Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
988. november 1 Kelet-Magyarország 3 Bizalmiak két tűz között A munkás készpénzben számol Bérvita az szb-ben és a bizalmi testületben Négyen jöttek az szb-titkárhoz, s azzal kezdték: amit most mondanak, az hetven ember véleménye. Lépni kellene már a bérügyben. Ha nem megy másképpen, fontolják meg a legvégső lehetőséget is, a tmk-ban dolgozók partnerek ehhez ... Pattanásig feszült a helyzet az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárában. A szó nem hangzott el, de kimondatlanul benne volt a levegőben: van, aki sztrájkra gondol. Nyílt levél a „Járáshatárok megmaradtak” című cikkükhöz A nagyvállalati szb-, majd izalmi testületi ülésen egy- ránt úgy határoztak, hogy z újpesti gyárban hét-, az jfehértói üzemben tíz és fél zúzalékos legyen az átlagos áremelés, amit ezekben a apókban osztanak. Számológéppel I tanácskozásra — Óvatosan bántunk az lén a béremeléssel, mert ivaly éppen csak nullára itott ki a vállalat, hajszáin múlt, hogy nem lettünk 3szteségesek — magyarázza emesfalvi Miklós újfehér- >i gyárigazgató. — Á gaz- asági számítások azt mu- itták, kb. hatvanmillióval all javulni, hogy a külön- 3ző gazdasági változásokat üvetően az idén legalább a valyi helyzetet megtartásuk. A mai környezet m kedvez nekünk: minden iltségünk növekedett, s eket a piaci árainkban alig dtuk érvényesíteni. Ezért is íztuk a béremelést a ne- edik negyedévig, hogy lás- k, miként állunk. Most :y tűnik: a nyolcszázalékos uttósítás után év végére érhetjük a 7—8 százalékos lóságos keresetszínvonal- telkedést. Forintban a ta- ilyi 59 200-zal szemben az én kb. 69 ezer lesz az át- g. De nagyon nehéz helyiben vagyunk... — Ez a százalék, meg a rint közötti különbözőség okozza a bajt — részletezi Jakab József, aki a vállalati szb-ben képviseli az újfehértóiakat. — Én már csak számológéppel megyek a tanácskozásokra, mert annyi mindenhez kell viszonyítani, annyi a százalék meg az ilyen-olyan mutató, hogy fejben vagy kézzel kiszámítani már régen nem lehet. Most is megkérdezték, mi a bajunk, hiszen jóval magasabb bérfejlesztést gondoltak nekünk (százalékban), mégis elégedetlenkedünk. Igen ám, de hiába magasabb a mi százalékunk, ha kp-ben mégis tovább nő a különbség, azaz nyílik a bérolló. Mi pedig azt szeretnénk, ha nem is kiegyenlítődne, de legalább nem nőne az újpesti és az újfehértói bérek közötti távolság. Újpesten 710-en dolgoznak, s a béremelések előtt (kerekítve) 99 500 forint volt az átlagbér. Újfehértón 806 főre vetítve, ugyanez az ősz- szeg 65,7 ezer forint. Ha ezeket beszorozzuk az említett hét-, illetve tíz és fél százalékkal, kitűnik, hogy forintban messze nincs látványos különbség, mi több (különböző szorzók, létszámváltozások stb. miatt, amelyek ismertetése e cikk kereteit meghaladja), a „bérolló” tovább nyílik. — Érveltünk mi azzal, hogy nekünk is versenyképes bér kell, mert nem tudunk elegendő jó munkást felvenni, a három műszakért nekünk is jól meg kell fizetni az embereinket — mondja Jakab József. — Végül is nem elvtelen megkülönböztetést akarunk. Azt kértük, hogy a vállalati bérfejlesztés összegét egy főre vetítve forintban határozzuk meg, s aszerint osszuk szét a gyárak között, mert úgy igazságosabb, és legalább a különbség nem nő tovább ... De hiába volt minden, a szavazásnál alulmaradtunk, a testület az eredeti előterjesztést fogadta el. Leszegett fejjel jött haza a kis csapat a budapesti küldetésből. — Az a legbosszantóbb a dologban — fejtegeti Boda Ferenc bizalmi, aki szintén Milyen tér legyen? Tisztelt Szerkesztőség! Annak szeretnék hangot adni, nem értek egyet azzal, hogy az épülő sportcsarnok előtti teret Szent István térnek kereszteljék. Ügy érzem, a városban méltóbb helyet érdemelne dicső királyunk. A teret stílusosan el lehetne nevezni valamelyik híres sportolónkról. Pár éve élek csak Nyíregyházán. Ügy tudom, a sportlétesítmény a Bújtoson épül, sokat hallottam már erről a névről. Akár erről is elnevezhetnék a teret, s így nemcsak a városlakók és környékbeliek nyelvében maradhatna fenn ez a név. Tudom, hogy nem az újság dolga ezt megítélni, de talán mások is osztják a véleményemet. Remélem visszhangra talál e levél! Csapó Szilvia Nyíregyháza küldött a nagyvállalati bizalmi testületben —, hogy megharcolunk az érdekeinkért Újpesten, ami elég idegőrlő dolog, aztán hazajövünk, és kezdődik minden elölről, csakhogy fordítva, mert itt meg azt kérdezik: miért is voltunk oda, ha semmit nem tudtunk elintézni... Az ember — ha bizalmi — mindig két tűz között van. Miután leszavazták az újfehértói küldötteket, az eredeti terv szerint kezdődött az idei bérfelosztás kiszámítása. A szakszervezet vonalán ismertették a történteket, a vállalat vonalán indult a számítás. Az üzemfenntartás volt a legharcosabb, ők küldötteik mellé álltak, delegációt menesztettek az szb-re: lépjen a testület, hetvenen a végsőkig kitartanak, legyen igazságosabb a bérfelosztás. Kétségek Ezután jöttek a kétségek. Hogyan fogadják el a 10,5 zázalékos emelést Üjfehér- tón, ha Újpesten nem fogadták el. De mi van, ha nem fogadják el? Kezdődik a huzavona, s ki tudja, nem járnak-e rosszabbul, ha visszatartják a pénzt. Parázs hangulatban, háromórás vita után döntött az újfehértói gyári szb (4:3 arányban), hogyha bizalmi testület elé terjesztik az eredeti javaslatot, de a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének központjától kérnek segítséget a továbbiakhoz. Másnap a bizalmi testület úgy döntött, hogy osszák ki a pénzt és ne vigyék külső szervhez a vitát, viszont a nagyvállalati szb közbenjárását kérjék: a vállalati tartalékból csoportosítsanak át bért az újfehértói feszültségek enyhítésére. Kiss László újfehértói szb- titkár: — Annak még a látszatát is el akarjuk kerülni, hogy Újpest—Űjfehértó-el- lentét lenne, hiszen kapcsolataink jók. De meg akarjuk győzni szaktársainkat. hogy a százalék a lényeget eltakarja. Most öt évre visszamenően készítjük a kimutatásokat, s szeretnénk bebizonyítani, hogy miközben százalékosan többet kapunk, forintban mindig keveseb- bet. Most tehát számolnak Űj- fehértón, s egy újabb béralkura készülnek. Temesfalvi Miklós igazgatót kérdezem, ő mit szól mindehhez. A számok mögött — Ellentétet szítani nem akarunk, de a jobb helyzet végül is közös érdek — mondja. — Mert ha nem lépünk gyorsabban bérben, megsokasodnak gondjaink. Az emberek már most nem vállalják a túlórát, a gmk-t, sokan elmennek tőlünk. Kezdőkkel pótoltuk a távozókat, de ez befolyásolhatja a minőséget, ha tovább fokozódik. A termelékenység, a műszaki mutatók Újfehértón folyamatosan javultak, s közben mégis nyílt a bérolló. Az eredményességet eddig nem tudtuk kimutatni, mert mi a munka közbülső fázisait végezzük: Újpesten, elkezdik, mi folytatjuk a munkát, a végtermék szintén újpesti. A műszaki mutatók alapján reálisan gondolhatjuk azt, hogy bérben sem kellene lemaradnunk. Még néhány éve is széles mosollyal jött volna haza a küldöttségünk, ha mi 3,5 százalékkal többet kapunk a bérfejlesztésből. Most pedig mind többen néznek a számok mögé is, mennyi abból a parázspénz. És ebben végül is nincs semmi kivetnivaló. ^ Marik Sándor GONDOLATAIM A NAP MINDEN PERCESEN kérdéseket fogalmaznak meg, a válaszokat keresem, de sokszor a vívódások ellenére sem kapok feleletet. A közvélemény által feltett kérdések bonyolultsága még több kételyt állítanak a gondolkodó ember elé és ettől én sem vagyok mentes. A „nagy kérdések” most a pártértekezletek tartása, vagy nem tartása körül teszik zavarosabbá közéletünk amúgy sem könnyű megítélését. Miért kell pártértekezlet? Mert talán ez a divat? Vitába szállók azokkal az egyénekkel, újságírókkal, szervezetekkel, akik csak a pártértekezlet összehívásában látják a megújulás lehetőségét. Vagy talán én vagyok konzervatív ? A cikk konkrét kisvárdai megítélésével kívánok foglalkozni, mivel ezen a területen alaposak az ismereteim és ezek elemzése révén a politikai valóság megközelítően pontos képét tudom a nyilvánosság elé tárni. Visszautasítom azt a nézetet, amelyet a dögéi pártalapszervezet tagja fogalmazott meg, hogy a városi pártbizottságban nem lelhető fel a megújulás igénye. Megítélésem szerint az apparátusban politikailag érett, tisztán- látó egyének végzik a nem könnyű és az állampolgárok által egyre inkább lebecsült tevékenységüket. Ugyancsak nem értekegyet a kisvárdai 3. számú általános iskola igazgatójának véleményével, aki a vezetőket bírálja, hogy azok nem lokálpatrióták és nem kellő hatékonysággal dolgoznak a városért. Mint pártbizottsági tag, csak „új arcok és friss fejek” előtt kíván majd véleményt nyilvánítani, ez részéről felveti azt a változásigényt, amelyről csak megfontoltan szabad és kell beszélni. ÚJRA ÉS ÚJRA SZEMBESZÁLLÓK azokkal, akik a személyi változásokat csak ezeken a fórumokon látják megoldhatónak. A programadás lehetőségét is csak a pártértekezlettől várják, ugyanakkor tucatszám állnak rendelkezésükre olyan feladatok, melyeket csak végre kell hajtani. Miért nem sikerült ez eddig? Magyarázkodni lehet, sőt alapos indokok azt megnyugtatóan alá is támaszthatják. Az országosan felvetődött gondok a megyében még hatványozottabban jelentkeznek. Ezek elől menekülni végső soron nem lehet, a megoldás sok nehézségbe ütközik és a felelős mindig az, aki az úgynevezett „bársonyszékben” ül. Területünkön a megújulás szándéka jelen van a mindennapok tevékenységében, viszont nincs recept, nincs pénz, nincs olyan politikai közhangulat, amely támogatólag körülvenné a pártot. Ehhez még hozzájárul, hogy a vezetőket okolják nehézségeinkért. Valami hibádzik? Mindent a pártszervezetektől kémek számon, ez jogos felvetés. Ezért olyan egyénekre van szükség az élet minden területén, akik a követelményeknek minden vonatkozásában meg tudnak felelni. Üjabb kérdés vetődik fel bennem a párt elvi-politikai irányításáról. Beleszólás a semmibe — számonkérés mindenben. Ellentét-ellentmondás. Ezek feloldása komoly terhet ró a politikára. Véleményem valószínűleg vitára ösztönöz majd sokakat, de ez valószínűleg sem segíti elő a kibontakozás ügyének megvalósítását. TENNI, TENNI KELL MÄR — a mi pártalapszer- vezetünk is úgy foglalt állást, hogy nem szükséges a pártértekezlet — és tevékenységünknek a célok valóra váltását kell biztosítani. Vitakultúránkból még hiányzik az őszinteség, mások tisztelete. A „fecsegés” egyre inkább polgárjogot nyef. A tisztelet kialakításában. a valóság megtalálásában, a helyes módszerek alkalmazásában, politikánkkal való azonosulás kialakításában az újságírónak legyen kitüntető szerepe. Elvtársi üdvözlettel: Sebők István tanácselnök Ajak Azt hiszem , em túlzók ha azt ‘om, hogy ma- apság Magyar- rszágon minden- i, vagy inkább linden sportked- elő a letartózta- >tt futballisták- 51, sportvezetőkul beszél. Nem tu- om mennyi eben a tudatosság, e izgalmasabb ima a válogatott '.ajszán ügye, lint mondjuk a övetkezö év elein várható ár- nelkedés. Különös nemzet igyunk, az indultok hol erre, hol 'ra visznek, de a elég okos a utalom, akkor testnek középutak . A fontos az, ogy legyen vitat- ózni miről. Nem írnám ezt jegyzetet, ha nem tartotta volna izgalomban az országot az olimpia 11 aranyérme, no meg a súlyemelők doppingbotránya. Az is sztori volt, legalább akkora, mint egy meghirdetett lakóbizottsági értekezlet. Igaz, hogy ezek az utóbbiak egyre izgalmasabbak, de hol van az o népfrontos, aki annyira fontos, mint egy olimpiai ezüstérmet elvesztő súlyemelő. Van, vagy talán lehetne egy javaslatom. Ha jót akarunk, ha nagy eredményeket akarunk, akkor ideje lenne valamivel doppingolni, akár orvosi csodákkal is súlyemelésre késztetni ezt a társadalmat. Hátha világcsúcs lesz belőle .. . Ránk férne egyszer. Bundát ugyanis az hord, aki fázik. Vagy éppen vacog. (A maga 50—100 ezer forintos havi fizetése mellett.) Ehhez képest megbocsátható, ha valaki az orvosa által ajánlott pirulákat szed, mert egyúttal nyerni akar. Egy csodálatos álmomban elképzeltem, hogy tíz- millióan kezdünk szedni ilyen csodálatos pirulákat. Előfordulhatna ugyanis, hogy a gyógyszerekkel ugyanazt elérhetnénk, mint amire azok nélkül is képesek vagyunk. Még a laboratóriumba se kellene menni utána. Bartha Gábor Beszélgetők Nagyecaed főutcáján. (Elek) Üjfehértó, szövőgyár
