Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

2 Kalet-Magyarofufig — Nyíregyházi Élet 1988. október 2T. kötetben Krúdy­utódok? Nem véletlen, hogy Krúdy Gyulával kez­dem — a Nyírség, Nyíregyháza nagy író fia és leghanguíatosabb megörökítője volt ő. s éppen mostanában emlékezünk születésének száztizedik, halálának ötvenötödik évforduló­jára. Szívet melengetőén, rabul ejtő varazs- zsa-I írt szülővárosáról, földijeiről, emléked­ről. S leírta azt is: élete nagy vágya vissza­kerülni ide, csöndben meghúzódni az élet vi­harai elől, éldegélni nyugalomban. Ám ez nem adatott meg neki, mert mint sokan mások, korán elkerült szűkebb honá­ból — el a fővárosba, ahol erősebbek voltak a fényeik, nyüzsgőibb az élet... afféle kiröpítő fészek...M — Nyíregyháza soha nem volt irodalmi központ, nincsenek nagy kulturális, történel­mi hagyományai, nem volt igazi iskolaváros eleven, mozgalmas irodalmi életű központja a tájnak. — Katona Béla szavai ezek, aid jeles kutatója Krúdy életének és munkássá­gának, ifjú pedagógusnemzedékek sora ta­nulta előadásai nyomán a magyar irodalmat a .tanárképző főiskolán, s aki már jó ideje amo­lyan szellemi atyja a nyírségi megyeszékhely s a megye pályakezdő fiatal irodalmárainak. Vele beszélgettünk arról: van-e igazi nyír­egyházi irodalmi élet, milyen gyökerei van­nak az ismert ténynek: innen szinte min­denki elment... — Afféle „kiröpítő fészek” szerepe van e tájnak. Azt jól tudjuk, s joggal vagyunk rá büszkék: igen sok kiváló írót, költőt adott az ország északkeleti csücske a magyarság­nak. Sorolni is hosszú: Bessenyei, Kölcsey, Móricz, Krúdy — hogy csak a legnagyobba­kat említsem. Elmenték innen, másutt alkot­tak, mert Magyarországnak mindig megvolt az a sajátossága, hogy a székesfővárosban összpontosult az élet fő folyama. S mint mondottam, Nyíregyházán a hiányzó hagyo­mányok, 'kötőerők miatt nem volt képes megtartani nagyjait. A századforduló táján és a két háború között éltek és alkottak itt kisebb jelentőségű irodalmárok, akik fontos­sága persze helyben nem lebecsülendő: Po- pini Albert, Vietórisz József, Fehér Gábor — ám országos nevet ők nem vívtak ki maguk­nak. Nem javult a helyzet a felszabadulás utáni időben sem. Itt kezdte pályáját például Rákos Sándor is újságíróként, de hamar elkerült. Itt élt egy ideig Végh Antal — őt is gyor­san elcsábította a főváros. Váci Mihály fia-- talon elment... — Az ötvenes évek elején, egészen ponto­san a Sztálin halálát követő oldódóbb idő­ben, 1953-ban a megyei lapnál dolgozó új­ságírókra támaszkodva kezdte a város vala­miképp egybefogni irodalmi erőit. Akikor kezdett írni Sipkay Barna, itt dolgozott Barota Mihály, Soltész István, a mai Ma­gyar Nemzet főszerkesztője, ki maga is pró­bálkozott szépirodalommal, akkordban érett­ségizett Ratkó József, ki már verselő ember volt. Alakult egy kiis létszámú írócsoport, ám ezt szétszórta ötvenhat. Csak később, a hatvanas évek elején történt újabb próbál­kozás. Szó esett Sipkay Barnáról — nos, lénye­gében ő az egyetlen kivétel az „elvándorlás” alól. Itt kezdte íród pályafutását — s itt is végezte, igaz, ebben a korai halála főszere­pet játszott 1968-ban, ám az is igaz: Sipkay sikeres íróként se kívánt elmenni városá­ból, erre kísérletet sem tett. Feltétlenül meg kell említeni Bory Zsolt nevét: városa köl­tőként tarthatta számon, ám az is tény: ne­ve nem jutott túl a megyehatáron. — Sipkay és Bory mellett az újjáalakult írócsoport tagja volt többek között Végh An­tal, Szállási László Nagyecs-edről, Ratkó Jó­zsef, aki N-agyikállában élt. Ám múltak az évek, számuk fogyatkozott: Végh elment Sipkay Barna, aki a csoport összetartó lelke volt, meghalt, sikerei teljében. Majd csak a hetvenes évek derekán indult meg újra va­lamilyen mozgás. Érdemes volt nekifogni... 1974-ben, amikor a költő már ötvenéves lett volna, irodalmi tanácskozást szerveztek Váci Mihály emlékére. Ekkor Vád négy éve halott volt, emléke elevenen élt, nem véletlen hát, hogy a Sóstón rendezett ös&zejövételen ott volt a magyar irodalmi élet színe.-java Ek­kor jelentette meg a megyed könyvtár a „Ke­let felöl” című irodalmi antológiát Bory Zsolt szerkesztésében. — Ebben már új nevek is szerepeltek, és látható volt, hogy érdemes nekifogni egy új csoport Létrehozásának, mivel vannak Nyír­egyházán, a megyében fiatal alkotók. Fábián Zoltán — maga is e táj szülötte — aki akko­riban az írószövetség vidéki titkáraként te­„Beméljflk, lem közöttük olyan is, aki nagy formátumú alkotóvá válik — és mégsem megy el szülőföldjéről. A képen a Tiszta szívvel füzetek. vékenykedett, igen sokat tett a szervezésben. Lényegében az ő ötlete volt, miképp alakul­hat itt is írócsoport. A gond ugyanis az volt, hogy a szabályok szerint csak ott alakítható önálló csoport, ahol legalább öt írószövetségi tag él. Nálunk viszont ekkor csak Raitkó Jó­zsef volt tagja a szövetségnek. Az lett hát a megoldás Fábián Zoltán segítségével, hogy a debreceni írócsoport kibővült, kelet-ma­gyarországi hatókörű lett — akárcsak a kép­zőművészek csoportja —, és így Nyíregyhá­zán is működhetett. Mindez persze, nem jelenthette azt, hogy bárki beléphetett a csoportba. Az alapköve­telmény az volt — s az ma is —, hogy olyan szerző lehet tag, akinek műve valamely or­szágos orgánumban már megjelent, s publi­kálása folyamatosnak mondható. — Ahogy mi mondtuk: aki már letette a névjegyét.. . Az alapítók közül Bory Zsolt, Mester Attila meghalt. Dúsa Lajos, Szabó István elköltözött a megyéből, változó tehát az összetétel. Egy tucatnyi taggal kezdtünk, s a folyamatosság jól érződik abból: ma több ntínit húszán vannak a csoportban. A nagy gond: a publikálási lehetőség. A megyében nincs irodalmi folyóirat, a Sza­bolcs-Szatmári Szemle vagy a Pedagógiai Szemle más profilú. A törekvés azóta is meg­van arra, hogy önálló orgánumot szerezze­nek, de egyelőre nem járt sikerrel. Sikeres vállalkozások — Van ennek némi előnye is. Rákénysze­ríti az alkotókat, hogy ne amolyan vidéki irodalmárok legyenek, ne „háztáji” megje­lenésben gondolkodjanak... Ennek ellenére persze, jó lenne egy irodalmi lap. Ezt úgy igyekeztünk pótolni, hogy módot kerítettünk más formájú megjelenésre. Hat antológiánk jelent meg eddig a megyei tanács támogatá­sával: 1979-től. Az első a „Hogy a virág megmaradjon”, aztán jött a többi: a Hold- rajzóra, a Kisebb hazám, az Ikarosz készü­lődik. Á Tájak és ízek című összeállítás a vendéglátó vállalat támogatásával jelent meg. Érdekes és sikerült vállalkozásunk volt az Üzenetváltás című antológia — finn és magyar nyelven. Nyíregyháza testvérvárosa a finn Kajaani — velük jelentettük meg a kötetet. A másaik hasonló vállalkozás — sikerrel — 1982-ben indult: a Tiszta szívvel füzetek cí­mű sorozat. Megjelent már eddig tizenegy kötete — egy-egy írócsoporti tag műveiből válogatva. (Néhány név: Mester Attila, Nagy István Attila, Bodnár István, Madár János, Bartha Gábor, Jánosi Zoltán . . . ) — Mester Aitti-ta lesz imét a következő: hátrahagyott verseiből és kis írásaiból vá­logattunk. Aztán „sorbaállnaik” többen: Ma­gyar József, Szigeti György, Cselényi István Gábor... Remélem, lesz mód a füzetek ki­adására e szűkösebb időkben is. Az írócsoport vállalkozása az Irodalmi presszó címmel szervezett rendszeres irodal­mi délelőttök sora is Nyíregyházán. — A vendéglátó vállalat támogatásával kezdtük a Koronáiban. A fő cél: a közön­séggel való kapcsolattartás.. Minden megje­lent kiadványunk után „élő premiert” ren­dezünk, megnyertük a nyíregyházi színészek egy részét is versmondásra. De az is cél: ki­tekintést kapjanak az érdeklődők az orszá­gos irodalmi életbe. Ezért hívunk meg sorra jeles irodalmárokat, folyóiratok szerkesztőit, ismert kritikusokat. Büszkén mondhatjuk: törzsközönségünk van, harminc-negyven em­ber mindig eljön e beszélgetésekre. Tavaly óta a megyei művelődési központ ad otthont a „presszónknak”. __Ha nyüzsgőnek, mozgalmasnak nem is, de élőnek mondhatjuk hát Nyíregyháza iro­dalmi életét, vannak fiatalok a városban s a megyében szerte, akik verssel, prózával je­lentkeznek rendre, s ez igen örvendetes. Re­méljük, lesz közöttük olyan is, alki nagy for­mátumú alkotóvá válik — és mégsem megy el. szülőföldjéről. Tarnavölgyi György Mikorra lesz valóság? Belvárosi álom negyed Az évtizedek óta szépen fejlődő és alakuló Nyíregyháza legszorosabban vett belterüle­téhez tartozik az a rész, amely a Kossuth utca, a Vay Adóm körút, a Hunyadi utca, László utca, Marx tér és Sarkantyú utca ál­tal határolt negyedet jeleníti. Amint köztu­dott, ezen a részen olyan meghatározó épüle­tek készülitek el, mint a megyei művelődési központ, a galéria, a pirog sávház, az SZMT székhaza és a közelesen kész sportcsarnok. Mindezek eleve meghatározzák, hogy a jö­vőben csak olyan építkezés lesz lehetséges mely tiszteletben tartja ezeket, és ugyanak­kor igyekszik a legszervesebben beilleszked­ni abba a történelmi városképbe, melynek megőrzése érdekünk. Amikor a LAKÓTERV elkészítette ezzel kapcsolatos tanulmányter­vét, ebből indult ki. A bevezető szöveges részben utalnak a tervezők még arra, hogy „Kevés olyan magyar város van, amelyre a teres-utcás beépítésű városszerkezet speciá­lis változata olyan karakteresen jellemző lenne, mint Nyíregyháza.” A városi tanács végrehajtó bizottsága elé tehát olyan koncepció került, mely az egész település jellegzetességeit is figyelembe ve­szi. A vezető tervező, Bálint Imre, valamint a skiccékeit készítő Finta József azt vetette papírra, hogy a Vay Ádám körút és annak minden kapcsolódó része mind magasságiban, mind karakterben egységesen illeszkedjék a meglévő környezethez. Javasolták a meglévő utcák és terek megtartását, azokat zárt sorú tömbös beépítéssel keretezve. A Vay Ádám körút szakaszán négyszintes épületek kap­tak helyet a tervben úgy, hogy a régi utcák (Körte, Nyírfa, Selyem) egykori kikötéseinél a tömbök megszakadnak, így a kialakult rit- must megőrzik. Ilyen módon érdekesen ha­sonló, 55—65 méter hosszú, jó léptékű töm­bök alakulnak majd ki, hét részre tagolva a beépítést. Sikerül megtartani a Nyírfa te­ret, és új bővületek, más szóval terecskék jönnek létre a régi utcák torkolatánál. • A legizgalmasabb a Kossuth utca és a Vay Ádám körút találkozása. Itt kettős városi tércsoportot kívánnak a tervezők létrehozni. Miután ez a rész igen forgalmas, úgy java­solják: a házak földszintjére üzleteket tele­pítsenek. A belső öböl azonban már jól vé­dett, itt a Lakókat kellemes környezet fogja várni. Ezen a részen javasolják a vendéglá­tó létesítmények kialakítását is. Teljesen új elem az, amit a Hunyadi utcánál képzeltek el. Ezzel az utcával párhuzamosan épülné­nek a széles tömbbelsővel készülő házak, la- kóudvairos megoldással, hasonló módon a Sarkantyú utca nyomvonalán kelet felé hú­zódna hasonló. Ez a Dózsa György utca és a Hunyadi utca nyomvonalát keresztezve a Lajos utca magasságában csatlakozna a kül­ső területekhez. Itt igen fontos elv volt a ter­vezéskor, hogy az épületek jellege és mér­téke igazodjék a városias, kertvárosi han­gulathoz. Igen gondosan határozza meg a koncep­ció a házak méretét is. A Vay Ádám körút mentén háromemeletes, tetőtér-beépítéses épületek kerülnének, a földszintre lakás nem alakítható ki, ide üzletek kerülnek. A kör­utat szegélyező épületekbe 100 lakást lehet kialakítani. A Hunyadi és Sarkantyú utca mentén egy- vagy kétemeletes beépített te­tőterű épületeiket gondoltak el. A forgalmas utak felé lakás nem nyílik. A Sarkantyú ut­cán^ ahol most az északi oldalon lakótelepi épületek állnak, olyan folytatást terveznek, hogy egy-kétem-eletes épületek csatlakozza­nak a döntően földszintes részhez. Hasonló meggondolások vezérelték a szakembereket az Epresként utca nyugati oldaláról papírra vetett elképzeléseiknél. A tervezők úgy vélik, hogy az új építke­zések egyiben azt a célt is szolgálnák, hogy azok rehabilitációt is jelentenének, fgy meg­őrizhető Nyíregyházán minden, ami a múlt­ból szép és érték, ami a város jellegét adja. Az új elemek, mint látható, olyan léptékűek, hogy szerénységükkel illeszkednek egy ha­gyományos szerkezethez és -formához. Ez egyben a hangulatot is megőrzi. Az eddigiekből is kitűnik, hogy a Nyír­egyháza belső részeit felvázoló elképzelések nagy gonddal és szeretettel készültek. A ter­vezők minden gigantomániás elképzelést ele­ve elvetettek, és a legkorszerűbb építési el­képzeléseknek megfelelően a város eredeti hangulatához, jellegéhez igazodó tervet ké­szítettek. A városi vezetőknek is tetszik ez az elgondolás, mert hosszú időre megoldaná Nyíregyháza belső építészeti kérdéseit. Le­szögezték azt is, hogy az elképzelés olyany- nyira jó hogy mindenképpen ragaszkodni fognak ahhoz; a jövőbeni építkezők szigo­rúan a tervekhez tartsák magukat. De mi­kor lesz a tervből valami? Az első és legfontosabb az lenne, hogy az említett területen egy olyan komplex köz­művesítést alakítsanak ki, amely egyszer s mindenkorra megoldja a víz, az áram, a szennyvíz, a telefon, az antenna, a fűtés gondját. Erre a célra jelenleg a városi ta­nácsnak nincsen pénze. Márpedig a közmű­vesítés nélkül a jövő elképzelhetetlen. így igen fontos célként jelentkezik, mondhatni elsőrendű feladatként lép elő ez a munka. Várhatóan három-négy esztendő is eltelik, míg elegendő anyagi fedezet áll rendelkezési­re. Köztudott, a föld alatt végzendő munkák a legdrágábbak, de az is igaz, egy város min­dig a föld alatti létesítményeitől lesz vá­rossá. A közmű megléte után sem a város lesz az, aki itt épít. Nem is cél. A legfontosabb, hogy az előközimúvesített, beépítési koncep­cióval rendelkező területet a legjobban ér­tékesítsék azoknak, akik itt akarnak épít­kezni. A lehetőségek ma korlátlanok. Lehet szó arról, hogy vállalat, bank, kereskedelmi vállalat, tőlkés vállalkozás, ezen belül rész­vénytársaság vagy korlátolt felelősségű tár­saság, de még magántársaság is jelentkez­zék. Mint ahogy Nyíregyházán az Állami Biztosító, a Hungária Biztosító már bebizo­nyította, hogy építkezését finanszírozni tud­ja, így teljesen- logikus az a várakozás, ami ezen a téren tapasztalható. A kereskedelmi üz-letházak, esetleg külföldi vállalkozók, a növekvő számú pénzintézetek terjeszkedési szándékaik a gazdasági mozgások időszaká­ban előre jelezhető és várható. Legyen azonban bárki a jelentkező, a vá­ros azt kiköti, hogy a mostani koncepciótól eltérni nem lehet. Hogy egy-egy épület mi­lyen funkciót kap, az az építő szándékától függhet, de a városképi szempontokat figye­lembe kell venni az építkezés során. Jó pél­dának hozzák fel, hogy a megyeszékhelyen városképi-lég meghatározó, nagy épületek már születtek ilyen konstrukcióban a múlt­ban is, elég ha a Takarókpa-lotára, a NYÍR-. VÍZ-re, a mai MÉSZÖV épületére utalunk. Ami a mostani helyzetben viszont teljesen eltérő, az a közlekedés szervezése, valamint az igen nagy számú gépkocsi elhelyezésének gondja. A terv erre is utal, de nem ad olyan megoldást, ami végleges lehet. Ebben a kér­désben dönteni kell, mert sajnos Nyíregyhá­zán nem egy helyen a jó városképet éppen a garázsok össze-visszaság-a bontja meg. Le­gyen szó a jpvőben lakásról, boltról, bank­ról, az autóforgalom és -tárolás problémája nagy lesz. Ezt a szakemberek a terv vitája során felvetették, erre a tervezőknek még választ kell admiok. A mostani elképzelés tehát egy szép, ren­dezett belső területet ígér. Igen jól- esően vehettük tudomásul, hogy a védett épü­leteket mindenütt megóvásra javasolja- a terv is. Számos ház a Dózsa György úton, a Selyem, Hunyadi és Epreskert utcán a meg­maradók között szerep>el, éppen a hangulat és a hagyomány miatt. Jól látható, hogy Finta József, a nagy magyar szállodaterve­ző, aki az Állami Biztosító nyíregyházi épü­letét is tervezte, komoly tanulmányok és vizsgálódás után vetette papírra azokat a konkrét épületképeket, melyek mind külső megjelenésükkel, mind' az udvarbelsőkkel egy táj tradícióit hivatottak átörökíteni a jövőbe. A városi tanács végrehajtó bizottsága elé olyan koncepció került, mely az egész település jellegzetességeit is figyelembe veszi. Bálint Imre és Finta József így képzeli el a Vay Ádám körút északi oldalát *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom