya 1989-ben az idénre várható 20 milliárd mara létrehozásának javaslatát jó, támogatandó gondolatnak nevezte a kormányfő. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a minisztériumok felsorolásáról szóló 1987. évi VII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot — 21 ellen- szavazattal és 54 tartózkodás mellett — elfogadta. Rátértek az ehhez kapcsolódó személyi javaslatok tárgyalására. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az MSZMP Központi Bizottsága és a HNF Országos Elnöksége egyetértésével — javaslatot nyújtott be Urbán Lajos közlekedési miniszter, valamint Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter — érdemeik elismerése melletti — felmentésére. Indítványozta továbbá Derzsi Andrásnak, a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága vezetőjének megválasztását közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré. Urbán Lajos felmentését az Országgyűlés 37 ellenszavazattal, 40 tartózkodás mellett; Somogyi Lászlóét pedig 59 ellenszavazattal, 40 tartózkodás mellett elfogadta. Derzsi András miniszterré történő megválasztásakor 25-en szavaztak a javaslat ellen, és 115-en tartózkodtak. Ezt a szavazást azonban — képviforint körül legyen. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb a novemberben számítottnál. Tizenkét milliárd forint 1988. évről áthúzódó kamattámogatás forrását is meg kellett teremteni. összegezve az addig elmondottakat a pénzügyminiszter hangsúlyozta: 38 milliárd forintos deficitcsökkenselői indítványra — megismételték. Ekkor 128-nak bizonyult a tartózkodók száma, a 25 ellenszavazat nem változott. Az Országgyűlés tehát többségi szavazattal Derzsi Andrást közlekedési, hírközlési és építésügyi miszterrré megválasztotta. Stadinger István ezután bejelentette, hogy Kállai Gyula előrehaladott korára és más elfoglaltságára való tekintettel felmentését kérte az Alkotmányelőkészítő Bizottság elnöki tisztsége és tagsága alól. Az Országgyűlés — 1 ellenszavazattal és 1 tartózkodás mellett — Kállai Gyula kérését elfogadta. Az Alkotmányelőkészítő Bizottság új elnökévé a testület eddigi titkárát, dr. Gajdócsi Istvánt választották meg, 1 ellenszavazattal és 20 tartózkodással. A bizottság titkárának személyére később tesznek javaslatot. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően megkezdődött a Magyar Nép- köztársaság 1989. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, a lakásalapról szóló törvényjavaslat, a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. • tési csomagra kellett gazdaságilag és politikailag elfogadható megoldást találni. — Sokan kérdezték tőlem — folytatta Villányi Miklós —, hogy ha most, a magyar gazdaság és politika kritikus időszakában lehet a támogatásokat, a védelmi és igazgatási kiadásokat csökkenteni, akkor egy hónappal ezelőtt miért nem ezzel a javaslattal állt elő a kormány. A válaszom az, hogy az adók növelését 1988-hoz viszonyítva azért javasoltuk, mert a vállalatok jövedelmei — főként a tervezettnél magasabb termelői árak miatt — idén meghaladják az előirányzottat, a vállalatok egy részénél az 1988. évi adóreformra való átállás következtében indokolatlan többletjövedelmek keletkeztek. — Itt az év vége, most már csaknem biztosan tudjuk — folytatta Villányi Miklós —, hogy sajnos a költségvetés hiánya közel 20 milliárd forint, s így a 10 milliárd forintos tartalékot felhasználni kényszerülünk. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy az automatikusan növekvő kiadások több mint 5 milliárd forinttal, a külön rögzített csengőszámok —, mint arról az előző ülésen beszámoltam — közel 1 milliárd forinttal növekedtek. Az évközi életszínvonal-politikai és egyéb intézkedéseket, a lakossági megtakarítások növelését célzó többletkamat-támogatást a bevételi többletek csak részben tudták fedezni. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy ezek ismeretében járuljon hozzá a 10 milliárd forint költségvetési tartalék felhasz- nálásához. — Az 1989. évi költségvetés fő vonása, hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikor is a fogyasztás 2,5—3 százalékkal csökken. A költség- vetés mérlegében mutatkozó rést a lakosságot közvetlenül nem érintő kiadások mérséklésével és az előterjesztett variációk szerint eltérő mértékű vállalati jövedelemelvonással tervezzük befoltozni. A költségvetés tervezett egyensúlyát 1989-ben inkább a támogatás csökkentésével, mint az elvonás növelésével teremtjük meg. Az élelmiszertermeléshez kapcsolódó támogatások idén az összes támogatásnak együttesen 40 százalékát teszik ki. 1989-re 9 milliárd forintnyi termelési támogatás megszüntetését tervezi a kormány, ami 5—6 százalék fel- vásárlási áremelkedést okoz, a már említett teljes felvásárlói áremelkedésen belül. A támogatáscsökkentés teljes egészében nem hárítható át az árakra, kisebb részét — 700 millió forintot —- hatékonyságnöveléssel kell a mezőgazdaságnak ellentételeznie. Abszolút és a többi termékhez képest relatív mértékben is növekszik az élelmiszerek ára. Az összes támogatásnak mintegy 20 százalékát olyan ágazatok, vállalatok kapják, amelyeknél a termelési költségeket a bevételek jelenleg nem fedezik, de tevékenységükre feltétlenül szükség van. Ilyen a MÁV, a szénbányászat, a légi és vízi közlekedés, a könyvkiadás, a filmgyártás és a moziüzemi vállalatok támogatása. 1989-ben a szén átlagosan 15 százalékos termelői áremelkedésével egyidejűleg a szénbányászat dotációja 4,4 milliárd forinttal csökken. Ideje véget vetni a magyar bányászat létbizonytalanságának, érvényt kell szereznünk itt is annak az elvnek, hogy csak ott szabad termelni, ahol az még jövedelmező. Ez olyan kiindulópont lehet, ami egyértelművé teszi az üzemek sorsát is. 1989-ben további 2—3 termelőegységet kell leművelni, bezárni, a termelést szüneteltetni. A pénzügyi hidakat a KGST-viszonylatban, az ottani elszámolási viszonyok fejlesztése, nélkül nem lehet megszüntetni. Sajnos ez a közeljövőben még nem várható. A támogatások fokozatos és következetes mérséklésével viszont mindenkinek számolnia kell. — Más jellegű gond — mondotta Villányi Miklós —, hogy mivel partnereinknél nincs elegendő olyan termék az előnyünkre bekövetkező cserearány-javulás ellensúlyozására, amit idehaza jól felhasználhatnánk, hitelben pedig nem szállíthatunk, ezért az export csökkentésére kényszerülünk. Nem árulok el titkot, hogy e döntés következtében néhány, főként gépeket exportáló nagy- vállalatunk jövőre nehéz gazdasági helyzetbe kerül. A • védelmi kiadások csökkentése is hat erre a folyamatra. A feszültséget növeli, hogy nem egy jelentős, eddig jó hírű nagyvállalatról van szó. A szanálásról szólva elmondta, hogy míg 1988-ban az előző évről áthúzódó 4,2 milliárd forinttal együtt 5,5 milliárd forintot folyósított a Szanáló Szervezet, addig 1989-re csak 3.5 milliárd forint felhasználást tervezünk — 2,8 milliárd forint támogatás mellett. Ezt is jórészt az idei szanálásokból eredő jövő évi kötelezettségek, a mecseki, a tatabányai és a nógrádi szénbányáknak, a Ganz Gépgyárnak nyújtandó kifizetések teszik ki. Az 1989. évben az alapvető társadalompolitikai feladatokat ellátó költségvetési intézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemelt fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szelet jut a közoktatásra, az egészség- ügyi és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre, az éveken át hátrasorolt kultúrára is. A védelem. az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. Az oktatásban, az egészségügyben és a közművelődésben dolgozók elmaradt bérszínvonalának és az ügyeleti és túlóradíjaknak az emelésére 1989-ben 4.1 milliárd forintot lehet fordítani. Az ügyeleti és a túlóradíjak már január 1-jétől mintegy 30 százalékkal növekednek. A bérpolitikai intézkedésekre az egészségügyben és a közművelődésben az év első felében, a pedagógusoknál Legkésőbb az új tanév kezdetekor kerül sor. Az 1989. évi költségvetés előzőekben megindokolt 20 milliárd forintos hiányánájc eléréséhez szükséges intézkedéseket három változatban terjesztette a kormány a Parlament elé. A bevételek magas részaránya törvényekkel szabályozott. A kormánynak nincs szabad keze forráshiány esetén — néhány kisebb, külön törvényi felhatalmazástól eltekintve — a jövedelemcentralizáció növelésére, arról csak a képviselők dönthetnek. Ezért terjesztette elő a kormány választható megoldásként a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulást, az allami vagyon utáni részesedést, illetve a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adót. 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény összege a kétgyermekes családoknál 150 ezer forintról 200 ezerre, a háromgyermekeseknél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről nő az igénybe vehető hitel összege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatást vezetünk be. A támogatás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitel törlesztésének 30 százaléka, egy gyereknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyereknél 80 százaléka. A támogatás öt év után a felére csökken. Mindez nem a Lakásfinanszírozási Alapot, hanem a központi költségvetést 11,5 milliárd forinttal terheli. Az első változat alapvetően a költségvetés bevételeinek a növelésére épül, a másik két változat a támogatások, a kiadások további csökkentésével is számol. Egyik változat sem tökéletes, mindegyiknek van nemkívánatos hatása. Az első változat alapvetően az eddigi folyamatok továbbélését jelenti. A második változat a nagyobb léptékű támogatásszigorítás miatt — különösen rubelrelációban — népszerűtlen, de a népgazdasági célokkal összhangban lévő intézkedést jelent. Viszont a többnyire infrastrukturális beruházások közel 3 milliárd forintos csökkentése a reformot keresztező intézkedés. A közvélemény támasztotta követelménynek felel meg, hogy e változatban közel 5 milliárd forinttal csökken a védelmi és egyéb fegyveres testületi támogatás, 0,7 milliárd forinttal a társadalmi szervek támogatása. Negyven százalékkal kevesebb tartalékost hívnak be, csökkentik a hadgyakorlato(Folytatás a 3. oldalon) Parlamenti tudósítónk írja: Mit mondott az új miniszter? Egymondatos prografn- b'eszéddel mutatkozott be a sajtó képviselőinek kedden délben a Parlament gobelin termében tartott sajtótájékoztatón a három órával korábban megválasztott új közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter, Derzsi András 43 éves építőmérnök, aki addig — sőt: január 1-jéig — a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának vezetője volt. Azt mondta: a tárca legfontosabb feladatát azok az igények határozzák meg, amelyeket az átalakuló gazdaság az infrastruktúrával szemben támaszt. Azt már kérdésre válaszolva mondta: nem lesznek idegenek tőle az építési feladatok sem. bár eddig inkább közlekedési feladatok megoldásán dolgozott. Feladatának érzi, hogy a két régi szervezet helyett egy olyan szervezetet alakítson ki, amely az össszetartozó szakterületek együttes munkáját végzi, irányítja, összehangolja, ellenőrzi. Első útjai vidékre vezetnek — mondta az új miniszter —, hiszen a fővárost ismeri, őt is ismerik, eddigi munkája ide kötötte, a vidéken élők viszont nem, ezért volt szokatlanul magas megválasztásakor a tartózkodók aránya. Filozófiája, hogy makulátlannak, tisztakezűnek kell maradnia, amellyel a protekciót kérőket nyugodtan elutasíthatja. Konkrét választ nem adott arra, hogy mi lesz a szolnoki Tisza híd sorsa, nem vállalkozott a kisvárdai felüljáróval kapcsolatban sem nyilatkozatra, azt viszont megígérte: amire elődei elkötelezték magukat, azt ő folytatni kívánja. Reméli, nem akadályozzp meg ebben annak az egy- milliárd forintnak az elvonása, amellyel kevesebbet költhet az új tárca az ötéves terv végéig beruházásokra. A két minisztérium apparátusából azokra akar támaszkodni, akik partnerek lesznek az új tárca progí- ramjának megvalósításában. Profikra, vállalkozó típusú emberekre számít, nem a létszám csökkentése a célja, hanem a két apparátus szervezeti egyesítése, ettől azonban húsz-huszonöt százalék létszámmegtakarítás várható. (A két minisztérum- nak eddig mintegy 700 dolgozója volt.) Balogh József Villányi Miklós pénzügyminiszter: n kormány több változatot javasol a költségvetési hiány mérséklésére