Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-09 / 189. szám

1988. augusztus 9. Kelet-Magyarorszég 3 HÉTFÉLE KEKSZ. Az ország szinte minden településére eljut a Mátészalkai Sütőipari Vállalat 2. számú üzemében készített keksz. Az üzemben havonta 70 tonna kekszet süt­nek hétféle ízesítéssel. Képünkön: töltik a közkedvelt Pilótakekszet, (császár) Megjelenés előtt a Sipkay-emléklcönyv A könyvtár szellemi műhely is Tizenhárom évvel ezelőtt, miután átköltözött az új épületbe, a mi megyei könyvtárunk volt a harmadik leg­korszerűbb ilyen létesítmény az országban. Alapterületük 446 négyzetméterről egyszeriben 3400-ra nőtt, tehát megfe­ledkezhettek a mostoha időkről, amikor három embernek jutott egyetlen asztal... r--------------------------------------------------­Import— I gazából a szerénysé­gével tűnik ki a Ti­szai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyá­ra. Náluk ugyanis már-már megszokottá vált, hogy kü­lönféle kiállításokon, vásá­rokon díjakat nyernek. Korrózióvédő anyagokat gyártanak, importot pótol­nak új termékekkel, vagy éppen az exportot növelik a különféle feldolgozott kő­olajszármazékokkal. A számok közül elég any- nyit megjegyezni, hogy évente átlagosan tíz száza­lékkal növelik a tőkés ex­portot, s már túlhaladták a kétmillió dolláros határt. S ami ehhez tartozik: évente 10—15 új terméket kísérleteznek ki, s ezek kö­zül négy-öt már forgalom­ba is kerül. Pedig lehetne hallatni a sirámokat, hogy Nyírbog- dány távol van a vegyipari központoktól, hogy az otta­ni gyártelepi lakások — a legnagyobb erőfeszítések el­lenére — mégsem tudják nyújtani a teljes városi környezetet. Ebben a gyár­ban azonban inkább csele­kednek. Az igazgató jó pél­dája is ott lehet, aki pálya­futása során tucatnyi talál­mányt jegyeztetett be, mun­katársai közül azokat be­csüli igazán, akik az új megoldásokon törik a fejü­ket. Ám a vegyészeknek a gazdasági élet árnyoldalai­val is meg kell küzdeni. Talán nem is furcsa már az verseny a hazai magatartás, ame­lyik mindig a külföldi ter­méket tartja jobbnak — kü­lönösen ha mód nyílik vá­sárlás ürügyén Nyugat-Eu- . rópát bejárni érte — mi­közben idehaza még jobb minőséget kínálnak, fgy a nyírbogdányiaknak egy-egy új terméket könnyebb elis­mertetni külföldön, mint a hazai felhasználóknál, akik ragaszkodnak az eddigi im­porthoz. A TIFO nyírbogdányi ■ gyárának három év kellett, amíg az Ikarus, gyárnál tel­jesen elismerték az általa szállított hő- és hangszige­telő alvázvédő készítményt. Ugyancsak évi félmillió dollár kiadásától mentesíti a népgazdaságot az az anyag, amelyet a telefon- kábelek térkitöltéséhez használnak — megelőzve ezzel az oly sok bajt oko­zó beázást. Közben folyik a piackutatás, az egyik ter­mékből a Szovjetunióba szeretnének szállítani na­gyobb tételt, a másiknál Indonéziából és Svédor­szágból volt érdeklődés. A gyári összegzés sze­rint egy évben mintegy < 200 millió forint értéket tesz ki azok­nak a termékeknek a köre, amelyeket az import kivál­tására fejlesztettek ki. Ezt az utat akarják továbbra is járni, hiszen ezáltal tudják a vállalati és a népgazda­sági érdeket egyeztetni. L. B. A szűkölködés természete­sen a munkára is rányomta bélyegét. A 60-as évek végén a könyvtárak sorában az utolsó harmadban kullogott a szabolcsi. A 80-as években azonban beverekszi magát az első három közé. Ennek ma­gyarázata persze már nem­csak a körülmények lénye­ges javulásába rejlik: az évek során a Móricz Zsig- mond Megyei és Városi Könyvtár szellemiekben is hatalmasat gyarapodott, az évtized elején az országban itt volt a legtöbb felsőfokú végzettségű szakember. Mindez elengedhetetlen fel­tétele a műhelymunkának. A szegedi, a pécsi vagy a szombathelyi könyvtár már ikomoly kiadványokkal büsz­kélkedhetett, lantikor a szabolcsiakat még csak meg sem említették a konferen­ciákon, ha ez a tevékenység szóba került. A szívós mun­ka, az igyekezet pár évvel ezelőtt kezdett gyümölcsöt hozni, tavaly pedig már Futaky Lászlót, a Móricz Zsigmond könyvtár igazga­tóhelyettesét kérték fel a té­ma előadójának egy országos konferencián. Műhelymunka — A szakma az utóbbi öt­nyolc évben kezdett minket jegyezni. Ez a tavalyi felké­rés arra is jó alkalom volt, hogy'mi magunk számot ves­sünk műhelymunkánknak a kiadványokban testet öltő eredményeivel. Ügy gondol­juk, jó útra léptünk, amikor a könyvtárosoknak szóló szakmai kiadványok megje­lentetése mellett vállaltuk a megye, szűkebb hazánk ér­tékeinek kutatását, őrzését, közönség elé tárását. Mindezt több olyan orszá­gos jelentőségű esemény is inspirálta, amelynek Nyír­egyháza adott otthont: az Olvasó népért mozgalom el­ső konferenciája, a Váci Mihály születésének 50. év­fordulója alkalmából rende­zett emlékülés, vagy a Mó- ricz-fordítók tanácskozása. — Azokon a fehér folto­kon szeretnénk megvetni a lábunkat, ahol más intézmé­nyek -nem próbálkoznak. Lappangó szellemi értékeket szeretnénk beemelni a köz­tudatba, azt is figyelembe véve, mi az, ami a ma embe­re számára érdekes lehet. Erősíteni a kötődést S tegyük hozzá: nemcsak érdekes, hanem olyan érték, amely a szülőföldhöz, az ott­honhoz, a közösséghez, nem­zethez tartozás érzését, a kö­tődést is erősíti. — Az utóbbi öt évben több, mint 80 kiadványt jegy­zett könyvtárunk. A példák között említhetem a Szabol­csi Téka-sorozatot, ez már az ötödik kötetnél tart. Ar­cok és művek címmei adtuk ki Nagy István Attila köte­tét, ebben tanulmányok, kri­tikák olvashatók a megye felszabadulás utáni irodal­máról. Bánszki István a szer­zője az így élt köztünk Bes­senyei György című kötet­nek. A Bessenyei Társaság füzetei közül már kettőt is kézbe vehetett az olvasó. A megyei írócsoporttal együtt segítjük az itt élő költők műveinek kiadását. A Tiszta szívvel sorozat tizenegyedik darabja, válogatás Kulcsár Attila verseiből, nemrég je­lent meg. Szintén friss kiad­ványunk Miklós Elemér Iro­dalmi hagyományok Bereg- ben című munkája. Az idei tervek között sze­repel a Kölcsey Ferencről, aztán a nyomdász-költő Kis Ferencről szóló kötet, Sza- bolcs-Szatmár megye mun­kásmozgalmi bibliográfiája, a megye közgyűjteményeinek helyismereti katalógusa, a Hangsúly-antológia. Megje­lenés előtt áll a Sipkay Bar­na-emlékkönyv. Példányszámok — Ma már ott tartunk — mondja végezetül az igazga­tóhelyettes —, hogy szellemi kapacitásunk meghaladja a lehetőségeket. Három éve nem volt rá precedens, hogy a megjelentetni szándékozott munkák tartalmát kifogás ér­te volna. A formával viszont nem vagyunk elégedettek. Kis nyomdánk gépparkja is lassan lerobban, más nyom­dáknál pedig sorba kell áll­ni és drágák is. Még vala­mit: ma már szinte egysze­rűbb egy könyvet megíratni, mint leíratni — nem talá­lunk hozzá gépírónőt... A példányszámok? Alacso­nyak. Ennek egyrészt techni­kai, anyagi okai vannak, a könyvtár évente kétszáz- egynéhányezer forintot költ­het kiadványokra. Másrészt nehéz előre felmérni, hány példány találna gazdára a könyvből. A Tiszta szívvel sorozat annak idejét kétezer példánnyal indult. Most elő­fordul, hogy egy-egy kötetéből csak 800 példányt adnak ki, ami olykor elegendő is, más­kor viszont kiderül, alábe­csülték az olvasók érdeklő­dését. visszáruiéi Büntetlenül? Újságjuk rendszeres olva­sója vagyok, így többször is találkoztam a megyénk terü­letén forgató filmesekről szóló cikkel. Pontosan öt al­kalommal. Ebből négy írás szinte heroizálta ezt a tár­saságot, az ötödik „bürget” szignálású volt az a kivétel, amely először vette észre (és vétette észre) a forgatás árnyoldalait. Sajnos, én is csak ezeket észleltem az utóbbi két hét folyamán. Ekkor ugyanis községünk, Fényeslitke ár­téri területein dolgozott a Budapest Filmstúdió stábja. Ártéri erdeinkből több tucat fát vágtak ki és döntöttek bele a Tiszába. Letarolták az aljnövényzetet és a stábot kí­sérő „büfé”-s a napi szeme­tet az erdőbe hordta rendsze­resen. Állítólag erre is a víz­ügyi hivatal adott engedélyt. A favágás és szemetelés nyomairól fotókat készítet­tem, úgyhogy ez különösebb kommentárt nem igényel. Mindenesetre a kép alapján úgy tűnik, hogy a Mafilm égisze alatt büntetlenül lehet garázdálkodni természeti kin­cseinkben, s ezt, az eseten­ként kifizetett kártérítés sem feledteti. Csimbók Imre erdész MÉH-kampány Enyhíteni a papírhiányt A MÉH Tröszt augusztus 15. és november 30. között kampányt szervez a papír- hulladék mennyiségének nö­velése érdekében. Ez idő alatt kezdeményezik a különböző intézményeknél és vállala­toknál az irattári selejtezés felgyorsítását. Igény szerint zsákokat* bocsátanak a selej­tezők rendélkezésére és vál­lalják, hogy a bejelentéstől számított 48 órán belül el­szállítják az 1 tonnát megha­ladó mennyiségeket, az ez- alatti tételeket pedig egy hé­ten belül fuvarozzák el. A gyűjtési kedv fokozása érdekében november 30-ig felemelik néhány papírféle begyűjtői árát. Az irományok és brosúrák kilónkénti át­vételi ára 1,50-ről 3,00 fo­rintra emelkedik, a hullám­papíré 1,50-ről 2,00 forintra nő. A fekete-fehér újságpa­pír kilóját az eddigi 2,40 he­lyett 3,00 forintért, a nátron­zsákét pedig 3,00 forint he­lyett 4,50-ért veszi át. A kampány ideje alatt az át­vevőhelyek nyitvatartási ide­je meghosszabbodik. A HERENDI PORCELÁN­GYÁR szombathelyi üzemé­ben évente több ezer formát festenek, égetnek, ezeket bel­földön és külföldön értékesí­tik. (MTI fotó) A Fotex magyar—amerikai közös vállalat kontaktlencse szaküzletet nyitott Budapesten, a Népköztársaság útján. Az új boltban 30 000 darabos készlettel várják az érdeklő­dőket és 95 százalékukat azonnal, raktárukból kiszolgálják. A képen: nem sci-fi maszk, hanem komputeres szemvizs­gáló berendezés takarja a vizsgált személy arcát. (MTI fotó) A z üdülés a gondtalan kikapcsolódás ideje. Persze akkor is adódhatnak bonyodalmak. Színhely az egyik Balaton- parti üdülő. Ideális idő, kel­lemes víz, közeli pázsitos part. Egyszóval minden adott a békés pihenéshez. Azaz, hogy majdnem. Az egyetlen probléma az — bár sokan azt is fölöslegesnek találják — hogy a társal­góban csak egy televízió van. Már az első este pa­rázs veszekedés támad emiatt. A többség az egyes csatorna műsorát szeretné nézni, amelyen kalandfil­met vetítenek, jónéhányan viszont úgynevezett mű­vészfilmet néznének, ame­lyet a kettesen játszanak. Tulakodásig feszülő vita. ■ Sértő megjegyzések, vagda­lózások. A prímet egy ide­ges alkatú hölgy viszi, aki pofozkodással fenyegeti azt, aki át meri állítani az egyes csatornáról a kettesre a té­vét. A nyaralók fele össze­vesz, aztán a nyaralás vé­géig már szóba sem állnak egymással. Odakint éppen napnyugta van. Csodálatos látvány a Balaton vizébe merülő nap. A víz békés és kékeszöld. Kár, hogy a partig elhallat- szik a vita ... j A NYARALÓ ÜDVÖS­KÉJE egy örökké jókedvű és mosolygós amerikai kis­lány, akit az egyik család hozott magával. Tizenkét Balatoni cseppek éves lehet, ám a diplomá­cia nagymesterének bizo­nyul. Mindenkihez van egy­két kedves szava, az egyet­len bökkenő talán az, hogy amúgy amerikai szokás szerint barátságosan min­denkit letegez. Idős urakra mosolyog kedvesen, majd minden átmenet nélkül ef­féléket kérdez tőlük: „Te is szereted a vizet?” — majd pajkosan le is spriccolja őket. Élteskorú hölgyektől érdeklődik: „Ugye jól ér­zed magad?”. A környék­beli fagyialtosok is jól is­merik a cserfes kislányt, mert fagylaltvásárlás előtt mindig a szemükbe néz, majd felszólítja őket, hogy „nekem finom fagylaltot adjál!”. A fagylalt megkós- tolása után, a küszöbről aztán barátságosan integet és visszaszól: „Rendes fa- gyis vagy, jó fagylaltot ad­tál.” PERSZE VAN, AKIT CSALÓDÁS IS ÉR. Az áb­rándos és kissé naiv Bar­bara is átesett ilyesmin. Ám bizonyára egy életre megtanulta, hogy nem min­den igaz, amit a fiúk mon­danak. Történt pedig, hogy az egyik srác a barátját úgy mutatta be, mint aki Ausztráliából érkezett és csak angolul beszél. Barba­rának megtetszett a távoli földrészről érkezett fiatal­ember. A barátkozás annál is inkább hasznosnak ígér­kezett, mert Barbara a gimnáziumban éppen an­golt tanult, összeszedte hát parányi nyelvtudását a 16 éves kislány, sőt a szótárát is lelkesen cipelte magával minden találkozásra. Rend­kívül segítőkésznek bizo­nyult a magyar barát is, aki olykor a tolmácsolásnál is önzetlenül közreműkö­dött. Barbarának csak az tűnt fel, hogy egy kukkot sem ért a két fiú furcsa angol beszélgetéséből. Í gy alkalommal aztán, amikor a vízparton észrevette őket, s mögéjük lopódzott. A meg­lepetéstől majd hanyatt esett, a fiúk ugyanis ma­gyarul beszélgettek. Egyket­tőre kiderült, hogy mind­ketten pesti srácok, csupán „etetik” a lányokat azzal, hogy egyikőjük ausztrál. A nem éppen barátságos be­szélgetés végén a fiúk az­zal érveltek, hogy erre azért van szükség, mert úgy . tapasztalták, hogy a magyar lányok szívesebben barátkoznak külföldiekkel. Barbara azóta gyanakodva figyel minden külföldi fi­út, és ha csak teheti, széles ívben kikerüli őket. Bodnár István Gönczi Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom