Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-10 / 268. szám
1988. november 10. Kelet-Magyarország 3 Választás és törvény E mlékeznek? Az előző parlamenti választásokon komoly presztízsveszteségnek számított, ha valakit az országos listáról csak 98 százalék igen sza" vazattal fogadtak el a választók. Már akkor is gyanús volt a dolog. Nem feltételeztem, hogy manipuláltak volna a számolásnál, az viszont eszembe jutott, mit mondott nekem (is) a szavazatszedő hölgy: „Ezzel semmit nem kell csinálni, csak bedobni úgy, ahogy van ...” Ha ezt mindenütt, mindenki elhitte volna, akkor az országos lista összes jelöltje száz százalékos sikerrel vette volna a választásokat. Régi dolog, mégis emlegetem, mert átrágtam magamat a választási törvénytervezeten, s ott ilyet láttam: a szavazatszedő bizottság elnöke „szükség esetén a szavazás módját megmagyarázza, ami azonban nem tartalmazhat valamelyik jelölt melletti vagy elleni érvelést”. A dőlt betűvel szedett szöveg újonnan került a tervezetbe, örülök neki, hiszen, ha megtartják majd, akkor nem befolyásolhatnak a szavazásban. Ez a példa persze csak egy — és még csak nem is a legfontosabb — változás, változtatási javaslat a korábbihoz képest. Már a nyilvánosságra hozott tervezetben is akad jó néhány új elem, a társadalmi vita során pedig biztosan felszínre kerül még egy-kettő. Kulcsszavak lehetnek az egyértelműség, a demokratizmus, az alkotmányos garancia. Érdekes javaslat például, hogy — miként nem egy helyén a világnak — közvetlenül szavazhassunk községi, városi tanácsunk elnökére. Hogy a megyei (és fővárosi) tanácsnak csak az lehetne a tagja, akit előbb megválasztott valamelyik körzet a helyi tanács tágjának. Hogy a választási szervek döntései ellen bírósághoz fordulhatna minden választópolgár. Indítványozza a tervezet, hogy különüljön el ezentúl a helyi választás és az országgyűlési képviselők választása, mert „Az együttesen megtartott választások során nem vált eléggé nyilvánvalóvá a képviselői és a tanácstagi feladatok eltérő jellege, az országos és helyi ügyeknek összehangolt, de mégis viszonylagosan önálló kezelése.” Nem nehéz megjósolni, hogy ebben a kérdésben is élénk vita várható; e sorok írója sem tartaná szerencsésnek — praktikus okokból — a kétszeri választásra mozgósítást. Már most nagy vihart kavart, hogy a tervezet — bár szélesíti a jelölésben részt vevő kollektívák körét — meg alkarja akadályozni az úgynevezett spontán jelölést. Pontosabban: a tanácstagok jelölésénél bárkinek lehetősége volna, hogy a gyűlésen felállva javasoljon valaki mást is a listára, a képviselőválasztásra azonban ez a szabály nem vonatkozna. (Ez az elképzelés aligha egy évtizedekre szóló koncepció, inkább a napi taktikai meggondolások jegyében fogant.) Lényegi változtatás, hogy felvetődött: jelölt az lehessen, aki — ne úgy, mint eddig, a Hazafias Népfront programját támogatja, hanem — az alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartja. (Nemigen kell bizonygatni, hogy ez a változat mindenképpen megnyugtatóbb lenne.) Egy sor technikai jellegű módosítást is indítványoz a tervezet, de még ezek is lényegesek: a választások törvényességét, tisztaságát, demokratizmusát hivatottak elősegíteni. M ost, a társadalmi vita kezdetén természetesen még nem tudható, melyik változat, milyen megoldás kerül a végleges törvénybe. A parlament elé kerülő javaslat tartalmát, szövegét az érintettek, az érdeklődő választópolgárok alakítják, formálják. A kollektív bölcsesség remélhetőleg példamutató választási törvényt alkot. Olyat, amiben nem percérdekecskék, hanem az egész nemzet hosszú távú érdekei kapnak jogszabályi megfogalmazást. Papp Dénes rtgyik reggel Ivan Milafij nov arra ébredt, hogy elvesztette a hangját. Már számtalanszor ébredt föl úgy, hogy hiányérzete támadt — rossz kedve volt, nem volt pénze, sőt, egyszer még az is megesett, hogy nem találta a feleségét, de még sohasem fordult elő vele, hogy elveszítse a hangját. Minden bizonnyal ezért kezdett el reszketni. Tudnillik, ha az ember rosszkedvűen ébred, ebben még nincs semmi különös. Elég, ha megropogtatja a csontjait, iszik egy pohár hideg vizet, bekapcsolja a rádiót, és kész — egyből visz- szatér a jó kedve. Az sem tragédia, ha az ember ráébred, hogy nincs pénze. Rengeteg módja van annak, hogyan lehet pénzhez jutni. Legokosabb ilyenkor kölcsönkérni. Az sem baj, ha ébredéskor nem találjuk a feleségünket. Ilyenkor arra kell gondolni, hányszor lóvá tett már bennünket ez a némber, és egy- csapásra elosztanak a felhők arcunkról. Estig még akár másik fehérnépet is találhatunk a régi helyett. No, de egészen más a helyzet akkor, ha valaki úgy ébred föl, hogy elvesztette a hangját! Ivan Milanov elhatározta, hogy szerez magának egy Az. ipari almát a tsz saját üzemében dolgozzák fel Tyúkodon. Az így nyert almaiét továbbfeldolgozásra tartálykocsikban a Debreceni Konzervgyárba szállítják. (Elek Emil felvétele) Csak két út van: egy nehéz és egy nehezebb Hitelt kell felvennünk, hogy hitelünket ne veszítsük a lakosság előtt — mondta a megyei tanács legutóbbi ülésén Csabai Lászióné Nyíregyháza tanácselnöke, majd hozzátette: csak nehogy úgy járjon a megye, úgy járjanak a települések, mint az állami költségvetés, mely maga előtt görgeti, elodázza a tennivalókat, s néhány év múlva fejlesztési alapja csak arra lesz elegendő, hogy törlessze a hitelt, s a kamatokat. Mert nyer ugyan a tanács valamit az inflációval, elveszíti viszont ugyanazt a kamatokkal. Mindez akikor hangzott el, amiilkor a VII. ötéves középtávú terület- és településfejlesztési terv időarányos helyzetéről, valamint 1989—90 várható lehetőségeiről vitatkozott a testület. Alkiik a Vitaanyagot készítették, három változatot kínáltak fel, hogy 'abból válasszák ki: melyik szolgálja legjobban a Sza- bolcs-Szatmárban élő embereket, de azt is hozzátették, melyik milyen erőfeszítéseket, áldozatokat követel a pénzügyi szakemberektől és a településeken működő vállalatoktól, szövetkezetektől és az ott élő emberektől. Helyes volt a céltámogatás A kiindulópont az volt, hogy most koránt sincsenek olyan helyzetben a megye tanácsai, mint a VII. ötéves terv készítésekor voltak, noha akkor is előre látható volt már, hogy elkezdődött a hét szűk esztendő, és ha változtatni kell 'közben az előre tervezett számokon, akkor azokat inkább faragni kell majd, mintsem emelhetnének valamit is rajta. A kilámásikat. Emberi hang azonban szóba sem jöhetett. Ki az, aki ilyesmit használ? Az állatokban volt Ivan Milanov minden reménye. Méghozzá a háziállatokban — elvégre ők az ember legjobb barátai! Először a szomszédék kutyájával próbálkozott. Hatalmas, szibériai jószág volt, erőteljes, impozáns hanggal. Ivan Milanovnak éppen ilyesmire volt szüksége, hogy beszéd közben mindenki tisztelettel hallgassa. Az eb azonban megneszel- te a dolgot, és farkát behúzva eloldalgott. Ezután a hatodik emeleti papagájjal kísérletezett. Nem butaság, ha az ember azt szajkózza, amit mások mondanak. Elég csak annyit tudni, kit és hányszor kell utánozni. És Ivan Milanov ezzel tökéletesen tisztában volt. Éppen most töltötte be a negyvenedik évét. A papagáj azonban, amikor megtudta miről van szó, behúzta a szárnyait, és a tollai közé dugta a csőrét. Ivan Milanov elkomoro- dott. És amikor már az elkeseredés kishíján leverte a lábáról, igaz, hang nem jött ki a torkán, hogy ezt kimutassa, észrevette Manolovék kanáriját. Lecsapott rá, és gálád módon ellopta a hangját. És azonnyomban cifra trillázásba kezdett. Visszatért a mosoly Ivan Milanov arcára. Üj, fölöttébb derűs életet kezdett. Télen- nyáron, hőségben-f agyban csak énekel és énekel. Az ember kérdez vagy kér tőle valamit, és ő minduntalan derűs tavaszi énekszóval válaszol. Gyakran meghívják konferenciákra, szemináriumokra, szimpóziumokra. Ingyenes szállást és ellátást biztosítanak neki, és különféle emberekkel találkozik. Általában ő kap elsőként szót a beszámolók után. Azért, hogy megfelelő színezetet adjon a véleményeknek. És hangjának színezete tiszta, derűs, őszinte. Sokan megpróbálják utánozni, majd megszakadnak a nagy igyekezettől, tele vannak ambícióval, latba vetik a kapcsolataikat, de hiába. Mivel csak Ivan Milanov ismeri a titkot. Ahhoz, hogy kanáriként énekeljen az ember, előbb el kell veszítenie a hangját. Rumen Balabanov (Bolgárból fordította: Ada- mecz Kálmán) tások igazolódtak: a tervek elfogadása óta eltelt közel 3 év alatt is jelentősen csökkentek a településfejlesztésre fordítható összegek, en- nelk ellenére valamennyi lényeges fejlesztési feladat megoldása elkezdődött, több befejeződött vagy befejezéshez közeli állapotba jutott. Osak emlékeztetőül idézzük fel, hogy a VII. ötéves tervre a lakásépítés, a középfokú oktatás és a vízellátás élvezett előnyt más beruházásokkal szemben, sőt a mi megyénkben az általános iskolák és a községi-városi egészségügyi központok létesítése is a kiemelt célok közé került, olyan szándékkal, hogy ezzel is sikerüljön lefaragni valamit az alapellátás terén mutatkozó hátrányokból. Ez a szándék vezette a megyei tanács testületét akkor is, amikor a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben lévő településeknek a megyén belül kiemelt fejlesztési lehetőséget biztosítottak, a fejkvóta- rendszerben e tanácsokat második legnagyobb kategóriába sorolták. Az eddig eltelt időszak tényei azt bizonyítják, hogy a céltámogatással segített fejlesztések körének meghatározása helyes volt. Olyan mértékű infrastrukturális fejlesztés kezdődött el és vált folyamattá a megyében, amelyhez hasonló egyetlen korábbi tervidőszakban sem volt tapasztalható. Minden megszorítás és csökkentés ellenére a helyi tanácsok következetesen ragaszkodtak a terveikben megfogalmazott célokhoz, és ha másképp nem ment, hát hitelekkel, egymástól .kölcsönkért pénzekkel fogtak hozzá kis és nagy beruházások megvalósításához. IS ozvon •Imontolr Pedig a kölcsönpénzeket terhelő kamat mellett külön teherként nyomta és nyomja őket az általános forgalmi .adó, s ha ezen nem változtatnák, a kisebb tanácsok képtelenek lesznek megvalósítani, amit elterveztek. Ám akkor egy olyan településen, ahol egyetlen jelentősebb dolgot akartak megvalósítani, s ez elmarad, tovább romlik a tanácsok presztízse. Tovább nő a bizalmatlanság a szabályozórendszerrel szemben, amelymeik hiába lenne feladata évekre előre meghatározni a gazdálkodás rendjét, még fél évre sem tervezhetnek nyugodtan a hirtelen jött változások miatt. Mindenki tudja már, hogy ebben a tervidőszakban nem épül annyi lakás, mint amennyit terveztek. Különösen a szociális bérlakások szánna csökken, mégis az várható, hogy a megyében a száz lakásra 1985-ben jutó 308 lalkó helyett 1990-re 296 lesz. Sajnos ez nem egy természetes folyamat eredménye, hanem a népesség csökkenése az oka. Sulyok József tiszavasvári tanácselnök mondta, hogy 1985 óta 15 ezren mentek el Szabolcs- Szatmárból, de ha nem sikerül tovább javítani a foglalkoztatáson, a beiskolázáson, akkor ezután 14 éves korban kényszerítik elmenni itthonról a gyerekeket, s ez újabb fogyáshoz vezet. Molyikot válasszuk? flMMMNNMMMMHMMMMMNNMNBM Mi várható ilyen nehéz három esztendő után az elkövetkező két évben? Pontosan aligha tudni. A mostani lehetőség 9,1 milliárd forint, ám ebből beruházásokra alig több mint egy és negyedmilliárd szolgál Hogyan lehet ebből megvalósítani a célokat? A tervezéssel, a pénzügyekkel foglalkozó szakemberek három változatot dolgoztak ki, s elmondták a megyei tanács tagjai előtt variációik előnyeit és hátrányait. Az egyik szerint jövőre nem kezdődhet el a megyei kórház rekonstrukciójának .harmadik üteme, nem kezdhetnek sehol a megyében középfokú oktatási intézmények építéséhez. Előnye, hogy nem lesz pénzhiány, konszolidáltabb lesz a működő intézmények költségvetése, hátránya viszont, hogy mindkét feladat megoldására éveik óta nagy szükség lenne, s megint az egész megyét érzékenyen érintő fejlesztések csúsznak át a következő tervidőszakra, amikor nyilvánvalóan csak lényegesen több pénzből lehet megoldani azokat. A másik változat az lehet, hogy a több száz milliós hiányt a megyei tanács felvállalja. Ennek előnye, hogy az iskolai oktatás, az egészségügy, a vízellátás és a hírközlés terén majdnem minden megvalósul, amit elterveztek. Hátránya viszont, hogy a hitelterhek megnövekednek. A harmadik változat csak a folyamatban lévő fejlesztésekhez biztosítja a pénzt. Ennek előnye nincs, hátránya Viszont, hogy a rendszer teljes összeomlását eredményezi. Ezt a variációt csupán azért mutatták be, hogy harmadik út nincs. Vagy vállalja a megye az amúgy is kritikus leszakadás tendenciáját, vagy erőn felüli kísérletet tesz céljainak megvalósítására. Igaz, hogy ez együttjár a terhek növekedésével, de el- halaszthatatlan fejlesztéseket eredményez. A testület tagjai a második változatot, vagyis a legnehezebb megoldást választották. Balogh József I visszgfl A javaslatot nem fogadták el A Kelet-Magyarország október 31. számában Botcsinálta szanálás Paládon címmel riport jelent meg, amelyben érintik a Nagykállói Nyírség Termelőszövetkezetet is. Hogy nem véletlenül járkáltunk a határban, vizsgáltuk a szövetkezet lehetőségeit, azt az a 23 oldalas javaslat bizonyítja, amelyben a gazdálkodási és pénzügyi egyensúly helyreállítását fogalmaztuk meg. Sajnálatos, hogy javaslatunkat a támogatást engedélyező szervek nem hagyták jóvá, s így nem tudtuk bebizonyítani igazunkat. A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány passzust idézni a javaslatból: „A munkaerő rendelkezésre áll. Fő probléma, hogy annak hatékony foglalkoztatása nem megoldott. A vezetés- és termelésirányítás színvonala nem minősíthető. Képzettség szerint hat felsőfokú végzettségű szakember elegendő lenne az irányításhoz... A természeti és közgazdasági adottságok nem indokolják a ráfordítási szintet egyetlen ágazatnál sem a hozammal összefüggésben. (Megjegyzés: vagyis pazarlóan gazdálkodtak.) A veszteség alapvető oka a gazdálkodás megszervezésének hiánya, a felelősségi rendszer érvényesítésének elmaradása. A termelőszövetkezet adottságai lehetővé teszik az állat- tenyésztés fejlesztését, a me- liorált területen a közös növénytermesztés megvalósítását, az erdőgazdálkodásban az előrelépést és a szálas-, tö- megtakarmány-termesztést. Az alaptevékenység kívüli tevékenység fejlesztésével lehetséges az alaptevékenységben nem foglalkoztatható munkaerő foglalkoztatásának megszervezése ... Hosszú távon biztosítható a növénytermesztés, állattenyésztés háztáji összhangja, gazdaságossága, a foglalkoztatási szint növelése. A koncepció megvalósításának külső forrás igénye fokozatosan merül fel és 20 millió forintból megoldható... Két éven belül a gazdaságnak eredményesen kell működni és jelentős.- veszteség 1988-ban sem realizálódhat ... A javaslat elfogadásával biztosítani tudjuk hosz- szú távon az eredményes működést.” Az előzőeket az illetékesek 1988. április 14-én nem fogadták el, emiatt azt nem valósították meg. Csík László elnök Nagykálló, Nyírség Tsz Iskolaszövetkezet Tiszaeszláron Hetven iskolás részvételével tartanak alakuló tagértekezletet a tiszaeszlári általános iskolában. Az iskolaszövetkezet lehetőséget ad a gyerekeknek kisárutermelés- re, állattenyésztésre, haszon- növények begyűjtésére és egyéb, általuk választható tevékenységi körökre. A tiszavasvári áfész ellátási körzetében ez a hatodik csoport, akik iskolájukban az iskola- bolton keresztül részt vesznek az értékesítésben. A gyerekek 20 forintos alaprészjeggyel társulnak, illetve válnak tagjaivá az anyaszövetkezetnek, amely anyagi támogatással, üdültetési hozzájárulással, kulturális rendezvényekkel segíti a tanulók munkáiét.
