Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. augusztus 6. ^ r _______ Adám Lászlótól, az OTP megyei igazgatóhelyettesétől — Nagyok-e a kamatlábak? — Sajnáljuk-e az OTP-t? — Mi az a kúszó kamat? — Jobban meggondoljuk-e a hitelfelvételt? A Ne haragudjon, hogy ilyennel kezdeni, w de jól kitoltak velem. Olyan szépen el­terveztem a nyári programomat... Tet­tem félre egy kis pénzt, persze az nem lett volna elég a tervezett úthoz, de számítottam arra, hogy — mint már nemegyszer — megint kisegít az Orszá­gos Takarékpénztár. De így, hogy a személyi kölcsönt ekkora kamattal ad­ják, inkább felkutatok valami maszek forrást. Magamban uzsorásnak titulál­tam az OTP-t, hiszen magánszemélyek között ennél jóval alacsonyabb kamat kikötése is büntetendő cselekmény. — Megfordítanám a kérdést, hiszen a hitelek kamatát csak azután emeltük meg, a kormány intézkedése nyomán, amikor már tisztességgel felemeltük a lakossági betétek után járó kamatokat. Talán kevésbé tudja a közvélemény, hogy a takarékbetétek után járó kamatok mértéke lényegesen nagyobb (pedig jóval kisebb állományról van szó, a hiteleknek csak mintegy felét teszi ki ez az összeg). Vagyis mi többet fizetünk ki a' be­A Bevallom, hallottam már erről, de nem ^ nagyon akartam elhinni. Megmagya­rázná, miből adódik ez az eltérés? — A kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú hitelek az összes hitelállománynak mintegy kilencven százalékát teszik ki. Ezek az emberek lakásgondját hivatottak megol­dani és egyben az egész országban nehéz­ségeket okozó lakáskérdés rendezéséhez já­rulnak hozzá. Gondolom, nem kell bizony­gatni, hogy’ ehhez fontos, össztársadalmi ér­dekek fűződnek. A rövid lejáratú hitelek viszont az egyének, a családok pénzügyi za­varéin segíthetnek át, vagy a tartós fo­gyasztási cikkek vásárlásához veszik igény­be, tehát kevésbé fontos érdekeket szolgál­nak, még akkor is, ha természetesen a konk­rét helyzetben nagy szüksége lehet rá az ál­lampolgárnak. Azt hiszem, logikus lépés, ha azokhoz a kamatokhoz nyúl hozzá a pénz­ügyi irányítás, amelyek szűkebb kört érin­tenek. Az úgynevezett cél nélküli hitelek (például az ön által említett személyi köl­csönök), ha csak olyan mértékben is, mint tengerben a vízcsepp, de növelik a vásárló­erőt. A most alkalmazott politika viszont igyekszik „megfogni” a vásárlóerőt, közelí­teni akarja egymáshoz a keresletet és a kí­nálatot, s mérsékelni a felhalmozást. Me­gint visszatérve az ön példájához: a pénz­ügyi politika céljainak megfelel, hogy olyan pénzt kér kölcsön, ami egyébként, ha rövid időre is, felhalmozott, „használaton kívüli” összeg lenne. • Azt mondta, hogy nem jelentős a tétel, amihez pótlólag hozzájut így az állam- háztartás („mint tengerben a vízcsepp") — akkor miért volt mégis szükség ezek­re az intézkedésekre? — összegszerűségében, arányában valóban elenyésző a költségvetés gondjaihoz képest, de rászorulunk arra, hogy minden egyes fo­rintot próbáljunk megfogni. A Eddig főként a személyi kölcsönöket ^ emlegettük, de másféle hitelek kamat­terhei is megnövekedtek. — Igen, hasonló kamatnövekedést hatá­roztak el a fogyasztási, áruvásárlási és a vállalkozási hiteleknél is. Ezek, vagyis a la­kossági hitelkamatok mértéke egyébként még mindig alatta marad a vállalati hite­lek kamatainak. • Bár ez utóbbi kevéssé vigasztal, nem tehetek mást, tudomásul veszem. Csak azt nem tudom, hogy akkor most saj­náljam-e az OTP-t? Hiszen, ha minden így van, ahogyan hallottam, akkor önök tönkremennek... — A jelenlegi körülmények között, ami­kor az OTP gazdálkodásának az eredménye az államkasszáé, és ugyancsak az állam fi­nanszírozza működésünket, ettől nem kell tartani. A bankszerűség elve természetesen azt diktálja, hogy az aktív és passzív mű­veleteket úgy bonyolítsuk, minél jobb le­gyen az eredményünk. Ha teljesen önálló pénzintézet lennénk, akkor a mostani felté­telek mellett, amely a megye hitelállomá­nya a betétek kétszerese, talán a fölszámo­lásra lennének ítélve. A takarékpénztárnak az általa összegyűjtött betétekből kell a hi­teleket finanszírozni, tehát ha nincsen be­tét, akkor nincsen hitel sem. Tudjuk, hogy van pénz a lakosságnál, ezért azt szeret­nénk elérni, hogy a pénzintézeteknél he­lyezze el. A Laikus ésszel én mindezt úgy fordítom w le, hogy a mostani változások jól jön­nek az államháztartásnak, jól a gazda­gabbaknak (akiknek van mit tárolni a takarékban) és rosszul a szegényebbek­nek ... — Mégis azt mondom, ez egy teljesen tisztességes játék. Ha komolyan vesszük a pénzügyi politikát, amelynek célja a gazda­sági kibontakozás, akkor ez egy természe­tes lépés. A Beszéltünk arról, hogy azért nincsen ^ egyenlőség — a felemelt hitelkamatok ellenére sem — a betétek és a hitelek között, mert a hitelek elsöprő többsége kedvezményes kamatozású, lakásépítés­A 47 éves igazgatóhelyettes, Adám László Ungváron született, Paszabon gyerekeskedett, aztán Nyíregyházán, a Kossuth Gimnáziumban érettségizett. Középiskola után rövid időre belekós­tolt a riporterkedésbe, majd jelenlegi munkahelyén, az Országos Takarék- pénztárnál helyezkedett el. Az azóta el­telt közel három évtizedben szinte va­lamennyi területen dolgozott és a gya­kornok II. besorolástól jutott el — sok lépcsőfokon át — mai beosztásáig. Természetesen a gimnáziumi érettsé­gi kevésnek bizonyult volna a szakmai előrelépéshez. Kiegészítő érettségit tett a közgazdasági technikumban, később pedig — szintén munka mellett — dip­lomát szerzett a Pénzügyi és Számvi­teli Főiskolán. Ádám László korán nősült, ennek kö­szönhetően már családot alapított a na­gyobbik lánya, a kicsi pedig ősztől a gimnázium negyedik osztályát végzi. Felesége is hűséges első munkahelyé­hez, az Állami Biztosítóhoz, most is ott dolgozik. re, -vásárlásra szolgál. Csakhogy éppen az OTP-től vesznek nagyon sokan la­kást és ezeket sok mindennek lehet ne­vezni, de olcsónak semmiképpen sem. — Be tudom bizonyítani, hogy a lakás- építkezésen a takarékpénztárnak nincsen tisztességtelen haszna. Gyakorlatilag csak a költségeink térülnek meg, ebből nálunk nem képződik nyereség. Tételesen számolnak el a kivitelezőink és mi ez alapján alakítjuk ki az árakat. Mindez konkrétan azt jelenti, hogy három százalékon belül van az OTP „haszna”, a takarékpénztárnak nincsen ár­felhajtó szerepe. Sőt, arra törekszünk, hogy minél reálisabb árakat alakítsunk ki. Csak egy példa: Nyíregyházán az Erdősor laká­sainak építésére versenytárgyalásszerűen pályáztattuk a kivitelezőket, és a kedvezőbb ajánlat döntött, hogy ki kapta a megbízást. A Valamit nem értek, és — talán nem ^ tartozik ugyan szorosan a témánkhoz, de csak megkérdezem. Hogyan lehet az, hogy Nyugaton a bankok, pénzintéze­tek meg tudnak élni a lakossági szol­gáltatásokból. Az OTP pedig, a lakos­ság bankja, csak támogatással? — Tisztázzuk, mi a lakosság és az állam bankja vagyunk. A pénzügyi kormányzat ál­tal meghatározott feltételek között, az ál­lam és a lakosság pénzével gazdálkodunk. Ilyenkor más a kockázatvállalás, mintha a saját pénzünket használnánk, a saját hasz­nunkra. (Ügy lehet ez, mint a magánélet­ben, hogy az ember a más dolgáért, ha ná­la van, nagyobb felelősséget érez.) A taka­rékpénztár nem engedheti meg magának ugyanazt, mint egy nyugati bank, hogy sa­ját elhatározásából változtassa például a ka­matfeltételeket. g Korábban közölte már lapunk, de biz­tosan nem felesleges, ha megismétel­jük: konkrétan milyen változások kö­vetkeztek be a lakossági betétek és hi­telek kamataiban? — Június elsejétől a könyves, a kamato­zó és a csekkszámlabetétek kamata, ha egy évre kötik le, akkor 13,5, ha kettőre 14, ha pedig három évre, akkor 15 százalék. A ta­karéklevélé egytől hat évig tartó lekötésnél 14-től 16,5 százalékig terjed. A lakástakaré­kossági, az úgynevezett új otthon és a lakás célú ifjúsági betét öt éven belül 14, azon túl 18 százalék. (Ha nem lakásra gyűjtik áz ifjúsági takarékbetétet, akkor ezek a szá­mok a következők: 12 és 15,5 százalék.) Emelkedett az átutalási betétszámlán sze­replő összegek kamatozása is, hét százalék­ra. A nyugdíj-előtakarékossági betét kama­ta életbiztosítással 16,5, anélkül pedig 17 százalék. 16,5 százalékra nőtt a gyámható­sági betétek és a közérdekű célra juttatott adományok éves kamata. A Nézzük akkor most a másik oldalt, a hiteleket. — Nem változott a lakásépítési és -vásár­lási hitelek 3 százalékos kamata. A július 18-tól hatályos intézkedés alapján 15 száza­lék lett a bankkölcsönök kamata és csök­kent a lejárati idejük is. A lakásépítéshez -vásárláshoz felvett bankkölcsönt legfeljebb tíz évre, a többit maximum öt évre adhat-' juk. Legfeljebb három évre vehető igénybe az áruvásárlási kölcsön, a kamat pedig 16 százalékra nőtt és felszámítunk 2 százalék folyósítási jutalékot is. Többféle szolgálta­tás (például gépkocsijavítás vagy bútorja­vítás) finanszírozására adható a szolgálta­tási hitel, ha állami vállalatot, szövetkeze­tét bíznak meg a munkák elvégzésével; itt is 16 százalék kamatot számolunk fel. (Ér­demes megjegyezni, hogy ehhez a kölcsöh- höz húsz harminc százalék saját erővel kell rendelkezni.) A személyi hitel kamata egy évnél rövidebb lejáratnál évi 17 százalék, ha egy évnél hosszabb, akkor pedig 19 szá­zalék, plusz a két százalék folyósítási ju­talék. A mezőgazdasági termelési hitelek kamata egységesen 15 százalék és a jutalék is csak egy százalék, hiszen a háztáji gaz­daságok termelésére nagy szükség van. Szin­tén egységes, de 17 százalék a kamata a vállalkozói kölcsönnek. A Van egy érdekes kedvezménye az OTP- ^ nek, igazság szerint először el sem akar­tam hinni, hogy valóban létezik ez a lehetőség. Arra gondolok, hogy ha a lejárat előtt visszafizetik a hosszú le­járatú, kedvezményes kamatozású ’ köl­csönt, akkor a hátralévő tartozás nagy részét elengedik. Most pedig még ked­vezőbb lett ez a lehetőség. Ha pénzügyi szakember lennék, biztosan érteném az okát, így viszont megkérdem: megéri ez a takarékpénztárnak?­— Természetesen igen. Mégpedig azért, mert az így hamarabb visszakapott összeg újabb hitelforrás lehetőségét teremti meg. Egy pénzintézetnek pedig érdeke az újabb hitelek kihelyezése. Régi lehetőség ez. Ere­detileg az volt a szabály, hogy ahány évvel korábban fizeti vissza valaki a tartozását, annyi százalékot engedünk el a maradékból. Később egységesen negyven, mostantól pe­dig már 45 százalék az, amit elengedünk. Ez a kedvezmény azonban csakis a hosszú le­járatú, kedvezményes kamatozású hitelek korábbi visszafizetésére vonatkozik, a bank­kölcsönökre nem. A Amiről most esett szó, az kedvezmény. ^ Egy másik, nemrégen bejelentett in­tézkedés azonban egyáltalán nem az. Az úgynevezett kúszó kamatokra gondolok. — A kúszó kamat csak a bankkölcsönre vonatkozik és csak azokra, amelyek kérel­mét július 18. után adták le. Ezeknél már szerepel a szerződésben egy záradék, hogy a kamat mértéke csak 1988-ban ennyi, 1989- től pedig — a hitelpolitikai irányelveknek megfelelően — a kamat és a törlesztőrészlet évente változhat, vagyis a szerződés szerinti kamatfeltételek módosulhatnak. A Milyen változások várhatók — az ed- ^ dig felsorolt intézkedések hatására — a kölcsönigénylésekben ? — Azt várjuk, hogy talán meggondoltab- ban, mérsékeltebb ütemben' igényelnek ügy­feleink rövid lejáratú hiteleket — ez már érzékelhető is. Dinamikusan nőtt viszont a hosszú lejáratú, a lakás vásárlására, építé­sére, illetve a közműépítésre igényelt köl­csönök száma ebben az évben, s ez most sem csökken. Fogalmazhatok úgy, hogy most kide- “ rül, melyik kölcsönfajta igazán fontos, melyik nem? — Igen, jobban meggondolják az emberek a rövid lejáratú hitelek kérését, mert túlsá­gosan rövid idő alatt kell visszafizetni, s ez nagy teher. Egy építési hitelnél viszont má­sok a szempontok, erre vagy szükség van, vagy nincs. Aki belefog egy építkezésbe, az bizonyos fokig kényszerpályára kerül, mert ha elkezdte, be kell fejeznie, akkor is, ha elfogyott a pénze. g Nem állíthatom, hogy megnyugtattak w szavai, de legalább tisztábban látjuk a kedvezőtlen intézkedések hátterét is, ezért köszönöm, hogy a rendelkezésünk­re állt, s válaszolt kérdéseinkre. Papp Dénes ... annak nyugodt az élete és jó a köz­érzete, aki nem babonás. Aki reggelre kelve nem vesz álmoskönyvet a kezé­be, hogy álomlátását megfejtse. Az én babonám az, hogy nem vagyok babo­nás. Hiába ver a sors egy konok em­berrel, aki kitartóan írja levelét, én még konokabb vagyok. Nálam a levél­lánc megszakad. Nem vagyok hajlandó 24-szer lemásolni a sablonszöveget, mi­szerint aki a kapott levelet huszonnégy ismerősének megküldte, gazdag lett. Egymilliót kapott (nyert). Dollárban! A fenyegetés sincs rám hatással. Hiszi a piszi, ha nem írok, akkor rövidesen be­teg leszek, balesetet szenvedek, ször­nyet halok. Tavaly sem lettem beteg, tíz évvel ezelőtt sem. Más történt. Vettem a fáradságot és kiszámoltam, ha én huszonnégyszer lemásolom a na­iv és unalmas szöveget, arra rámegy egy fél napom. Ha felbélyegzem és pos­tára adom a leveleket, a költségem mi­nimum száz forint. Ha minden címzett balek is megírja a leveleit (a 24 leve­let), akkor az további 12 óra elfecsérelt idő és 2400 forint kidobott pénz. Csak a posta jár jól. Növekszik a levélfor­galma, ámbár ennek a postánál nemigen örülnek, hiszen amúgy is sok a levele­zés, a küldeményeket olykor nem győ­zik feldolgozni és kézbesíteni. Természetesen a babona nem csak a levélláncban nyilvánul meg, gyakoribb annak az előfordulása, hogy az embe­rek élő szóval ijesztgetik egymást. Nem mondanám, ha nem estem volna ha­sonlónak én is áldozatul. Egyik isme­rősöm legutóbb azzal fogadott, hogy ró­lam álmodott. Álmában csak homályo­san látott, de megismert, én voltam az, aki fekete fellegekkel úszva beborítottam az eget. örültem a szerencsének, de az álomlátót nem zökkentette ki komoly­ságából a gunyoros hangvételem. Mint mondta volt: a fekete felleg betegség és én sápadt vagyok, nehezen lélegzem és a szemem sem áll jól. Aggodalmát azzal fejezte ki, hogy rákérdezett a szívem­re, a májamra, a vesémre, valósággal leltárt készített szerveimről. Amikor aztán azt mondtam, hogy fáj a man­dulám és a vakbelem, valósággal kivi- rult. Örömmel konstatálta, hogy képes­sége emberfeletti, a bajomat megálmod­ta, és megálmodott ő már különb dol­gokat is. Akkor lett harag közöttem és az is­merősöm között, amikor befejeztem a félbeszakított mondatot, hogy az fáj, hogy a vakbelem és a mandulám már régen kivették. (Nem szeretem, ha idő előtt elvesztem egyik-másik testrésze­met.) E kijelentés után az álomfejtő jóssá vált, kijelentve, hogy elöbb-utóbb megver az isten. Okos ember létemre, hogy lehetek ennyire buta, hogy viccet csinálok a halálosan komoly dolgokból. Ilyen az élet. Okos ember butásko- dik, a buta ember okoskodik. Ez nap­jaink kortünete. Főként, ami a jóslást illeti. A jóslásokban sem hiszek. Ne­kem ne mondja senki se, hogy mi lesz. Mi volt és mi van? — ez a lényeg. Bölcs volt az a tanító, aki a számtan­órán megfeddte tanulóját, amikor az a pontos időt úgy határozta meg: három­negyed egy lesz öt perc múlva. Sze­rinte olyan, hogy lesz: nincs. A helyes az, hogy fél egy múlt tíz perccel, vagy 12 óra negyven perc, de, hogy három­negyed egy lesz, lesz-e egyáltalán há­romnegyed egy, azt senki sem tudja, öt perc alatt sok minden történhet és az a biztos, amit már megéltünk, vagy amit éppen élünk. Tehát ne jósoljunk, mert a jóslás, a jövendőmondás tudo­mánytalan és alaptalan. Nem akarok én most politizálni és azt sem szeretném, ha valaki félreérte­ne. De igaz telkemre mondom, kétel­kedtem, amikor az áremelések mértékét 15 százalékban meghatározták. Sőt, leg­utóbb, amikor az arra illetékes kijelen­tette, hogy szerinte az árnövekedés 17 százalék lesz, vagy a körül, akkor is csóváltam a fejem. Napokkal előbb mondták, hogy felmegy a cigaretta ára, aztán a benzin ára, és én azt sem hit­tem. Se cigarettából, se benzinből nem spájzoltam. Ellenben mérges lettem ar­ra a buta okoskodóra, aki kijelentette: ő ezt megálmodta, ő ezt előre meg­mondta. Mit álmodott meg? Látott ta­lán egy törött lő­csű szekérkereket, egy sánta lovat, avagy egy üres ál­lamkasszát? Akár­mit lát álmában az ember, abból nem lehet semmire kö­vetkeztetni. Az álomfejtés min­dig babona, vi­szont a valóság né­ha annyira ke­mény és húsbavá­gó, amiről még álmodni sem sze­retünk. Seres Ernő KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom