Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
--jjiember 12. Kelet-Magyarország Néhány hete javasolta egy debreceni autós lapunkban, hogy Nyíregyházán a Váci Mihály utcára tegyenek ki egy táblát, ami a benzinkutat jelzi. Azóta nem történt semmi. Miért? — kérdezte egy telefonáló. A városi tanácson megtudtam, hogy ez a közúti igazgatósághoz tartozik, ott pedig azt: ők csak az esetleges kérelmeket bírálják el. Az Áfor- kirendeltség igazgatóhelyettese, Vass Miklós végre jó hírt közölt. Nagy nehézségek árán, de sikerült beszerezniük a fényvisszaverő jelzőtáblát, intézik a hivatalos engedélyeztetést, így egy héten belül mindenképpen helyére kerül a tábla. Nemrégiben megszúrtak egy nőt a sötét utcában, ezért is kéri a hölgyolvasónk, hogy minél előbb hozzák rendbe a közvilágítást a nyíregyházi Akácos utcán. Rövid a válasz: a Titásztól ígéretet kaptunk a gyors intézkedésre. Molnár Sándor a nyíregyházi Kossuth utca 17-es számú épületének veszélyességét teszi szóvá. Kidőléssel fenyeget a tűzfal. Ideiglenesen többször is lekerítették a veszélyes szakaszt — mondta Vinginder Tibor, az IKSZV házkezelési igazgatóhelyettese —, de jótét lelkek ugyanennyiszer le is bontották. Ez a hercehurca remélhetőleg hamarosan befejeződhet. Megtudtuk ugyanis, hogy bontási határozat, kivitelező — minden ' megvan, napok kérdése és lebontják a veszélyes épületet. Katrinyák Miklós (Nyíregyháza, Vasvári Pál utca) azt kérdezi, mikor bocsátják újra szavazásra a településfejlesztési hozzájárulás kérdését. A város tanácstestülete nemrégiben erősítette meg, hogy szükség van a tehóra, ezért 1989-ben még mindenképpen fizetniük kell a városlakóknak. Olvasónk másik kérdése: miért nem küldik ki a csekket? A jelenlegi gyakorlat az, hogy adóívvel együtt a csekket is kiküldik. Ha ez mégsem történt meg, akkor kérik, hogy ha a városban jár, a tanács ügyfélszolgálati irodájába nézzen be, ott sorállás nélkül kaphat csekket. Utolsó kérdésére csak egy megjegyzés: a tehót meg meghatározott célra fogadta el a város, ezek között nem szerepelt a Vasvári Pál utca házszámtáblája. Mindenesetre ezúton is felhívjuk a figyelmet problémájára: a 15. számtól kezdve nincsen tábla, csak az ajtón jelzi egy matrica a házszámot. . . Racskó József (Újtelek-bokor 21.) szerint a felsősimái víztisztítóból jövő víz és szennyvíz elönti a környéküket. Tudomása szerint azért, mert nem tisztították ki a csatornát. Érdeklődtem a SZAVI- CSAV-nál, de nem értik pontosan, hogy mivel van a gond. Ezért arra kérem olvasónkat, hogy részletesen, konkrétabban írja le a kérését, s küldje el a szerkesztőségnek. Ezután talán sikerül majd megtalálnunk az illetékest. Hók József (Szamuely lakótelep) vetette fel, hogy mindjárt itt az olimpia, a magyar tévé egyes programja pedig rosszul fogható a központi antennákon. Máshonnan is kaptunk ilyen jelzéseket. Kollégám írása — lapunk más helyén — foglalkozik ezzel a kérdéssel. Termelési folyamat számítógépen ' Lakossági igényt elégít ki az Elitász Kisszövetkezet új üzlete, amelyet a napokban adtak át Nyíregyházán, a Kálvin téren, ahol számítógépek fogadják a belépőt. A hűtőberendezések és híradástechnikai készülékek javításáról ismert szövetkezet bővítette szolgáltatását, s a számítástechnika területén jelentkező hiányosságokon, felmerülő problémákon segítenek majd. A javítás mellett foglalkoznak szállítással és egyéb kiegészítők forgalmazásával is. Az Elitász számítástechnikai mérnökei tervezik egyedi szoftverek elkészítését, valamint vállalkoznak számítógépes termelési folyamatok megszervezésére is. KUKORICA, ÉDES MÁLÉ r Utón az „álomhatárig" Megszemlélik az új fajtákat. Termőterületét tekintve, itt Szabolcs-Szatmárban vezet a kukorica. Évről évre százezres hektár a bevetett terület. Ezért is, másért is nem mindegy, hogy milyen a vetőmag, milyen termesztéstechnológiát alkalmaznak és mekkora a termés. Kukoricánál az álomhatár hosszú ideig a hektáronkénti tiz tonna volt. Országosan ezt már jó néhány gazdaságban túlszárnyalták. A megyében is akad egy-két tsz, amely tagja a tíztonnások klubjának, de alapjában az lenne a legjobb, ha minden gazdaságunk a 6—7 tonnás átlaggal dicsekedhetne. Az akarat a több termeléshez megvan. Jelzi ezt az is, hogy szeptember 8-án, az idei ősz borongás és legszelesebb napján több mint százan voltak kíváncsiak a Ti- szavasvári Zöld Mező Tsz- ben rendezett fajtabemutatóra. A gazdák okulására szánt Csontos István. előadások, szakmai ismertetések színvonalasak voltak, de ezen túl engem az is érdekelt, miért éppen Tiszavasvá- riban rendezték a tapasztalatcserét? Az elnök. Csontos István tárgyilagos: — Minden évben kipróbáljuk kísérleti parcellákon a különböző hibrideket. Kíváncsiak vagyunk, mit tud nálunk az egyik vagy a másik fajta. Amelyik a legjobb, azt köztermesztésben, nagy táblám-alkalmazzuk. Mint a KITE taggazdaságának megállapodásunk van arra, hogy tapasztalatunkat továbbadjuk. Ezért van most itt ez a sok ember. Hogy az événként ismétlődő kíváncsiság mekkora haszonnal jár, azt a kukoricatermesztésben elért eredmények igazolják. Voltak igazán jó évek, amikor 9—9,5 tonnás átlagtermést takarítottak be. — Most 626 hektár a kukoricával vetett terület, 8—9 tonnás átlagtermésre számítunk, 5,5 millió forintos ágazati eredménnyel. "Bízunk benne, hogy meglesz, pedig virágzáskor ránk ijesztett az aszály. A csöveken is látszik az akkori esőhiány. Kint a határban üdezöld a bemutatótábla. Jogos a mesz- sziről jöttek dicsérete: kevés helyen látható ma főként az augusztusi aszály miatt eny- nyire szép és jó termést ígérő kukorica. És ez nem csak arra a tizennyolc kisparcel- lás fajtára vonatkozik, ami éppen szem előtt van, de azokra a táblákra is, amelyek betöltik a látóhatárt. Közben arról is szó esik, mi a titka, vagy ára a jó termésnek. Erről dr. Lipták József, a KITE alközpontjának a vezetője sokat tud mondani: — Ha jó a vetőmag, jól és időben történik a vetés, ha elegendő a műtrágya, tökéletes a vegyszerezés, nem maradhat el a siker. Sajnos, az utóbbi években tapasztalható. hogy a gazdaságok kukoricatermesztésnél több tápanyagot vonnak ki a talajból, mint amennyit visszapótolnak. Drága a műtrágya és most megint drágább lett. Ilyen árak mellett nehéz eljutni arra a szintre, hogy hatóanyagban általánosan 400 kilogramm legyen a műtrá- gyafelhasználás. A Tiszavasvári Zöld MezőSzépen fejlett csövek. ben az egy hektár szántóföldre kijuttatott műtrágya átlagmennyisége hatóanyagban 468 kilogramm. Az erre az évre tervezett műtrágyaköltség 13 millió forint. Kérdés, hogy elég lesz-e? Másik kérdés, megéri-e ilyen nagy kiadást vállalni, nem lesz-e emiatt keserű az édes máié. Molnár Gyula főágazatvezető ezekben a kérdésekben optimista: — Nálunk a kukoricatermesztés akkor jövedelmező, ha a termés 6 tonna felett van. De ugyanígy minden növénynél meg lehet vonni azt a határt, amely fölött a költségek nemcsak megtérülnek, de nyereséget is hoznak. A Zöld Mezőben a már betakarított termények átlagtermése és eredménye a főágazatvezető véleményét igazolják. Az őszi búzát idén 750 hektáron 6,9 tonnás átlaggal aratták. A zöldborsó 6,1, a szárazborsó 4,5 tonnás átlaggal fizetett. A tsz 255 hektár cukorrépája olyan, hogy hektáronként 42—45 tonnás terméssel kecsegtet. A kukoricáról már szóltunk, de ide kívánkozik, ha most nem is lesz 10 tonnás a termés, jó úton haladnak ahhoz, hogy elérjék. A bemutatón résztvevők ezt és még számos jó és hasznos dolgot tapasztalhattak. NOTESZ Itthoni mieink M ellékesen egyre inkább értem, 'hogy mi az, amit nem értek: A minap egyik ismerősöm kérdezte meg, nem is kévés aggodalommal tőlem, hogy is van ez? Mind a ketten olvasván több napi-, héti- és havilapot, pucér hölgyeket is kínáló színes magazint, a barátom figyelmeztetett rá: újabban mintha megszaporodtak volna nálunk a külföldön élő és dolgozó magyarokról írott portrék, rádió- és televízió- riportok. Lapozgatván az újságokban — beleértve az ifjúsági lapokat és magazinokat is — kénytelen voltam rádöbbenni, hogy a tizennégy éveseknek szextanácsadás lényegesen több, mennyiségben is, mint az itthon élő tudományban, nemzetközileg elismerten dolgozó magyar kutatókról, tudósokról írott portrék mennyisége. Mondjuk ki, mert ez valamiképpen így igaz: éveken keresztül soha nem menedzseltük az itthon való értékeinket. Ehhez igaz az is, hogy a külhoni értékeinkről szinte csak az idegenül is beszélők tudtak vagy tudhattak. Nem az ablakkal van a bajom, ami a világot, ezen belül a mi elszakadt világunkat beengedi hozzánk, mert fény nélkül a növény is elpusztul. De azért, akik értenek ehhez, f^mdolkozniok kellene azon, hogy menedzselni kezdjük azt, ami itthon napról napra jó, ami a naptól napig születik. Köszöntőm azt, hogy az elszakadtak, még az arra nem feltétlenül érdemesek is — mert erre is van példa —, valósággal meg- dicsőülnek itthon. De kifogásolom, hogy az itthoni mieinket szép lassan elfelejteni látszik a tömegkommunikáció, a közfigyelem . . . S. E. jktincs élesztő. Ez már fy gerjesztő. Sütne-főz- ne Stohanekné, mert- hiszen Mária, de a kőtte- sekhez kisboltban, nagyboltban, füszértben, közértben nincs élesztő. Ennek is Stohanek issza meg a levét. Hallom a falon át — papírvékonyak a falak — amint Stohanekné kiosztja a hitves urát : — Nem lehet rád bízni semmit. Mondtam, írd fel, hogy mit kell hozni! Olyan az agyad, mint a szíta! Kihullik belőle minden. Istenem, hogy hová tettem az eszem, amikor hozzádmentem! Még öt deka élesztőt sem tudsz beszerezni! — Mariám, Marikám, édesem, anyukám — csitítja párját Stohanek — ne olyan hangosan, a szomszéd is hallja! — Az a balfácán! Hadd hallja, ha hallja! Megvan róla is a véleményem! Az is csak a nagy politikát fújja, de hogy nincs élesztő, hogy nem lehet a kávéfőzőhöz gumigyűrűt kapni, hogy kész ideg már az ember, az persze nem érdekli. A túrósbélest persze megenné, a kávét meginná. Ne is jöjjön engem f elköszöntem. — De anyukám!? — Kuss! Nahát nekem ebből elegem van. — Nem szeretem a túrós- bélést — kiáltok át. — Kávét meg nem iszok, mert magas a vérnyomásom. Különben boldog névnapot! Csengetnek. Nyitom az ajtót és ott áll előttem Stohanek. Meglep, mennyire elgyötört, mennyire kisfiú. Szinte összement. Magyarázkodik. — Lejártam a Iában azért a rohadt élesztőért. — Látom. Alig van lába, törpe lett. — Ne gúnyolódjék. És ne vegye a szívére. Mária, az egy cukorfalat, egy angyal, mit angyal, ő egy mennyország. De nem ért a politikához. Nem tudja ésszel felérni, hogy itt már minden hiánycikk. Nem általában, csak úgy egyedileg. Manapság már nem úgy kell vásárolni, mint régen. Régen, ha bement az ember a boltba és csokoládét akart venni, hát csokoládét vett. Mert volt. Volt csokoládé, élesztő, gumigyűrű, farmer, Wilkinson borotvapenge, meg minden, amit akart. Most is van, de sosem akkor. — Mikor akkor? — Hát, amikor valamit venni akar. Éppen azért, most úgy kell vásárolni, hogy sohasem azt vegyük, amire szükségünk , lenne. Ha például élesztő kell, akkor vegyünk citromlét.. Ha gumigyűrűre lenne-..-szükség, vegyünk farmernadrágot és viszont... — Álljon vigyázzba — szólok rá Stohanekre — a kezét nyújtsa ef&r'e-éS éSufc- ja be a szeméi! muimamuxo Megteszi. Nem leng ki, nem inog, a keze nem reszket, epek szerint még nincs begolypzva, az idegei rendben imnnak. tehát komolyan gondolja, amit mond. Megszánom, segítek rajta, adok neki egy Jó tanácsot: — Menjen el' a vas-edénybe, ott biztos lesz élesztő, aztán keresse fel a cipőboltot, mert ott árulnak gumigyűrűt. 5 okba került a virág. De finom a túrósbéles és erős a kávé. Stohanekné most tényleg angyal és Stohanek két fejjel nőtt, de nem hagy békén, azzal macerái, áruljam el, honnan tudtam, hogy a vasedénynél? Logika — mondtam fölényesen. Ha az Ofotértban ékszert árulnak, ha a zöldségboltban használt ruhát kínálnak, ha a hentesüzletben bort lehet venni, akkor élesztőt csakis a vasedénynél. Seres Ernő Itt a üí-2,4, i Papp Dénes újságíró válaszol §!§!§§
