Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-22 / 278. szám

1988. november 22. Kelet-Magyarország 3 I benyújtott számlák Kár, hogy nem hallják a választók ezt a heves vitát, ezt a sok ötletet — mondta Varga Gyula a képviselőcsoport legutóbbi ülésén, amikor előtte már tízen kifejtették véle­ményüket a kormányprogram eddigi teljesítéséről és arról: mi vár ránk 1989-ben, milyen módon lehetne úgy elindulni a gödörből, hogy közben életkörülményeink se romoljanak tovább. Csak az a baj — tette hozzá —, hogy nincs összhang az intézkedések és a várható intézkedések között. Példa rá, hogy a külön-külön bevezetett törvények nem éreztetik ked- vező hatásukat, ez csak később válik érezhetővé, a kedvezőt­len hatást viszont azonnal megérezzük. A számítástechnikával, a számítógépekkel Ismerkednek a jól felszerelt szakteremben Mátészalkán az S. számú álta­lános iskola nyolcadikosai. (Both Pál Ambrus felvétele) Javaslatok az új megyei párthizottságiafc Nyílt politizálást! A megyei pártértekezlet állásfoglalás-tervezete őszin­tén, a szükséges önkritikával mutatja be megyénk jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetét. Nem szépíti a valóságot, megmondja, miben hibázott a me­gyei pártvezetés, s gondjaink közül mi az, ami külső okra vezethető vissza. Személyes tapasztalataim is azt igazolják, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei emberek hangulata nem va­lami rózsás az utóbbi időben. A rossz közérzetet, az elé­gedetlenséget főként a súlyos országos problémák okoz­zák, de ezek mellett az itt élőket számos sajátos helyi gond is aggódásra készteti. Különösen a munkanélküli­ségtől való félelem, a megélhetéshez alig elegendő bé­rezési gyakorlat, az elmaradott infrastruktúra, a mező- gazdasági árak alakulása, és a deviáns magatartások (bűnözés, alkoholizmus, öngyilkosság) számszerű növe­kedése az, amely a közhangulatot meghatározza. A jö­vőt illetően tanulságosnak tartom, hogy a megyei párt­vezetés elismeri saját felelősségét a kialakult helyze­tért, és közös összefogással keresi a kiutat a megyére kedvezőtlen körülmények megváltoztatásához. Holnap már nem lehet a mai módszerekkel dolgozni, ezért mindannyiunknak meg kell újulnia. A tervezet­ből a megújulási szándék elsősorban a pártmunka ed­digi gyakorlatának felülvizsgálatából tűnik ki. Ebből a szempontból a leglényegesebbnek azt tartom, hogy fel­ismertük végre a demokrácia és a nyilvánosság fontos­ságát. A dokumentumtervezet ugyanis azt tükrözi, hogy ezek mindennapi érvényesülése nélkül nincs előrehala­dás, nem lehetséges komoly fordulat. Így igaz. Alapo­san át kell alakítanunk, emberközelivé kell tennünk a párt belső viszonyait ahhoz, hogy nyílt politikával is­mét magunkkal tudjuk ragadni, újra magunk mögé tud­juk felsorakoztatni a csalódott, kiábrándult embereket. Meggyőződésem, hogy a párt tagjai csak akkor fog­ják szíwel-lélekkel támogatni az új megyei pártbizott­ság törekvéseit, ha részt vesznek, véleményükkel részt vehetnék a megye közéletének formálásában, a jelentő­sebb politikai határozatok meghozatalában. Ezért he­lyesnek tartanám rögzíteni a tervezetben a párttagok­nak azt a régi igényét, hogy a jelentős döntések előtt a pártbizottság minden esetben kérje ki az egész tagság, valamennyi alapszervezet véleményét. Ha ezt a gyakor­latot meghonosítjuk, az elkövetkező időszakban nem kell félnünk sem bizalmi válság kialakulásától, sem a versenyhelyzetbe került párt megmérettetésétől. A párttagság azonban csak akkor tud felelősen véle­ményt mondani, ha birtokában van mindazoknak az ismereteknek, amelyek a megalapozott döntésekhez szükségesek. Ehhez jóval több információt kell lefelé is áramoltatni. A kellő tájékozottság érdekében célsze­rű lenne megfogalmazni, hogy a pártbizottság a fontos döntéseiről a tömegtájékoztatási eszközök segítségével adjon teljes körű és pontos tájékoztatást. A pártbizott­sági határozatok fogadtatását, hatását pedig nem árta­na megyei szinten szervezett közvélemény-kutató cso­port működtetésével is megismerni. E gyetértek azzal, hogy a megyei pártbizottság mellett tanácsadó testületet hozzunk létre. Helyeslem azt •is, hogy e testület munkájában pártonkívüliek is részt vegyenek, hiszen a pártbizottsági döntések többsé­ge a pártonkívülieket is érinti. Jónak tartanám, ha a pártértekezlet ilyen tanácsadó testületek felállítását a városi pártbizottságoknál is szorgalmazná. Dr. Barabás Bertalan jogtanácsos Kisvárda Több cola készül jövőre Megkérdeztük dr. Técsy László tsz-elnököt: Miért akarnak kilépni a tsz­szövetségből? A SZÖVETKEZETI ÉRDEKVÉDELEMRŐL ZAJLÖ VITA KÖZEPET­TE BOMBAKÉNT ROB­BANT EGY HlR: A NYlR- TASSI DÓZSA TERMELŐ­SZÖVETKEZET BEJE­LENTETTE KILÉPÉSI szándékát a sza­BOLCS-SZATMAR ME­GYEI MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZE­TEK TERÜLETI SZÖVET­SÉGÉBŐL (TESZÖV). Az illetékest, dr. Técsy Lászlót, a szövetkezet elnö­két kérdeztük az ökokról. — Az egyet nem értésün­ket akarjuk így kifejezni. Ugyanis a hozzájárulási dí­jat ettől az évtől 40 száza­lékkal emelték, miközben az érdekvédelemben, a szolgáltatásoknál nem ta­pasztaljuk, hogy ennyivel többet érne a TESZÖV munkája. Jószerével nem is láttuk a szövetség munka­társait, nem voltak kíván­csiak arra, milyen erőfeszí­tések kellettek, hogy az alaptevékenységen kívüli termelésben mintegy 120 millióval növeltük az árbe­vételt. Mostanában viszont egymást érik a látogatók — nyilván a bejelentés ha­tására. — összegében mit jelent Önöknél a hozzájárulás? — Tudni kell, hogy a be­fizetések nagyobbik hánya­da a termelési érték után Van, korábban minden egy­millió forint után ezret ad­tunk. Ha tehát növeltük a termelésünket — ahogy más is tette a megyében — már ezért minden évben többet kapott a TESZÖV. Változatlan áron 331 ezer forintot kellene az idei ter­melés után fizetni, az emelt összeggel 426 ezer forintot kérnek. S ebben az a furcsa, hogy nálunk a ta­gak jövedelme attól függ, milyen, nyereséggel zárunk, a TESZÖV-pt viszont csak az árbevétel érdekli. Mi­közben a megyében a ter­melőszövetkezeteknél csök­kent a jövedelmezőség, ná­luk folyamatosan emelke­dett a hozzájárulás mérté­ke. — ön a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa állattenyésztési szakbizott­ságának tagja. Onnan is ki­lépnek? Ha igen, akkor mi­lyen érdekvédelmet vár­nak? — Nem. A TOT-mak tag­ja kíván maradni a terme­lőszövetkezet. Látom azt, hogy a TOT-nál erősebb a megújulási bajiam. Egyéb­ként pedig éppen az érdekvé­delem, az érdekképviselet erősítése mellett vagyunk, a piaci viszonyok erősödése éppen ezt kívánja meg. Ma a mezőgazdaságban a mi viszonyaink között — s ez a megye sok gazdaságára ér­vényes — nehezebb megél­ni, tudomásul vesszük, hogy nem várhatunk olyan ered­ményeket, mint a jó alföldi földeken. Éppen ezért kel­lene egy valódi érdekvéde­lem, megfelelő szolgáltatás, hogy ne maradjunk le. — Megfontolta a szava­it. Nem szívesen beszélt a kilépési 'szándékról, ame­lyet még a közgyűlésnek is meg kell erősíteni. Miért" — Mert nem akarok álta­lánosítani, a mi egyedi el­határozásunkkal véletlenül sem szeretnénk senkit be­folyásolni. Természetes, hogy a megfelelő szintű — esetleg nem a területi elhe­lyezkedéshez, hanem a ter­melés sajátosságaihoz iga­zodó —, $ a beszedett ösz- szeggel arányban álló ér­dekvédelemnek, szolgálta­tásnak mi is hívei vagyunk. Lányi Botond Lásd az adótörvényt, amely­nek kedvezőtlen hatását az első fizetéskor megéreztük már, de a bérek átfogó ren­dezésére esetleg éveket kell várni. Nem érezhető változás az ipar struktúrájában sem, pedig a kormány a feldolgo­zóipar fejlesztését ígérte az alapanyagipar kárára. Nem történt jószerint semmi és ez következetlenségre utal. Meghúzni a nadrágszíjat Ügy tűnik, mintha engedne a kormány a zsarolásoknak, márpedig, ha minden réteg, minden szakma benyújtja a számlát, akkor kérésük min­denképp teljesíthetetlenné vá­lik, ha pedig csak néhány foglalkozás képviselői hallat­ják követelőző hangjukat, ak­kor ez annyit eredményezhet, hogy mások derekán kell meghúzni a nadrágszíjat. Em­lékeztetett arra is, hogy a kormány nem jót ígért, ha­nem azt, hogy 1990-re meg­állítja a romlást. A mezőgazdasági kormány- programmal nem sokan ér­tettek egyet. Példákat sorol­tak azokra a két évtizede be­vezetett intézkedésekre, ame­lyekkel az ország a mezőgaz­daságot sújtja. 1970-ben pél­dául 6,20 volt egy kiló alma, most tizennyolc év után 8,50, miközben a gázolaj tizenhá­romszorosára, a permetező­szer harmincöt-negyvenszere­sére emelkedett. Csoda-e, ha a termelőszövetkezetek a lé­tükért küzdenek? A termelőszövetkezetekben dolgozó képviselők saját bő­rükön érzik ezt, így hát egy­más után mondták el, mi okoz náluk gondot, s mit le­jei entős változás követke­zett be az ÉRDÉRT vásáros- niaményi forgácsilapgyára dolgozóinak életében. Ez nemcsak a távozókra vonat­kozik — a munkáslétszám közel a felére csökkent — hanem azokra is, akik ma­radtak. A változás elsősor­ban egy svájci üzletember­nek köszönhető, aki úgy lát­ta, itt érdemes valamit kez­deni. így megalakult az IN­TERSPAN KFT. Nőttek a bérek, hiszen míg Vásáros- namény és körzetében a havi bruttó átlagbérek a hatezer 'forintot sem érik el, addig ebben az üzemben meghalad­ják a 14 000 forintot. Többet és jobban kell-e ezért a pénzért dolgozni? A válasz egyértelműen igen. A munka elvégzéséhez olyan jól képzett szakembereikre van szükség, akik nemcsak a számítógépek által vezérelt munkafolyamatokat ismerik, irányítják, hanem a terüle­hetne tenni, hogy csökkenje­nek. Técsy László például azon meditált: ha az USA- nak ma egyik álma betörni a szovjet piacra, mi miért nem tudunk olyan árut találni, amit termékeinkért adhatná­nak cserébe. Ráadásként tet­te hozzá: ma a tsz-ek nem is érdekeltek abban, hogy átáll­janak a nyugati piacra. Az Országos Tervhivatal szakértője mondta erre, hogy az élelmiszerek többsége még ma is jelentős ártámogatást élvez, s ha ezekből növelnénk az exportot, még több pénzt juttatnánk határainkon túl­ra, aminek az ellenértéke nem térülne meg. A támoga­tás növelése pedig csak újabb adóemeléssel lenne megold­ható. Félgőzzel is nyereséges? Ahogy nem értettek egyet a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások eltervezett csök­kentésével, ugyanúgy azzal sem, hogy a veszteségesen ter­melő ipari üzemek — a kor­mány ígérete ellenére — még most is támogatásból élnek. Novák Lajos nagyvállalatok neveit említette, akik milli- árdokat élnek fel a költség- vetésből, majd megkérdezte: hogyan lehet megengedni egy félgőzzel, fele kapacitással dolgozó építőiparnak, hogy így is nyereséges legyen? Cso­da-e ezek után, ha 30 ezer forint négyzetmétere egy la­kásnak? A védelmi kiadások csök­kentésére is többen javasla­tot tettek, Konczos István pe­dig arról beszélt, hogy a ma­gyar vállalatok már megta­nultak termelni, sőt sok ter­méknek már a csomagolása is megfelel a külföldiek kívá­tiükön adódó kisebb hibák kijavítására is képesek. A napi munka teljes odafigye­lést igényel, nem várhatnak arra, hogy majd más megcsi­nálja, hiszen csak annyi em­ber van, amennyi szükséges. Ennyi pénzért a munkáltatók azt is elvárják, hogy min­denki pihenten menjen mun­kába, a kiskert és a háztáji is a kikapcsolódást szolgálja. Ezt elérni azonban igen ne­héz feladat lesz. Nemcsak érdemes itt dol­gozni, de ez bizonyos rangot is jelent. Rangot az emberek szemében, akiik azt mondják: csak okos ember lehet az, aki képes ezekkel a gépekkel dolgozni. Rangot önmaga szemében, hiszen olyan mun­kahelyen dolgozhat, ahol szakmai fejlődése biztosított — csak élni kell tudni a le­hetőséggel. (szilágyi) nalmainak, de mire mindez összejött, nem tudjuk eladni. A Közös Piacra nem enged­nek be, a KGST-be nem visz- szük, milyen kilátásaink le­hetnek ezek után? És milyen kilátásaik lehet­nek a Szatmárban, Bergg- ben, Tiszaháton, Dél-Nyírség­ben élőknek, a halmozottan hátrányos helyzetű térségek lakóinak? Ahogy Gulyás Gyu­la elmondta: lassan semmi­lyenek, mert elmenekülnek onnan az emberek. Ha lesz mivel. Mert ahogy Kovács János mondta: nagymérték­ben romlik a közlekedési vál­lalatok helyzete, a járművek, a pálya állapota, hogy sürgős és gyökeres változásra van szükség. Ma már áremeléssel sem lehet kedvező változást elérni, mert az esetleg így beszedett összeg nem is a MÁV-é, hanem a támogatás megvonása, csökkentése mi­att a költségvetésé. Márpedig az utasok sem fogadják el sokáig, hogy csak a jegyek ára változik, az utazási kö­rülmények nem. * A kormány hitele Szó volt az idei év tapasz­talatai között megtalált ked­vező jelenségekről is, bár az az igazság, hogy ezt sem a vállalatok, sem az intézmé­nyek, sem a lakosság nem ér­zi még. Ez pedig azért nagy baj, mert a jövő évi tervet csak úgy lehet valóra váltani, ha támogatjuk a kormány- programot. Széles Lajos mondta ezt, s hozzátette: ha a kormány nem érzi maga mögött azt az erőt, amelyre támaszkodhat, kapkodóvá válhat. Biztonságot adhat a parlament is, de még jobb volna, ha nem a hangos szó lenne a hatásos, hanem azok szava akik csendben dolgoz­nak. Azt már követelményként fogalmazta meg, hogy az el­fogadott tervből nem szabad engedni, mert ezt elég csak egyszer megtenni, a kormány hitelét veszti. Természetesen teljesíteni kell a jogos kéré­seket, de csak ameddig a ta­karó ér, s azon túl nem sza­bad engedni a követelőzések­nek. A lakosság ha keservesen is, lenyeli az áremeléseket, de mit mondjon a mezőgazdaság­ban dolgozó ember, akinek tudomásul kell venni, hogy mások árai nőhetnek, az ő általa termelt élelmiszerek pedig jobb esetben a korábbi áron maradnak, rosszabb esetben pedig eladhatatlanná válnak. Miért nem lehet vég­re termelési és értékesítési biztonságot teremteni? Miért nincs elegendő erőnk megfé­kezni az oktalan, szűk réteg zsebét hizlaló áremeléseket, hogyan lehet a nálunk nyolc forintért átvett almáért Pes­ten 30 forintot kérni? Sok kritikát kapott a kor­mány szociálpolitikája is. Legtöbben úgy vélték: ha ilyen célokra nagyobb összeg juthat, akkor annak feszült­ségeket kellene oldani, ná­lunk azonban most az a helyzet, hogy ha több a pénz, azzal csak növekszik a fé- szültség. Amíg nem helyezik az egész szociálpolitikai rend­szert új alapokra, addig ez kútba dobott pénz, amely ir­ritálja a becsületesen dolgo­zó embereket. Bőséges útra- valót kaptak tehát azok, akik szót kérnek a Parlamentben. Balogh József Jövőre az eddiginél is több Coca-Colát és Pepsi-Colát fogyaszthatunk. A két neves külföldi cég, valamint 11 ha­zai élelmiszeripari vállalat képviselői hamarosan alá­írják az üdítőital-alapanya­gok szállításáról az újabb öt évre szóló szerződéseket. A külföldi partnerek­nek az italok alapanyagáért — a Cola-sűrítményekért — elsősorban élelmiszer-termé­kekkel fizetnek. A megálla­podás új vonása, hogy a cé­gek ezentúl az általuk szállí­tott alapanyagok értékénél 30 százalékkal több magyar ter­méket fogadnak el. A külföl­di partnerek újabb italgyár­tó- és italtöltőgépeket is szál- lítanak MaSTvarnrs^perra rang és lehetőségeink Megvénk képviselői a kormányprogram teljesítéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom