Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
1988. november 26. Kell egy ötlet! Eltért a szokványostól a megyei és városi művelődési központ kertbarátklubjának ez a foglalkozása. Egy olyan sokoldalú, fáradhatatlan szakembert köszönthettek körükben a klub tagjai, akit a televízó képernyőjéről, a rádió műsoraiból vagy sajtóban megjelenő írásból majd’ mindenki ismer. Országos népszerűsége — évékkel ezelőtt — az Ablak című közéleti műsorban fogant, melynek hétről-hétre ma is ügyeletes kertésze, borásza, mezőgazdásza egy személyben. Ezek után már nem nehéz kitalálni, hogy Bálint Györgyről — a tanácsaiban alapos és körültekintő Gyuri bácsiról — van szó. Szívesen tett eleget a nyíregyházi meghívásnak, kérése csak az volt: ne ütközzön tévés elfoglaltságaival az utazás időpontja. — Se szeri, se száma a meghívásoknak, de azért igyekszem eleget tenni valamennyinek — mondja beszélgetésünk elején. — Szabolcshoz, az ország legkeletibb megyéjéhez kicsit szorosabb szálak — a múlt hajszálgyökerei — fűznek. Ehhez tudni kell azt, hogy a Kertészeti Akadémián a felvett hallgatók mielőtt elkezdték tanulmányaikat, előtte egy évet valamelyik nagy múltú, mezőgazdasági kultúrával rendelkező gazdaságban töltöttek szakmai alapozás címén, így kerültem a szamossáiyi grófi hiitbizo- mány Kőkentnék nevezett gyümölcsösébe. Elismerő szavalkkkal tudom csak minősíteni tanítómesteremet, Vilcsek Antal főkertészt, akitől nagyon sokat tanultam. A szakmai ismereteken túl sikerült belém oltania a lelkesedést, az elhivatottságot is a pálya iránt. — Annak is története van, hogyan kerültem éppen Szamossályiha. A Korona Szálló tükrös kávéházában üldögéltem, amikor egy pirospozsgású, kissé köpcös ember lépett be az ajtón és leült asztalomhoz. Beszélgetésbe elegyedtünk. Néhány perc múltán bemutatkozott, Nagy Sándornak hívták. A tanács kertészeti felügyelőiéként ajánlott be aztán Szaimossályiba vendéglátóimnak. Országos hírű szakembere volt a megyének, az almatermesztés apostolaként sokak előtt ismerősen cseng a neve. ő szorgalmazta a jonatán fajta honosítását Szabolcsban, melynek még ma is rangja, minősége van. Hozzá kell tennem rögtön, hogy akkortájt hazánk még importra szorult, nem voltak tehát értékesítési nehézségek. A 70-es évek elején kezdtek a környező országok önellátásra berendezkedni, ekkor gyülekeztek az első felhők a megyei a 1 mate rmes z tés egén . . . Újságíró legyen a talpán, akit Gyuni bácsi „félre” nem vezet. Életútjától, pályafutásának főbb állomásairól kérdezem, erre rutinosan a szabolcsi ember legfájóbb sebeire tapint. Gyermekkoráról és a családi háttérről faggatom inkább .. . — Heves megyében, Gyöngyösön születtem. Itt cseperedtem fel, miközben sokat segédkeztem a családi gazdaságban. Kísérletező ember volt az apám, szeretett minden új dolgot kipróbálni. Termelt szőlőt, málnát, szamócá/t, spárgát, szalmavirágot és számtalan egyéb mást. Sók bírálat érte, mert átlagosnál nagyobb földdel rendelkeztünk, illetve apóm kísérletező gazdasága sokak szemében szálka volt. Elvégezve a Kertészeti Akadémiát otthoni gazdaságunkban dolgoztam, majd 1953-ban a Mányi Állami Gazdaság segédagronómusa, később főagronómusa lettem. Hat év múltán kineveztek a Fejér megyei állami gazdaságok főkertészének.' 1964-ben szakmai tapasztalataimra alapozva a Kertészet és Szőlészet című lap főszerkesztőjének választottak, amit egészen nyugdíjazásomig csináltam. Hét éve már annak, hogy a televízió „beszippantott”, a rádió pedig jóval előbb, közel 30 éve. Szaivait szorgalmasan jegyzetelem, miközben ki tárulkozik előttem megnyerő egyénisége, melyből nyugalom és kiegyensúlyozottság árad. Mondataiból elmélyült szakmai ismeret és hallatlan élettapasztalat sugárzik. Lenyűgöző a teherbírása, talán ennek is tudható be, hogy ma is olyan fiatalos, szinte megállt felette a múló idő. Fehérlő haja, mint a zúzmarával csipkézett őszi határ. Té- kintélypanancsoló, s egyben méltóságot kölcsönöz neki. Sikeres ember ... A ~ műrArárnl mnnrlip ■ — Az akkord felelős szerkesztő, Peták István keresett meg, hogy nem lenne-e kedvem a készülő műsorban részt venni. Felvázolta elképzeléseit, s úgy éreztem, nekem is helyem van a stábban. Évek során a műsor beváltotta a hozzá fűzött reményeket, népszerűvé vált a nézők körében. Erre a rengeteg levél is bizonyíték, amit a műsor készítői kapnak. Nekem címezve 150—200 levél is érkezik hetente, melynek feldolgozása, megválaszolása nem kis munlka. Nagyon sok érdekeset, újat kérdeznek a nézők, de vannak visszatérő, sőt abszurd kérdések is, melyek meghaladják a képességeimet. Beszélgetések során gyakran szóba kerül Gyuri bácsi balatonfüredi mintakertje. Arról viszont keveset hallhattunk: mitől „minta” ez a kert. — „Visszaköszönő” kérdése ez az újságíróknak. Egy, mindössze 300 négyszögöles területről van szó, mely 5 egymástól elkülöníthető részből áll. A kert egy kis parcellájában gyümölcsöt termesztek, van szőlős - kert, virágoskert, veteményeskert benne és van egy olyan része, ahol az új növényekkel kísérletezem. Nem szégyellek másoktól tanulni, de mielőtt bármilyen következtetést levonnék, magam is tapasztalatokat szerzek. Kedves színfoltja a Nők Lapjának Gyuri bácsi rovata, Levelek kedves húgomnak címmel. Ebben az éppen aktuális kerti munkákra hívja fel a képzeletbeli húgocska figyelmét a szakember. Nem is lenne teljes a kép, ha nem említenénk: eddig 13 könyv látott napvilágot Bálint György tollából. Az első még 1952- ben, Munkaszervezés a kertészeti üzemekben címmel. Hogy mennyire kelendőek ezek a könyvek, íme egy házilagos statisztikai adat: Minden héten szüret című munkája 60 000 példányban került ki a nyomdából, és mindössze három hétig volt kapható az üzletekben. Munkabírását ismerve meglepne, ha éppen most tétlenkedne .. . — Nemrég fejeztük be egy 4 órás videó- anyag felvételeit a Magyar Televízió Kereskedelmi Irodájának közreműködésével. Ezen tavasztól késő őszig 48 munkafázist dolgoztunk fel szemléletesen, a metszéstől a permetezési tudnivalókig. Várhatóan karácsonyra kerül a boltokba. Elkészült a legújabb könyvem, Mesterfogások kezdő és haladó kertészkedők számára címmel. Ebben a munkámban 80 — rajzzal illusztrált — mesterfogást mutatok be olvasóimnak. Megjelenése jövő évben, a Mezőgazdasági Könyvhónap keretében várható. Sikerült-e valakit „megfertőzni” a családiból, a mezőgazdasági tudományok szere- tetével ? — Is-is. Feleségem, aki egyben nagy kritikusom is, a televíziós szakmában dolgozik, vágó. Fiam kertészmérnök, lányom pedig grafikus. Van három unokám, talán majd ők is folytatják a nagyapa mesterkedéseit ... Csonka Zsolt „örült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” — mondja Polonius Hamlet szavai nyomán. Óhatatlanul idéződik emlékezetünkbe e shakespeare-i mondat a mozi forgalmazás dzsungelét szemlélve, mert abban a hitben éltünk sokáig, hogy minden" ellentmondásossága ellenére is érvényesül benne valamiféle önmaga kialakította logika, de úgy tűnik, hogy ez sem érvényes ma már. Ahhoz ugyan hozzászoktunk, hogy a havi műsortervtől alkalmanként eltér a gyakorlat, de arra — emlékezetem szerint — nem volt példa, hogy az országos napilapok csütörtöki recenzióival egyidőben a film ne kerüljön a mozikba, ám most ez történt Szomjas György alkotása, a Mr. Universe esetében. Mai reflexeinkkel ilyenkor hajlamosak vagyunk politikai indíttatású manővert feltételezni a történtek mögött, pedig az ok sokkal prózaibb: az Egy teljes nap váratlan sikere miatt tolódott későbbre a bemutató. A magyarázat — bár nyilván igaz — aligha meggyőző, mert Grünwalsky filmjének ilyetén fogadtatása nem meglepő, hiszen néhány külsődleges jegyével emlékeztet Az érzékek birodalmára, s ez egy jelentős közönségréteg körében eleve vonzó hatású. Ugyanakkor volt már példa rá az idén is, hogy ugyanazon a héten egyszerre indítottak el két jelentős magyar filmet. Az intézkedés ezért inkább a „Hogyan szoktassuk le a nézőt a moziba járásról?” című társasjáték újabb elemének tekinthető. Egyébként némi előrelátással meg lehetett volna cse- t rélnd a két bemutató sorrendjét, mert ahhoz nem kell jóstehetség, hogy megjövendöljük: a Mr. Universe nem lesz siker. Hiányoznak belőle azok az elemek, amelyek miatt a nagyközönség moziba jár. Ez moziprognózis, nem értékítélet! Jó lenne tudni, hogy vajon Szomjas György akkor is így készítette volna-e el filmjét, ha nem szerény költségvetésből gazdálkodik, illetve, hogy egyáltalán elkészítette volna-e, s nem más témát forgat le, ha eleve több pénz áll rendelkezésére. A film meséje ugyanis rendkívül szikár, majdhogynem érdektelen. Két külföldre szakadt hazánkfia, akik még nem csinálták meg a maguk nagy üzletét, fejébe veszi, hogy átautózza az Egyesült Államokat, felkeresi Miki Hargitayt, aki sorstársuk abban az értelemben, hogy hátat fordított az óhazának, de ő már nyakoncsípte a szerencsét: Mr. Universeként és Jane Mansfild férjeként világhírnévre tett szert. Arra szeretnék rávenni, forgasson velük filmet, az ő nevére — remélik — kinyílnak a producerek pénztárcái. Végül csalódniuk kell. Har- gitay szeretettel fogadja őket, lánya még produkálja is magát magyar nyelvtudásával, de üzlet nem lesz a dologból, az egykori sztár nem hajlandó filmszerepet vállalni. A road movie, az utazás- film, az Egysült Államokban született filmfajta, tulajdonképpen témájával különül el más filmektől; színhelye az országút, hősei az autósok, akik sokféle kalandon mennek keresztül. A Mr. Universe utazásfilm ugyan, de a hősök kalandja helyett inkább a rendező kalandjának tükörképe, vagy ha akarjuk, a tőkeszegény filmgyártásé. Ettől ugyan remekmű is lehetne, de sajnos nem az. Bizonyos értékeit azonban hiba lenne elvitatni. Van Szomjas György filmjének egy felület alatti rétege, második jelentéstartománya, amely ezt az értéket hordozza, bár ugyancsak vékonyka réteg. Fel kell figyelnünk arra a jelenségre, hogy Amerika a legutóbbi magyar filmekben visszatérő színhely, s nem csak a játékfilmekben. Ott is, mert például a Tiszta Amerika — más eszközökkel bár — hasonló gondolatokat ébreszt a nézőben, s A Dunánál-nak, vagy a Faludi György költő című dokumentummunkáknak bizonyos vonatkozásai szintúgy kapcsolódnak a Mr. Universe-hez. Az idegenben szerencsét próbáló magyarok kerülnek a történet középpontjába, s a fő kérdés nem is az, sikerül-e nekik céljuk elérése vagy sem. Sokkal inkább az, hogy ezek az emberek miért kelnek útra, mi viszi el itthonról őket. A fényes szelek ifjúsága ígéretéhez híven megforgatta a világot, csakhogy a dolgokat nem a helyükre rendezték. Az egymást követő nemzedékek egyre inkább azt érezték, lehatárolt körülöttük a lót, nincs esély „a nagy dobásra”. (Nem Morvái- vagy Rubik-szinten, hanem középmezőnyben). A pálya foglalt, ráadásul olyanok játszanak, akik évek óta nem rúgtak gólt, s akiknek rég a zöld gyepen lenne helyük, legfeljebb a szertárt takarítják, vagy a mezeket mossák. Szomjas filmje nem hordozza, nem bontja ki ezeket a gondolatokat, csak elindítja a nézőben. Figyelme inkább afelé fordul, hogy milyen lelki tartalmak szükségesek odaát a talpon maradáshoz. Kell egy csapat! — hirdette Sándor Pál annak idején. Kell egy ötlet! — mondja Szomjas Gyürgy. Majd csak összeáll a hiánylista, nyomában a recept is, és akkor talán nem „elveszett nemzedékek” keresik helyüket tétován az összeku- szálódott viszonyok között. Hamar Péter Decemberben mulatják be A birodalom védelme című anROI politikai krimit. Képünkén: Jelenet a filmből. Az egykori lelkes amatőrség valószínűleg már a múlté. A színjátszás teljes embert igénylő feladatait ma mór kevesen vállalják, vállalhatják. A hatvanas évek felívelése után a hetvenes esztendők közepe, vége felé megkezdődött a panaszáradat: hullámvölgyben a mozgalom. Mi a helyzet ma, Szabolcs-Szatmár megyében? — kérdeztük Mart Ildikót, a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ előadóját. — Alig több, mint egy éve végzem ezt a munkát, így eddig jobbára impresszióim vannak. Meggyőződésem viszont, hogy abból kell kiindulni: az adott társadalmi rendszerben mire jó a színjátszás. 1945 után a színját- szóköröknék kultúraterjesztő funkciójuk volt. Fontosnak bizonyult, hogy az emberék megmutathassák, mi van bennük. Ma a csoportok inkább közösségpótlók, mentsvárak. Manapság a kultúraközvetítés háttérbe szorul. Az ifjúsági csoportok ellenben az önkifejezés, az önmegtalálás színterei: feladatuk az általános kreativitás fejlesztése. Külön kell szólni a demokratikus nevelésről, hiszen most alakult meg a drámapedagógusok országos egyesülete azzal a céllal, hogy ez a nevelési forma bekerüljön a főiskolai Oktatásba is. Ugyanis nem eredménycentrikusságra kell ösztökélni a gyerekeket, hanem az emberközpontúságot kell szem előtt tartani. A gyermekszínját- szásban ezért a nevelés kerül előtérbe. A mozgalom egésze azonban, úgy látszik, újabb híveket toboroz: Budapesten nyugdíjasok alakítottak csoportot, Egyébként a folyamat képlékeny, állandóan változó, az adott társadalmi szükségletekkel együtt élő. — Eddig a városi formákról beszéltünk. A falvakban van-e tere a színjátszásnak? — Nemcsak hogy van, hanem jobban megél a felnőttek körében, mint városon. Falun nagyobb a presztízse, feltéve, hogy nem válik alternatív színházzá, ugyanis mindig a színház tükrözi azt a közeget, amelyben létrejön. — Mikor jó egy amatőr színjátszó együttes? — Akkor, ha megfelel egy adott közegnek, kifejezi azt. Akkor haldoklik, ha megpróbál mereven, egyetlen dologban gondolkodni. Éppen ezért a fesztiválok rendszerén is változtatni kellene: el kellene törölni a túlzott pro- dukciócentri’kusságot. A kazincbarcikai országos színjátszófesztivál egyértelműen a színházutánzó stílust preferálja. így az amolyan félprofi csapatok, mint a Monteverdi Birkózó Kör, vagy a Stúdió K már el sem indulnak ide. Pedig az amatőrség voltaképpen a lehetőségek összessége. Ma inkább a dilettáns fogalommal rokonítja a köztudat, noha új forrnák színpadi beépítésére is képes. Akkor jó egy csoport, ha az oda járók nyitott személyiségek. — A mozgalom megyei irányítása a művelődési központ feladata. Hogyan alakul Szabolcs- Szatmárban 1988 őszén a színjátszás? — Megyénkben eléggé színes a kép: megpróbáljuk a társművészeteket is bevonnni a munkába. November 27-re szavalóversenyt hirdettünk: az eddigi jelentkezők száma meghaladja a harmincat. Az MVMK működteti a Bessenyei Színkört, amely színházutánzó formában dolgozik. Új bemutatójuk, a Szervusz, Peti mesejáték. ők különben hiánypótló tevékenységet folytatnak: kevés a kifejezetten gyerekdarab Szabolcsban. De ide sorolnám a pantomimet is: a Periszkóp Panto- min Stúdió és a Kreatív Panto- min Kör is Nyíregyházán működik. A megyében színvonalas még a nagykállói művelődési ház több mint tíz éve működő csoportja. Kisvárdán van egy gyermek- és egy ifjúsági együttes is. Különösen érdekes a berkeszi nevelőotthon, illetve a nyíregyházi honvédkollégium törekvése. — Egy-egy társaság teljesítménye nagyban a rendező személyiségétől, műveltségétől, érdeklődésétől. végső soron tehetségétől függ. Megoldott-e megyénkben a csoportvezetők továbbképzése? — Az MVMK-ban működik a C-fkategóriás rendezői vizsgára felkészítő tanfolyam. Ezen túl úgynevezett „módszertani hétvégéket” szervezünk. Tudomásul kell vennünk, hogy az emberek túlterheltek, kevés a szabad idejük, ezért inkább afféle, hétvégi programokban gondolkodunk. Szeptemberben volt az első, amikor a Térszínházat és számos rangos előadót láttunk vendégül. Tulajdonképpen a legjobb továbbképző helyek maguk a fesztiválok. — Mik a legközelebbi tervek? — Nyíregyházán most szeretnénk versmondó centrumot létrehozni, később pedig a szocio- drámát közelvinni a közönséghez, oly módon például: „hogyan képzeli ön a demokráciát?” — ezt a gondolatot szociodramatikus módon megfogalmazni. — Az amatőrmozgalom mindig magában rejti a profivá válás titkolt szándékát is ... — Valóban, a legtehetségesebbek általában ugródeszkának tekintik. Aki marad, az nyílván a megszállott. De végül is az amatőr színjátszás nem a hivatásos színházzal akar rivalizálni, hanem lehetőséget ad arra, hogy a hasznosságelvű létezést felülvizsgáljuk. Más dimenzióba fordítsuk át a világot. Ma látjuk igazán, hogy a merevség, a fantá- ziamélkiüliség mennyi kárt okozhat a társadalomban. A színjátszás életörömöt hirdet, ami nélkül nincs ember. A színjáték a távlatosabb létezés eszköze. Az a célja, hogy segítsen otthonra lelni a világban. (K. Zs.) Bálint fií&iiAsi KM hétvégi melléklet Szociodráma és versmondó centrum Hullámvölgyben áz amatőr színjátszás?
