Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

988. november 1 Kelet-Magyarország 3 Bizalmiak két tűz között A munkás készpénzben számol Bérvita az szb-ben és a bizalmi testületben Négyen jöttek az szb-titkárhoz, s azzal kezdték: amit most mondanak, az hetven ember véleménye. Lépni kellene már a bérügyben. Ha nem megy más­képpen, fontolják meg a legvégső lehetőséget is, a tmk-ban dolgozók partnerek ehhez ... Pattanásig feszült a helyzet az Újpesti Gyapjú­szövőgyár újfehértói gyárában. A szó nem hangzott el, de kimondatlanul benne volt a levegőben: van, aki sztrájkra gondol. Nyílt levél a „Járáshatárok megmaradtak” című cikkükhöz A nagyvállalati szb-, majd izalmi testületi ülésen egy- ránt úgy határoztak, hogy z újpesti gyárban hét-, az jfehértói üzemben tíz és fél zúzalékos legyen az átlagos áremelés, amit ezekben a apókban osztanak. Számológéppel I tanácskozásra — Óvatosan bántunk az lén a béremeléssel, mert ivaly éppen csak nullára itott ki a vállalat, hajszá­in múlt, hogy nem lettünk 3szteségesek — magyarázza emesfalvi Miklós újfehér- >i gyárigazgató. — Á gaz- asági számítások azt mu- itták, kb. hatvanmillióval all javulni, hogy a külön- 3ző gazdasági változásokat üvetően az idén legalább a valyi helyzetet megtart­ásuk. A mai környezet m kedvez nekünk: minden iltségünk növekedett, s eket a piaci árainkban alig dtuk érvényesíteni. Ezért is íztuk a béremelést a ne- edik negyedévig, hogy lás- k, miként állunk. Most :y tűnik: a nyolcszázalékos uttósítás után év végére érhetjük a 7—8 százalékos lóságos keresetszínvonal- telkedést. Forintban a ta- ilyi 59 200-zal szemben az én kb. 69 ezer lesz az át- g. De nagyon nehéz hely­iben vagyunk... — Ez a százalék, meg a rint közötti különbözőség okozza a bajt — részletezi Jakab József, aki a vállalati szb-ben képviseli az újfe­hértóiakat. — Én már csak számológéppel megyek a ta­nácskozásokra, mert annyi mindenhez kell viszonyítani, annyi a százalék meg az ilyen-olyan mutató, hogy fejben vagy kézzel kiszámí­tani már régen nem lehet. Most is megkérdezték, mi a bajunk, hiszen jóval maga­sabb bérfejlesztést gondoltak nekünk (százalékban), mégis elégedetlenkedünk. Igen ám, de hiába magasabb a mi százalékunk, ha kp-ben még­is tovább nő a különbség, azaz nyílik a bérolló. Mi pe­dig azt szeretnénk, ha nem is kiegyenlítődne, de leg­alább nem nőne az újpesti és az újfehértói bérek kö­zötti távolság. Újpesten 710-en dolgoz­nak, s a béremelések előtt (kerekítve) 99 500 forint volt az átlagbér. Újfehértón 806 főre vetítve, ugyanez az ősz- szeg 65,7 ezer forint. Ha eze­ket beszorozzuk az említett hét-, illetve tíz és fél száza­lékkal, kitűnik, hogy fo­rintban messze nincs látvá­nyos különbség, mi több (kü­lönböző szorzók, létszámvál­tozások stb. miatt, amelyek ismertetése e cikk kereteit meghaladja), a „bérolló” to­vább nyílik. — Érveltünk mi azzal, hogy nekünk is versenyképes bér kell, mert nem tudunk elegendő jó munkást felven­ni, a három műszakért ne­künk is jól meg kell fizetni az embereinket — mondja Jakab József. — Végül is nem elvtelen megkülönböz­tetést akarunk. Azt kértük, hogy a vállalati bérfejlesz­tés összegét egy főre vetítve forintban határozzuk meg, s aszerint osszuk szét a gyá­rak között, mert úgy igazsá­gosabb, és legalább a kü­lönbség nem nő tovább ... De hiába volt minden, a szavazásnál alulmaradtunk, a testület az eredeti előterjesz­tést fogadta el. Leszegett fejjel jött haza a kis csapat a budapesti kül­detésből. — Az a legbosszantóbb a dologban — fejtegeti Boda Ferenc bizalmi, aki szintén Milyen tér legyen? Tisztelt Szerkesztőség! Annak szeretnék hangot adni, nem értek egyet azzal, hogy az épülő sportcsarnok előtti teret Szent István tér­nek kereszteljék. Ügy érzem, a városban méltóbb helyet érdemelne dicső királyunk. A teret stílusosan el lehetne nevezni valamelyik híres sportolónkról. Pár éve élek csak Nyíregyházán. Ügy tu­dom, a sportlétesítmény a Bújtoson épül, sokat hallot­tam már erről a névről. Akár erről is elnevezhetnék a te­ret, s így nemcsak a város­lakók és környékbeliek nyel­vében maradhatna fenn ez a név. Tudom, hogy nem az újság dolga ezt megítélni, de talán mások is osztják a vé­leményemet. Remélem vissz­hangra talál e levél! Csapó Szilvia Nyíregyháza küldött a nagyvállalati bizal­mi testületben —, hogy meg­harcolunk az érdekeinkért Újpesten, ami elég idegőrlő dolog, aztán hazajövünk, és kezdődik minden elölről, csakhogy fordítva, mert itt meg azt kérdezik: miért is voltunk oda, ha semmit nem tudtunk elintézni... Az em­ber — ha bizalmi — mindig két tűz között van. Miután leszavazták az új­fehértói küldötteket, az ere­deti terv szerint kezdődött az idei bérfelosztás kiszámítása. A szakszervezet vonalán is­mertették a történteket, a vállalat vonalán indult a számítás. Az üzemfenntartás volt a legharcosabb, ők kül­dötteik mellé álltak, delegá­ciót menesztettek az szb-re: lépjen a testület, hetvenen a végsőkig kitartanak, legyen igazságosabb a bérfelosztás. Kétségek Ezután jöttek a kétségek. Hogyan fogadják el a 10,5 zázalékos emelést Üjfehér- tón, ha Újpesten nem fogad­ták el. De mi van, ha nem fogadják el? Kezdődik a hu­zavona, s ki tudja, nem jár­nak-e rosszabbul, ha vissza­tartják a pénzt. Parázs han­gulatban, háromórás vita után döntött az újfehértói gyári szb (4:3 arányban), hogyha bizalmi testület elé terjesztik az eredeti javasla­tot, de a Textilipari Dolgo­zók Szakszervezetének köz­pontjától kérnek segítséget a továbbiakhoz. Másnap a bizalmi testület úgy döntött, hogy osszák ki a pénzt és ne vigyék külső szervhez a vitát, viszont a nagyvállalati szb közbenjá­rását kérjék: a vállalati tar­talékból csoportosítsanak át bért az újfehértói feszültsé­gek enyhítésére. Kiss László újfehértói szb- titkár: — Annak még a lát­szatát is el akarjuk kerülni, hogy Újpest—Űjfehértó-el- lentét lenne, hiszen kapcso­lataink jók. De meg akarjuk győzni szaktársainkat. hogy a százalék a lényeget elta­karja. Most öt évre vissza­menően készítjük a kimuta­tásokat, s szeretnénk bebi­zonyítani, hogy miközben százalékosan többet kapunk, forintban mindig keveseb- bet. Most tehát számolnak Űj- fehértón, s egy újabb béral­kura készülnek. Temesfalvi Miklós igazgatót kérdezem, ő mit szól mindehhez. A számok mögött — Ellentétet szítani nem akarunk, de a jobb helyzet végül is közös érdek — mondja. — Mert ha nem lé­pünk gyorsabban bérben, megsokasodnak gondjaink. Az emberek már most nem vállalják a túlórát, a gmk-t, sokan elmennek tőlünk. Kez­dőkkel pótoltuk a távozókat, de ez befolyásolhatja a mi­nőséget, ha tovább fokozó­dik. A termelékenység, a műszaki mutatók Újfehértón folyamatosan javultak, s közben mégis nyílt a bérol­ló. Az eredményességet eddig nem tudtuk kimutatni, mert mi a munka közbülső fázi­sait végezzük: Újpesten, el­kezdik, mi folytatjuk a munkát, a végtermék szin­tén újpesti. A műszaki mu­tatók alapján reálisan gon­dolhatjuk azt, hogy bérben sem kellene lemaradnunk. Még néhány éve is széles mosollyal jött volna haza a küldöttségünk, ha mi 3,5 százalékkal többet kapunk a bérfejlesztésből. Most pedig mind többen néznek a szá­mok mögé is, mennyi abból a parázspénz. És ebben végül is nincs semmi kivetnivaló. ^ Marik Sándor GONDOLATAIM A NAP MINDEN PERCESEN kér­déseket fogalmaznak meg, a válaszokat keresem, de sokszor a vívódások elle­nére sem kapok feleletet. A közvélemény által feltett kérdések bonyolultsága még több kételyt állítanak a gondolkodó ember elé és ettől én sem vagyok men­tes. A „nagy kérdések” most a pártértekezletek tartása, vagy nem tartása körül te­szik zavarosabbá közéle­tünk amúgy sem könnyű megítélését. Miért kell pártértekez­let? Mert talán ez a divat? Vitába szállók azokkal az egyénekkel, újságírókkal, szervezetekkel, akik csak a pártértekezlet összehívásá­ban látják a megújulás le­hetőségét. Vagy talán én vagyok konzervatív ? A cikk konkrét kisvárdai megítélésével kívánok fog­lalkozni, mivel ezen a te­rületen alaposak az isme­reteim és ezek elemzése ré­vén a politikai valóság megközelítően pontos ké­pét tudom a nyilvánosság elé tárni. Visszautasítom azt a nézetet, amelyet a dögéi pártalapszervezet tag­ja fogalmazott meg, hogy a városi pártbizottságban nem lelhető fel a megúju­lás igénye. Megítélésem szerint az apparátusban politikailag érett, tisztán- látó egyének végzik a nem könnyű és az állampolgá­rok által egyre inkább le­becsült tevékenységüket. Ugyancsak nem értekegyet a kisvárdai 3. számú álta­lános iskola igazgatójának véleményével, aki a veze­tőket bírálja, hogy azok nem lokálpatrióták és nem kellő hatékonysággal dol­goznak a városért. Mint pártbizottsági tag, csak „új arcok és friss fejek” előtt kíván majd véleményt nyil­vánítani, ez részéről felve­ti azt a változásigényt, amelyről csak megfontol­tan szabad és kell beszélni. ÚJRA ÉS ÚJRA SZEM­BESZÁLLÓK azokkal, akik a személyi változásokat csak ezeken a fórumokon látják megoldhatónak. A programadás lehetőségét is csak a pártértekezlettől várják, ugyanakkor tucat­szám állnak rendelkezésük­re olyan feladatok, melye­ket csak végre kell hajta­ni. Miért nem sikerült ez eddig? Magyarázkodni lehet, sőt alapos indokok azt meg­nyugtatóan alá is támaszt­hatják. Az országosan fel­vetődött gondok a megyé­ben még hatványozottab­ban jelentkeznek. Ezek elől menekülni végső soron nem lehet, a megoldás sok ne­hézségbe ütközik és a fe­lelős mindig az, aki az úgy­nevezett „bársonyszékben” ül. Területünkön a meg­újulás szándéka jelen van a mindennapok tevékeny­ségében, viszont nincs re­cept, nincs pénz, nincs olyan politikai közhangu­lat, amely támogatólag kö­rülvenné a pártot. Ehhez még hozzájárul, hogy a ve­zetőket okolják nehézsége­inkért. Valami hibádzik? Mindent a pártszerveze­tektől kémek számon, ez jogos felvetés. Ezért olyan egyénekre van szükség az élet minden területén, akik a követelményeknek min­den vonatkozásában meg tudnak felelni. Üjabb kér­dés vetődik fel bennem a párt elvi-politikai irányítá­sáról. Beleszólás a semmi­be — számonkérés minden­ben. Ellentét-ellentmondás. Ezek feloldása komoly ter­het ró a politikára. Véle­ményem valószínűleg vitá­ra ösztönöz majd sokakat, de ez valószínűleg sem se­gíti elő a kibontakozás ügyének megvalósítását. TENNI, TENNI KELL MÄR — a mi pártalapszer- vezetünk is úgy foglalt ál­lást, hogy nem szükséges a pártértekezlet — és tevé­kenységünknek a célok va­lóra váltását kell biztosíta­ni. Vitakultúránkból még hiányzik az őszinteség, má­sok tisztelete. A „fecsegés” egyre inkább polgárjogot nyef. A tisztelet kialakítá­sában. a valóság megtalá­lásában, a helyes módsze­rek alkalmazásában, politi­kánkkal való azonosulás ki­alakításában az újságíró­nak legyen kitüntető szere­pe. Elvtársi üdvözlettel: Sebők István tanácselnök Ajak Azt hiszem , em túlzók ha azt ‘om, hogy ma- apság Magyar- rszágon minden- i, vagy inkább linden sportked- elő a letartózta- >tt futballisták- 51, sportvezetők­ul beszél. Nem tu- om mennyi eb­en a tudatosság, e izgalmasabb ima a válogatott '.ajszán ügye, lint mondjuk a övetkezö év ele­in várható ár- nelkedés. Különös nemzet igyunk, az indu­ltok hol erre, hol 'ra visznek, de a elég okos a utalom, akkor te­stnek középutak . A fontos az, ogy legyen vitat- ózni miről. Nem írnám ezt jegyzetet, ha nem tartotta vol­na izgalomban az országot az olim­pia 11 aranyérme, no meg a súly­emelők dopping­botránya. Az is sztori volt, leg­alább akkora, mint egy meghirdetett lakóbizottsági ér­tekezlet. Igaz, hogy ezek az utóbbiak egyre izgalma­sabbak, de hol van az o népfrontos, aki annyira fontos, mint egy olimpiai ezüstérmet el­vesztő súlyemelő. Van, vagy talán lehetne egy javas­latom. Ha jót akarunk, ha nagy eredményeket akarunk, akkor ideje lenne vala­mivel doppingol­ni, akár orvosi csodákkal is súly­emelésre késztet­ni ezt a társadal­mat. Hátha világ­csúcs lesz belő­le .. . Ránk férne egyszer. Bundát ugyanis az hord, aki fázik. Vagy éppen vacog. (A maga 50—100 ezer forintos havi fi­zetése mellett.) Ehhez képest meg­bocsátható, ha va­laki az orvosa ál­tal ajánlott piru­lákat szed, mert egyúttal nyerni akar. Egy csodálatos álmomban elkép­zeltem, hogy tíz- millióan kezdünk szedni ilyen cso­dálatos pirulákat. Előfordulhatna ugyanis, hogy a gyógyszerekkel ugyanazt elérhet­nénk, mint amire azok nélkül is ké­pesek vagyunk. Még a laborató­riumba se kellene menni utána. Bartha Gábor Beszélgetők Nagyecaed főutcáján. (Elek) Üjfehértó, szövőgyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom