Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. augusztus 27. O Az új tanév küszöbén A Rakamazon nemrég épített új iskola aulája (E.) Az újságolvasó ember a nyáron folyamatosan tájékozódhatott arról, hogy hogyan készülnek az iskolák az új tanév indítására, tanulóik fogadására. A lapok írtak új iskolák átadásáról, a meglévő felújításáról, korszerűsítéséről, a tantermek, udvarok csinosításáról, a tankönyv- és taneszközellátás várható alakulásáról, a pedagógushiány növekedéséről. A ' dolgok természetéből adódóan, lényegesen kevesebb szó esett arról, hogy szeptembertől a második évébe lépő új oktatási törvény szellemének megfelelően — és a társadalmi, gazdasági életben végbemenő változások ösztönzésére — várhatóan az oktatásban is felgyorsulnak azok a folyamatok, amelyek az elmúlt tanévben már ugyan megfogalmazódtak, de mérhető hatást az iskolai életre alig gyakoroltak. Remélhetőleg ezek nemcsak az oktatás-nevelés céljait gazdagítják, hanem behatolnak az oktatás mély rétegeibe is, érintve annak tartalmát és módszereit. S ezáltal is megfelelően ösztönözve az iskolai önállóság erősödését, a vele szorosan összefüggő demokratizmus fejlődését. Végsősoron az oktatás megújulása szempontjából oly fontos tartalmi és szervezeti autonómiák folyamatos gazdagodását. A pedagógiai szakirodalom ez utóbbi fogalmat, az autonómiát az iskolafejlesztés kulcskérdésének tekinti. Fejlesztésének helyzete, tendenciáinak alakulása ezért is sokat vitatott. Sokak szemében létezése inkább vágy, mint valóság. Fejlődését erős külső és belső korlátok fékezik. Ennek ellenére jelenlétét tagadni nem lehet. Igaz, hogy hatása elsősorban az iskola hatalmi helyzetében és viszonyaiban érzékelhető, de a szakma belső világát még kevésbé járta át. Pedig a társadalom számára ez az utóbbi a fontosabb, mert döntően ettől függ munkája eredményessége, a tanítás-tanulás, oktatás és nevelés hatékonysága. Bár mindnyájan ebben vagyunk érdekeltek, mégis időközönként pontosan erről feledkezünk meg legkönnyebben. Ennek megítélését soroljuk második vagy sokadik helyre, torzítva ezzel az iskola történelmileg kialakult és a pedagógustársadalom legjava által mindig is igényelt, ösztönző értékrendjét. Ügy tűnik, hogy ennek a nagyon is belénk ivódott iskolaképnek az átalakulása napjainkban, ha a kívántnál lassabban is, de megindult. A hatékonyság és a teljesítményelv itteni megjelenése is érték- és normarendvál- tozást ígér. Melyben az egész iskolarendszeren belül felértékelődik a pedagógus szerepe, fokozatosan visszaáll — nem egyéb iskolai, vagy iskolán kívüli tevékenységek kárára — a tanítási óra rangja. Ennek a pozitív előjelű folyamatnak — a külső társadalmi ösztönzés mellett — legszámottevőbb hajtóereje a törvény által elindított folyamatokban kereshető. Ha úgy tetszik, mondhatjuk úgy is, hogy a felülről, az iskola számára kívülről indított reformlépések lendítik ma tovább az iskolai reform ügyét. A gondok sokasága mellett látni kell azokat a biztató jelenségeket, melyek máris érzékelhetően jelen vannak és okos támogatással reális húzóerővé nőhetnek. Gondolok itt elsősorban a szakmai szabadsággal mind bátrabban élni merő, úgynevezett tantervfejlesztő kezdeményezések növekvő számára, a kísérleteket, helyi fejlesztéseket és adaptációkat vállalókra, az iskola szociális viszonyait messzemenően figyelembe vevő saját követelmény- és normarendgt kidolgozókra és kipróbálókra. Az ő vállalkozásuk nyomán kezd oldódni iskoláink nyomasztó unifor- mizáltsága, a különbségeket tompítani akaró jó szándékú, . de a teljesítménycsökkentő nivellálási kényszer. Mindezek azonban csak okos támogatással rögzíthetők és fejleszthetők tovább. Vagyis az iskolát olyan köz- szellemnek kell körülvenni, amelyik képes akt a helyi hatalom integráns részévé emelni. Ahol nem alárendelt intézményként, a költségvetés eltartottjaként, hanem társadalmi újratermelés bárt ^ bredj Káli! Vedd gondjaidba a te méhednek S 1 gyümölcseit, kik immáron emberré cseperedtek ■ J és világosítsd meg elméjüket az én teremtői ki■ j létemről, hogy törvényeim szerint éljenek és B J cselekedjenek. Ég Káli az Indus-partjának lótuszvirágai között kinyitá szemeit, körültekinte, majd megbámuld arcát a folyónak tükrében és megmosá azt. — A Te neveddel szenteltessék meg Uram minden cseppje e folyónak és ahová eljutának ennek parányi részei, áldassék ott minden, mert' a Te nagydicsőséged lakozzék benne. — És akkor visszaüle a lótusznak virágai közé, s felemele egy marék fövényét az Indus-partjának és maga elé szórá. — Áldassék e föld is, melynek termékenységét méhem gyümölcsének mennyei pora adja és nyújtson békességet halandó gyermekeimnek, hogy méltók legyenek az én atyám országára!Aztán vállának magasságáig emelé kezeit, jobbjának mutatóujját, hüvelykéhez érinté az állandóságnak jeléül, hosz- szú pillái alá rejté tekintetét és üle a lótuszoknak virágaihoz hasonlóan, mígnem eljövének hozzá az ő gyermekei, kik régtől várták, mert a földi élet ünnepi pompája, jelezvén eljövetét és hozsannát kiáltának Kálinak és az ö teremtő atyjának. Majd megmossák testüket és sebeiket vizével az Indusnak és csodálkozva látták, hogy megtisztultak és meggyógyultak azok. És a hordák, kik vadon tenyésztek és rettegve menekülték egymás látását, leborulának Káli előtt, mert a'fejkötőjének aranykorongos ragyogása elvakí- tá szemeiket és érezzék, hogy íme itt az ünnep, melyen megérkezett a mindeneknek hatalmát bíró leánya, aki az Indus vizének is megparancsold, hogy hűsítsen és gyógyítson. És Káli hallgatott, keresvén szívében ama nagy boldogságot, melyet édeni magzatának látásakor érzett és nem talála semmit, csak szánalmat. — Atyám! (kongott bensejében a keserűség), — Ha már ily sivár életet adál nékem és magjaimnak, nyugtasd meg az én háborgó szívemet! Vajon én szültem e furcsa népet? Hisz egykoron oly mosolygó almája volt édeni fádnak, hogy boldogság töltötte meg látásától anyai szívemet! — Mondtam néked Káli, hogy az kit kebleden szorongatsz, csak kívülről gyümölcse a fának, belül rothadó, bűnnek, féregnek lészen egy koron ágya. És most már ne keseregd sorsukat, hanem irányítsd, mert életük sivársága gyámtalanságuk átka, nem az én büntetésem. Meghagynám néked a cselekvés szabad akaratát, hogy tetteidet hited, s hűséged szerint formáld. Tedd hát, mit értelmed sugall, mellyel megáldalak, hogy teremtésemnek cselekvő részese légy! — Atyám, mit tehetek én e nagy mindenségért, melyhez lépest csak porszem vagyok? — Amit tenned kell, Káli! Tereld össze mennyei porban fogamzott magvadnak nyáját és őrizd meg őket, hogy tilosban ne járjanak, mert azok, kik a sátán mezején legelnek, soha nem érik el az én országomat. És most menj, rakd le mérföldköveit a földi világnak, hogy az idő által megméressen minden és, hogy láttassék az elmúlás, mit majdan a megújulás kövei és hirdesd mennyei igéjét a te teremtő ityádnak, mely megóvja utódaidat a tévelygéstől és elvezeti 5két az én országomba! — Ügy legyen atyám minden, ahogy te akarod, de kö- lyörgöm, ne hagyj magamra, mert féltem ezt a kietlen vi- ágot, melynek árnyai mögött a gonosz sejteti magát. Hadd, logy félelmemben hozzád meneküljek, s a Te mindenható zözelségedben bátran viseljem sorsomat, melyet ne- cem szántál! — Káli, ne keress engem, én benned lakozom, mindenütt és mindenben megtalálsz, mert én vagyok a mindenség teremtője, néked és magvaidnak atyja, ki úgy alkotá meg az ő gyermekeit, hogy hasonmásai legyenek Ne féld hát a világot, mely körülvesz, hanem hidd, hogy a te atyád és istened irgalmas hozzád és meghagyta néked az alkotás jogát, mert mint mondám, almafának alma lészen a gyümölcse. — Alkossak? Hisp te mondád atyám, hogy a földi lét az enyészet és az elmúlás birodalma. Ki szedi meg gyümölcsét a fának? Mert az idő, melynek lerakám majdan mérföldköveit, megrostálja az én magvaim. —i--------------------------------------------------------------------------Lakatos Menyhért: Káli hét élete ( részlet — Ez a földi élet rendje, Káli. Alkoss, teremts, hogy magból mag fakadjon, mert minden enyészet magában hordja a megújulást, mint a halál a feltámadást. Káliban elhallgatott atyjának hangja, mintha igazán csak most ébredne az évmilliók álmából, szemei előtt kinyíllék a földi világ, melynek mennyei kerthez hasonló pompáját látó. Körülötte monoton asszonyi kórus suttogó a zsolozsmát, kik hozzá hasonlóan ülének fövényén az Indus-partjának. ★ És a vad hordák, megszelídülve telepedének le Kálinak „ körülötte, békén hagyván gyilokjaikat, melyektől maguk is rettegének. — Nézzétek ragyogását a napnak, mondó Káli —, mily boldogan öleli völgyét az Indusnak, hogy melegével megér- lelje gyümölcsét a fáknak. És nézzétek a fákat, hogyan illeszkednek rendjébe a világnak, mely úgy vagyon megalkotva, hogy minden élet más életnek légyen életadója, mellyel önnön életét tévé örök érvényűvé. Hisz neki az a dolga, hogy ízes gyümölcsével táplálja a te testedet, mely majdan porrá hullva az ő testének lészen tápláléka. Tökéletességét e világnak csak a gonosz becsmérli és csábít titeket is a bűnre, hogy bűnötökért elkárhozzatok, miiít ő; ne adjatok hát helyet a sátánnak sem szívetekben, sem hajlékotokban. Hallgatott a sokaság, nem gondolva sem jóra, sem rosszra, csak fürdeték lelkűket Káli hűs forrásként csobogó szavaiban, melyek az ö atyjának dicsőségét zengték. És elfele- dék gondjait gyarló életüknek, melyek a félelem ostorával korbácsold őket. Állt minden mi egykoron is állt, csak az évek keltek szárnyra és a hír, bezengve völgyét az Indusnak és kikeltve rejtekéből az embert, ki meghallván anyja hivó szavát, mit az oktalan madár, futva, sietve vonult anyja szárnyai alá, oltalomért. És Káli nem fáradék el századokon át, hogy letörülje magvai tudatáról a félelem porát, mely gondozatlan kisded korában belepte évmilliókon át. mely más termelő és nem termelő intézményével azonos jogokat és megbecsülést élvez. Amely tudomásul veszi a törvény biztosította autonómiáját és felelősségét. Azt, hogy önmagát szervezi és irányítja, saját programja szerint éli életét, ellenőrzi, értékeli munkáját. S mindezekhez — az érdekeltek jogán is — a helyiek legszentebb kötelessége erejüktől függően a legjobb feltételeket megteremteni. Az iskola működési feltételeinek a helyi viszonyok között döntően csak az anyagi fenntartási oldala teremthető elő. Az oktatás tartalmi munkája irányításáról központi és regionális (megyei) szinteken kell gondoskodni. E munkamegosztás igazán a kétlépcsős tanácsi irányításra történő áttéréssel, napjainkban van kialakulóban. Ez az igazgatási logika azonban ma még nyilván nem működhet hibátlanul. Zavarai sokakat várakozó álláspontra kényszerítenek. Pedig az iskolában a törvény megjelenését követően a szakmai bizonytalanságok az igazgatás vélt vagy valós zavaraival a végrehajtás szintjén kevésbé hozhatóak össze. Ezért is, mielőtt le kell számolni azzal a tradícióval, hogy különböző hatalmi centrumoktól szakmai szentenciákat kaptak és várnak. Amelyek jó vagy rossz végrehajtása egyaránt védelmet és biztonságot nyújthatott. Az önállóság terhe azonban —ismerve tanügyi dokumentumok és segédletek gyengéit, az iskolák lehetőségét — igen nagy. Sokan ma még hatékony külső segítség nélkül azt nem is tudják vállalni. Ugyanis az intézményeink többsége dem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, tapasztalatokkal, eszközökkel, amelyet pl. a tantervfejlesztéshez, követelményrendszerek és helyi programok kidolgozásához, tervezéséhez és bevezetéséhez szükségesek. Ezeket az iskolák rendelkezésére kell bocsátani. Megyénkben e téren is történt szerény előbb- relépés. A megyei pedagógiai intézet a napokban juttatja el az iskolákhoz azokat a csomagokat, amelyek 16 füzetében többek között a szak- tanácsadók által összeállított szaktárgyi értékelése, mérőlapok, standard értékű mérési eredmények sokasága található. Módszertani füzetekben 1500—2000 tanulóra kiterjedő célvizsgálatok anyagait dolgozták fel, például tanulásmotiváltságról, az értőolvasás helyzetéről, az egészséges életmódra nevelésről, az oktatási törvény végrehajtásának tapasztalatairól. (A Fejlesztő füzetek című kiadvány helyi innovatív közösségek és személyek által kidolgozott programokat és követelményrendszereket — például biológiából, környezetismeretből, nyelvtanból, fizikából stb. — ajánlanak kipróbálásra, bevezetésre az iskoláknak.) E szakmai szolgáltatások — ipint az új típusú irányítás eszközei — azonban csak akkor válhatnak hatékonnyá, ha megfelelő helyi fogadtatásra találnak. Mindezek a vállalkozások többletmunkával járnak. Ezek ellentételezésére az iskoláinkban alig van lehetőség. Ezt is tudva, nem marad más, mint a megbecsülés egyéb formáit is megkeresni és megtalálni. Gondolok itt elsősorban a támogató közszellem erősítésére, a gán- csoskodások éíj kicsinyességek száműzetésére, az alkotó ember és az emberi alkotás tiszteletére. Ez sem kevés. Még ebben is sok a tennivalónk. Kuknyó János igazgató _____\____|________________ Hisz ők még se fényét, se árnyékát nem ismerek a világnak, csak nyűtték, hol foggal érték, mert tudatuk homály fedé. Az idő nem csiszold, csupán formát adá nékik, mássá alakító, mint a földön járó életek megszámlálhatatlan porhüvelyét, „mikkel egyazon bölcsőben ringa, de más dajka ölén. És Káli, kinek atyja megparancsold, hogy vegye gondjaiba magvait, maga köré gyűjté az emberek sokaságát és betölté velük az Indusnak völgyét. A viharnak elmúlásával sárga iszap borítá el az Indusnak völgyét, maga alá temetve a viruló ligetek minden szemnyi gyümölcsét, mitől ember, vagy csak egy madár is elüthetné éhét. Az emberek sírva, jajongva borúidnak le Kálinak zsámolya előtt és ki panaszkodva, ki szemrehányóan síró el kétségbeesését, amiért Káli megdorgáld őket. — Tegnap még vállaltokra emelétek Sánát, a gonosz színűt és az én atyámnak büntetését dicsőségnek kiáltozátok fejére. Most miért nem örvendeztek és miért nem mondogatjátok Sánának, hogy dicsőség néked, mert a mi atyánk és teremtőnk teérted tévé? Elmondta-e nektek Sáná, hogy hét leányzóját apjának bűneiért kiutasítám atyámnak házából és a leányzók inkább változónak jámbor állattá, mintsem, hogy apjuk hajlékába lépjenek, mert fizetségül mindenkoron leányzóit dobta oda parázna szolgáinak? És ti, kik egy marék gyümölcsért megfeledkezétek az én atyám iránti háláról, csak tápláltátok Sáná bűnös vágyait. Ezért hát ne emeljetek panaszt az én atyám büntetése ellen és ne vonjátok- kétségbe az ő egyedüli igazságos bíráskodását, mert az, aki tévedhetetlen és ki birtokába lészen minden titoknak. Mielőtt még bűnösségetek kétségbe vonnátok, nézzetek csak a magatok leikébe, vajon ott van-é az én atyám, kitől áldásokat reméltek? És ti mit cselekedtek, ha a kígyó megmarni készül titeket? Fogát veszítek-e, melyben a méreg lakozik, vagy a fejét? Menjetek hát, béküljetek meg magatokkal, hogy az én atyám is megbéküljön véletek, mert amíg háborog a ti szivetek, elhomályosul telketeknek tükre, miben az én teremtőm megláthatná magát. ★ Sok megújulása telék el a holdnak, mikorra a frissen sarjadó ligetek termésre fordulának és az ínségeknek kínzó gyötrelmei elmúlának. Égy napon Káli magához hívatta a Khelderát, ki megviselődék az időnek terhes súlyai alatt, megfehéredék hajának egykoron ében szála, de hátának gerince egyenes vala, csak Kálinak zsámolya előtt hajlék meg alázatosan, mint ki kisebb a semminél is. — tIme, mondd Kheldera, itt vagyok a te színed előtt, mitől öröm ragyogja be életemnek utolsó részeit és boldog lészen majdan az én ivadékom is, mert nevéről szólítád magadhoz Khelderát. És légyen az akár dorgálásoknak napja, az én szívemnektörömét nem csorbítá. — Fordítsd felém a te tekintetedet, mondd Káli, mert nincs a te telkednek gonosz titka, melyet rejtegetned kellene. Tiszta szívű és az én atyámnak hűséges szolgája vagy. Megmutattad a te emberségedet az ínségek idején is, mivelhogy önzetlenül szereted a te testvéreidet, az embereket. Ezért az én atyám a sokak közül téged választa ki, hogy népednek és testvéreidnek példázata légy. És megállítja tefeletted az időt, hogy ne kelljen elsietned munkádat, melyekre általam bízást ad néked. Fogadd a te ágadnak nemzetségébe az atyámnak büntetéseit elviselő Sáná nemzetséget, kik megbűnhődék a maguk bűnét. Tanítsd meg a te mesterségedre őket, hogy ínségeknek idején ne hulljanak el, mint aszott fántefé gyümölcsei, melyek még magjukat sem szórták. Légyen a te gondod és sokadíziglen a te ivadékodnak gondja megsokasodott nemzetségednek békéje. KM
