Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-12 / 270. szám

1988. november 12. „Ki tudja, mit hoz a múlt...” — a mostanában felkapott szellemes kiszólásban, valljuk be, van némi igaz­ság. A nagy átértékelések korát éljük. Az egyre-másra napvilágot látó, eddig ismeretlen, vagy csak a nyilvános­ság előtt ismeretlen történelmi tények, dokumentumok birtokában más megvilágításba kerülnek, új összefüggésbe rendeződnek események folyamatok, személyiségek. A történelmet ma tanulni sem, tanítani sem könnyű. Tények és tévedések útvesztőjében A történelem nem az, amit a politika mintegy „engedélyez”, a maga aktu­ális céljainak megfelelően — valahogy így fogalmazott az itt következő beszélgetés egyik résztvevője. A forrá­sok alapján feltárt tények­ből kell kiindulni. Nem mintha ez is olyan egyszerű lenne — manapság tények és tévedések útvesztőjében kell ösvényt vágnia előbb a tanárnak, hogy aztán elin­dulhasson rajta a tanítvány is. Erről váltottunk szót Szalga Zoltánnal, az orosi általános iskola tanárával, vezető szaktanácsadóval, Bó- bis Tiborral, a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium történelemtanárával és Pa­pik Péterrel, a megyei peda­gógiai intézet csoportvezető­jével. — Milyen életkorban kez­di a gyerek összevetni a tan­könyvet a máshonnan szer­zett információkkal, környe­zete véleményével'! Sz. Z.: Az általános isko­lásoknak a tankönyv még szent. Talán nem is veszik jó néven, ha a tanár felhív­ja a figyelmüket, hogy a tankönyv egyik-másik meg­állapítása már idejét múlta, önálló véleményük még nincs, legfeljebb amit ott­honról hoznak. De ez sem gyakori. Oroson, ahol én ta­nítok, még erős a kétlaki- ság, a szülőknek nem nagyon van rá idejük, hogy ilyesmit megvitassanak a gyerekek­kel. P. P.: A kertet művelik, nem a gyereket. . . Sz. Z.: Az iskola és a csa­lád közötti „nézeteltérés” rendszerint akkor bukkan a felszínre, ha a tanár a tör­ténelemórán megpróbálja elkenni, „simítani” a dolgo­kat. Ilyenkor, otthon a szülő se rejti véka alá a vélemé­nyét. B. T.: Nagyon sok múlik a tanár és a diák kapcsola­tán. De úgy általában 16 éves kor körül kezd megmutat­kozni a történelem, a társa­dalmi problémák iránti nyi­tottság. A másodikosok már olvassák a Kaput, a Refor­mot, filmeket látnak, és minderről megkérdik a tanár véleményét. Harmadiktól kezdve pedig rendkívül kri­tikusak. Hozzánk, a Vasvári­ba sokfelől érkeznek a gyerekek, sokféle nézetet hoznak magukkal például az 56-os eseményekről, a 68-as reformról, az akkori csehsz­lovákiai eseményekről, vagy a 70-es évek politikájáról. — Mennyire „taníthatók” a most használatban lévő tankönyvek? P. P.: A gyerekek számára ez a legfontosabb munka­eszköz. Sajnos, ma nem töl­ti be ezt a funkcióját, mert egyoldalú, sok mindent el­hallgat, amivel viszont ha­misít. B. T.: Bizonyos emberek valósággal kisajátították a tankönyvírást. Képtelenek megújulni, ami mind a négy gimnáziumi tankönyvön meglátszik. Leginkább a har­madikos és a negyedikes könyvön, mindkettő száraz, szinte csak az eseménytörté­netre szorítkozik. Sz. Z.: Mi szerencsésebbek vagyunk, mert amikor az új általános iskolai tanterv ké­szült, a tankönyvek is jobbak lettek. Van, amit az általá­nos iskolai történelemkönyv korszerűbben tanít, mint a gimnáziumi. Az is előfordul, hogy általánosban tanítjuk azt, amit gimnáziumban nem. — Míg ma inkább az előb­bi javára billen a mérleg. B. T.: Igen. Az ötödikes tankönyvet, úgy ahogy van, taaítan.i lehetne a gimnázium Balról jobbra: Papik Péter, Bábig Tibor, 8aalfa Zoltáa. — Melyek a tankönyvek legproblematikusabb részei? B. T.: Már 1848-cal elkez­dődnek a gondok, amelyek csak sűrűsödnek a dualizmus második felének tárgyalásá­nál. Problematikus a nagy októberi szocialista forrada­lom, sőt, előtte az egész oroszországi munkásmozga­lom • története. A tankönyv lebecsüli a szociáldemokrata mozgalmat, meg sem említi Plehanovot. A Tanácsköztár­saság történetét sematizálja, ami különben általában jel­lemző a tankönyvre. Az el­lenforradalmi rendszer kul­túrpolitikájára, ami pedig fontos lenne, nincs idő. Egyáltalán: az eszmetörténe­ti fejezetek nagyon hiányoz­nak. Véleményem szeript bizonyos pluralizmust is ér­zékeltetnie kellene a könyv­nek, azaz bemutatni a néze­tek többféleségét, például a második világháború némely kérdésének megítélésében. Rendkívül vitatható az 1956- tal kezdődő szakasz tárgya­lása. A tankönyv keveset ír a magyar történelem sors­fordulóiról, miközben lé­nyegtelen dogokról fecseg. Alig foglalkozik a szomszéd népek történetével. A legna­gyobb gondot talán a kapi­talizmus 1945 utáni történe­te, „általános válsága” okoz­za. P. P.: A könyvek egész szemlélete ellentmond an­nak, hogy a termelőerők ha­tározzák meg a termelési viszonyokat, és nem fordít­va. Teljes a zűrzavar a szo­cializmus és a kommuniz­mus fogalmának meghatáro­zásánál. A munkásmozgalom, a Szovjetunió története csak szép, jó és nemes, ami, mon­danom sem kell, rontja az ügy hitelét. A Horthy-kor- szak, az egyház szerepe pe­dig ellenkező előjellel, de ugyancsak leegyszerűsítve, egy bizonyos nézőpontból minősíttetik. A szocializmus építésének a tankönyvben vázolt története is csak torz­képe a valóságnak. B. T.: Nanyon sok fogalom még a sztálini szemléletet tükrözi. Hiányolom a tan­könyvekből a magyarságtu­dat, az identitás erősítésének szándékát. — Hely és idő hiányában ne folytassuk a példák so­rát, bár nyilván lehetne. Mégis, milyen fogódzók van­nak, ha a tankönyv már, il­letve még nem az? B.T.: Jegyzetelünk az órá­kon ... P. P-: Ez jó, de ezt is meg kell a diáknak tanulni. —Másrészt ezek a diákok fogódzói. Mi, ki segít az el­igazodásban a tanárnak? Hol vannak azok a pontok, ahol megvetheti a lábát? P. P.: A tanár számára el­vi alap, iránymutató a tan­terv, ami a munkáját ve­zérli. De ebbe az is belefér, hogy megítélje a dolgokat, kialakítsa a saját álláspont­ját. Ebben pedig a szakiro­Sz. Z.: Bár, mint említet­tem, a mi tankönyveink még viszonylag jók, azért nekünk is van egy listánk, amelyen a nyolcadikos könyv egyes megállapításait, sőt, tényeit „igazítják helyre”. Hogy csak egy egészen egyszerű példát említsek, a könyv sze­rint a Mókán Komité „több száz náci katonát” semmisí­tett meg, holott a valóság­ban talán egy tucatról lehe­tett szó... SZ. Z.: Mi az iskolában évekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy azt fogjuk tanítani, ami legjobb tudomásunk szerint igaz. Az új megítélés, az új dokumentumok alap­ján az objektív tényeket kell bemutatni. B. T.: Objektív tények?!. De hiszen egy sor kérdésben a szakembereknek is eltér a véleményük! — Ilyen helyzetben végül is mit vállalhat a tanár? B. T.: Bizonyos kérdéseket nyitva hagyunk, miután is­mertettük az egyes, egymás­tól eltérő álláspontokat. Ha alaposan felkészültünk az adott területből, ha vannak érveink, akkor vállalkoznunk kell a tankönyv kritikájára. Mi ezt tesszük a kollégák­kal. — A történelemtanárok egy része azért még óvako­dik attól, hogy elszakadjon a tankönyvtől, úgy gondol­kodván, abból baj nem le­het ... P. P.: Kétségtelen, a peda­gógusok körében is szükség van a szemléletváltozásra. Ma lényegesen nagyobb a szabadságuk, mint közülük sokan még mindig hiszik. Az egyéni álláspontot, a fel­tárt tények alapján kialakí­tott új megközelítést igenis vállalni kell. B. T.: Ehhez persze felké­szültség, elhivatottság, erköl­csi tartás, és igazi marxista szemlélet kell. P. P.: Óriási felelősség, hiszen a valóságról, a törté­nelemről jórészt mégiscsak az iskolán, a pedagóguson keresztül szerzik meg a fia­talok az alapvető ismerete­ket. „ , r Gönczi Mária Továbbra is őrzi elsőségét Csepregi Éva, lekerült a listánk­ról a V’ Moto-ltock. Jelentősen előbbre lépett a Beatrice és a KFT. A külföldi daloknál Kylie Minogue vezet a Bros és az új nótával jelentkező Pet Shop Boys előtt. 1. Csepregi Éva 2. Zoltán Erika 3. Beatrice 4. Vincze Lilla — Kiki 5. Első Emelet 6. Dolly Boll 7. KFT 8. Step 9. Zoltán Erika 10. Exotic 1. Kylie Minogue 2. Bros 3. Pet Shop Boys 4. Michael Jackson 5. A-HA 6. George Michael 7. Glenn Medeuos 8. Rick Asttey 9. Yello 10. France Gall : A sárkány éve (1) i Túl szexi (3) : Azok a boldog szép napok (K) : Júlia (2) : Európában hallgatnak a fegyverek (4) : Zakatol a szív <7) : Fantasztikus lány (10) : ?gen (—) . Casanova (8) : 24 24 (-) i.ocomotion (2) I Owe You Nothing (1) Domino Dance (—) Dirty Diana (4) Touchy (10) Monkey (3) Nothing’s Gonna Change My Cove For You (8) She wants To Dance (—> : The Race {—•) : Elia, Ella l’a (6) 150 forintos könyvutalványt nyertek: Fekete Timea Gyula­háza, Nagy Tünde Nyíregyháza, Simon Csaba Milota. Továbbra is várjuk tippjetteket — három-három hazat, Il­letve külföldi dalra —, amelyet november 19-ig adjatok pos­tára lapunk címére: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401. A levelezőlapra feltétlenül írjátok rá: KM-Slágerlista. Hallotta már, tanár úr...? Tanulni persze csak azoknak a diákoknak nehéz, akik számára a történelemkönyv nem bemagolandó szöveg, akik tudni, érteni szeretnék, mi, hogyan és miért történik. Te­hát akiket valóban érdekel a múlt, amely nélkül a jelen sem felfogható, a jövő sem belátható. Ilyen lányokat, fiúkat kerestünk Tiszavasváriban, a Vá­ci Mihály Gimnáziumban. Nem mindannyian eminensek. De mindannyian tájékozottak, mindegyiküket érdekli a világ, amelyben élnek. Nádasdi Enikő, Rácz Anita és Turjanicza Zsolt negyedikes, Lévai Márta és Eke Ferenc harmadikos. Velük beszélgetett az újságíró, Gönczi Mária. G. M.: Honnan, hogyan tá­jékozódtok? Te Zs.: Nekünk Apáti ta­nárúr tanítja a történelmet, először is tőle. Aztán egymás­tól. És persze könyvekből. Én direkt az ilyen könyveket ke­resem a könyvtárban. R. A.: Például a Sztálin­könyv, ami most jelent meg... T. Zs.: Tetszik tudni, a ki- lencvenhét forintos. R. A.:... szóval ezeket ol­vassuk. Nekünk könyvekből, újságokból, filmekből, a rá­dióból, tévéből kell tájéko­zódni. Szerintem azoknak könnyebb, akik átélték az eseményeket. G. M.: Nem feltétlenül. Biztosan tapasztaltad, hogy nagyon sokan csakis azt ér­zékelik, ami közvetlenül ve­lük, körülöttük történik. De ez még nem „a” történelem. N. E.: Igen, itt van példá­ul az én dédnagyapám. Mind a két világháborút átélte, és szoktam meséltetni, mert na­gyon érdekes, amit mond. L. M.: Biztos azért, mert így valahogy emberközelbe kerül a történelem. Én Ber- kesi András könyveit is azért érzem hasznosnak, mert ér­zelmileg megfogják az em­bert. E. F.: Ez hiányzik a tan­könyvekből és némelyik ta­nárból is. Mi például azért kedveljük a tanár urat, mert van humora, és nem csak úgy szárazon előadja az anyagot. T. Zs.: Az is nagyon fon­*■-- u~,~. „ o crinvnázi­umnak megfelelő szinten ta­nítson . .. R. A.:... és a diákot ne ke­zelje le, hanem embernek, partnernek tekintse. Hogy vi­tatkozni is szabad legyen, és elmondhassuk, ha más a vé­leményünk. E. F.: Vagy ha ismeretlen fogalom van a tankönyvben, akkor magyarázza meg. A könyveink ilyen szempontból nagyon rosszak. Legalább egy kislexikon lenne a végén. T. Zs.: Nemcsak a fogal­makkal van baj. Időnként még az adatok sem stimmel­nek. Általánosban úgy tanul­tuk, hogy 1001. január 1- jén koronázták meg Istvánt, a gimnáziumi könyv szerint pe­dig 1000-ben. Spartacus fel­kelése az általános iskolai könyv szerint i. e. 73—71 kö­zött volt, a gimnáziumi sze­rint pedig i. e. 74-től 71-ig . .. R. A.: És tele vannak a tankönyvek elavult dolgok­kal. Nagy Imréről például most egész mást is lehet hal­lani. T. Zs.: Sztálinról nem is beszélve, csak éppen fordított előjellel... Eddig ő volt a legnagyobb, a legokosabb, most pedig mik derülnek ki róla. . . G. M.: És ami „mostanában derül ki”, akár Nagy Imréről, akár Sztálinról, vagy mások­ról, hogyan kerül szóba az órákon ? T. Zs.: Főleg mi hozako­dunk elő vele .. . N. E.: Rendszerint úgy kezdjük, hogy „hallotta már. tanár úr... ?” És erre a tanár úr is elmondja a véleményét. Filozófiaórán és osztályfőnö­kin is szoktunk ilyesmiről vi­tatkozni. Meg az aktuális po­litikai eseményekről. E. F.: Feltéve hogy osztály­főnökin nincs valami hüTye kötött téma, mint például a fiú-lány kapcsolat, meg a barátság... Ez már senkit sem érdekel, de a tanárak azt mondják, „ez van előírva”. N. E.: Na, azért volt kivé­tel, például az AIDS-szel kapcsolatos film, ami nagyon megdöbbentett minket.A po­litikai dolgokat is mindig meg szoktuk vitatni az osz­tályfőnökkel. Almási tanár úrral. E. F.: Apáti tanár úr is ilyen. Az ilyen tanárokat szeretjük. N. E.: Mert érdeklődnek, mit láttunk, hallottunk. E. F.: Mindenről van vé­leményük, mindent meg lehet velük beszélni. Te­szem azt a liberalizmust és a Nádasdi Enikő, Rácz Anita, Turjanicza Zsolt Lévai Márta. Eke Ferenc (balról jobbra). nacionalizmust csak a könyv alapján sose értettük volna meg. T. Zs.: Nagyon sokat vitat­koztunk például Erdélyről, kérdeztük a tanár úr vélemé­nyét, aztán ő kérdezett min­ket, mit tennének ilyen hely­zetben ... Persze, hogy fog­lalkoztat minket. Az osz­tályból sokan járnak is át, rokonok, ismerősök vannak ott. R. A.: Ilyenkor mindig megkapjuk, „mi lenne a vi­lággal, ha mindenki azt mondhatna, amit akar?!” Persze tényleg nem az a de­mokrácia, hogy azt csinálok, amit akarok, de gyakran ez­zel szerelnek le minket a fel­nőttek. T. Zs.: Ami nálunk most van, az még nem szocializ­mus. Ez az általános véle­mény. Vagy milyen szocializ­mus az, ahol valakinek két- háromezer forintból kell ki­jönni, más pedig megenged­heti magának, hogy egy este 130 ezer forintot csak úgy el­kártyázzon? Miből? A pro­tekcióról, a munkanélküli­ségről, a bürokráciáról nem is szólva. Azt tanuljuk, hogy „a kapitalizmus általános válsága”, miközben még utol se értük őket... G. M.: Visszakanyarodva a történelemórákhoz. Ha a ti ismereteitek már nem egyez­nek azzal, ami a tankönyvben áll, akkor miből kell készül­nötök, felelnetek? N. E.: Tudni azt kell, ami a könyvben van. E. F.: Vagy azt mondja a tanár úr, egyetértek, de most már halljuk a leckét... R. A.: Szóval a kettő még együtt él. L. M.: A tanártól függ. Van, aki helyre zavarna, ha nem azt mondanám, ami a könyvben van. T. Zs.: A tanároknak lehe­tőséget, jogkört kellene adni, hogy a könyv elavult részeit másképp tanítsák és. kérjék számon. KH HÉTVÉGI melléklet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom