Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 12. .!; renJeztsi terv a megyeszékhelyen « Marad a gyűrűs-sugaras ? Felmondtak nekik, hazajöttek „Nem kellek sehová...” Közhasznú munkások között Ópályiban A pdrk füve lekaszálva, a csatornák kitisztítva. Öpályi főutcáján sétálunk a helyi községi tanács elnökével, Demcsák Bertalannal, tőle tudjuk, hogy e Mátészalka melletti településen a megye falvai között elsőként most egy esztendeje vezették be a közhasznú munkát. Azóta több falu követte már a pá- lyiak példáját, ám mielőtt hozzákezdtek volna a munka megszervezéséhez, első útjuk ide vezetett, azután tudakozódva, megéri-e? — Mindenkinek azt mondhattuk, kétszeresen is megérte — így a tanácselnök. — A közhasznú munka bevezetésével seregnyi olyan feladatot el tudunk végeztetni, melyre alig lett volna vállalkozó, azok is rettentő drágák. A mérleg másik serpenyőjében pedig az szerepel, hogy biztos jövedelemhez sikerült juttatnunk öt családot. A „biztos” jelzőn azért elgondolkodik az ember, hiszen eddig úgy tudtuk, hogy a közhasznú munkásokkal legfeljebb két hónapos szerződést lehet kötni. Hiszen a rendelet megteremtői annak idején ezt a hatvan napot tulajdonképpen a felkészülés időszakának szánták, amíg állandó munkahelyet sikerül találnia az alkalmazottnak. — A szálkái tanács munkaközvetítő irodájának jegyzékén szerepel a mi munkáKészülödés a hideg napokra. saink neve is, de hát... — legyint az elnök. — Majd elmondják a mi embereink is, hol megfordultak már munka után. De sehol, még csak biztató szavakat sem kaptak. A napközi otthon felé tartunk, ahol az ötfős brigád három tagja fát aprít. Igaz, odébb még a fűtési szezon, de most — ritkaság — nincs- fontosabb munka. A Ki mit tud? kulisszái Négy szabolcsi a döntőben A három favágó között Bálint Miklós a rangidős a maga harmincnyolc évével, kezdettől fogva a közhasznú munkát végzők közé sorolhatja magát. — Nem kellek sehová, így aztán a tanács meg-meghosz- szabbítja a két hónapot. Valami szőrszálhasogató bürokrata minden bizonnyal felszisszenne ennek hallatán, de hogyan segíthetne másképp a tanács rajta, hiszen másutt munkája nem lenne, és nyolc gyermeket nevel. S nehogy valami dologkerülőnek higgyük Bálint Miklóst: mielőtt hazatért Pályiba, tizenegy évet dolgozott Pesten a betonútépítő vállalatnál. Szomszédját, Varga Sándort ugyanezen vállalat foglalkoztatta, neki is felmondtak, akárcsak harmadik társuknak, Máthé Balázsnak, aki Gödöllőn kereste a kenyerét egy építőipari vállalatnál. Hármójuknak összesen huszonhárom gyermekük van! Gondolni is rossz arra, mi lenne velük apjuk szerény keresete nélkül. Huszonhárom forint az órabérük, négyezer forint körüli összeget visznek haza havonta. — Az utóbbi időben sajnos már Pesten sem kaptunk sokkal többet — mondja Varga Sándor. — S haza már alig jutott valami. A faluban több mint hatszáz cigány él. Sokan dolgoznak a megyehatáron túl, s egyre több embert engednek el közülük az ország távolabbi vállalataitól. Mondhatnánk tehát, hogy ez az öt munkahely csepp a tengerben. Az, még akkor is. ha tudjuk, hogy a szálkái közhasznú munkások jó része is innen kerül ki. De annak az öt családnak az a csepp maga a tenger. Még annak ellenére is, hogy bővízűnek egyáltalán nem nevezethetjük. Balogh Géza Véradóknak soron kívül A Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusán határozat született arról, hogy november 27-ét társadalmi megbecsülésük jeleként a véradók napjának nyilvánítja. Ezen a napon országszerte meghitt találkozókra kerül sor véradók és vért kapott gyógyultak, szervezők és haematoló- giai szakemberek között. Az ünnepi előkészületek során a megyei vezetőség megvizsgálta annak lehetőségét, hogy az elismerő okleveleken és a kitüntetéseken kívül miként fokozhatja a gyógyítómunka nélkülözhetetlen segítőinek társadalmi megbecsülését. Ennek alapján javasolta a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályának: a gyógyintézetekben, rendelőintézetekben, körzeti és üzemorvosi rendelőkben jelentkező véradók soron kívüli ellátásához járuljon hozzá, ezzel is tiszteletet adva azoknak az embereknek, akik állampolgári és emberi kötelességüknek érzik, hogy saját vérükkel járuljanak hozzá beteg embertársaik gyógyulásához. Az egészségügyi osztály megyei főorvosi körlevélben ajánlatot tett a megye kórházigazgató főorvosának, hogy területükön miként segítsék a Vöröskereszt javaslatának gyakorlati megvalósítását. Minden véradó rendelkezik véradó igazolványnyal, és ennek felmutatása jogosíthatná majd fel a soron kívüli egészségügyi ellátásra. (—s—) Illegális illemhely Többen kifogásolták, hogy Nyíregyházán a Sóstói úti kórház előtt rendezetlen a környék, eldobálják a szemetet. Arról nem is szólva, hogy hónapokkal ezelőtt egy zöldséges pavilont helyeztek el itt. Mindössze két napig vásárolhattak itt zöldséget, gyümölcsöt az emberek, utána bezárt a bolt. Csakhogy sokan illemhelynek használják a pavilont. A szomszédos, nagy forgalmat lebonyolító virágboltban is panaszkodnak a tűrhetetlen szagok miatt. Botos István, a közterületfenntartó vállalat szemétszállítási üzemvezetője elmondta, hogy ők csak a Tölgyes csárdáig terjedő útszakaszról hordják el a szemetet, mivel a lakások itt véget érnek. A kórház két darab 5 köbméteres konténerbe gyűjti a szemetet, viszont a bejárat elől senki nem rendelte meg a vállalattól a hulladék elszállítását. Sakk-matt helyzet lenne, bár ezen a forgalmas városrészen is mielőbb megoldást kellene találni a rendteremtésre. Igaz, hogy nyilvános W. C. ott sincs, mint Nyíregyháza sok más pontján, ezért a közterület-felügyelők figyelmébe ajánljuk, keressék fel gyakrabban a Sóstói úti kórház környékét. Addig, amíg mindenki számára megnyugtató megoldást találnak, talán a rendszeres ellenőrzés, netán a büntetés visszatartja az íratlan szabályoknak fittyet hányó magatartást tanúsító- tókat. (t) A tárgyalóteremből Tört, zúzott „szeretőiből" . Az élet nem igazolta vissza azokat az elképzeléseket, amelyeket a Nyíregyházi Városi Tanács 1979-ben elfogadott általános rendezési tervében rögzítettek a szakemberek, és szavazással hitelesítettek a városatyák. Nyíregyháza fejlődése sok tekintetben eltért ettől az elgondolástól, éppen ezért fontolóra vették a terv módosítását. Am az utóbbi években bekövetkezett változások — elég, ha a nagyarányú magánerős építkezésekre, a szabályozó- rendszer gyakori módosítására vagy a védett épületek megőrzésére gondolunk — teljesen új koncepció kidolgozását sürgették. Szeptember 26-án tárgyalja meg várhatóan a nyíregyházi tanács „ezt .az új általános rendezési tervet. Igaz, előzetesen még az építési és városfejlesztési miniszter egyetértő nyilatkozatára várnak, de mint Veres István városi főépítésztől hallottuk: : elniétéíÁ}?g elképzelhető, hogy I a ta^áeíji, testület dönt a rendezési terv ügyében és leszavazzák a minisztert. Családi házak Sásián? — • - ■ ■ ■ * :lÖÍ9SZr <! Nyíregyháza egyik ékessége a Sóstó, viszont ott az üdülők mellett megjelentek a lakóházak. Kaphatnak-e engedélyt lakóházépítésre a most fészket rakok? Ehhez vegyesövezetté kellene nyilvánítania a tanácsnak Sóstót és akikor minden további nélkül szép családi házaikat húzhatnának fel itt az embereik. Csakhogy az országos építésügyi szabályzat szerint a lakónegyedben kiépített kereskedelmi, egészségügyi ellátásra, úthálózatra, csatornára, közútra, ivóvízre, bölcsődére, óvodára van szükség. Ha Sóstó esetében a vegyesövezet mellett voksolna a tanács, szembe kellene nézni egy nagyarányú fejlesztéssel. Arról nem is szólva, hogy egy üdülőövezetben nyáron általában nagyobb a zaj a turisták, a nyaralók miatt, viszont az állandó ott lakókat zavarná a zaj. Nemcsak Nyíregyházán új dolog, hogy alig egy évtized múlva új rendezési tervet tárgyal a tanács. Az 1980-as évék fordulóján az országos 'településhálózat-fejlesztési koncepció íróasztal mellett született. Csakhogy az élet nem úgy reagált a tervekre, mint azt várták. Épp ezért 1983-ban új, most már csak tervkoncepciónak nevezett dokumentum született. Ebben messzemenően figyelembe vették a kistelepülések népességmegtartó képességét, és az egyedi sajátosságokhoz igazodó szerepkört tulajdonították á városnak, falunak. Átmenteni az atikaraak A korábbi esztendőik városfejlesztése azzal idult Nyíregyházán, hogy letarolták a régi épületeket, kivágták a fákat és jöhetett a toronyház. Az elkövetkező esztendőkben jobban megőrzik a hagyományos, a megyeszékhelyre jellemző hangulatos utcasorokat, patinás épületeket. A Nyíregyházára évszázadok során kialakult gyűrűs-sugaras szerkezetet, az úthálózat főbb vonalait átmentik az utókornak. Továbbra és északi és keleti irányban terjeszkedik a város, de úgy, hogy a torony- házak helyett emberközpon- túbb, családi házas, vagy szép, egyedi tervezésű épületek jelennek meg. Előtérbe kerülnek a környezetvédelmi szempontok és nem létesülhet olyan üzem, amelyről később derül ki, hogy szennyezi a levegőt, a vizet, a talajt. Teljesen átépül a belváros. Már az új elgondolások jegyében készítik a Vay Ádám körúton a dombházakat, a sportcsarnokot, így alakulnak a biztosító-székháziak. Beépítik a foghíjakat egyedi megjelenésű lakóházakkal, teljesen átrendezik a Nyírfa tér viharvert környékét. A rendezési terv a Guszev telep régi épületegyüttesének megtartásával számol úgy, hogy az ott élőket — igényeik és törekvéseik szerint — telekhez, lakáshoz juttatják vagy elhagyott tanyára segítik települni. Telkenként vizsgálják Nagy előnye az új rendezési tervnek, hogy rugalmas, nem írják elő, mit kell építeni 15 év múlva egy területen. Kötelező, szabadon választható és ajánlott beépítési szabályok mellett telkenként vizsgálják majd a formáló városképet, mielőtt az építési engedélyt kiadják. A lakosság véleményét tolmácsoló városi tanácstagok bizonyára sok új észrevétellel gazdagítják a leendő rendezési tervet. T. K. Péntek délután van, Budapesten a Thália Színházban vagyunk. A nézőtéren az elődöntő szereplői, a rendezők, s a technikusok serege. Két ka- merapróbát tartanak az elődöntő előtt. Mintha élesbe menne minden. Hiányzik viszont a közönség és a zsűri. A nyíregyházi Tóth ikrekkel kezdődik a délutáni próba. A lányokon piros blúz, csinosak, mutatósak. Csöppet sem idegesek. Annál inkább a mamájuk és a tanáruk, aki szintén itt van. A mama elmondja, hogy azért kezdődik Anikóval és Maricával a vetélkedő, mert a behangolt zongorákkal később esetleg problémák lehetnek. Az adás elején viszont a hangok még a helyükön vannak. A lányok ismét győzködnek, semmi baj, ha nem kerülnek tovább, az ellenféltől a szinte profi hegedűs Danyi Lőrinctől nagyon tartanak. Mint szombaton láthattuk félelmük megalapozatlan volt, a maximális 35 ponttal biztosan jutottak tovább. ★ A Nyírség táncegyüttes teljes szerelésben, népviseletben. Az elődöntőn csak a lányok lépnek fel, a fiúk a nézőtéren szurkolnak. Néhá- nyan a tükörben nézegetik magukat, mások szeretnének leülni. De ^ sok szoknyában ez meglehetősen nehéz. Akinek mégis sikerül, az oly szépen néz ki, mint egy nyíló rózsa. A Cimborák viseletűkkel keltenek feltűnést. Mellettem Szabó Gyuri üldögél, a tehetséges táncos, aki szombaton még a zsűrit is meglepte eredeti táncával. A Tóth ikreket szólítják. Mosolyognak. A kétzongorás darabot profi módon játsz- szák, a rendező mégsem elégedett, kiderül, rossz helyen volt a kamera. A lányok tsb- lábolnak, na most mi lesz. Ám semmi baj, csak az utolsó tételt kell újra játszani, s máris együtt vannak a képek. ★ Antal Imre igazi közönség nélkül is brilliánozik. Igaz, ma nem olyan elegáns, mint megszoktuk, de humora ma is pazar. Kérdéseket tesz fel és szóvicceket gyárt, mintha a közönség is itt lenne. A nemlétező zsűrivel fölöttébb udvarias. Robajszerű égzengés az egyik hangszóróból, Antal Imre megfenyegeti a technikust. A hiba keresése közben van két perce a számomra is. Áradozik, hogy a Tóth ikrek milyen aranyosak, s Békési Artúrt is dicséri, hogy szimpatikus, tehetséges fiatalember. A Nika kórusról pedig egyenesen felsőfokon beszél. A Ki mit tud? műsorvezetését egyébként örömmel vállalta, remekül érzi magát, ennyi tehetséges fiatal között. A mikrofon rendben. Mennie kell. Kis füzet van a zseA többszörösen büntetett előéletű, fehérgyarmati K. Béla számára ismeretlen fogalom a magántulajdon szentsége. A bosszú vakká változtatta, feldúlta annak az asz- szonynak az otthonát, akit szeret: a volt élettársáét, így bizonyítva érzelmeit. Egy éven keresztül élt együtt T. Lászlóné a férfivel. Tavaly decemberben azonban az asszony nem bírta tovább a kapcsolatot, s K. Bélát kiutasította a lakásából. O ebbe nem tudott beletörődni, mindent folytatni bében, minden szereplőről feljegyzett valamit. A Tóth ikrekről furcsa módon a lovakat. Konferálást Kispeti Dorottya gyönyörű énekszáma követi, majd a Nyírség táncegyüttes lép színpadra. Utánuk a Cimborákat szólítják. Remekül megy minden, egyöntetű siker. Ám sajnos, szombaton táncosaink közül már csak a Cimborák kerülnek tovább. (Csépke Péter Gyulaházáról vasárnap telefonált szerkesztőségünkbe, a „Nyírség” olyan jó volt, hogy megérdemelné a továbbjutást közönségszavazatokkal. Erre buzdítja lapunk olvasóit...) ★ Azóta már a tv-nézők is meggyőződhettek arról, hogy a második elődöntő is szép sikert hozott. Következik tehát a döntő, amelyen több tehetséges versenyzővel — a Nika együttessel, Békési Artúrral, a Cimborákkal és a Tóth ikrekkel — találkozhatunk újra. Van kinek drukkolni! (bodnár) akart úgy, ahogy korábban, ezért többször is felkereste T.-nét, hogy jobb belátásra bírja. Ez év február elsején éjszaka ismét megjelent az asszony házánál és erősen ittas állapotban bebocsátta- tást kért. Azaz nem is kért, hanem követelt, ugyanis olyan hangosan dörömbölt az ajtón, hogy T.-né kénytelen volt beengedni. Az asszony már sejtette, hogy mire számíthat, ezért csak akkor nyitott ajtót, amikor ő maga és két lánya is tetőtől talpig felöltözött. Amikor K. végre bejutott a lakásba, s újra kezdte a régi nótát, a nők átmenekültek a szomszédba. A férfi oda is követte őket, hajtogatta a magáét, de aztán rájött, hogy fölöslegesen beszél, hogy a szomszéd nem fog ajtót nyitni, akárhogy dörömböl, ezért visszament T.- né lakásába és bosszút állt. Betörte az ajtó üvegét, szétvert húsz cserép virágot, ösz- szetörte a tányérokat, s több kiló élelmiszert tett használhatatlanná. A harag napok múlva sem csendesedett le benne. Rá is segített egy kicsit a kocsmában, s ismét megjelent T.- nénél. Az asszony ekkor a szomszéd segítségével kituszkolta az udvarról. K. állhatatosnak mutatkozott, visszamászott a kerítésen keresztül, s mert egyebet nem tudott tenni, kitekerte három tyúk nyakát. A két „látogatással” több, mint kilencezer forint kárt okozott. T. Lászlóné nem hagyta annyiban a dolgot, feljelentése alapján a volt életté~sa hamarosan a mátészalkai bíróságon kötött ki. Folytatólagosan elkövetett rongálás vétsége miatt félévi börtönbüntetésre ítélték és kötelezték, hogy az okozott kárt térítse meg. Az Ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta. B. A.
