Kelet-Magyarország, 1988. október (45. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

1988. október 18. Kelet-Magyarország 3 Kormányosnak lenni hullámok hátán... Kinél van a bölcsek köve? Viharos, kritikus párttanácskozás Nagykállóban Németh László felszólalásából: „Elgondolkodtam az utóbbi hetekben-hónapokban. Arra az elhatározásra jutot­tam, ha lesz változás a pártban, maradok, ha nem, kilé­pek.” Megdöbbenten hallgatta a tanácskozás. Egy másik tsz-vezető egyebek között ezt mondta: „Félek kimondani gondolataimat, amelyek gyötörnek. Szinte tudathasadásos állapotban vagyok. Nem ezt tanultam, amit most tapaszta­lunk. Gondolkodóba ejt: mi a szocializmus? Egy, vagy va­lójában már többpártrendszer van-e nálunk?” ÜJ ÜDlTÖITAL-PALACKOZÖ üzem Kisvárdán. Az ország egyik legkorszerűbb üdítőital­palackozó üzemét építették fel Kisvárdán a szeszipari vállalatnál. A 120 millió forintos beruházás során modern mosó-, palackozógépeket helyeztek üzembe, amelyekkel évente 12 millió egyliteres üveg üdítőt gyárthatnak. Az új üzemben elsősorban a Coca-Colát és a Sztár üdítőitalokat palackozzák. Az üdítőkből Hajdú, Borsod és Szabolcs megyéket lát­ják el. (MTI fotó) Hátrányban a falun ólök mHESS»«» - — *'' /•.'Sár* ■ ipM* ?>. ■ Korkedvezménnyel nyugdíjban Hatórás, olykor már-már fájdalmasan őszinte, néha önmarcangoló, szenvedélyes felszólalásokat sem nélkülö­ző, de már a bénultság meg­szűnését is mutató és az el­ért szerény eredményekről is szóló kritikus tanácskozá­son választott vb nélkül mű­ködő 19 tagú pártbizottságot október 10-én Nagykállóban 87 kommunista a küldöttér­tekezleten, amely ismét Enye- di Sándornét választotta titkárnak. Kétely és tenniakarás Realitás, tenniakarás, ké­tely és várossá fejlesztés. Ezek a fogalmak ismétlődtek refrénként beszámolóban és felszólalásokban. Alkalmas vitaalapot nyújtott a beszá­moló : mértéktartó, őszinte, szerényen eredménypárti, bár a hibákat is elemző. Józan mérlegeléssel szólt a belső pártélet, a pártirányítás gyengéiről, a nyíltság új le­hetőségeinek kihasználásáról, kritikus hangon a közélet tisztaságáért szállt síkra. Nem rejtette véka alá a ve- zetöellenességet és sorra vet­te a megújulásért kiáltó tár- sadalmi-gazdasági-politikai élet minden területét. Hang­súlyozta: új szellem szerinti munka kezdődik a pártban. Erőfeszítéseket sorolt a tör­ténelemben régen kivívott, de elvett és most újra kiví­vandó városi rang megszol- gálásáról, s ha úgy tetszik, „hadba” szólította ezért egész Nagykálló társadalmát. Városi rangot szeretnének Nagykálló jórészt rendel­kezik azokkal a jegyekkel, amelyek e státusra alkal­massá teszik vagy tehetik. Példázza település- és lakás- építési kultúrája, közoktatá­sa, egészségügyének fejlődé­se, kulturális értékei, ha­gyományai, jól prosperáló üzemei, ipari szövetkezetei, s a Nyírség Tsz, amely jelen­leg a megye egyik legkivá­lóbb gazdasága. Németh László felszólalá­sára visszautalva: ha lesz változás a pártban... Kitől, kiktől függ ez? Az emberek­től, a megújulást hirdető, vállaló és azt irányító párt­vezetéstől. Nagykállóban is. S ha nem is volt körülírt, kidolgozott program, a be­számoló, s a szóbeli kiegé­szítő és a felszólalásokkal együtt azzá formálódott. Je­lezte tendenciájában a ki­bontakozást. A kritikai meg­jegyzéseket nem csupán a helyi pártvezetésnek szánták, hanem feljebbre. Gazdasági vezetők tették szóvá: most érzik csak iga­zán a telefon hiányát, ami­kor Nagykálló üzemei is nyitottak a világra. Emiatt sokszoros hátrányban van­nak. Kritizálták a gazdasági közállapotokat, a megítélést, mivel nem érvényesülnek a tiszta érdekviszonyok. Sok­szor a protekcionizmus győz és nem a minőség! Szóltak a tarthatatlan, de még mindig érvényesülő bázisszemlélet­ről és a teljesítmények visz- szatartó jövedelemadó-rend­szer megváltoztatását sür­gették. Informálták viszont arról is a pártvezetést: akad egy olyan üzem, ahol 60 dol­gozótól egyszerűen nem tud­nak levonni jövedelemadót, mert nem keresnek annyit! Ha alkalmatlan, váltsák le! A személyes emberi kap­csolatokról valaki azt mond­ta: „Ne az irodába hívassuk az embereket. Nem érzik jól ott magukat. Mi menjünk a műhelybe, a munkahelyekre. Nem lehet letudni emberek gondjait, ha azt mondjuk: sínen van az ügyed . . . Tu­dunk róla, elvtárs . . . Meg­oldjuk. Intézzük is el végre! Tisza Gabriella, a KISZ- bizottság titkára tette szóvá: „Olykor a vezetőellenesség oka maga a felkészületlen vezető! Ezt kell megelőzni. Ha meg kiderül valakiről, hogy alkalmatlan, mentsék fel, váltsák le, s ne pasz- szolják tovább egy másik székbe.” Dr. Bánki M. Csaba elmegyógyász idegzavaraink okait boncolva mutatott rá, hogy nem látja reménytelen perifériának Szabolcsot. S azok az idegzavarok, bűnö­zés, öngyilkosság, narkomá- nia, alkoholizmus stb., ame­lyek olykor halmozottan je­len vannak a társadalomban, most nem kizárólag orvosi ügyek. Ezek a politika mű­ködészavarainak a tünetei is. Ahol az emberi, erkölcsi, eti­kai értékrendek stabilizálód­nak, ott ezek a káros jelen­ségek háttérbe szorulnak, csökkennek, s mint rámuta­tott: ezért e káros jelensé­gek pusztán egészségügyi Nézem a tivadari híd pillére mellett, az ártéren a teherautót. Rajta aggregátor, villanyáramos halászathoz szükséges felszere­lés. A fehérgyarmati szövetkezet emberei készülnek arra, hogy kifogják a napi zsákmányt. Évek óta teszik ezt, tekintet nélkül ar­ra, hogy az árammal történő ha­lászás felborítja a halak táplál­kozási láncát, lényegében kime­ríti a rablógazdálkodás fogalmát. Tették ezt már a Túron is, még­pedig tilalmi időben. Látható, senki nem tesz elle­nük semmit, a Tiszában és a holtágakban folytatott tevékeny­ségük vélhetően magas pártfo­gondozással nem szüntethe­tők meg. Dr. Noszály János, a finn rendszerű egészségügyi köz­pontok szervezéséről, ezek előnyeiről szólt, amelyek példaadó szerepet vállalhat­nak hasonlók megalakítására Szabolcsban és országszerte. Ne tekintsünk rájuk sandán A tanácskozás munkájá­ban részt vevő Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára közvetlen hangú, de kritikus felszólalásában egyebek között arra hívta fel a figyelmet: viszonyaink kö­zött a jogos igények megfo­galmazása keveredik dema­gógiával is, s ez nehezíti a tisztánlátást, az eligazodást. Tanulságként említette az or- szágos pártértekezletet, amely bizonyította: a párt sem ren­delkezik a bölcsek kövével, s nem csak a kommunisták ér­dekeltek a szocializmus épí- tésében, hanem a dolgozók milliói. Elengedhetetlenül fontos, hogy meghatározzuk viszonyunkat más szerveze­tekhez, a másképpen gon­dolkodókhoz. S ne legyenek gyanúsak az új szervezetek, ne tekintsünk rájuk sandán. Viszonyunkat a most alakuló egyesületekhez az határozza meg, hogyan cselekszenek, mit tesznek. Egyik felszólaló summázat- ként Senecát, a bölcset idéz­te, aki azt mondta: „Sima tengeren bárki kormányos." De most hullámok vannak, nagy hullámok. Mégis jó tudni, látni, hogy ebben az országban van kormányos: a megújuló MSZMP. Ezt a reményt láttam fel­csillanni Nagykállóban is. gást élvez. Mondják is: ne írja meg, úgysem jelenhet meg, sok a szövetkezet patrónusa. Hogy mégis tollat ragadok, annak az az oka, hogy féltem a Tiszát, a Túrt a sok szép holtágat a fék­telen halászattól. Sok horgász panaszolja, hogy még éjnek évadján is meg-megjelenik a szövetkezet autója, ott is halász­va, ahol nem az ö vizük van. Védett, természetvédelmi terület a szatmár-beregi táj. A védettség komplex, benne foglaltatik a víz is, hiszen csak így komplett a biológiai, ökológiai rend. Ezt fenn kell tartani, akkor is, ha a ha­lászás mai rendjét kell megvál­toztatni. (bürget) A hatékonyság, a gazda­ságosság érdekében több vállalatnál is csökkentet­ték a dolgozók létszámát. Az új munkahelyek kere­sése azoknak a legnehe­zebb, akik már közel van­nak a nyugdíjhoz. Egy­részt azért, mert más te­rületre nehezen képezhe­tők őt, másrészt a mun­káltatók sem szívesen vesznek fel 1—2 év múl­va nyugdíjba menő embe­reket. Rajtuk segít az a rendelet, amely lehetővé teszi a korkedvezményes nyugdíjaztatást. Vegyes vállalattá alakult Vásáros namény ban az Ér­dért forgácslapgyára, s az átszervezések következtében a korábbi közel 690 fő he­lyett 240 dolgozóra van szük­ség. Sole a feltétel A térség eddig is foglal­koztatási gondokkal küzdött, nehéz feladatnak ígérkezett a leépített munkások elhe­lyezése. — Arra törekedtünk, hogy a dolgozók érdekei szerint rendezzük a munkahelyvál­tást — tájékoztat dr. Kele­men Miklós igazgató. — Ne­héz feladat volt, de a leg­többnek sikerük elfogadható munkahelyet találnunk. A mi gyárunkban régi, elismert munkásgárda dolgozott, így szívesen fogadták őket más üzemekben. Feltérképeztük azt is, hogy kinek ajánlhat­juk fel a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét. Ezt minden érintett elfogadta. Nálunk magasabb a bérszín­vonal, mint a környező üze­mekben, ezért jobban járnak a nyugdíjjal, mintha dolgoz­nának. A megyei tanács munka­erő-gazdálkodási csoportjá­hoz a munkáltató 49 kérel­met küldött be, s a különbö­ző feltételek megvizsgálása után 40 dolgozó nyugdíjazta­tását hagyta jóvá a megyei tanács elnöke. — Sok a feltétel, s ennek nem mindenki felelt meg — folytatja a gyár vezetője. — A rendelet sajnos nem veszi figyelembe a faluban élők gondolkodásmódját, életvite­lét akikor, amikor kimondja: a nőiknek 25 éves munkavi­szonnyal kell rendelkezniük. Volt olyan 53 éves női alkal­mazottunk, aki egész életé­ben dolgozott a földjükön:, a háztartásban, de mivel iga­zolhatóan csak 15 éves mun­kaviszonnyal rendelkezett, nem mehetett korkedvez­ménnyel nyugdíjba. Mi vál­laltuk volna a költségeket, de a paragrafusokhoz mere­ven ragaszkodtak az illetéke­sek. Mindenkit megkérdeztek Bár korkedvezménnyel ment nyugdíjba Kádár Ár­pád üzembiztonsági vezető, mégis bent tartózkodik a gyárban. Majdnem 20 évig volt felelős a közbiztonságért, a vagyonvédelemért, mun­kavédelemért, tűzbizton­ságért. Egy hónapig még ma­rad, hogy az új műhely be­üzemeléséig segítsen a kollé­gáknak. — Mikor két éve felvető­dött az átszervezés gondola­ta, tudtuk, hogy létszám­csökkentéssel kell számol­nunk — mondja Kádár Ár­pád. — Természetesen ez a lét­bizonytalanság befolyásolta hangulatunkat, de munkán­kat továbbra is becsületesen elvégeztük. Későibb hallot­tunk erről a nyugdíjazási le­hetőségről. A vállalat min­denkit megkérdezett, hogy akar-e menni nyugdíjba, vagy még dolgozni szeretne. Mivel elfáradtam én is a munkában, s 2—3 évvel az öregségi nyugdíj előtt nehéz váltani, igent mondtam. így legalább a fiatalok is job­ban munkához jutnak. Sze­rintem jó, hogy van ez a ren­delet, kevesebb gonddail, problémával kell megküzde­nie mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak. Nemsökára letelik az egy hónap, s Kádár Árpád élvez­heti a pihenés napjait. El­képzelése szerint kis kertjé­ben dolgozgat majd, barká­csol és bútorokat készít a sa­ját örömére. Hiányzott négy hónap Az ügyintézés menetébe azonban néha apró hibák is csúsztak, amelyek a bizton­ság helyett a tétoizonytalan- ság érzetét fokozták. Varga Andrásnét otthon találom, aki éppen felmondási idejét tölti, ö még nem tudja, hogy vitás ügye rendeződött, nyug­díjasnak tekintheti magát, így árad belőle a panasz: — Már 1983-ban elmehet­tem volna nyugdíjba, mert a megszűnt járási hivatal dol­gozóinak ezt felajánlották. Akkor azonban 10 hónap hiányzott, hogy betöltsem az 50 évet, ezért dolgoznom kel­lett tovább. Átkerültem a gyárba. Most szeptember el­sején korkedvezménnyel me­gint nyugdíjas lehettem vol­na, azonban három nappal korábban behívtak a Társa­dalombiztosítási Igazgató­ságra, ahol közölték velem: a legjobb jóindulattal sem mehetek nyugdíjba, mivel feltétel az, hogy az adott munkahelyen 5 évig kell dol­gozni, s nekem ehhez hiány­zik 4 hónap. Képzelheti, mit éreztem! A tanácson meg­vizsgáltak minden feltételt, ott elfogadták a kérelmet, az igazgatóság pedig nem. Mint utóbb kiderült, a Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság nem vette figyelembe azt a kitételt, hogy ha valaki át­helyezéssel került új munka­helyre, a folyamatos munka- viszony akkor is megvan. A tapasztalatok végül is azt mutatják, hogy a tavaly ősz­szel hatályba lépett rendelet elérte célját: a létszámcsök­kentésben érintett, nyugdíj­korhatárhoz közelálló dol­gozók örömmel fogadják ezt a lehetőséget, hiszen nem kell váltaniuk, újrakezdeniük más munkaterületen, ami ta­lán abban a korban már le­hetetlen lenne. M. Mapvar T óotIó F állalatunk az alábbi utasí- tásszerű elő­írást kapta: „Forgas­suk a nagy kereket!” A viccet mesélik, a kereket forgatják. Pláne, még ha nagy is. Nálunk véletlenül sincs kerékféle, nem is szólva a szakembe­rekről és azokról, akik igen hajlamosak arra, hogy forgásba jöjjenek. De a szabál, az szabál! Megkaptuk a kereket, sürgő-for­gó anyagbeszerzőnk szállította az alkatré­szeket hozzá. Káder­kiegészítést hajtot­tunk végre az ügy ér­dekében. Új ügy, új cipő — ott szorít, itt csiko­rog. Értekezleteket, röpgyűléseket, mini- röpgyűléseket tartot­tunk. Racionálizáto- rokat alkalmaztunk. Ment is a dolog szép csendben. Forgattuk az ormótlan kereket, és a legkiválóbb ter­mékeket kaptuk. Je­lentettük: a kerék teljes erővel forog. Mindnyájan a pré­miumra vártunk. De egy bizottság érkezett járásával ellentéte­sen kell forgatni. El­végre a viccet is az óramutató járásával ellentétesen mesélik. Kerekünket azonban helyette, szakértők és más magasan kvalifi­kált specialisták. Megnézték a kereket, és megkérdezték: — Merrefelé forog? — Természetesen az óramutató járásá­nak megfelelően, így szól az utasítás. — Na, de ilyet! — csóválták a fejüket a bizottság tagjai. Az­tán el is utaztak. Rövidesen megjött az utasítás, hogy a kereket az óramutató meg kellett állítani. A fékezéshez új szak­emberek kellettek. A fékezés következté­ben a termelés a nul­lára csökkent, de ön­álló elszámolásúak maradtunk. Egyese­ket szövegelés miatt elbocsátottak, máso­kat pedig nyugdíjaz­tak. Zenével, virág­gal ... Végre megál­lítottuk a kereket. Hű, de megizzadtunk! Csakhamar megkap­tuk az ukázt: marad­jon minden úgy, ahogy volt. Megint jöttek a szakemberek a forgatáshoz. Aztá n megint kiváló termé­keket állítottunk elő — messze a szabvány fölött. Rövidesen be­futott a bizottság. Szakértői a fejüket fogták. A mi ördögi kerekünk éppen egy mozdonykéményt ter­melt. Érthető is: a legutolsó mozdonyt már nagyon régen el­vitték a fészkes fené­be. ry ürgősen fékezni Ikell — mond­ták a bizottság tagjai. S ezzel sürgő­sen el is utaztak, még a bankettet is vissza­utasították. A kerék azóta sér­tetlenül forog, és ontja a fémeket. Mi­nek állítanánk meg? Inkább kivárjuk, míg tönkremegy. (Mizser Lajos fordítása) Farkas Kálmán Vigyázat, ráz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom