Kelet-Magyarország, 1988. szeptember (45. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-17 / 223. szám
2 Kelet-Magyarorsxág 1988. szeptember 17. KI HIT TUD? Döntő szabilcsiakkal Békési Artúr — ezúttal civilben. Nem nehéz megjósolni, ma este szinte a világ minden országéiban milliók és milliók fogják nézni a televíziót, hiszen a XXIV. Nyári Olimpiai Játékok megnyitója nem mindennapi látványosságot ígér. Ám az is biztos, hogy Szabolcs megyében a Híradó után a Ki mit tud? döntőjének is sók tízezer nézője lesz, hiszen a fiatalok vetélkedőjének történetében példátlan siker: mind az öt szabolcsi résztvevő nemcsak az elődöntőbe, hanem a döntőbe is bekerült, ezer és ezer tehetséges versenyzőt megelőzve. A szabolcsiak csütörtökön délelőtt indultak Budapestre. Előtte kérdeztük meg őket, hogyan készülitek a nemes versengés döntőjére. Legnagyobb öröm a Nyírség táncegyüttes házatáján volt, hiszen a közönség szavazatai alapján kerültek a legjdbbalk közé. Az együttes tagjai kérték, hogy feltétlenül tolmácsoljuk köszöne- tüket azért az összefogásért, amely végül ds bejutatta őket a döntőbe. Egyébként a jó hír vétele előtt is úgy készültek, mintha már biztos helyük lenne. Nos, reményük valóra vált. Este mezőségi táncokat mutatnak be, s a döntőn már újra láthatók a fiúk is, műsoruk így talán a zsűri előtt is nagyobb sikert arat. A Cimborák népi tánc- együttes háromféle tánccal készült. Szatmári verbunkos, ecsedi cigánytánc és ikíiskállói oláhos látható produkciójukban. A három legénynek nem lesz köny- nyű dolga, hiszen mivel a Nyírség táncegyüttesnek is tagjai, így valószínűleg kétszer lépnek színpadra. Panaszkodott a Nika énekegyüttes vezetője, hogy mivel megkezdődött az iskola, most kevesebb idő jutott a felkészülésre. Ám ami szabad ideje maradt a 13 jó hangú énekesnek, azt természetesen próbával töltötte. Ma este két számot énekelnek, egy komolyabbat (Gabrielli: Mária Magdaléna című szerzeményét) és egy madrigálfélét. Ügy tudják, ellenfelük az a népdalkettős lesz, amelyikkel már versengtek az elődöntő során. Kevés idő jutott a Tóth- ikreknek is a felkészülésre, hiszen a második elődöntőn, egy héttel ezelőtt léptek a kamerák elé. Most egy kicsit vidámabb számot mutatnak be. Mihlaud Scaramouche I. és II. tételét játsszák két zongorán. (A harmadik tételt az első fordulóban hallhattuk.) A kiskatona Békési Artúr Radnóti Negyedik eclogáját szavalja. Mátyás király barátai Játszókörök az úttörőházban Bár az új tanév beindulásával felmerülő problémák miatt lassan elfeledjük a szünidőt, érdemes azért az egyik pihenési forma tapasztalatait összegezni. Az idén a nyíregyházi úttörőház kéthetes turnusonként játszóköröket szervezett. — Korábban éveken keresztül lakóterületi programokkal jelentkeztünk — tájékoztat Palotayné Kovács Annamária, az intézmény vezetője. — Újítani akartunk, s arra gondoltunk munkatársaimmal, jó lenne kihasználni az épület adottságát: a termek alkalmasak fakultatív foglalkozások megrendezésére. Lehetett jelentkezni orosz, angol, német nyelvi játszókörre, továbbá történelemmel, mozgással és bábozással foglalkozó játszókörökre. A fiatalok nemcsak tanultak, sokat játszottak, szórakoztak is. Június 20-tól augusztus 12-ig 120 fiatal vett részt a játszókörökben, foglalkozásain, azonban a szervezők ennél több résztvevőre számítottak. A csekély érdeklődés egyik oka az lehetett, hogy a tanév végén a játszókörök nem kaptak az iskolákban megfelelő nyilvánosságot, a másik talán az, hogy a szülők sokallották az ezer, illetve a nyelvi körökért az ezerkétszáz forintot. — Mégis: a gyerekektől, szülőktől visszaérkezett jelzések szerint jó kezdeményezésnek bizonyult. Több olyan gyermek is volt, aki kettő vagy három játszókor munkájában is részt vett. Egy fiatal édesanya két alsó tagozatos gyermeke például háromszor két hétig volt rendszeres vendége az úttörőháznak. — Júniusban mentem visz- sza dolgozni a gyesről — meséli Süliemé Földvári Éva —, közben viszont mindenki lemondta gyermekeim felügyeletét, akikkel korábban megbeszéltem. Az újságban olvastam a játszóköri lehetőségről, gondoltam, megpróbáljuk. A történelmi játszókor, a „Barátunk Mátyás király” annyira tetszett a lányomnak és a fiamnak, hogy mindennap lelkesen mesélték az élményeket. Ezt követően a mozgáskultúrára és a bábkészítésre is jártak, ott is jól érezték magukat. Kimondva lehet, hogy sok az ezer forint, de ezért ebédet és uzsonnát kaptak, strandra jártak, fagylaltoztak, kóláz- tak, autóbuszbérletet váltottak, s egyéb költségeket fedezett a pénz. Ez lebontva a tíz napra, már nem is tűnik olyan soknak. Azt mondták: jövőre is szeretnének majd elmenni. Ez mindennél többet mond. <M. M. L.) szrevétilek i „Rázás ügyek i mtSZ-nr c. cikkhez Az igazgatót menesztették A Kedet-Magyarország 1988. augusztusi számában Balogh József újságíró nyílt levél formájában foglalkozott vállalatunk mátészalkai üzemigazgatóságának volt vezetője által elkövetett szabálytalanságokkal. A cikkben közölt adatok helytállóak, azonosak a mátészalkai népi ellenőrzési bizottság által — vállalatunk közreműködésével — feltart megállapításokkal. Néhány kiegészítő információ közlését' azonban indokoltnak tartjuk, ezek a következők : — Vállalatunknál a bérlakások és a munkáltatói kölcsöntámogatások juttatását öttagú lakásügyi bizottság készíti elő a dolgozók szociális körülményeinek gondos vizsgálata mellett, ügyelve arra is, hogy a fiatalok, fiatal házasok létszámarányosan részesülhessenek a munkáltatói támogatásból. így történt ez a nyílt levélben említett esetben is. Egyébként a bérlőkijelölés, majd a későbbi értékesítés időpontjában az üzemigazgató még lényegesen alacsonyabb beosztásban dolgozott, s nem állhatott módjában a bizottság • állásfoglalásának befolyásolása. A lakásvásárlás feltételei megegyeznek a tanácsi bérlakások értékesítésénél folytatott gyakorlattal, vagyis az értékesítési kedvezmény mértékét rendelet írja elő. — A vállalatunknál nélkülözhető, felesleges vagyontárgyak hasznosítására, értékesítésére, selejtezésére megfelelő vállalati szabályzatokkal rendelkezünk, azók . végrehajtását rendszeresen ellenőrizzük. Ezt a PM-ellenőrzések és a vizsgálat során a NEB is megállapította. A cikkben idézett szabálytalanságok a vállalati szabályzatok sorozatos megszegésével voltak lehetségesek. — Az újságcikkben nem történt utalás arra, hogy a vállalat vezetése — az előzőeken túlmenően — megtette a szükséges intézkedéseket. Szilágyi Bélát 1988. július 12-én beosztásából felmentette és nyugállományba helyezését elindította. Bartha László vezérigazgató-helyettes Ki fizeti a burkolatcserét? A tűzoltók nemet mondtak „A mátészalkai új művelődési központ avatása csúszik, mivel át kell alakítani a nagyterem mennyezetét. A fával burkolt mennyezet ugyanis tűzbiztonsági szempontból nem megfelelő — ezért be- tonyplapokkal újra burkolják . . . (újsághír). „Már megint a tűzoltók! Miattuk nem lehet átadni az új létesítményt... ilyen és ehhez hasonló zsörtölődés sajnos, gyakran elhangzik, s ez már-már vádaskodásba is átcsap alkalomadtán. (Megesett, hogy az ellátás „szabo- tálásával” vádolták a tűzoltóságot, amikor nem volt hajlandó hozzájárulni egy új nagy üzlet használatba vételéhez, mivel nem találta biztonságosnak ...) Az új mátészalkai művelődési háznál is a tűzoltóság szakemberei mondtak nemet. Mi van a háttérben? — ennek jártunk utána. Pócsi József, a megyei tűzoltóság parancsnokhelyettese vaskos ■ dosz- sziét tesz az asztalra. Értesítést nem kaptak — A kezdetek igen hiányosak — mondja talányosán, de meg is magyarázza szavait. — Arról, hogy elkezdődött a nagyszabású építkezés, csak úgy értesültünk, hogy a mátészalkai tűzoltók látták: már alapoznak. Az építési engedélyt 1986. júliusában adták ki, a helyi tanácsi hatóság erről a tűzoltóságot nem értesítette. 1987 őszén, a megkezdett munkáknál tartottunk először ellenőrzést. ' « — Ez önöknek kötelessége? — Igen. Figyelemmel kísérjük az építkezést, és ha hiányosságokat, gondokat találunk, szólunk. — Az elkészült terveket előzetesen nem véleményezik? Mielőtt az építési engedély megszületne. — Nem kötelessége a tervezőnek, hogy bemutassa, az engedély kiadható. De csak úgy, hogy a tervező anyagi és büntetőjogi felelőssége 'tudatában kijelenti: megtartotta a tűzvédelmi szabályokat a tervezésnél. Ez a nyilatkozat egyébként — tessék, itt van — csak az engedélyezés után két évvel született meg ... S ha előzetesen nem is szükséges, a használatba vételhez szakembereink véleménye is kell. Hozzájárulásuk nélkül nem adható át a létesítmény. Fából nem! — Ez történt most is? — Nem egészen. Ugyanis már ez év júniusában még az építkezés idején észrevettük, hogy a 450 személyes nagyterem mennyezetburkolása a tervek szerint teljesen fából készült volna. Ezt szóvá is tettük, ennek ellenére így csinálták meg. Hosszas huzavona és levelezés után — az országos tűzoltóparancsnokságot is megjárta a dolog — döntés született: ki kell cserélni a burkolást be- •tonyplapokra, a fa tartókat pedig égéskésleltető anyaggal kell kezelni. — Mint említettük, gyakran hibáztatják a tűzoltókat, hogy miattuk késik az átadás, túlzottan merevek stb. A biztonsági szabályok nem véletlenül születtek: az a céljuk, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék az esetleges veszélyt. A mátészalkai nagyteremben például — ha kigyúlladt volna valami okból a mennyezet faburkolata — tragádiához vezetett volna „engedékenységünk”, hiszen lángoló deszka hullott volna a közönségre, mielőtt az elhagyhatta volna a termet. Szó sincs tehát arról, hogy merevek lennénk. anyag burkolat mérgező gázai öltek meg embereket a tűzesetnél. Azt viszont érdemes megemlíteni: a tűzoltóság tavaly a megyebeli tervezőkkel konzultált, idén tavasszal tájékoztató megbeszélést tartottak e témában a tanácsiakkal. S hogy visszatérjünk az írás elejére, amikor „a tűzoltók miatt csúszó határidőről” esett szó, ide kívánkozik egy megjegyzés. A Bán Ferenc tervezte, s a SZÁÉV által épített mátészalkai művelődési ház nagyszabású és ünnepélyes megnyitása e kínos közjáték, tehát a tűzoltóság vétója nélkül se valósult volna meg augusztus végére, mivel a kivitelező anyagellátási és más gondokkal küzdött egész nyáron. Végül egy kérdés: ki fizeti a burkolatcserét? ... Tarnavölgyi György Kereskedelem, vendéglátás Kevesebb a baleset A záhonyi és kis várijai áfészek munkáját értékelték a KPVDSZ megyei bizottságának legutóbbi kihelyezett Ülésén. A tanácskozásnak ez a módja azért is szerencsés, mert a szakszervezet tagjai, vezetői a helyszínen szerezhetnek tapasztalatokat az adott terület munkájáról, eredményeiről, gondjairól. A legfőbb téma ezúttal a bér volt: a kereskedelmi, vendéglátóipari dolgozók keresete ma is jóval alatta marad az országos átlagnak. Nehezíti a helyzetet az a 2,5 százalékos bértömeg-szabályozás, amely a legtöbb helyen mindössze az alsó bérszint elérésére volt elegendő. A munkavédelmi helyzetről szólva megállapították: a vállalatok és szakszervezeti bizottságok jó együttműködésének köszönhetően az utóbbi időben csökkentek a foglalkozási balesetek, az emiatt kieső munkanapok. Hasonló javulást mutat a szociális körülmények alakulása is. Enyhítette a nyugdíjas kereskedelmi, vendéglátóipari dolgozók gondjait, hogy a szakszervezet javaslata alap- - ján indokolt esetben évközben is emelték az alacsony nyugdíjakat. Marktredwictz NSZK: 44 méter 44 centiméter hosszú a világ legnagyobb menyasszonyi fátyla, s így valószínű be fog kerülni a Guin- ness-féle Rekordok könyvébe. A készítői a fátylat el akarják adni, s a befolyt összeget a gyermekek megsegé- lyezésére fordítják. (Telefo- tó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) A tárgyalóteremből Baltával a temetőben Hiért késik az átadás? Arról már nem is beszélünk hosszabban, hogy a tervezéskor érvényben lévő szabványoknak, s a módosítottaknak is ellentmondott az eredeti burkolat; hogy nem egy eset volt már, amikor a beruházás során elkövetett hibák is közrejátszottak a tűznél; hogy az orosházi üveggyárban például szabálytalanul felrakott művannak, akik éppoly kevéssé tisztelik a halottakat, mint az élőket. Ha kedvük úgy tartja, temetőbe mennek kitombolni magukat, mitsem törődve mások kegyeleti érzéseivel. Ilyen ember a huszonöt éves porcsalmai Tóth Géza, aki tavaly november 1-én olyasmit tett faluja köztemetőjében, amin alighanem a legvadabb vagányok is megbotrán- koztak. Mert halottak napján baltával kergetni szét a hantok mellől az emlékezőket, még ebben az erőszakkal teli világban sem mindennapi bűncselekmény. De kezdjük az elején! A hivatalos személy elleni erőszakért, garázdaságért és súlyos testi sértésért már büntetett alkoholista fiatalember az említett napon is alaposan felöntött a garatra. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy felidegesítette az a zaj, amelyet a lakásától mintegy háromszáz méterre fekvő köztemetőből hallott. Ott ugyanis sírkövet szenteltek, s a jelenlévők énekeltek, amit Tóth nem vett jó néven. Olyannyira nem, hogy elhatározta; maga vet véget a szertartásnak. Mégpedig a maga módján. Vette baltáját, s elindult szétkergetni a gyülekezetét. Feje fölé emelte „fegyverét”, s támadóan a szertartást végző lelkész körül áUó csoport felé indult. Mikor pedig a csoport egyik tagja, F. Gábor elé ment, hogy megkérdezze mit akar, ezt ordította: „Mindenki takarodjon!” Ekkor már mindenki a ravatalozó felé menekült Tóth elől, így F. Gábor is megfordult, hogy kövesse őket. Am Tóth gyorsabb volt: hozzácsapott a baltával, melynek éle a férfi bal alkarját érte. Csak a szerencsének köszönhető, hogy nem keletkezett súlyos sérülés, mint ahogy az is, hogy Ny. Jánosáénak sem történt komolyabb baja. öt is elérte ugyanis a fejsze a bal lapockája fölött, mikor lemaradt, hogy idős anyósát segítse a menekülésben. Mindezek után Tóth odament P. István ravatalozó mellett álló Trabantjához, s — mitsem’ törődve azzal, hogy a kocsiban ül annak tulajdonosa és felesége — ütni kezdte a kocsit. Előbb a szélvédőt zúzta szét, majd a tetejét szakította be. Minden bizonnyal nem elégszik meg any- nyival, ba nem vonja el a figyelmét egy másik autó, mely a Trabant mögül Indult el. K. János próbált elhajtani feleségével és kétéves gyermekével a veszélyes helyszínről, Tóth azonban észrevette ezt, s olyan erővel vágta a baltát a kis Fiat felé, hogy a fejsze belefúródott a jobb oldali hátsó sárvédőbe, s nyele pedig eltört. Eközben P. István és felesége kiszállt a Trabantból, hogy elmeneküljenek, ám támadójuk erre megtámadta a férfit, aki védekezés közben kétszer mellbe rúgta. Másodszor úgy, hogy Tóth egy másik menekülő család mozgásban lévő Trabantjára esett, s fejével betörte annak szélvédőjét. Ettől azonban nem sérült meg, inkább csak megijedt, mert azt kiabálva, hogy „elütött”, kirohant a temetőből. Nagy sietségében azonban nekiment egy személygépkocsi ajtajának, amit éppen akkor nyitottak ki, így elesett. Am a sok esés után is volt még azonban ereje arra. hogy megfenyegesse P. István feleségét: megszórja. Erre a fenyegetésre valószínűleg azért ragadtatta magát, mert az eseményeket távolabbról figyelő asszony figyelmeztette férjét, hogy vigyázzon, mert megszúrhatják az időközben összesereglett cigányok. Erre szerencsére nem került sor: Tóth Gézát biciklire tették, és hazaszállították ismerősei. Az ügyet első fokon a Mátészalkai Városi Bíróság tárgyalta, s két rendbeli súlyos testi sértés kísérletében, garázdaságban és rongálásban mondta ki bűnösnek Tóthot, ezért két év kéthónapi börtönbüntetésre, két év közügyektől eltiltás mellék- büntetésre ítélte, valamint elrendelte kényszergyógykezelését. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, így került az ügy a megyei bíróságra, mely Tóth K. János elleni bűncselekményét közlekedés biztonsága elleni bűncselekménynek is mi-: nősítette, s háromévi szabadi ságvesztésre, illetve háromévi közügyektől eltiltásra súlyosbította az első fokú bíróság Ítéletét.
