Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. szeptember 20. Jótékonykodás helyett A mindennapi betevő falatot és a szellemi táplálékot nélkülöző, a civilizált élet elemi szükségleteit sem ismerő, a betűk, számok, a tudomány, az irodalom, a művészet csodái felől nem értesülő gyermekekre gondoltak az UNICEF, az ENSZ gyermeksegélyezési alapjának munkatársai, amikor 1954-ben elhatározták; szeptember 20-át a gyermekek világnapjának könyvelik el. Hangsúlyozni kell, hogy nem ünnepről, ünneplésről van szó, hiszen földünk jó néhány országában még ma, a technika ezernyi vívmánya mellett is a létminimum alatt sínylődnek gyerekek. Naponta sok ezren halnak éhen közülük olyanok, akik röpke életükben sosem laktak jól. Számos ázsiai és afrikai országban lehet igaz a mondás, hogy a parányi kis életnek csak magzatként volt jó világa. Helyi háborúk, törzsi viszálykodások közt cseperedő gyermekek gyakran még a szülői oltalomban sem bizakodhatnak. A világnak az általunk jobban ismert térségében szerencsére ismeretlenek a gyermekek életének ezek a részletei. Az a tény azonban, hogy az UNICEF megpróbál intézményes segítséget nyújtani, lehetőséget teremt nekünk is a támogatásra. Kár, hogy a megyében az úttörőelnökség nem próbálta meg mozgósítani a csapatokat erre a célra. Lehet, hogy csepp a tengerben az, amit tehetünk, de legalább ráirányította volna az iskolák, az úttörőközösségek figyelmét a fejlődő országokban élő gyermekek helyzetére. Ha a gyermekmozgalom nem, de a kereskedelem lépett az ügyben. A játékboltokban, áruházakban kapható összerakós játékokon olvashatjuk az UNICEF emblémáját és több' nyelven írt tájékoztatóját. Eszerint az említett játékokból befolyó pénzt a nemzetközi gyermeksegélyezési alapra utalják át. Csak az a kár, hogy az eseti jótékonykodás helyett intézményes és egész életüket érintő változtatásokra lenne szükség ... T. K. Válogatósabbak lettek az emberek. — Hogy milyen volt a dínnyeszezon? — kérdez vissza elgondolkodva a piacon a hatvanhat éves Gallé József, zöldség-gyümölcs kereskedő, majd kis töprengés után így válaszol: — Nagy volt a felhozatal és sok a dinnyeárus. Ráadásul a cserkészi termelők is itt árultak, ami bizony levitte az árakat. Még idegen megyéből is beengedték a termelőket közénk. Korábbi években nem volt ilyen. Egyébként a diny- nyék minősége elég jó volt, de a vásárlók sokszor a még kimondottan jót is itthagyták. Válogatósabbak lettek az emberek. Gallé József az idén nem kezdte korán a szezont, mert nem bízott a fóliás dinnyében. Meg aztán elutazni kétszáz kilométert Gyulára és onnan hozni, bizony nem éri meg. Az ottani termelők 180 —200 forintért adják, amiből nálunk 240 lesz. Mindenki kiszámolhatja érdemes-e? Idő, kocsikopás, benzin, és a rizikó, hogy nem veszik meg... Az igazi szezon július húszadikával kezdődött és szeptember elején ért véget. Ez időszak alatt az árusok hajnalban keltek és későn feküdtek. Míg az egyik társ árult, addig a másik folyamatosan szállította a diny- nyét. Volt olyan, aki naponta háromszor pakolta meg a Zsigulira akasztott utánfutóját, mire negyven mázsa dinnyét be tudott szállítani. Pátroháról Crimsoot és szigetcsépit, míg Baktárói sárgadinnyét hoztak. A kereskedők a termelői árra kilogrammonként 2—3 forintot tettek rá és így alakult (volna) ki a napi ár.