Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-28 / 283. szám
xclmju. liuvcmuer z.o. ft.eiei-iviagyaruräz.ag Itt a 11-277! Dankó Mihály újságíró válaszol Már a múlt héten olvastam, hogy a grape-fruit kilogrammonként 26 forint he- lyett 22 forintért kapható. Én Kisvárdán sehol sem láttam ennyiért ebből a kedvelt déligyümölcsből. Ezek szerint csak Nyíregyházára vonatkozik az árcsökkentés? — teszi fel a kérdést Halász Jánosné Kisvárdáról. A Kisvárda és Vidéke ÁFÉSZ ár-előadójától, Rácz Zsolttól megtudtuk, hogy az Alföldi Élelmiszer és Vegyi- áru Kereskedelmi Vállalat november 17-én értesítette őket, hogy 14-től a grapefruit új ára 22 Ft/kg. Az ÁFÉSZ még aznap körlevélben tájékoztatta az egységeit, tehát itt is kedvezményes áron vásárolható a termék. Záhony, Ady Endre úti „kisiskola** előtt nincs felfestve a gyalogátkelőhely. Az autóbuszmegálló is az iskola kapujában van elhelyezve. Ez nagyon balesetveszélyes — panaszolták a szülők. Horváth Ferenc nagyközségi közös tanács vb-titkár tájékoztatása szerint az iskola és a szülők kérésére már két évvel ezelőtt kezdeményezték a zebra felfestését, melyet ajkkor nem engedélyeztek az utca kis forgalma miatt. A megyei tanács közlekedési osztályának illetékesei az újabb lakossági bejelentésre az érdekeltekkel együtt egy hónapja helyszíni bejárást tartottak. Megállapodtak, hogy az út kezelője, a közúti igazgatóság ismét gyalogos- és járműforgalom-számlálást végez csúcsidőben. Ennek az ismeretében döntenek a gyalogátkelőhely kijelöléséről. Nagyon sok kérdés érkezett adózással kapcsolatban. Ezekre dr. Bihari Albert, a megyei adófelügyelőség osztályvezetője válaszolt. Szabó Ágnes nyíregyházi olvasónk a külföldről behozott legálisan eladásra kínált áruk adóztatásáról érdeklődött. Jogszabály szerint az ingó értékkülönbözet ajkkor adóköteles, ha meghaladja a 100 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy az eladási árból le kell vonni a megszerzés idején képviselt forgalmi értéket és a megszerzésből és az értékesítésből felmerült költségeket, az így megmaradt különbözet ha meghaladja a 100 ezer forintot, akkor az egész összeg adóköteles. P. S. Nyíregyházáról azt szeretné tudni, hogy kaphat-e adókedvezményt, ha beteg, munkaképtelen feleségét és két gyermekét tartja el. Az egy főre jutó jövedelme nem éri el a havi 2500 forintot. Sajnos nem kaphat. A jelenlegi rendelkezések alapján három gyermek, vagy két gyermek és egy súlyos fogyatékos eltartása esetén részesülhetne kedvezményben. A Nyíregyháza, Fazekas János téri lakók nem értenek egyet azzal, hogy az OTP-s lakások alatt kialakított garázsok vételára után 25 százalék AFA-t és 15 százalék illetéket kell fizetniük. Szerintük egyik jogtalan, mert így a 120 ezer forintos garázs közel 170 ezer forintba kerül. A nem lakás céljára szolgáló építmények, így a garázs értékesítése esetén 25 százalék ÁFA-kötelezettség terheli. (Ezt csak adóalanyok számíthatják fel.) Az illeték fizetését ez nem zárja ki, mivel a jogszabály szerint ami nem iakás, és eladásra kerül, 15 százalék illeték alá esik. Mikorra tervezik az örökösföldi Törzs utca OTP-S lakásainak átadását. Félünk, ha ez jövőre történik meg, a hitelszerződésnél (a tervezett) felemelt kamattal számolnak majd — írja levelében R. Éva Nyíregyházáról. Az OTP megyei igazgatóságának közlése szerint a Törzs utcai 2/2 jelű épület első részének átadása november 30-ig megtörténik, a teljes átadást pedig december 10-re fejezik be. Terveik szerint a 2/3-as épület értékesítését még ez évben elindítják, de nem remélik, hogy (kulcsátadásra is sor kerülhet. A 2/4- es épület elkészülése 1989-ben várható. Sok a bizonytalanság a személygépkocsi-kiutalások teljesítése körül. Újvári György- né Nyíregyházáról, Oláh József Nyírpilisről teszi szóvá, hogy nem tudják, megkap- ják-e még az idén a kívánt típusú járművet. A MERKUR értékesítési osztályától kapott telexből kiderül, hogy a Wartburg gépkocsik szállítása erre az évre befejeződött, már kiadták a DÁCIA TX idei menv- nyiségét is (legfeljebb a DÁCIA TLX, illetve Combi várható még). Polski Fiat 126-os típusból érkezik még ez évben egy kisebb tétel. Felfedező pezsgés B eszélgetek a nyíregyházi városi pártértekezlet hosszúra nyúlt vitájának szünetében Pásztor Andrással, a timári Béke Tsz elnökével. Éppen előtte hallottuk felszólalóktól és magas rangú funkcionáriusoktól, hogy a párt- szervezetek önállósága alappillére lesz a közeljövő politikájának. Miben áll majd ez az önállóság? — ez volt a vita tárgya, nagyon sokan sokféleképpen értelmezték. Ti otthon miként oldjátok meg — kérdeztem az elnököt. Az önállóság mikéntjének megmagyarázása erről a helyről egyet jelentene annak csorbításával — hangzott a válasz, és nekem ezek után úgy tűnt, hogy szócséplés. minden helyre alkalmas recept ke- , resése netán ajánlása. A gazdasági életben lassan elengedik a kezünket, folytatta Pásztor András, persze nem azért mert belátják, hogy így jobb, hanem azért mert elfogy az erre szánt ereje a központi akaratnak. Nincs muníció? Kifogytunk a jótanácsokból? Elkopott volna a politikai tőke? Vagy csak az emberek fogyatkoztak meg, akiknek még mindig volt egy ötletük, mint a székelynek, akinek a szomszédjában döglöttek a libák? Még lehet belőlük elég, ha egyszer Grósz Károly az új miniszterelnök társaságában első tv-nyilatkozatában azt mondta: „aki túl sokáig marad egy beosztásban, az rabjává válik régi döntéseinek, szinte beléjük szeret”. Hogy mifelénk a testületekben így van-e, arra részben már választ adott az említett értekezlet, és nagyobb részben eldönti a szombati. A timári elnök és az ottani pártszervezet mindenesetre úgy ítélte meg: messze van az még. Máris végigvittek egy röpgyűlés- sorozatot a munkahelyi kisközösségekben, hogy választ keressenek lakó- és munkahelyük égető kérdéseire. Mi lesz a krumplival? Kap-e elegendő megrendelést a gumiüzem, lesz-e munka, milyen lesz az élet? A politika faluhelyen ebből áll, és a választ erre semmilyen értekezlet nem adja meg. Az egymásra torlódott gondok az országban az ilyen mikroproblémákból duzzadnak hegynyivé. És így mutatkozik meg: menynyire függ a gazdaságtól a „tiszta” politika. Talán ezért titkolta a gazdaság bajait a régi vezetés, mert így elleplezte saját gyengeségét. Az alapszervezetek önállósága tehát nem lehet más — legalábbis napjainkban — mint a helyi gazdaság bajainak feltárása. A kilábalás módja is csak helyi lehet, és érdekeiben akár a szomszéd faluéval is ütközhet. Itt nem árt idézni egy Hayek nevű Nobel-díjas közgazdászt, aki ugyan nemhogy nem marxista, de még a szocializmussal sem szimpatizál. „A piaci verseny felfedező eljárás, ami több tudást hoz létre, és több információt gyűjt, mint amennyit bármely központi irányító intézmény valaha is képes volna.” A kármilyen pártállású is Hayek, intelmét magunkévá tehetjük, mivel ezek a szavak inkább a hozzáállást orientálják. Amíg az a „felfedező" pezsgés meg nem indul egészen alulról a munkahelyekről és a pártszervezetekből, addig bizton tudhatjuk: nincs még önállóság odalent, az akaratátvitelhez nem elegendő az „odafent” telepatikus ereje. Csík Sándor Üzenetek a pártértekezletnek Mókuskerékbe lépni? A konyhából a tisztaszobába húzódunk beszélgetni Erdei Sándornéval és ifiasszony lányával, Tasnádi Józsefné- val. Kihajtott KRESZ-könyv a heverőn, Tasnádiné magyakapni, hogy engedheti meg a megye: egy szakképzett kereskedő fiatal még háromezret sem keres? Ebből lejön az utazási bérlet, az ebédjegy, a szakszervezeti díj, jut is, marad is a megélhetésre. A férjem vasútgépész és rájöttünk, belátható időn belül képtelenek lennénk fedelet húzni a fejünk fölé. Ezért elment a falubeli fiúkkal Tengizbe, havonta 30 ezerrel hízik az átutalásink. Ennek ára van: Viktória és Gábor a két év alatt szinte elfelejtette az édesapját... A nyugdíjas takarítónő Erdeiné másik gyermeke, a fia szintén Tengizben próbál szerencsét. —- Eddig azt mondtam, mint Chan felügyelő a krimiben, nyitott szemmel, csukott szájjal élj, de most már ideje kinyitni a szánkat. Lehet, a vezetők már unják a nyugdíjasok sirámait, de nem nekik kell beosztani ezt TASNÄDI JÓZSEFNE: „Elfelejtették sz édesapát..." GEBRI ANDRÁS: „Fircsa eMmidást látok...” — Amíg a férjem Tengizben keresi meg a szemközti sarokházra valót, addig én megtanulok kocsit vezetni, hátha marad pénz arra is. A gyors- és gépírásból magánúton már ievizsgáztam, a kereskedelmi bizonyítványommal itt Kótajban nem sokra mennék. Én arra szeretnék végre hihető választ mjmegyünk az ABCIwt be ábécézni. Az üvegen írás: „Kérjük az ajtót becsukni! ... az utcát fűtjük!” Vicces. Valaki a felszólító mondat elejéről a nem szócskát lekaparta. Neki van igaza. Igenis, mi az utcát fűtjük. De mondhatom én ezt Stoha- neknek. Szerinte az első hó leesése mindig a meglepetések erejével hat. — A vasút felkészül, de a vonatok késnek. A közút szintén felkészül, de a szűz hón a gépkocsik megcsúsznak, összeütköznek, elakadnak. A házmesterek is felkészülnek, csak a lapátot nem találják. Aztán elkezdenek nyi- latkozgatni. Korai még a hóesés. Nem gondoltuk volna, hogy hó lesz. Hó pedig van, de nincs tű. — Tessék? — Mondom, nincs tű. — Nem baj, van vaj. Vaj nem kell, de gyufa az igen. Stoha- nek veszi a gyufát és nézi és kérdi. — Mikor ment fel a gyufa ára? — Mit tudom én. Jöjjön, vegyünk kenyeret. drágult a gyufa, a tejiparos azt mondja, ha drágább a kenyér, miért ne legyen drágább a tej is. Ez kérem, az infláció. Hát nem lesz ennek már sohasem vége? Stohanek áll a gondola előtt, kezében a gyufa és nyomja a Stohanek nem jön. Áll a gondola előtt, kezében a gyufával és beszél, önmagának: — Disznóság. Ha felemelték a gyufa árát, akkor elindul a láncreakció. Drágább lesz a kenyér, a tej, a szalámi, a kávé, a só, a cukor, meg minden. Egyik ár követi a másikat, hiszen van mire hivatkozni. A pék azt mondja, azért emeli az árat, mert szöveget. Messziről látom, megáll előtte egy kíváncsi szöszke, hallgatja egy darabig, majd kiált: — Anyuuu! Kivel beszélget a bácsi? — Senkivel. Látod, hogy egyedül van. — Anyuuu. Akkor a bácsi bolond. Apu azt mondta, én se beszélgessek magammal, mert aki magában beszél az bolond. Püff. A kislány felüvölt, a nyaklevest zokon veszi, hüppög- ve tiltakozik: — De hiszen te mondtad, hogy magában beszél... Gyorsan csatlakozom Stohanekhez. Intem, ne csinálja ezt. Verik miatta a gyermekeket. A szomszéd naivul csodálkozik. — Miattam? Hát én emeltem fel a gyufa árát? Különben is nekem erről az egészről az a véleményem ... ||iem érdekel a #11 véleménye. Viszont hallom, hogy valami hasad. Mi hasad? Nem tennék meglepve, ha a szomszéd tudathasadása okozná a zajt. Szerencsére erről szó sincs. Csak egy téli- kabátdarab maradt a gondolából kiálló szögön. Szövetminta szerint a kabát Stoha- neké. Nincs bennem káröröm. Ha itt megvette, otthon biztos kihúzza a gyufát. Seres Ernő a pár fillért. Persze én azt sem rejtem véka alá. amikor kidobott kenyeret, szalámit látok, hogy mindenkinek magának kellene előbb megtanulnia a takarékosságot. Hiába várjuk kívülről, felülről, hogy helyettünk óvják, ami a mienk. — Igaz, mi kőhajításnyira vagyunk a megyeszékhelytől, de azért mi is szeretnénk bölcsődét. Az új házakba vegyes tüzelésű kazánt szerelnek, hátha elér egyszer a gázvezeték Kótajig. Ha már a falun maradunk, ne érezzük: mi csak „fapadosnak” számítunk ... — Szokatlan hangvételű nyilatkozatokat, újságcikkeket látunk, bármely lapot nyitjuk ki — mondta a megyei kórház műveseállomásának technikusa, Gebri András. — Csak azt nem értem, miért hallgattunk eddig? Miért nem mondhattuk el, hogy a közéletünk formalitásokra szorítkozott? A tagfelvételnél egyszerűen megkérdezték: ki akar KISZ-tag lenni. Hát nekem akkor ment el a kedvem az egésztől. Most pedig mit látok? Örökösföldi kétszobás lakásomat, amelyhez a két szülő adta össze a beugrót — a saját váramnak érzem és semmi kedvem a lakótelepi közélethez. Pedig aktív KISZ-es- ként, még a Krúdy gimnáziumból hoztam magammal a politizáló kedvet, de szép csendesen leszoktam róla. Sajnos, tucatjával találni ilyen közömbös fiatalokat. Belekényszerülünk a mókuskerékbe. amelyről nem szállhatunk le. hajtjuk magunkat vég nélkül... — Furcsa ellentmondást látok abban, sokan azért nem politizálna^, mert nincs rá idejük. Pedig a boltban a zsebükön érzik a politikát! Én például azon döbbenek meg, hogy ide a kórházba bekerülnek narkós és részeg fiatalok. Ügy ahogy rendbe szedik őket, a jövő héten ismét nálunk kötnek ki. Vagy hallom a rendőrgyilkosságokat, három nap alatt kettőt. Hova jutunk így. ha nincs, aki a társadalmi együttélés szabályaira nevelje a tizen- huszonéveseket? Ha az én véleményemre kíváncsi, én teljes mellszélességgel támogatom a reformot, de úgy, hogv újítsunk meg mindent, amit eddig farizeus módon másképp mondtunk és másképp tettünk. Mert csak akkor lesz hitele a pártértekezletnek és a jelenlegi politikának. ha egy nyelven beszélnek, nyilvánosan és bizalmasan egyaránt... Tóth Kornélia Élőben Megnézhettük, meghallgathattuk az első élő, egyenes rádió- és tévéadást a teljes parlamenti ülésszakról — jeleként a komolyan vett nyilvánosságnak. Három nap alatt, amíg a T. Ház ülésezett, mintegy huszonhat órán át mindenről közvetlenül értesülhettünk, ami az ülésteremben történt: beszédről, mimikáról, szavazásról. tapsról, mosolyról — és váratlan perpatvarról. Felbecsülni sem próbálom, hogy mennyien voltak, akik végignézték, -hallgatták a közvetítéseket (amelyekkel szerintem jelesre vizsgázott a tévé, rádió). De azt hiszem, nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy aki akarta, a nap bármely órájában meg tehette. És saját szemével, fülével győződhetett meg arról, hogy a képviselőt választó állampolgár előtt nincs titok az Országház üléstermében. Sőt még ki is egészítették információit, mert a sajtótájékoztatók, háttérbeszélgetések, folyosói eszmecserék azt is igyekeztek bebizonyítani, hogy az ország mai nehéz helyzetében, nagyon felgyorsult politikai életében felelős emberek felelősen kívánnak dönteni. Ezt erősítették meg azok a váratlan esetek is, amikor például a kormány vagy az Elnöki Tanács volt kénytelen elállni eredeti álláspontjától (vállalkozói * nyereségadó, lőfegyverek), mert a képviselők, a közvélemény másként vélekedett. És ezekben az esetekben sem történt katasztrófa — ellenkezőleg, bizonyította, hogy valódi vita van a parlamentben, ott valóban döntésről van szó. Természetesen nem azt akarom mondani egyetlen maratoni rádió-, illetve tévéközvetítés alapján, hogy most már minden másként lesz, népgazdaságunk minden gondja-baja is egy csapásra megoldódott. Viszont hallgatni sem lehet róla, hogy az előadások új színt hoztak közéletünkbe, s bizonyára sokaknak hiányozna, ha a következő ülésszakon nem kapcsolódhatnánk be az éteren át a T. Ház munkájába. M. S. SZERKESZTŐI oooooooo m ERDEI S ANDORNE: „Hiába várjuk felülről...”
