Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-22 / 278. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. november 22. „Egy régi nyíregyházi úszó.” „őszinte híve.” „Egy kiskereskedő.” „A Vasgyár utcán lakók nevében.” Folytathatnék a sort az ilyen és hasonló aláírásokkal. Mert bizony ma sem ritka, hogy igen jó és közérdekű észrevételek érkeznek hozzánk ilyen aláírással. Pontosabban aláírás nélkül, hiszen ezek a megjelölések sem fedik fel, ki is az, aki tollat ragadott. Vajon miért ez az anonimitás? Miért a félelem? Miért a felelősség nem vállalása? Mi szükség van arra, hogy valaki még a konstruktív javaslatot is névtelenül teszi meg? Egy régi, nem is alaptalan félelem munkál még? A félsz attól, hogy a leírtaiknak követ kezméA név nyilvánossága nye lesz, s valaki vagy valakik el kezdenek kutatni, ki is a levél írója. De talán ez sem elég ok. Lehet, hogy a felelősség nem vállalás gyakorlata szűrődött át az állam- polgári magatartásban is. A társadalmi és politikai környezet kétségtelen sugallta ezt, a névtelenség mögé rejtőzés védőköpeny a kudarc ellen. Bizonyos, demokráciánk alulfejlettségének egyik jelensége ez is. ösz- szefügg azzal is, hogy az észrevételeket, javaslatokat, bírálatokat az érintettek mindig megpróbálták magyarázni, ami leszerelő. Az sem általános, hogy elismerjük a tévedés jogát, helyette a gyanakvás kap teret. Nem működik az a védőháló sem, amely biztonságot ad a bejelentőnek. Gond lehet az is, hogy a konfrontáció vállalása nem általános, ösz- szességében azt kell mondani: az önálló vélemény vállalása azért olyan áta- bota, mert hosszú időn át nem volt módunk kellően gyakorolni. Igen örvendetes, amikor az újságíró ievelet kap az olvasótól. Tanul belőle, ötleteket merít, témát kap, ösztönzést, netán tévedésének korrekcióját. Kár, hogy ebbe az örömbe üröm vegyül, hiszen nem derül ki, kinek is tartozunk köszönettel. Értsük hát úgy a nyilvánosságot, hogy ne csak a témák legyenek nyíltak, szabadok, de akinek közlendője van, az vállalja a név nyilvánosságát is. Bürget Lajos Kaltúiromok a kistelepülésekei Milyen állapotban vamnak a megyében a művelődési házak, a könyvtári és mozi- épületeík, melyik miire alkalmas, hol lehet és érdemes fejleszteni, átszervezni és hol muszáj a kapuit bezárni? Erről készítették felmérést a szakemberek több hónapon át tartó vizsgálat során. A tapasztalatok alapján — amiről Deme Dóra, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója adott tájékoztatást — megrajzolható Szabolcs-Szatmár megye köziművelődési térképe. Nagyrészt megfelelő a közművelődés intézményi háttere a megye városaiban és nagyiközségeiben, az épületek, berendezések színvonala alkalmas az adott hely közművelődési feladatainak megvalósítására. (Persze ellenpélda is van: Nyírbátornak rangos kulturális rendezvényei ellenére ma sincs művelődési háza.) Maradványpénzből élni Súlyos gondok a kistelepüléseken mutatkoznak. Ki- dőlt-bedőlt régi házakat találtak egy sereg faluban, omladozó, hideg-rideg, szürke betcmalapzatü, sivár épületeket, kultúrháznak mondott romokat. Sok helyen érzékelhették; meglátszik, hogy az utóbbi időszakban a kulturális ágazat támogatására csak a maradványpénzből jutott. A régi kastélyokból, elhanyagolt kúriákból átalakított egykori kultúrházak, vályogfalú épületek képtelenek ellátni azt a szerepet, amire azokat valamikor kijelölték. A kulturális élet területén is hátrányos helyzetbe kerültek a kistelepüléseik, holott az ott élőknek ugyanolyan joguk van a művelődéshez, mint akár a fővárosiaknak. Feltétlen változtatásra van szükség, de mit tehetnek a helyi tanácsi vezetők a jelenlegi gazdasági viszonyok közepette? Nyolc településen nincs más megoldás, be kell zárni az életveszélyes művelődési házat. Rákölteni már nem érdemes, inkább bontásra továbbadni, földtelkét értékesíteni. Ezzel egyidejűleg viszont a helyi tanácsi vezetésnek kötelessége arról gondoskodni, hogy a kulturális alapellátás feltételeit megteremtsék, ami azt jelenti: lenni kell a településen egy közösségi helyinek, amely alkalmas háromféle funkcióra: ismeretterjesztő előadások megtartására, ifjúsági klub, vagy közösség működésére, illetve könyvkölcsönzésre. Hogyan tudják ezt megoldaEszlári betörőbanda Hat vádlott, a legidősebb is csak huszonnégy, a legfiatalabbak pedig tizenhét évesek. Bűnlajstromuk azonban egy nyugdíjas bűnözőnek is díszére válna; csak eddigi büntetéseiket jó öt oldalon keresztül sorolja fel legújabb ítéletük indoklása. Egy timá- ri lakos kivételével valamennyien tiszaeszláriak. Az eszlári banda három tagja. Budai Bálint, F. Dezső és B. Bálint, 1987. augusztus 18-ra virradó éjjel kibontotta a gávavencsellői ABC tetőzetét, felfeszítette az ajtót, majd készpénzt, cigarettát, édességet, italféleségeket vettek magukhoz. A kár öt és félezer forint. Szeptember ötödikén hasonló módszerrel, Nagycserkeszen a Vasvári utcai italboltot látogatta meg Budai Bálint, F. Dezső, B. Bálint és J. Zoltán. Italt, pénzt, cigarettát, kvarcórát zsákmányoltak, összesen nyele és félezer forint értékben. Ugyanezen az éjszakán, ugyanez a négy ember megtisztelte jelenlétével a cserkészi ABC-t is. A nyitott ablakon F. Dezső mászott be, s adogatta ki a zsákmányt a többieknek. Az összes kár kilencezer forint. Budai Bálint, F. Dezső, Pente Zoltán és Farkas Zoltán szeptember harmincadikára virradó éjjel a virá- nyosi Juharfa vendéglőt szemelte ki. Kifeszítették az ablakot, ketten bemásztak, s összeszedtek egy magnót, kazettákat, számítógép-alkatni (lakóház megvásárlásával, bérlésével) — erre a későbbiekben visszatérünk. Kettő helyett egy könyvtár Néhány kisközségiben az úgynevezett kettős funkciójú könyvtár kialakítását tervezik, ahol a kulturális rendezvényeket is megtarthatják. Ennek alapja az iskolai könyvtár, ehhez csatolják a községi könyvtárat, ami egyebek között azzal az előnnyel is jár, hogy a helyi tanács kettő helyett csak egy intézménynek viseli gondját, így egyszerűbb lesz az ügyintézés, gazdaságosabb a működtetés. A legszerencsésebbek talán azök a kistelepülések, ahol lehetőség van a jelenleg legkorszerűbb közművelődési intézmény megszervezésére, amit általános művelődési központnak neveznek. Lényege az iskola, a könyvtár és a művelődési ház integrációja, egységesítése, egy fedél alá költöztetése. Ebben az intézménytípusban valósulhat meg a legtökéletesebben a helyi anyagi és szellemi erők koncentrálása, és előnyük még, hogy felépítésüknél, szakmai funkcióik miatt sokkal többet „tudtak” mint a hagyományos művelődési házak, mivel „kortalanok”, gyermektől a nyugdíjas korúig minden korosztályt „szolgálnak”. II jövő útja Korábban Vaján és Apa- gyon kísérleteztek ezzel a formával — bevált. Csakúgy, mint újabban Varsánygyü- rébein, Nyírvasváriban és Csaholcon. A felmérést végző szakemberek javaslatai alapján a közeli jövőben megyénkben mintegy 70 Ikisebb településen várható ilyen általános művelődési központ megalakítása. A vizsgálat tanulságaihoz tartozik még, hogy a moziüzemi vállalat is részt vehet a megye kulturális ellátásában, azokon a helyeken is, ahol a mozi épülete már nem alkalmas a vetítésre. Szorgalmazzák a videózás széle- sebb 'körű elterjesztését. Ebben jelent előrelépést a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központ új lehetősége: megkapták az alternatív filmforgalmazási jogot, így eljuthatnak a legkisebb településekre is. Baraksó Erzsébet Készít az Oreszteia BEMUTATÓ: NOVEMBER 26-AN Az idei évad egyik legnagyobb próbatételt jelentó bemutatójára készül a Móricz Zsigmond Színház: Ais2khülosz egyetlen épségben ránk maradt trilógiáját, az Oreszteiát állítja színre Salamon Suba László. Az előadás voltaképpen három darabból áll: az Agememnon, a Síri áldozat, és a Jólelkűek című tragédiából. A társulat Jánossy István fordításának Ferenc Győző által átdolgozott változatát veszi alapul. Az i. e. 458-ban keletkezett trilógia a görög mítoszból az Atreidák történetét dolgozza fel: Klütaimneszt- ra megöli a Trója legyőzése után kedvenc rabnőjével, Kasszandrával hazaérkező férjét, Agamemnont, mert az a háború előtt feláldozta leányukat, Iphigeniát, majd Aigisztosszal megosztja a trónt. A később hazatérő Oresztész nővérének, Elektrának tanácsára meggyilkolja anyját, Klütaimnesztrát, illetve Aigisztoszt, ám üldözőbe veszik az Erinnüszek. Pállasz Athéné közbenjárására Oresztészt végül az Areioszpagosz fölmenti az anyagyilkosság vádja alól, az acsarkodó Erin- nüszekből pedig jóságos Eumeniszek, a ház őrzői lesznek. A műben a matriarchátus és a patriarchátus vívja meg a harcát. Az előadás főbb szerepeit Gál Erzsébet, Varjú Olga, Rékasi Károly, Földi László, Hetey László, Safranek Károly, Zubor Ágnes, Csikós Sándor alakítja. Bemutató: november 26-án, szombaton. A szovjetunióbeli Vologdából ajándékként két medvebocs érkezett a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságba. A bocsokat most Szelcepusztán tartják, míg további sorsuk eldől. Szóba került meghonosításuk, visszavadításuk, valamint állatkerti elhelyezésük is. (MTI-fotó) Sikeres év lesz az idei Sör és la Sokan azt mondják: köny- nyű volt a Borsodi Sörgyár kisvárdai kirendeltségének ilyen forró nyár mellett túlteljesíteni az 1988-as tervet. Különösen, hogy az ezt megelőző öt esztendőben nem volt ilyen kedvező a teljesítés náluk. A kirendeltség a 70-es évek elején jött létre, azóta látja el üdítővel és sörrel Kisvárdát és vonzáskörzetét. Dombrádtól le egészen Tiszaszalkáig. Naponta négyezer láda sört forgalmaznak. Itt fejtik a Borsodi világost, palackból érkeznek Bőcsről a Rákóczi, az Extra, a Kinizsi, a Póló, a Spaten, a Fesztivál, a Prémium és a Barton minőségi sörök. Ezenkívül a Gyöngy üdítő családot és a Pepsi- Colát teríti naponta a megyében kétszer-háromszor túrajáratuk. Kertész Ferenc, a kirendeltség igazgatója így vonta meg az első kilenc hónap mérlegét: — A jó idő ellenére tfis meglepő számunkra, hogy nem esett vissza a sörfogyasztás, pedig ebben az évben már kétszer is emelték az árát. így október végéig a még mindig megemelt tervet teljesítettük, pedig ez már inkább a bor időszaka. Ez nem kis erőfeszítést jelent számunkra. Gyakran több munkát és hétvégi műszakokat vállaltunk, hogy az igényeket kielégítsük. A dolgozóink sem jönnek be szívesen, ha rendszeresen nem premizáljuk őket. Vincze Péterné sörfejtő brigádvezető: — Nem nagy örömmel vágtunk neki az elején a júliusi tizenkét órázásnak, de utána, mikor látszott a fizetésünkön a túlmunka, belenyugodtunk. Csak egymás között zsörtölődtünk az adó miatt, bár a korábbi évekhez képest még így is megérte. Azért most már jó, hogy vége van, mert vár a háztáji munka, amire bizony a nyáron kevés idő jutott. Kertész Ferenc rábólint az előbbiekre, majd így folytatja: — Amennyiben sikerül az éves tervet túlteljesíteni — erre minden reális esélyünk megvan —, akkor további komoly pénzt kapnak dolgozóink. Az eddigi mutatók alapján nyugodtan állíthatom, senkit nem fog csalódás érni az év végén. (sz. a.) Új tanácsháza Ipagyon Cj tanácsházat adnak át a napokban Apagyon, amelyben a tsz-iroda is helyet kapott. Várhatóan decemberben már mind a tanács, mind a szövetkezet birtokába veszi az új épületet. részeket, ruhaneműket, italféléiket, összesen közel ötvenezer (!) forint értékben, A virányos! vegyesboltot sem felejtették ki a portyából. Ugyanezen az éjszakán Budai és F. Dezső bontotta ki a bolt tetőzetét, s felment a padlásra. (Pente és Farkas közben falazott.) Próbálták kifeszíteni a padlásajtót, de megszólalt a riasztóberendezés, így nem sikerült a tervük, s elmenekültek a helyszínről. A nyíregyházi városi bíróság a büntetett előéletű vádlottakat bűnösnek találta. Budai Bálintot négy év fegyházra, F. Dezsőt két év börtönre, B. Bálintot egy év börtönre, Pente Zoltánt két és fél év börtönre, F. Zoltánt, két év börtönre, J. Zoltánt pedig tíz hónap fogházra ítélte. A vádlottak kötelesek megfizetni az általuk okozott kárt. A másodfokon eljáró megyei bíróság helybenhagyta a vádlottak büntetését, így az ítélet jogerős. Egymásra találtak a klubban lám wliali is vannak Mielőtt bárki azt hinné, az öregség csak nyűg és teher, nyisson be egyszer a nyírbátori nyugdíjasklubba. Csupa mosolygós arcot, frissen frizurázott nagymamákat, jó kedélyű nagyapákat láthat. Minden héten rendszeresen találkoznak, névnapot, születésnapot együtt köszöntenek. Most éppen a legutóbbi, Lillafüredre szervezett kirándulás fényképei járnak körbe. Nem az egyetlen ilyen közös kiruccanás volt, ha tehetik, minden ősszel útra kelnek, hogy az ország különböző tájaival, nevezetességeivel ismerkedjenek. — Szerencsére sokan segítik ebben klubunkat — mondja Mike Károly klubvezető, a helyi kenyérgyár egykori igazgatója. — A családsegítő központtól például 3000 forintot kaptunk, ezenkívül egyik idős társunkat is rendszeresen segítik. A segítők, támogatók sora közel sem ér véget a családsegítővel. A mátészalkai kenyérgyár, a helyi művelődési központ, a tanács, a vállalatok, gyárak közösségei az első szóra mozdulnak, ha kell. Ki pénzzel, ki autóbusszal, más egyébbel segít. A Nyírkémia a legutóbbi kiránduláshoz például többféle kólát rakott fel a buszra. A klubtagok többsége nyírbátori, de meglepetésre akadnak itt Nagyecseden, Nyírgelsén élő idősek is. Mint kiderül, nem véletlenül. Van, aki már párra is talált közülük. Bármilyen furcsa, a klubtagok sorába tartozik az az Amerikába szakadt hazánkfia is, aki kétévenkénti hazatérésekor rendszeresen látogatja őket, s legutóbb száz dollárt ajándékozott a nyírbátori nyugdíjasklubnak. A pénzt beváltották, autónyeremény- betétkönyvet vettek rajta. A szórakozáson, kikapcsolódáson kívül természetesen komoly programokat is szerveznek. Az ismeret- terjesztő előadásoknak, egészségügyi tanácsadásoknak mindig nagy sikere van. Bizony gyakran megesik, hogy a délután 2-kor kezdődő klubfoglalkozásnak csak a késő este vet véget. — Azért, mert öregek vagyunk, minket is érdekel a világ — mondják, s aki csak egy kicsi időt tölt közöttük, bizonyságot nyerhet efelől. Szóba hozzák a világpolitikát, érdekli őket a magyar gazdaság gondja, baja. Hogy is ne érdekelné, mikor jó páran közülük a létminimumon élnek, s hogy megéljenek, ha akarnak ha nem, dolgozni kénytelenek. Mégsem ez a jellemző, némelyikük optimistább, mint bármely fiatal. Sokan közülük hímeznek, szőnek, házimunkáikkal kiállításokon szerepelnek. Volt, aki országos rendezvényre jutott el szőnyegeivel, terítőivei. Szép elképzeléseik továbbra is vannak. Ügy tervezik, rövidesen levelet írnak a város üzemeinek, gyárainak, amelyben nemcsak életükről, gondjaikról is tájékoztatják őket. Azt remélik, a válaszlevél mellé némi segítséget kaphatnak majd. Megérdemlik, hiszen egy végigdolgozott élet után kijár számukra a tisztes öregség. Kovács Éva
