Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-24 / 254. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. október 24. Vendégünk: az Újvidéki Színház Űjabb, határon túli színtársulat érkezik nyíregyházi vendégszereplésre: a Móric? Zsigmond Színház az újvidéki Színházat fogadja. Két darabbal mutatkoznak be a nyíregyházi közönségnek az újvidéki magyar színház tagjai. Október 25-én este 7-kor Örkény ismert művét, a Tótékat játsszák, amelyet vendégként Székely Gábor rendezett. Aznap este 11 órai kezdettel tartják meg a második előadást a stúdiószínházban Mrozek: Mészárszék című kétrészes játékot adják elő. Felvételünket az újvidéki színháztól kaptuk előzetes hírközlésre; egy részlet a Mészárszékből: Venczel Valentin és Szilágyi Rövid Eleonóra. Ez utóbbi művésznőre nagy próbatétel hárul, hiszen mindkét darabban jelentős szerepet alakit; nem kevésbé a közönségre is, mivel Nyíregyházán színházi előadás ilyen későn még nem kezdődött. Reméljük, jól sikerül... Pontyhalászlé busából A gazdasági rendészet a fogyasztók érdekeinek rétjeiméért Azérit nem írjuk kd, hogy melyük étteremről van szó, mert az eset körülbelül egy évvel ezelőtt történt, azóta minden bizonnyal pontyból készül a ponty halászlé, de mivel ebben az írásban arról akarunk beszámolni: hogyan segít a fogyasztó érdekének védelmében a gazdasági rendészet, nemcsak egy-két hét munkájáról lesz szó, hanem az elmúlt egy-két év tapasztalatait foglaljuk össze Kovács Sándor őrnagynak, a gazdasági rendészet vezetőjének segítségével. Büntetni is gyorsan... Eddig a fogyasztói érdekvédelemről többnyire a kereskedelmi felügyelőséget, a tanácsok kereskedelmi ellenőreit, a szakszervezet társadalmi ellenőreit, az árhatóság képviselőit kérdeztük meg, ám mivel a fogyasztókat károsító cselekmények köre kiterjed, és szoros összefüggésben áll a gazdasági és vagyon elleni bűncselekményekkel, hiszen a minőséget, az árszínvonalat és a vásárlók érdekeit sértik, a gazdasági rendészet is részt vállal az ilyen jellegű cselekmények felderítésében, s ezzel természetesen megelőzésükben is. Hogyan kell drága pontyhalászlét főzni olcsó basából? Ha egy háziasszonynak tennénk fel ezt a kérdést, egész biztos azt mondaná: nem lehet. Pedig a dolgot kipróbálták Mátészalkán az egyik étteremben, de nem vált be. Épp akkor tartott egy fogyasztói érdekvédelmi ellenőrzést a rendőrség és fény derült az esetre, s a következményeket természetesen viselniük kellett az „újítóknak”. vásárlóktól sokszor, kapnak jelzéseket különböző visszaélésekről. Legtöbb ilyen jelzés a magánkereskedelemben, idleitve a szerződéses üzemeltetésű boltokban, szórakozóhelyeken szerzett tapasztalat alapján érkezik, s amikor megvizsgálják, legtöbbször kalkuláció nélküli vagy attól eltérő árat, súly- csonkítást, szabadáras termékeknél pedig a tisztességtelen árat vagy hasznot állapítanak meg. kán ér fel a hitelesítő vonalig, és hogy sokszor adnak másod-, harmadosztályú árut — különösen zöldség-gyümölcsféléket — első osztályú áron. És akkor még nem is szóltunk a fagylaltokról, pedig ez minden évben külön téma lehet, hiszen alig akad egy egész szezonban három- négy fagylaltosnál több, aki jól megméri és jó minőségben adja a fagylaltot. Negyvenből negyvennyolc Voltak különleges esetek is, a rendőrségi ellenőrzések példatárában. Előfordul, hogy a TÜZÉP-telepen a belső fuvar árát is hozzászámították a szénéhez, pedig a vevő a vasútról vitte el, a nyíregyházi Széna téri benzinkútnál pedig már csodát is tettek, mert egy 40 literes Zsiguli-tankba 48 liter benzint szorítottak bele. A kút kezelője figyelmeztetéssel megúszta a dolgot, bár valószínű, többet is érdemelt volna, mert azt mondta.: nem az első eset, hogy „félrebeszél” a kút mutatója, csak ő még nem jelentette. Aztán a Vasvill depóban is előfordult, hogy az alacsonyabb árú fűnyírót drágábban adták — mentségükre szólva — Miskolcról. a központból kaptak rossz árakat. Sajnos, ilyen rossz árak ma már könnyebben előfordulhatnak, mint régen, hiszen egy élelmiszerboltban nem múlik el hét egy sor termék árváltozása nélkül. Az ellenőrző szervezetek ezért nem mindig szándékosnak ítélik a hibát, többször elfogadják tévedésnek is. A gazdasági rendészet fiatal szervezet még, ám hogy jól végzi a dolgát, arra utal az is, hogy a lakosságtól, a Legalább megkapja... Sajnos valóság, hogy a folyamatos áruellátást sokszor csak korrupciós kapcsolatok alapján tudnak biztosítani. Az is az, hogy kereskedők bűncselekményekből származó áruféleségeket is átvesznek. Irritálja a vásárlókat néhány műszaki kiskereskedő árfelhajtó tevékenysége, akik az állami, illetve szövetkezeti kereskedelemből felvásárolják a keresett árucik-; keket, áruhiányt idéznek elő, aztán megemelt áron hozzák forgalomba. A vásárló pedig még így is örül, mert legalább megkapja, amit keres. Az ilyen jelenségeket sajnos csak árubőséggel lehet megakadályozni, amire úgy tűnik, még várni kell. Ám az ellenőrzésekre addig is szükség van. * Balogh József Egyenrangú partner Az úttörőmozgalomból „kiöregedett” középiskolai tanulók közül sokan nem szakadnak el teljesen az általános iskolától, vissza-visszajárnak oda, s tapasztalatukat, tudásukat hasznosítják az úttörőmunkában. Ok az ifik. Kovács Sándor őrnagytól megtudtuk, hogy a fogyasztókat megkárosító cselekmények miatt büntetőeljárás, főleg árdrágítás és vásárlók megkárosítása miatt indult (Rossz minőségű ipari termék forgalomba hozatala, a minőség hamis tanúsítása, hamis .termék jel z és miatt olyan elenyésző számban indult büntetőeljárás, hogy a cselekményeik nem értékelhetők.) Ez azt jelenti, hogy 1985-ben hat, 1986-toan nyolc, tavaly pedig csupán egy árdrágítás miatt indult büntetőeljárás. Tavaly már vásárlók megkárosítása és hamis termékjelzés miatt is indítottak nyomozást, ám a különböző ellenőrző szervek hatásosabbnak tartják a szabálysértési vagy fegyelmi eljárást, mert azok gyorsabbak, a hosszadalmas igazságszolgáltatási tevékenység nem éri el a kellő megelőző hatást. Azt már nem Kovács Sándor mondta, hogy a gyors büntetések sem mindig hatékonyaik. Mi más lehet az dka, hogy az idegenforgalmi szempontból fontos helyeken tartott ellenőrzések rendre sok hibát tárnak fel, hogy az éttermekben rendszeresen többet számolnak, mint kellene, hogy a féldeci csak igen ritMegyei ifitalálkozót rendezett október 22-én Nyíregyházán az úttörőházban a megyei úttörőelnökség és a megyei ifi szakbizottság, amelyen részt vettek az ifitanáos- tagok, valamint azok a fiatalok, akik a nyáron Csenger- ben a kezdő ifisek részére szervezett tábor lakói voltak. A tanácskozáson megvitatták, hogy a képzőtáborban tanultakat mennyire lehet hasznosítaná a gyakorlatban. Arról is szó esett, hogy az úttörőcsapatok részéről milyen az igény az ifivezetők foglalkoztatására. A közel száz résztvevő között ott volt Dúi- jánszki Anita is, a 107. sz. Szakmunkásképző Intézet harmadik osztályos tanulója, akit arról kérdeztünk, hogyan tudják segíteni az ifivezetők az úttörőmozgalmat. — Az ifivezetők általában éppen hogy kikerültek az általános iskolából, így életkorukat tekintve ők állnak legközelebb a tanulókhoz. Tudják, hogy mit csinálnának szívesen az úttörők, mit vállalnának, mivel foglalkoznának. A kisebbekkel együtt oldjuk meg a feladatokat. Nem vezetőként, hanem egyenrangú partnerként foglalkozunk a felső tagozatos diákokkal. Anita a 6. sz. iskolában tanult, s most ifivezetőiként is oda jár vissza. Egy nyolcadikos osztály tartozik hozzá, s harmadik éve van velük. — Többek között menetdalversenyre készítettem fel őket, segítettem őrsi foglalkozást tartani és naplót vezetni, s mivel sporttagozatosok, a versenyekre is együtt megyünk. Még az idén egy középiskolába szeretném elvinni őket, ahol a KlSZ-élet- tél ismerkednének meg. Hamar elfogadott az osztály, nem idegenkedtek tőle. Gyakran előfordul, hogy a problémáikkal nem az osztályfőnököt, hanem engem keresnek meg. Szerintem az lenne a legjobb, ha a rajvezető nem az osztályfőnök lenne, hanem iskolán kívüli dolgozó, mondjuk egy ifivezető. A fiatalok biztosan vállalnák, esetleg egy 5—10 tagú ifiklub patronálna egy úttörőcsapatot. Természetesen az ifisták körében is felmerül a megújulás lehetősége, hiszen nekik is céljuk a mozgalom érdekesebbé, vonzóbbá tétele. Anita módszerei közé tartozik, hogy sokat játszik, beszélget, dalol a gyerekekkel A foglalkozásokat legtöbbször játszótéren, az udvaron, kint a természetben tartják meg. Az elvégzendő feladatokról mindenki elmondhatja véleményét, s ez is erősíti a nyolcadikosokban azt az érzést, hogy egy közösséghez tartoznak. — Még több ifivezető kellene, szükség van rájuk. Sajnos a tapasztalat az, hogy az ifisek csak a rajjal és az osztályfőnökkel tartják a kapcsolatot, az úttörőcsapattal nincs szorosabb együttműködés. Ha kell, segítenének az ifiivezetők csapatrendezvényen is, de ezt kevés alkalommal igénylik. Szeretek a gyerekek között lenni, jó érzés, hogy olyan dolgokra tudom megtanítani őket, amelyeket addig nem ismeritek. (M. M. L.) a sebek nyoma mig látszik Aki legyőzte a villámot... Lapunk augusztus 25-i számában beszámoltunk arról, hogy augusztus 23-án, Kálló- semjén határában dohánytörés közben Katona Györgyné nagykállói lakost villámcsapás érte. Az asszonyt Kálló- semjénben két orvos, majd a rohammentő személyzete elsősegélyben részesítette, s utána a Jósa András megyei kórház felvételi osztályára került. A villamos áram hatására a nyakán lévő aranylánc megolvadt, a testén má» belyütt is másodlagos áramnyomok voltak. Az orvosi megfigyelések során sem idegrendszeri utóhatást, sem más rendellenességet nem tapasztaltak nála. Az égési sérülései sem voltak súlyosak. Néhány nap múlva hazaengedték. Mivel villámcsapást nagyon kevesen élnek túl, két hónap múltán újra felkerestük a 45 éves csinos, kedves asszonyt nagykállói otthonában. — A kórházból augusztus 25-én jöttem haza — emlékezik Katona Györgyné, akinek nyakán a láncolvadás okozta égési sebek nyomai még most is látszanak. — Egy hétig tompult voltam, nem érdekelt semmi, úgy éreztem magam, mint akit fejbe vágtak Vasvári képújság f Öj kezdeményezésnek lehettek tanúi a múlt héten Tiszavasvári lakói. A helyi 115. számú szakközépiskola és szakmunkásképző intézet diáksport-egyesületének videostúdiója és az áfész képújságot szerkesztett és mutatott be az érdeklődőknek. A helyi bútorbolt kirakatában színes televízión láthatják az érdeklődők az információkat. A város különböző intézményei, szövetkezetei máris élénken érdeklődnek a kezdeményezés iránt, így már a bemutatkozás alkalmával is a bőség zavarával kellett megküzdeniük a szervezőknek. A hirdetésekből befolyt összeg a videostúdiójának technikai berendezéseinek bővítését szolgálja majd. A betűreklámként megjelenő információk ciklusán ismétlődnek, így mindenki hozzáférhet az őt érdeklőhöz. A kezdeményezés a jó együttműködésnek köszönhetően tovább bővül közérdekű információkkal. (tárnái) — folytatja. — Ülni se, feküdni se volt kedvem, enni sem kívántam. A nővéremék ápoltak. Aztán itthon pihentem, de nem volt kellemes; a karjaim fájtak, zsibbaditak. Katonánénak egy fia és három lánya van. A férje két éve meghalt. A fi,a családos, Debrecenben lakik, a nagylánya Pesten dolgozik. Az asszonnyal otthon két iskolás lánya él. — Jó, hogy megírta az újságban a velem történteket — mondja most Katona né —, mert ha valaki meglátja a nyakam, rtíég rosszra is gondolhat. így legalább tudják, mit éltem át. A szomszédok is aranyosak voltak, szeretettel fogadtak, örültek, hogy megúsztam . . . Miihelyt bírtam, az első utam a temetőbe, anyám sírjához vezetett. Ügy érzem, az ő lelke vigyázott rám. Elképzelni is rossz, mi lett volna a gyerekekkel, ha meghalok... — Most milyen a közérzete? — A villámcsapás óta letargiába vagyok, sokszor nincs kedvem semmihez. Itt a nagy kert, mindenről nekem kell gondoskodni. De hamar fáradok, a munka sem megy úgy, mint régen. Ha feszesen ülök, úgy érzem, mintha a fejem és a nyakam nem lenne egyben. Érdekes, ha a kezemhez hideg víz ér — fáj. A meleg viszont nagyon jólesik. Szerintem ezeket is a villámcsapás váltotta ki. Reggel, amikor felébredek, sokszor egy óráig is kába vagyok. A tarkómnál nyomást érzek. A villámcsapás óta a magányt rosszul viselem. Alig várom, hogy a gyerekek hazajöjjenek az iskolából... Cselényi György Lépni kellene mér... Felelős A mint lapunk ötödik oldalán olvasható, ismét sok baleset történt. Lehetne kommentálni a halálos balesetet, mert hiába tudja már mindenki, hogy álló kocsi mögül nem szabad az úttestre lépni, lehetne intő például hozni a vállaji ember esetét: lám így Jár, aki ittasan kerékpározik, mi mégis a Sóstói út és a Krúdy Gyula utca kereszteződésében történt balesetet citáljuk elő. Az ok kézenfekvő: nemcsak az embereknek kevés az okító szó, nemcsak ők nem tanulnak más esetéből, a közlekedés szervezőinél is süket fülekre talál a már-már hetente leírt figyelmeztetés: megoldást kell találni e kereszteződésben a nagyobb biztonság megteremtéJó két hete egy fiatal motorost vittek innen a temetőbe, de előtte is ritkán múlt el hét súlyos sérülések, halállal járó baleset nélkül. Mit számít ezekhez képest, hogy autók mehetnek Innen a bontóba, hogy jobb esetben is tízezrekre rúg a javítás költsége, feltehetően most ezt a pénzt nem annak kell fizetni, akinek a közlekedés megszervezésére kellene áldozni. Mindenki tudja: a KRESZ szabályaival sem egyeztethető össze a bajok legfőbb forrása, a buszmegálló, igy ennek áthelyezése a kereszteződésen túlra rég nem tűrt volna halasztást. Hogy mégis tűrt, azt rendre pénzhiánnyal magyarázzák, s azóta százszorosába került a biztosítónak a karambolos kocsik javítása, a kórháznak a megsérült emberek gyógyítása, a munkahelyeknek a kieső munkaerő pótlása. És akkor mivel mérhetők az elvesztett életek? Talán egyszer olyan közleményt is közzé tehetünk, hogy az Ilyen helyeken történt baleset után nem azt Írjuk: a'bal- esetet X. Y. okozta, hanem, hogy a balesetért az évek őta tehetetlen hatóság felel!