- Azt mondják amíg nálunk 10—12 forint volt a dinnye kilója, addig a Bosnyákon 3—4 forintért rohadt szét kocsiszámra a termés a nagybani piac kapujában. Talán le lehetett volna időnként hozni onnan egy-egy fuvarral. Nos, a kereskedőink nem vállalták ezt a kockázatot. A hosszú úton szétrepedhetett volna a rakomány, sok a kilométerpénz, és lékeletlenül ki tudja milyen a minősége. Azt mondják a kereskedők, hogy még megyei fuvarnál is megtörtént, hogy az áru negyven százalékát kidobták. Szabó Mihályné kipirult, arccal így beszélt a zöldség- gyümölcs árusok gondjairól: — Régebben nem kevertek össze bennünket a termelőkkel. Néha valóságos háború dúlt itt, mert ahogy ők változtatták az árakat, nekünk is ahhoz kellett igazodni. Többször is előfordult, hogy miattuk örülhettünk, ha felA dinnye íze vásárlási áron tovább adtuk a szép dinnyéinket. Bezsúfoltak bennünket erre a kis alapterületű helyre. Volt itt árus még más megyéből is. Ezek aztán — és a helyi termelők — úgy játszottak az árral, az emberek bizalmával és velünk, ahogy akartak. ők aztán legfeljebb egy szezont vannak itt és kész, de mi itt maradunk, csak éppen mással foglalkozunk majd. Nekünk fontos a vevőkör kialakítása és a bizalom. Idegenek biztos nem cserélik ki a lékeletlenül elvitt diny- nyét, mint mi. Néha ezek miatt a „kereskedők” miatt dolgozunk napokig feleslegesen. Galló József a következőképpen vonta meg a szezon mérlegét: — Nincs tizenötezer forint nyereségünk, mert két hétig saját árba kellett adnunk. Beállítottunk otthon egy hőtárolós kályhát, de a kétszobás lakásunk kifestéséVevőre várva. re már nem futja belőle. A továbbiakban azt sem tudjuk mihez kezdjünk. Paprika, paradicsom rengeteg van, fokhagymát, dughagymát, vöröshagymát csak Makóról tudunk hozni, mert a tépei rohad. Nehéz eldönteni, hogyan tovább. Hogy jövőre dinnyézem-e? Még nem tudom. Mindennek megy felfele az ára. Majd meglátom. Akik ezekben a napokban még dinnyét árulnak, azoknak már nem sok örömük van a termésben — jobbára csak szabadulni akarnak tőle, sajnálják kidobni. A napi 15—20 eladott dinnyéből bizony a helypénz is alig jön ki. Lassan ismét elmúlik a dinnyevásárlás ideje. Magas árakkal, dinnyeháborúval, kereskedők bódéjának éjszakánkénti feltörésével. Úgy tehát, ahogy az lenni szokott... Száraz Attila Itt a gomba — hol az átvevő? A nagy meleg utáni esőzés mázsaszám csalta elő erde- inkből a különféle gombákat. A nyíregyházi piacon 70—80 forintért mindenki kedvére vehet az őzláb, a szegfű, a vargánya és a csiperke gombákból. Egyes szakkönyvek szerint az országunk területén több millió kilogramm ehető gomba terem, amelyből átlagosan csak évi 1,3 millió kg-ot gyűjtenek be. Elgondolkodtató adat. Vajon van-e még egy ilyen köny- nyen, magától megtermő tápanyagunk, amelyet ennyire semmibe veszünk? A jó gombatermő vidékek nagy részén az Erdei Termékeket Feldolgozó és ÉrtéA tárgyalóteremből Szeretett autózni — a más kocsijával kesítő Vállalat működtet gyűjtőállomásokat. Megszervezik a szedést, átveszik, kifizetik a friss és szárított gombát. Néhány állomáson szárítást vagy előtartósítást is végeznek. A konzervált gomba nagyobb része exportra kerül, mert a világpiacon keresett és devizát hoz. Sajnos, bár Szabolcs-Szat- már közepesen termő gombaterület, megfelelő átvevőhelye még nincs. Sok háztartásban ezekben a napokban elkezdtek házilag gom- bakonzerveket, gombabefőtteket készíteni, de olyanról is hallottam, aki hűtőládában, sózottan helyezte el télre gombaszükségletét, hogy majd akkor ne kelljen a kínai konzervet venni. Nagyon nehéz arra gondolni, hogy májusban és ősszel ránk rohad a sok ehető gomba er- deinkben, és nincs aki begyűjtse, feldolgozza azt. (sz. a.) Az Országos Filharmónia programjában Ifjísági hangversenyek Elkészült az Országos Filharmónia 1988—89. évi ifjúsági bérleti hangversenyeinek részletes megyei műsora is. A három előadásból álló általános iskolai sorozatot 5500 kisdiák tekintheti meg. Láthatják és hallhatják a megyénkben még nem járt Musica Antiqua Hungarica Együttest, „Régi korok, régi hangszerek” című programjával, majd a Debreceni Ütőegyüttest „Dobok és cintányérok”, végül a népszerű Kalamajka Együttest „Bonc- hidától Bonchidáig” c. műsorával. A középfokú oktatási intézmények tanulói körében nő az érdeklődés a komoly zene iránt: 7 ezer diák részére igényeltek bérletet. A négy előadásból álló sorozat tematikai felépítése is figyelemre méltó: „Pest-Buda, Budapest” címen a Danubius Vonósnégyes és a Filharmónia szólistái a magyar zeneirodalom gyöngyszemeivel ismertetik meg a tanulókat. Bécs 18—19. századi életébe pillanthatnak be a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar előadásában. Párizs muzsikáját varázsolja elénk a Nyíregyházi Leánykar — a Zeneművészeti Főiskola művésztanárai közreműködésével; végül New Orleans, Chicago dixielandmuzsikáját és jazzslágereit szólaltatja meg a Debreceni Dixieland Band. Felnőttek részére bérleti hangversenyeket most is három városunkban szerveznek: Nyíregyházán 7, Kisvárdán és Vásárosnaményban 3—3 előadással. (e. j.) „Kincset” rejt a föld mélye? Szenzáció feltételes módban... Energiaszegény, gazdasági problémákkal küszködő világunkban figyelmet érdemel minden olyan kezdeményezés,' mely — hasznosítva a hely szülte adottságokat — belátható időn belül visszahozza a befektetett forintokat. Elterjedt Nyíregyházán a hír, hogy a környéken olyan hőmérsékletű rétegvizet rejt (rejthet!) a föld mélye, mely — a véletlenek kedvező egybeesése révén — hasznosításra kerülne Nyíregyháza távhőszolgáltató rendszerében. — A megállapítás ilyen formában kiegészítésre szorul — világosít fel Fodor József, a Szabolcshő Vállalat főmérnöke. — A korábbi évek geofizikai, földtani felmérései világosan kimutatták a megyében és Nyíregyháza több részén, hogy a földkéreg geológiai adottságai kedveznek az alacsonyabb hőfokú rétegvíz előfordulásának. Vásárosnaményban, Kisvárdán, Nyírbátorban, Tiszavasváriban, Fehérgyarmaton, valamint a megyeszékhely több pontján (pl.: a Malom utcában, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán...) próbafúrásokat végeztek — eredménnyel. A föld mélyebben fekvő rétegeiben — a főiskola földrajz tanszékétől kapott információk szerint — a Pannon-üledék kavicsos rétege -600—700 méter mélységben rétegvizet tömörít magában, melynek hőmérséklete 40—50 Celsius-fok. Ez a magas sótartalmú víz a főiskola esetében a fedett uszodában hasznosítható. Ez a „lelet” viszonylag alacsony hőmérséklete és magas kálium-hidrokarbonát mésztartalma miatt a távhőszolgáltatásban nem alkalmazható. — Tővábbi vizsgálat — folytatja a főmérnök — azt a felvetésünket támaszthatná alá, hogy a talaj mélyén esetleg magasabb hőmérsékletű vízre akadhatnának a kutatók, melyre tökéletesen illene a termálvíz megjelölés. Az ilyen 60—70 fokos víz már felhasználható lenne a városi melegvíz-szolgáltatásban. Vállalatunk megbízta a Geothermál Kisszövetkezetet, hogy végezzenek alapos. mindenre kiterjedő vizsgálatokat a sejtések igazolása, avagy eloszlatása érdekében. — Várhatóan október végére készül el az a tanulmányterv, mely a földkéreg geológiai adottságain túl a műszaki megvalósíthatóságra és a gazdaságossági mutatókra is kiterjed majd. A műszaki megvalósítás problémakörén belül lényeges feladatokkal kell szembenéznünk! — emeli ki a realitásokat Fodor József. — Menynyire illeszthető egy. már üzemelő termálkút jelenlegi távhőszolgáltató rendszerünkhöz? Milyen összköltséggel valósítható meg a gyakorlatban — az országban már több helyen elterjedt (Szentes, Szeged ...) energiahasznosítás? Lesz-e elegendő partner a beruházás finanszírozására? És így tovább... A Szabolcshő előzetesen már megkereste a városi tanács illetékeseit, hogy egyeztessék álláspontjukat. Elképzelések már vannak arra vonatkozóan, hogy a város, mely részén üzemelhetne egy termálvizet szolgáltató kút. (csonka) A 21 éves Lovas Miklós viszonylag fiatal kora ellenére több bűncselekményt követett már el. A vajai fiatalembert kétszer ítélték el lopásért, valamint jármű önkényes elvételéért, illetve ittas járművezetésért, és akkor is büntető eljárás volt folyamatban ellene, amikor alábbi cselekményeit elkövette: 1987. november 16-ról 17-re virradó éjjel átgyalogolt Bak- talórántházára, s bement a Kossuth utcán lévő élelmi^ szer- és háztartási bolt udvarára. Bemászott a hátsó ajtó kitört ablaküvegének helyén és pezsgőt, csokoládét, cigarettát, valamint néhány száz forint váltópénzt vett magához, mintegy 1500 forint értékben. Baktalórántházáról — szintén gyalog — Nyírjákóra ment. Ott behatolt egy udvarra, mégpedig úgy, hogy a lakattal lezárt kaput leemelte a sarkáról. Az udvaron egy 1200-as Lada állt, amit kitolt az útra, majd kitörte az ablakát, beült, s a kesztyűtartóban talált tartalék kulccsal beindította. Előbb Kisvárdá- ra, aztán Nyíregyházára hajtott, aztán vissza akart kocsi- kázni Baktalórántházára, de Császárszállás és Üjfehértó között felborult. Otthagyta a járművet, amelyben 21 ezer forint kár keletkezett. December 18-ról 19-re virradó éjjel Lovasnak újra ko- csikázni támadt kedve. Ezúttal Baktalórántházán akadt egy 1500-as Ladára, ami egy kapu előtt volt leállítva. Ehhez nem talált kulcsot, ám segített magán- rövidre zárta a gyújtáskapcsoló vezetékeit. Nyíregyházára hajtott, majd Debrecenbe akart menni, ám megint nem érte el úticélját. Ezúttal a benzin fogyott el, ezért kellett otthagynia a kocsit. A kudarc azonban nem vette el a kedvét: besétált egy nyíregyházi lakás udvarára, s az ott álló Skoda 105- öst egy vontatókötéllel kihúzta az utcára, kifeszítette az ajtaját, aztán rövidre zárta a gyújtásikapcsoló vezetékeit. A kocsival Baktalórántháza felé közeledett, amikor felborult. Szokásához híven most is otthagyta a járművet, amelyben több mint 22 ezer forint kárt okozott, ezúttal azonban nem távozott üres kézzel: magával vitt egy 4500 forintot érő magnós rádiót. December 20-ról 21-re virradó éjjel megint akcióba lépett. Ismét egy baktaló- rántházi udvarra, onnan pedig a garázsba osont be, hogy autót szerezzen, örömmel nyugtázta, hogy kegyeibe fogadta a szerencse, mert nem csupán egy Daciát talált, hanem — mivel a ház gazdája előző nap disznót ölt — sertéshúst, kolbászt, szalonnát is. Meg is rakta velük a kocsi csomagtartóját, sőt még egy gázpalackot is betett, csak azután furikázott el. Mindezekért a cselekmé* nyeiért a Nyíregyházi Városi Bíróság — jármű önkényes elvételéért és lopásért ■— mint különös visszaesőt két évi börtönbüntetésre ítélte, és 3 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Megyénk műemlékeit bemutató színes fotókiállítás nyílt Nyíregyházán, a Tudomány és Technika Házában, a II. Tiszántúli Építészeti Konferencia alkalmából, (elek)
