Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

Szilágyi András hálás tudománya yével, akárcsak most; és egoldást ugyanúgy a pe- igiában keresték, akár- manapság. De vajon ott ■e? A válasz megadásá- igy tűnik, kevésnek bizo- t a Tarpai Szilágyi And- munkája óta eltelt né- V évszázad. irpai Szilágyi Andrásnak ;rjük még egy ötödik írá- is. Társszerzője volt mis annak az ajánlóle- ek, amelyik bevezeti ;áti Ferenc 1656-ban yváradon megjelent Me- orphosis Sigmundi Ré­ti című munkáját. Ez az azzal jut jelentőséghez, :erint tudjuk, hogy Bor- Ferenc és Tarpai Szilágyi rás tanártársak voltak yváradon a mű megjele­nése idején. Így az ajánlóle­vél nemcsak írójának iroda­lompártoló hajlandóságáról, hanem kartársias magatartá­sáról is tanúskodik. Tarpai Szilágyi András éle­téről egyébként elég sokat tu­dunk, de mégsem mindent, és nem mindent teljes bizonyos­sággal. Szinnyei József (Ma­gyar írók élete és munkái XIII., 1325.) szerint 1624-ben Tarpá-n született. Az vi­szont már egészen biztos, hogy Debrecen nagy hírű kollégiumában tanult, ahol idővel contrascriba és senior is lett. 1649-ben azonban már az utrechti egyetemen talált­juk, ahonnan 1651-ben át­megy a leideni egyetemre rö- videbb időre. Külföldi útjáról 1652-ben érkezik vissza, és azonnal munkába is áll, Nagyváradon lesz tanár. De egy év után papi pályára lép, Bihar-on lelkészkedik. Ügy látszik azonban, vagy az új foglalko­zással elégedetlen, vagy a helység nem megfelelő neki, mert két év után visszamegy Nagyváradra, és folytatja a félbeszakított tanári műkö­dést. Az 1658-as év Sárospa­takra veti, ott ismét lelkész­kedik. Innen már a követke­ző évben Ungvárra kerül, s ott 1666 táján az esperesi cí­met viseli. Ezután bizonyta­lanságba, ismeretlenségbe vész életútja. Azt tudjuk még, hogy 1673-ban Erdély­ben szolgálja a papi hivatá­sát, de közelebbi állomáshe­lyét nem ismerjük. Halála időpontjáról sincsenek hite­les adataink, csak annyi, hogy 1682-ben már a néhai jelzővel említik. Tarpai Szilágyi András ar­ca is egy régi arc a Tisza mellől. Ne feledjük hát el egészen! Balogh László >f ásai Katona Judit: Parancsolat Petkes István alkotásai ikarcú suszterek? A gör- patikusok? A szőlősgazda, kertjében ápolt mániáku- néhány szőlőtövet, miután ték hegyi birtokát? Az kertész, akinek diófája — e oldalágán — mandulát ett? A nagy hírű sebész- s, akit — állítólag — ei­le Sztálin betegágyához, és •Ijesen egyforma Sztálint tt végigvizsgálnia — köz­rejtőzött az igazi is. S a lek: az iszákos bölcsek, a józan balekok? w örülöttem az alkonyi vá­ros — merülő falak és tetők —, mégis két vá- in élek. Látom a járókelő- fönn az őszi varjakat, és n egyszerre a föld alatti cat is, az ércek közt, az el­üt folyómedrek partjára 2 — házsorok és terek, ab­le tükrében a futó évsza- vándorló fák, égő falak a menekülők, akik eiehós- íren vágtak neki az éjsza- k, és örökre nyomuk ve- . Gyerekkorom sárkány- stő társai, akik közül ma nem egy lakja a titkos st: válluk görbült, mint a peji katonáé, aki a föld folytatta véletlen megta- áig soha be nem teljesedő iulatát, vagy mint a kínai ng-ti császár rejtelmes gkatonái — dermedten ik az idő partjára vetve. Tiszteld apádat és anyádat, tegyél eléjük tele tálat, szorítsd a széthulló egészet, mentsd ami ép, és nem enyészet. Melegíts hideg, híg leveskét, jönnek szikrázó, fagyos esték, lobbants tüzet, sírjon fatörzse, füsttel, parázzsal sírj pörölve. Egyre szürkébb a gond s beérik. Szakíts bimbót, ha nincs, azért is, áztass idült bánatot, ázzon! Gondolkodj a megváltódáson. Apádnak tiszta szó is kéne, borogatás anyád szívére. Kékítsd a gondot, úgy fehérebb. Csiptesd az éjek köteléhez. Minden időben csak te voltál áldatlan múlt, békesség, zsoltár, hozz új törvényt s istened áldhat: tiszteld apádat és anyádat! Azt is mondhatnánk, Bizet sorsa tipikus művészsors. Mint oly sok pályatársát, őt is elke­rülte életében a siker. Mellő­zöttség, anyagi gondok, buká­sok, meg nem értés kísérték életét. Művei halála után kezd­ték meg diadalútjukat. Bizet a zenetörténet egyik legtragikusabb sorsú alkotója volt — írta róla Pernye And­rás. — Egy-két kivételtől elte­kintve, minden műve megbu­kott, mivel kora nem értette meg fontos stílusreformjait. Jelentősége abban áll, hogy realista, életszerű művészetet szegezett szembe a francia nagyopera stílusával. Igaz, a nagyközönség ma is, mint egyetlen opera, a Carmen zeneszerzőjeként ismeri Bizet nevét. Pedig a Carmen már az életmű betetőzése. Amikor 1875 márciusában bemutatta a pá­rizsi Opera Comique, a mű csendben, közönség- és kritikai visszhang nélkül megbukott. Ez a kudarc az amúgy is gyen­ge egészségű zeneszerzőt any- nyira megrendítette, hogy nem sokkal később, 1875 júniusában meghalt. Ám nem telt el egy fél év sem Bizet halála óta, amikor a bécsi opera diadalra vitte a Carment. És ettől kezdve az európai operaszínpadok ked­velt repertoárdarabja lett, dallamai meghódították a kö­zönséget és a kritikusokat Gyakran és sokféle felfogásban adták elő a művet. Budapesten egy évvel a bécsi bemutató után tűzte műsorára a Car­ment az Operaház. A Carment aztán sokan és sokat méltatták. Egyik kritiku­sa szerint Bizet fő műve, a Carmen úgyszólván elődök nél­küli remekmű. A német késő­romantika és a francia kora­impresszionizmus zenei hatásai mellé a francia naturalista dráma színpadtechnikája és problematikája társult: a Car­men színpadán kisemberek je­lennek meg, gesztusaik kevés­bé fennköltek, de sokkal szen­vedélyesebbek. Carmen (szin­te a hisztériáig feszített) figu­rája már-már. széttöri a fran­cia operaformát; a cselekmény egybekovácsolását már csak a zenekar tudja biztosítani időről időre visszatérő motívumokkal és egy-egy jelenet vagy ária szigorú formájával. Nietzsche Wagnerből kiáb­rándulva gyógyírként a Car­ment javasolta, mint üdítő déli zenét, amely megszabadít a nedves észak nyomasztó bűvö­letétől. (Annál is furcsább ez az ellentétérzékelés, mert kri­tikusai Bizet Carmenját és a korábbi Djamileh című egyfel- vonásos operát „zabolátlan wagnerizmusa” miatt utasítot­ták el.) A Carmen diadalát ja nyo­mán sorra kerültek elő a fele­dés homályából Bizet művei, operái, a Gyöngyhalászok, a Djamileh, az Arles-i lány. A ma is népszerű C-dúr szimfó­niája, amellyel 1855-ben kez­dett Bizet foglalkozni, de csak 1935-ben mutatták be. Számos műve, köztük keringők, nyitá­nyok, kórusművek, fúgák, pre- lüdök, dalok, csakúgy mint a Csodadoktor című vígopera, máig kiadatlan. A most 150 éve, 1838. októ­ber 25-én született Georges Bizet-t a múlt század egyik legnagyobb francia zeneszerző­iéként tartja nyilván a világ. Zenészcsaládban nőtt fel, s már kilencévesen a párizsi Conservatoire növendéke a zongora és zeneszerzés tansza­kon. Tanárai voltak többek közt Gounod és Halévy. Halévy később is egyengette Bizet pá­lyáját és leányát is feleségül adta a zeneszerzőhöz. A konzervatórium elvégzése után Clovis és Clotilde című kantátájával elnyerte a Római­díjat. Olaszországi tartózkodá­sa idején mutatták be Párizs­ban első operáját, a Csodadok­tort. (Az Opera Comique által hirdetett pályázaton 78 pálya­mű közül Bizet és Lecocq nyerte a megosztott első díjat.) 1860-ban Bizet visszatért Pá­rizsba. Anyagi gondok, meg­Dizet portréja. hiúsult bemutatók, félbe ma­radt művek (Rettenetes Iván című opera) jelzik ezeket az éveket. Ekkor született egyik főmű­ve, a Gyöngyhalászok, amely bemutatója után csak 18 elő­adást ért meg. A zeneszerző halála után viszont annál nép­szerűbb ez az opera is. És végre egy kis siker, a Walter Scott novelláján ala­puló opera, a Perth szép leá­nya a Theater Lirique-ben. Ám a Musset novellájából készített Djamilah bemutatóját már csak tíz előadás követi. Ekkor készül Bizet másik remekmű­ve Az Arles-i lány című melo­dráma. Sikere ennek sem volt akkor. Jobb fogadtatásra lelt Az Arles-i lány zenei anyagá­ból összeállított szvit. Aztán következett a Car­men, Mérimée novellájából. Bizet rendkívüli lelkesedéssel és gyorsan dolgozott. Két hó­nap alatt hangszerelte az 1200 oldalas partitúrát. S az eredmény? Közöny, . a szerző halála után viszont fan­tasztikus siker. Bizet neve ösz- szeforrott az operaszínpaddal, a Carmen máig tartó diadal­menetével. Szepesi Attila: Dzsida a fűben-hempergő kutyák meg a hamvas harangvirágok mohos kérgen a pillangók és a napfoltok kék pöttyei a szélűzött cseresznyefák hová pörögnek nélküle e vaksötét öreg planétán az őszi tücsök kinek cirpel kinek csendül a báránycsengő kinek csordul a rejtett forrás a lányok titkos nevetése a pincék arany óbora s ki tudja megnevezni még a faluvégi bádogkrisztust a zöld békát egy sáslevélen hóban a cinkék lábnyomát s az árokparton hánykolódó elizzott kváderköveket melyek oly fájók mint a holtak s akár az élők üszkösek Maros-part. — Csizmadia At­tila metszete. Százötven éve született Bizet, a Carmen zeneköltője 1988. október Ili'1, OS

Next

/
Oldalképek
Tartalom