Kelet-Magyarország, 1988. november (45. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
2 Kdct-Mapanniie 1988. november 1. Á közösségi szellem sokra képes Népszerű lett Nyíregyházán a Szamuely Tibor Honvédkollégium. Az éppen tizedik születésnapját ünneplő intézményt korábban a szerényebb anyagi háttérből induló tehetséges gyermekek választották, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy katonai pályán folytatják tanulmányaikat az érettségi után. A Hajdú, Szolnok és Szabolcs megyei beiskolázási körzetű intézményben ma már válogathatnak a jól felkészült jelentkezők között. Trencsényi György igazgató az eltelt tíz évről elmondta: kulcsszerepet tölt be a kollégium a katonai főiskolák utánpótlásában, ugyanakkor a megye 'középiskolái közit is tekintélyt vívott ki magának. Családi hagyomány Jól felszerelt könyvtár csendes sarkába húzódunk beszélgetni. Harmadikos, negyedikes fiúk. Nemcsak az öltözékük, a növendék- egyenruha mutatja az ösz- szetartozást. Ezek a kamasz- fiúk mennyire másiák, mint hasonlókorú társaik!.. . — Számomra majdnem természetes volt, hogy a 'katonai pályára jövök — magyarázza a kisvárdai Zilahi József. — A családban többen vállalták a hivatásos szolgálattal járó kötöttségeket. Én még hetedikes koromban eldöntöttem, hogy megpróbálom a katonai kollégiumot, bár a szüleim féltettek, hátha itthagyom. De számomra nagy élmény, hogy olyan közösség tagja lehetek, ahol nem a különcködés a sikk, hanem egymást ösztönözzük a tanulásra. Komoly, megfontolt fiú a kunszentmártoni Bocskai István. A Szolnok megyei fiatalember vadászirányító keresztapjától látta először, milyen a pilóták élete. Nemcsak megragadta a repülés varázsa, hanem a későbbiekben harci helikoptert alkar vezetni. Már most vitorlázó repülő pilóta, hamarosan motoros gépre szeretne kerülni. A tanulás mellett szervezőtitkára a kollégium KISZ-bizottságának. A Killian György Repülő Műszaki Főiskolára készül. 99 Rám bízták...’ — Én pedig Szentendrén, a katonai főiskolán folytatnám a tanulmányaimat, gépesített lövész akarok lenni — mondta Ombódi Zsolt Mi- lotáról. — Apám rokkant- nyugdíjas, anyám állattenyésztő, s mint a mesebeli legkisebb fiúra, rámfoízták a döntést, mi szeretnék lenni. Csak megfontoltan határozzak — mondták otthon —, mert pályát nem lehet pillanatnyi érdeklődés szerint választaná. Belinszki József könyvtáros hallgatja a fiúk szavait, ö öt éve vezeti a diálkszín- padot és sok szép díjjal tértek már haza országos seregszemléről. — A honvédkollégium, a maiga fegyelmével, kötöttségeivel kitartásra, szorgalomra nevel. Persze, nyilvánvaló, hogy ezek a gyerekek még nem katonák, viszont a négy év alatt itt olyan képességeiket, tulajdonságokat fejleszt ki bennük a közösség, amely* birtokában ügyesebbek, szakmailag felkészültebbek lesznek a társaiknál. Hihetetlenül erős bennük a közösségi szellem, talán ezért is annyira sikeres az irodalmi színpad. Az egymás segítésének gondolata számukra nem pusztán szólam, hanem természetes igény. Szabad Időben A könyvtárban diákokat. Legnépszerűbb talán a gépjárműbarát — az érettségi mellé, ingyen szerezhetnék jogosítványt —, a diákszínpad, a citenazenefcar, kedvelik a barkács-, és a re- pülőkilubot, cselgáncsra, karatéra, fotókörbe járhatnak. Mint köztudomású, a hanvédkollégium nemcsak egyenruhát, hanem melegítőt, tanszert, zsebpénzt, ösztöndíjat is ad a gyerekeknek. Itt ismeretlen fogalom a felvételi pontszerzési hajsza, hiszen a megfelelő eredmény birtokában bekerülhetnek a katonai főiskoláikra a jelentkezők. Bár a kollégium tanulmányi átlaga évek óta 3,5 felett van, s ez bármely középiskolai kollégiumi eredménnyel versenyezhetne. A középiskola négy éve alatt lesz a gyermekből felnőtt. A Szamuely Tibor Hon- védkollégium joggal büszke arra, hogy aki innen indul, érett gondolkodással, szilárd erkölcsi tartással vág neki a nagybetűs Életnek. ... jutott eszembe, amikor a MÉH Vállalat termelési osztályvezetője arra utalt: még felemelt árért is kevesen kínálják eladásra a papírhulladékot. Az országos akció idején kétszer annyit fizetnének egy kiló minőségi papírhulladékért, mint más alkalommal. Nem arra várnak, hogy a munkahelyek a termelés helyett álljanak rá hulladékot gyűjteni. Azon viszont felettébb csodálkoznak, miért nem éri meg előbbre hozni az év végén amúgy is esedékes selejtezést a hivatalokban, gyárakban, s így a közös bevételt gyarapíthat- nák belőle? Ilyen tartalmú levelet postáztak az akció kezdetén több száz (!) munkáltatónak. Hogy miért nem reagáltak a jövedelemszerzés effajta módjára, máig is rejtély. Persze, lehetne kézenfekvőbb megoldást is találni. Minden vállalatnál, intézménynél dolgoznak olyan emberek, akik akár a szabadidejükből is szívesen áldoznának arra, hogy a felgyülemlett és selejtezhető iratokat elvinnék a MÉH- be, természetesen egy kis külön pénzért. Az eddig bázisnak számító iskolai hulladékgyűjtési akcióban részt vevő pedagógusok sem vállalták az idén a gyűjtéssel járó pluszmunkát. Eddig ugyanis a reklám-propaganda keretből fizettek nekik némi pénzt. Pár éve jutalékot adott a pedagógusoknak a MÉH, az idén viszont túlmunkának kénytelenek elkönyvelni és így az adózás miatt egyáltalán nem érné meg a vesződség az amúgy- is túlterhelt pedagógusoknak. Volna persze még más megoldás is. Ha az úttörő- csapatok közül az ügyesebb nyolcadikos rajok, őrsök vállalnák a hulladékgyűjtéssel az iskolában járó szervezési feladatokat, ők is megkaphatnák a jutalékot a MÉH-től (biztosan nem terhelné a gyermekek adóalapját). Besegíthetne az iskolaszövetkezet. Csakhogy némely iskolaigazgató kerekperec megtiltotta a dolgozóinak ezt a munkát, s mint munkáltatóhoz, hozzájuk kénytelen fordulni a MÉH. Vajon az éj mit tartogat a taxisoknak ? „Nn érzem maiam biztonságban” t* Gondolhatják, az indokoltnál nagyobb teret szentelünk egyetlen akció ellentmondásaira. Ám minden bizonnyal nemcsak MÉH-ügyröl van szó. Nevezetesen az, hogy a’dolgozók legális jövedelemszerzési lehetőségének nem tapsol minden munkahelyi vezető. Pedig a több munkával szerezhető több pénznek nem valamifajta kiváltságnak kellene lenni. Olyan szemlélet meghonosítására lenne szükség, amelyben nem irigyelnénk az így kapható, tegyük gyorsan hozzá csekély összeget. Arról a népgazdasági érdekről már nem is beszélve, amely a hasznos hulladék begyűjtéséhez kapcsolódik. S ez már messze nem hulladékügy, hanem szemlélet, vezetői hozzáállás kérdése. De amíg ezt tapasztaljuk, ad- dig pénz az ablakban . . . (t. k.) Válaszol az illetékes Érpatak rendőrért kiált? A Kelet-Magyarország c tóber 22-i számában meg; lent „Érpatak rendőrért 1 ált” című írás szerzője r hány konkrét esetből von eltúlzott következtetései Érpatak közrendjének, ki biztonságának helyzeté1 kapcsolatban. Tény, hogy a községnek lenleg sem önálló tanáé sem önálló körzeti meg! zotti csoportja, illetőleg ki zeti megbízottja nincs. E körülményeket figyele be véve mind az újfehérl mind a nagykállói körz megbízotti csoport rends: résén ellenőriz a községb ezen túl a veszélyeztet időpontokban járőröket 1 zénylünk a községbe a ki rend, köznyugalom fennt tására. Érpatak lakói edi is megkapták és a jövőbei megkapják az indokolt szükséges segítséget, ha 1 jelentésükkel a rendőr: ügyeleti szolgálatához, v; illetékes vezetőihez ford nak. Érpatak a bűnelkövetés egyéb jogsértések számár tükrében nem fertőzött« az azonos adottságokkal, hetőségekkel rendelkező rületeknél. A községben a közhanj latot károsan befolyási társadalomra veszélyes s mélyekkel szemben amennyiben jogellenes te kenységükről a rendőri sz vek tudomást szereztek eddig is eljártunk és a jö ben is el fogunk járni at vény adta keretek köz megfelelő differenciálts gal. Ehhez kérjük Érpa lakosságának segítségét. Dr. Papp lm rendőr alezrei kapitányságvei Héger Ferencet, a meggyilkolt székesfehérvári taxisofőrt október 20-án kétezernél is több gépkocsiból álló konvoj kísérte utolsó útjára, a székesfehérvári temetőbe. A gyászszertartásra az ország minden tájáról — így Nyíregyházáról is — mentek taxisok. Másutt pedig október 20-án 15 óra 20 perckor, amelyik taxis tehette, egy bizonyos időre megállt vagy tizenöt másodpercig a kürtjét nyomta. Évtizedek óta Nyíregyháza, vasútállomás, hétköznap délelőtt. A hosszú taxisor gyorsan fogy. Az egyiket Bánszki József vezeti. Harminchárom éve űzi e mesterséget. — Nem érzem magam biztonságban — mondja. — Főleg éjszaka. De már jó emberismerő vagyok. Ha nem túl bizalomgerjesztő személy ül a taxiba, és hosszú útra akar menni, meggondolom, hogy a pénzt ne kérjem-e tőle előre. Ha pedig valakitől félek, jogom van a megrendelése teljesítésétől elzárkózni. — A székesfehérvári eseményekről mi a véleménye? — Sajnáljuk a fiút, együtt érzünk a rokonaival, barátaival, de nekünk a taxizás a szakmánk, abban kell kenyeret keresnünk. A temetésen a nyíregyházi taxisokat tudtommal négy kocsival tizennyolc ember képviselte. A többiek is gyászoltak. Mit véd? Hamarjában alig győzik felsorolni, de legalább tíz szakikor, önképzőkör várja a — A biztonságuk hogyan növelhető? — Régen, amikor Warsza- wával jártam, abban egy műanyag fal védett engem. Azt jónak tartom. Azonban sokan ellenezték, arra hivatkozván, ha menet közben lehúzzák az ablakot, a műanyag fal a kocsiban a sofőr számára elviselhetetlen mértékű huzatot idéz elő. Én szerettem, vagyis nem osztom a véleményt, tudniillik a testünk nagy részét (fej, hát) A tárgyalóteremből Méhtelek! kardcsapás Méhteleken sikerült emlékezetessé tenni egy fiatal pár esküvői vacsoráját március 26-án... A kultúrház- ban rendezett mulatság felkeltette egy húsz-huszonöt tagú cigánycsoport figyelmét1 is, este kilenc körül ott gyülekeztek, és ételt, italt követeltek. Zaklatták a felszolgálókat, betörték a vécé ablakát, fenyegetőztek. A huszonnégy éves Farkas Gusztáv (előélete: rablás miatt két év börtön; éppen feltételes szabadságon volt otthoni betörte a bejárati ajtót, s hívatlanul szaporította a vendégek számát. Jutalmul kapott egy pofont, és kivezették. Ugyanebben az időben Sz. L., az egyik vendég szemrehányást tett a többieknek, hogy már megkapták az ételt és az italt, mégsem mentek el. Farkas Gusztáv közben elment Farkas Pál lakására, és magához vette a kardját (!). Farkas Pál ekkor még Visszavette tőle a szúrószerszámot. Éjfél körül távozott el a kultúrházból Sz. L., s közben Farkas Gusztávnak — békitésképpen — átadott egy üveg pálinkát. Utóbbit azonban ez sem hatotta mgg. Bottal, hárulról többször megütötte Sz.-t, dulakodni kezdtek. Beavatkozott a verekedésbe a húsz esztendős Tóth Attila is, Farkas oldalán. (Tóth szintén feltételes szabadságon volt otthon, korábban ő is rablás miatt kapott két évet.) Sz. nem ijedt meg a túlerőtől, ezért Farkas Pál is úgy látta, ideje beavatkoznia. Karddal kétszer csapott a sértett felé. Az első ütés Sz. gégefőjétől a kulcscsontjáig okozott 15 centis vágást, a második pedig átvágta a kéz középcsontot. Sz. a vérveszteség miatt életveszélyes állapotban került kórházba. A Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság Farkas Pált életveszélyt okozó testi sértés miatt három év börtönre ítélte. Farkas Gusztávot és Tóth Attilát a bíróság garázdaságban találta bűnösnek, ezért egy-egy évet kényszerülnek börtönben tölteni. Az ítélet jogerős. Sikeres „operáció” után. Traktor a síneken Szokatlan látnivaló, ha egy üzemképes traktor nem a szántóföldeken rójaiköreit — mialatt szánt, vet vagy netán arat —, hanem egy ipari létesítményben szorgoskodik nap mint nap. Történt ugyanis, hogy a Taurus Car- bonpack tuzséri leányvállalatánál szükség volt egy erőgépre, ami elboldogult a széles és normál nyomtávú tehervagonok mozgatásában. Mozdony vásárlása — még a legkisebb típus esetén is — milliókat emésztett volna föl, amit a vállalat napi 12 órában nem tudott volna kihasználni. összedugták fi két az illetékes vezetők kompromisszumos dön hoztak: traktorokkal kell tolni a drága mozdonyo Vásároltak tehát két m< gazdasági vontatót és i szaki „operáció” után s tették a járműveket. Ma ezek állítják be a Szov unióból érkező vagonoka lefejtőbe, illetve a belfö irányuló vagonok rakod nál a vasúti kocsikat moz ják a daruk alatt. Felvéte kön a konténerekkel ra vagonok kihúznak a t alól... (CSŐI Katonák lesznek, vagy máris ázik? Pénz az ablakkal... védte. Aztán éjszaka a biztonsági övét nem használjuk, mert ha ki kell ugrani — amire bármikor szükség lehet —, akadályoz. Sajnos, a veszélynek mindnyájan ki vagyunk téve. Ha hosszabb útra megyünk, azt CB-rá- dión bejelentjük a központnak. Ez arra jó, hogyha időben nem jövünk vissza, legalább tudják, merre vagyunk. Bartus Mihály és Simon Sándor fiatalabb taxisok. — Nagyjából látjuk, érezzük melyik utasnál, mire számíthatunk — szól Bartus Mihály Viking-taxis. — Nem azt mondjuk, hogy mindenkinek a szándéka az arcára van írva, de... Nem mindig érzem magam biztonságban. Gyanús emberek fuvarozását nem vállalom. Ha valami gond van, a központon keresztül értesítjük a rendőrséget. Inkább riasztót — A műanyag fal nem jó — említi Simon Sándor magántaxis. Ö is a huzatra hivatkozik. — A tévében bemutatott riasztókészülékből kellene szerezni — teszi hozzá. Lakott területen, s főleg éjjel a sofőrtől a biztonsági öv használatát nem szabad megkövetelni. Reméljük, a taxisok teljes biztonságát mielőbb sikerül megvalósítani. (cselényi)
