Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-24 / 254. szám

1988. október 24. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Tóth M. Ildiké munkatárs válaszol Sok kérdést tettek fel e&n a héten olvasóink a lapnak. Sós­tóhegy lakói azt szeretnék tud- ni, vegyes övezetnek vagy üdülőteleknek nyilvánítják-e lakóhelyüket. Csalódottan vet­ték tudomásul, hogy a tanács végrehajtó bizottsága még nem döntött ügyükben. Ügy vélik, a többség számára az lenne a legjobb megoldás, ha vegyes beépítésű maradna a sóstóhe­gy! rész. A város egyetlen üdülőte­rületének a sorsáról kell fe­lelősen dönteni. Az építészek féltik, szeretnék aránylag érintetlenül megőrizni a jö­vőnek. Ha elhatároznák, hogy az üdülőtelkek között lakó­házak épüljenek, talán na­gyon hamar arra a sorsra jut­na, mint az egykor nagyon szép és békés Császárszál­lás. A tervről jelenleg vi­tatkoznak, a közeljövőben a végrehajtó bizottság elé ter­jesztik. Hudák Sándor Nyíregyháza, Sarló utcai lakos azt kérdez­te, hogy a közterület-felügye­lők miért nem büntetik meg a cigánytelepen lakókat a szeméthalmok miatt? Besák Páltól a felügyelet vezetőjétől hallottuk, hogy Nyíregyházán mindössze öt közterület-felügyelő dolgo­zik. Havonta egyszer ellen­őrzik a cigánytelepet. De szélmalomharcot vívnak, mert a büntetéssel aligha érik el kívánt céljukat. Negyven család kért segít­séget a nyíregyházi Rózsa Fe­renc utcábóí: gázvezetékeket építenek az utcájukba. A TI- GAZ műszakilag átvette, még­is vacognak, mert nincs tilt és. Mikor lesz meleg a házakban? — kérdezik. Nemsokára. A TIGÁZ az október 18-i műszaki átadás után azonnal megkérte a szükséges engedélyt a mis­kolci Kerületi Bányaműsza­ki Felügyelőségtől. Amint ez megérkezik, bekapcsolják a vezetéket a gázhálózatba. A nyíregyházi Honvéd utcai lakosok képviseletében is töb­ben telefonáltak, miért nincs fűtés a lakásokban, amikor már a gázvezetékek árkait is rég betemették? Húsz „feledékeny” család miatt. Elgondolkodtató és nagyon szomorú dolog, hogy a társulat tagjai közül még húszán nem írták alá az OTP-ben a hitelszerződést, amit egyébként vállaltak. Ez volt a feltétele annak, hogy Időben legyen fűtés a Hon­véd és a környező utcákban. Amíg nem hajlandók aláír­ni a szerződéseket, az OTP nem fizetheti ki a részszám­lákat a gázvezeték-építők­nek, és addig fűtés sem lesz. Vaskó Andor kisvárdai ol­vasónk a Hunyadi utca. Iskola tér lakóinak nevében kér fel­világosítást: utcájukban mikor lesz fűtés? A TIGÁZ-tól azt az ígére­tet kaptuk, hogy hét, legfel­jebb tíz nap múlva a kis­várdai Iskola téri gázveze­téket bekapcsolják a rend­szerbe. Komankovics Ottó nyíregy- egyházi olvasónk szerint a mos­tani szűkösebb időben is pa­zaroljuk az energiát. Esténként az irodaházak, középületek fényárban úsznak. A távfűtött lakásokban — ahol képtelenség szabályozni a fűtést — kitárják az ablakokat, és a meleg el- oszllk az utca levegőjében. Mindezzel egyetértünk. Va­lóban ideje felfigyelni a jó­szándékú szakemberek in­tésére, mert az energiapa­zarlás nagyon költséges do­log. Szilágyi László nyíregyházi lakos arra kíváncsi, vajon jól megfontolták-e a szakemberek a Sóstói úti kerékpárút irá­nyát? Felbontották a stadion előtti virágos parkot, a tanár­képző főiskolánál viszont fákat kell majd kivágni, hogy tovább építsék. Kerékpárútra — már csak a szűk utcák nagy forgalma miatt is — szükség van. Irá­nyát úgy határozták meg, hogy lehetőleg a legkevésbé bolygassák meg a természe­tet. Ha nem így építik, ha­nem a másik lehetőséget vá­lasztják, sok száz fát kellett volna kivágni a féltett sós­tói erdőből. T. Ferenc mátészalkai levél­írónk az Adóelszámolási Iroda pontos címét tudakolta: Adóelszámolási Iroda Bu­dapest, XIII., Madarász Vik­tor u. 5/a. Postafiók 118. Irá- nyítószám: 1300. Kovács Pálné levelében azt kérdezte, miért nem szállít a húsipar elegendő hentesárut a nyírteleki 96. sz. boltba? Az utóbbi két hét szállító- levelei alapján a bolt több­ségében megkapta a Szabolcs Húsipari Vállalattól a meg­rendelt hentesárut. Mivel azt hallottuk, hogy a bolt dol­gozói elégedettek a húsellá­tással, valószínűleg a lakos­sági igények felmérésével van probléma. D. F..-né vásárosnaményi ol­vasónk elérte^ paár az öregségi nyugdíjkorhatárt. Eddig ház­tartásbeli volt, most munkát vállait. Az kérdezte, évi 96 ezer^ forintos, vagy 48 ezer forin­tos összjövedelem után kell- személyi jövedelemadót fizeH nie? Az évi 96 ezer forintos adó- kedvezmény a nyugdíjhoz társul, és nem a nyugdíjkor­határ betöltéséhez. Ha sem saját, sem özvegyi, sem pe­dig másféle jogon megszer­zett nyugdíja nincs, évi össz­jövedelme 48 ezer forinton felül már adóköteles. A. Károly újfehértói lakos az iránt érdeklődik, mennyi szabadság jár annak a dolgo­zónak, aki nyugdíjaskorú lett? Nyugdíjazáskor ilyen cí­men külön szabadság nem jár. Ha a munkaviszonyt a munkahely mondta fel, a felmondási időn belül — annak hosszától függően — 15—30 napra a munkavég­zés alól fel kell menteni a dolgozót. A felmentési időre átlagkereset jár. Viszont ha a dolgozó mondja fel munka- viszonyát, a felmondási időt le kell dolgoznia. Havonta egy kiló mínusz A nyíregyházi Szarvas utcai ABC-ben a szokásos déli forgalom. A pultok, gondolák között mindössze néhány em­ber válogat, a kosarakban ebédre, vacsorára való. Az üz­let két sarkában annál többen várakoznak. Az egyik cso­port kezében aprócska cédula. Rajta két saám: a testsúly és a magasság adatai. Első pillantásra feltűnik: a várako­zók java része kisebb-nagyobb súlyfelesleggel rendelkezik. — Jaj, meg ne írja a neve­met — nevet kissé zavartan. — B. Jánosné pedagógus. Nem szeretném, ha megtud­nák, le akarok fogyni. Még szülés után felejtettem ma­gamon a kilókait, amelyeket most ideje lenne végre lead­ni. Erre most már a gyerme­keim is állandóan biztatnak. Tizenöt kilóval szeretnék ke­vesebbet magamon. Már megpróbáltam a gyógyszert is, sajnos nem vált be. In­kább ártott, mijit használt. Ideges, ingerlékeny lettem tőle. „Hég a víz is hizlal...* msmmmmmmmammmammm — A rádióból, újságból ér­tesültem erről az akcióról, de a Lenin téri ABC-bein már lekéstem. Most lemondtam egy helyettesítést, hogy ide végre eljussak. Higgye el, nem. a pénz miatt szeretnék csatlakozni. Csak úgy gondo­lám, ha már pénzzel is segí­tenek, szégyen lenne abba­hagynom, meghátrálnom. Nem is annyira csinos alka­rok lenni, hanem egészséges — mondja a mosolygós bar­na hölgy, miközben nevetve figyeld kolléganőjét, aki ép­pen a mérlegen állva várja adatait. — Súlyos műtét miatt kór­házban feküdtem, ott az 1000-es diétára állítottak be operáció után, mégsem tud­tam lefogyni — panaszolja G. J.-né, akin bizony tete­mes súlyfelesleg látszik. Nincs ennél rettenetesebb. Higgye el, én még életemben jól nem lakhattam. Engem még a víz is hizlal. Igaz, 'anyai ágon nálunk gyakori a kövérség, ezt sajnos a fiam is örökölte. Sajnálom is mi­atta nagyon. Miért jöttem? Azt mondják, ezektől az éte­lektől mindig jóllakottnak érezheti magát az ember, s mégis lefogyhat közben. 1 Kedvezmény a vásárlóknak A szervezők talán nem is gondoltaik ekkora sikerre, hi­szen a kijelölt négy boltban a vártaál lényegesen több volt a jelentkező. Bódi And­ÜJ ÓVODA ÖRÖKÖSFÖLDÖN. Közelmúltban óvodát avattak Örökösföldön. A szépen berendezett, kényelmes bútorokkal ellátott óvodában több .mint kétszáz kisgyermek számára van hely. (Garay László felvétele) N agy már a ká- rogás. A var­jak a városba jöttek. A tél eme nagy hangú propa­gandistái kora haj­nalban felverik ál­mából Stohaneket és hallom, amint pöröl a fekete tollasokkal.: — Mit károgtok! Legalább tőletek len­ne nyugalma a ma­gamfajtának. — Nocsak — szólok a szomszédnak —, már a madarakkal sincs 'kibékülve? Stohanek belebor- zong a haijnali hűvös­ségbe, átnéz rám az erkély korlátja fölött, és nem enged fel a morózus hangulata. Kötekedik: — Nem értettem a megszólítását. Hogy is mondta: Elvtárs! Uram! Polgártárs! Netalán tán fityfi- ritty? Ezzel meglepett. Honnan szedi ez a marhaságait? Passzra teszem a fickót azzal, hogy kijelentem: — Tudja mit, szomszéd, legyen az, ami akar. De nem a megszólítás teszi az embert. Felőlem úr is lehet, nekem ez sem­mibe sem kerül. — Látta, mi? Só, liszt, élesztő. Bemegy a massza a masinába és kijön a kenyér. Mindez házilag. Kor­szakalkotó találmány. Nem kell se kovászol- ni, se dagasztani, csak beállítom a masinát, — Ezt mondták a Fórumban is. Remé­lem látta az adást? Ott azt mondta a po­litikus, mindenkit an­nak lehet szólítani, ami. A jövőben tehát szólítson uramnak. Nem veszem zokon. — Mást nem üzen? Kár volt megkér­dezni. Stohanek kije­lentette, hogy tele van már a begye a fórumokkal. Akkor inkább már a zenélő házikemence: beetetem, aztán reg­gel arra ébredek, hogy szól a Liszt-rapszó­dia. Hát nem angya­li? Ja, és a masina ára. Potom húszeze­rért! Egy valóságos népilkohót, akarom mondani, népikemen­cét. Veszik majd, mint a cukrot, hiszen annyi az embereknek a felesleges húszezer forintja, mint most égen a varjú. Gúnyolódik. Sőt, ci­nikus a szomszéd, de jó lesz még az a házi kenyérsütő valamire. Esetleg szocgazdagék ezután nem koktél­partikat, hanem ke­nyérpartikat rendez­nek. Valahogy el kell majd dicsekedni, hogy nekik mijük van. Lehet, így te­szik majd: „Gyertek fel hozzánk nassolni. Csipegetünk egy kis házikenyeret. Isteni saját sütőm van, mé­regdrágán vettem.” A míg ez átfut az agyamon, kez­dek fázni, be­megyek egy kis lólek- melegítőért. — Mi ez? — kérde­zi a szomszéd a poha­rat forgatva. — Rum. Mondhat­nám FÓ-RUM. Erre iszunk, s azon­mód berékesztem az erkélyi (FÓ)RUM-ot. Seres Ernő rásné, az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat igazga­tója joggal elégedett. Egy percig sem titkolja, örül az eredménynek. — Elolvastuk az Országos 'Egészségvédelmi Tanács fel­hívását, s legjobban az tet­szett, hogy nem mondták meg mit csináljunk, ránk bízták a módszert. A pályá­zaton nyert 300 ezer forint nem a mi hasznunk, hiszen kedvezmény formájában to­vábbadjuk a vásárlóknak. Miért éppen ezt a módszert választottuk ? Üton-útfólen hallható a vád: hiábavaló a korszerű táplálkozásról be­szélni addig, amíg a korszerű jóval drágább a hizlaló kor­szerűtlennél. Mi azt tapasz­taljuk, mindezek ellenére is számolnunk kell a fagyasztói áítrétegeződéssel. Már csak azért is, mert ezek az élel­miszerek nálunk korábban is folyamatosan kaphatók vol­tak, csak éppen nem ismer­ték őket eléggé. Nem tagad­juk, hasznot is remélünk a dologból. Aki az akció ked*- véért jön be a boltjainkba, az már a mi vevőnk, s ha látja, mit kínálunk, gyakrab­ban vásárol nálunk. Nem­csak a korszerű élelmiszere­ket, mindenféle mást is. Kóstolók, bemutatók Tervezik, hogy a figyelem ébrentartása céljából folya­matosan tartanak majd élel­miszer-bem ubatókart, kóstoló­kat is. Szervezésükben, si­kerükben jelentős rósz jut az egészségügynek is. A jelenle­gi akció résztvevői havonta 300 forintos vásárlási utal­ványt kapnak, amelyen kor­szerű élelmiszereket vásárol­hatnak. A kedvezményért cserébe vállalják, súlyfelesle­gükből havonta 1 kilót lead­nak. A mérleget és centit Czégé Zoltánné, a megyei Jósa András kórház egészségneve­lője kezeli. A korszerű táp­lálkozás hirdetője, ha úgy tetszik megszállottja. Nem­csak munkát és fáradságot, örömet is jelent számára az akció. — Legjobban annak örü­lök, hogy sok gondozottunk­kal is találkoztunk. Magas vérnyomásban, cukorbeteg­ségben szenvedőkkel, akikre folyamatosan figyelnünk kell. A félévenkénti méréssel ez kitűnően megvalósítható. Legnagyobb sikernek azt tartom, hogy a nálunk beve­zetett hypertónia-gondozás- sal az országos akciót is meg­előztük. Az Országos Egészségvé­delmi Tanács által létesített Egészségvédelmi Alap 90 millió forinttal támogatja az egészséges életmód elterjesz­tését. Nem véletlenül. Mint az élet oly sók területén, itt is kiderült: a szép szavak mellé nem árt az anyagi érdekelt­ség. Igaz, háromszáz forint nem sok pénz. Aki azonban felveszi, már joggal érezheti úgy, teljesítenie illik vállalt kötelezettségét. SZERKESZTŐI oooooooo ttoteáf h mines abban semnix Mm különös, ha nem csak az újságíró kérdez, hanem időnként tőle is kérdeznek — »ál­lom. Nem is éltem tehát a gyanúperrel, amikor a múlt hét végén tőlem megkérdezték: hír-e az a Kelet-Magyarországnak, hogy ötvenen mentek szombaton Szabolcsból tu­ristautazásra az Egyesült Államokba? Lehet éppen hír — mondtam —, ennél apróbb dolgot is megír­tunk már, végtére is nem mindennap jut ötven me­gyénkben tengerentúli él­ményekhez. De a követke­ző mondat kezdeténél „le­esett a tantusz”, hogy a kérdés beugrató, mert így folytatódott: és akkor i s hír, ha ötven tsz-el- nökről van szó, akiket New Yorkba és a Niagara vízeséshez az a tsz-szövet- ség visz fejenként száz­ezer forintért kirándulni, amelyik év közben szavaz­tatta meg a tsz-ek hozzá­járulásának felemelését, merthogy a korábbi ösz- szeg nem volt elég a költ­ségvetésére. Ilyen ötmilli­ókkal kellene faragni azt a költségvetést __ Hát igen, „bementem a csőbe”, s mivel éppen a szombati lapban írtam ar­ról, milyen jó az, ha az emberekben feléled a „közéleti kíváncsiság”, csak folytattam a korábbi gondolatmenetet. Jó-e, ha szép számú szabolcsi tsz­vezető Amerikával ismer­kedik? Természetesen jó, hiszen egy mai, igazán korszerű vezetőnek, akitől azt várjuk, hogy me­nedzser is legyen, nem árt megnézni egy élvonalbeli nemzetgazdaságot. Jó az is, ha bepillanthat a csúcs- technológia napi alkalma­zásába, s meg kell nézni egy olyan piacot, ame­lyikre mi is többet aka­runk szállítani. No és, ki is kell kapcsolódni. Persze, nagy kérdés, ki­nek a számlájára és meny­nyiért, meg mikor ... Mert ha a mai gazdasági hely­zetben és közpénzből, ak­kor azt valakinek jól meg kellett gondolni, s nem volt híján a bátorságnak sem. Mert ötmillió nem kis pénz' s annyi mindent beszélnek manapság az emberek különböző jutta­tásokról ... Végül mégis megkérdez­tem az IBUSZ illetékesét, ment-e csoport tőlünk az­nap Amerikába. „Igen, 31- en utaztak, a nyolc nap 58 900 forintba kerül, ezt egyben fizette a megren­delő, a költőpénzt és a fa­kultatív programokat mindenki magának, kész­pénzben. A hivatalos prog­ramban szakmai rész, farmlátogatás is van” — az utazási iroda részéről ezek a tények. Tehát nem ötvenen és fejenként nem százezerért, hanem 31-en és „csak” hatvanezer ért. A „beugra­tó kérdés” éle azonban megmaradt. Ezért is nem írtam meg hírként, csak szerkesztői jegyzetként aZ immár leellenőrzött (s vé­gül is közölhető) adatokat. Mert még most is medi­tálok: jó ez nekünk, vagy nem? Rakom a hang­súlyt ide, oda ... Marik Sándor Kovács Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom