Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-24 / 202. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. augusztus 24. A^SvlföfiROSNAMÉNYBAN Kérdez a városlakó Válaszol: Tarkanyi Attila, a KIOSZ titkára Családok megmentői Kiút a válságos helyzetből Az újszülöttnek kelengyét, az alkoholelvonóba utazó betegnek vonatjegyet, az ínséges anyagi körülmények közt tengődő családnak segélyt adnak. Dióhéjban ennyi, a va­lóságban azonban jóval szerteágazóbb tevékenységet foly­tat a múlt év november 1-től működő családsegítő köz­pont. Csak most, jó fél év eltel­tével jöttek rá, mennyien szorulnak az állam, a társa­dalom forintjaira. Tegyük hozzá: zömmel olyan embe­rek, akik önhibájukon kívül kerültek kilátástalannak tűnő helyzetbe. Egy rászoruló se maradjon ki! — Készítettünk egy össze­sítést, hogy mi is pontosan tudjuk, hol tartunk szociál­politikai feladataink végre­hajtásánál — hallottuk Illés Emese családgondozótól, aki az államigazgatási főiskola elvégzése után került ebbe a beosztásba. — A családsegí­tő szolgálatot eddig már 585- en vették- igénybe, közülük személyesen 403-an kopog­tattak irodánk ajtaján. Talán első hallásra soknak tűnik, mindenesetre tény, hogy 226 családot vettünk gondozásba, közülük 84 cigány. Az ese­tek túlnyomó többségében azért fordulnak hozzánk az emberek, mert anyagi hely­zetük jelentősen romlott, a megélhetésüket, a minden­napi kenyerüket komoly ve­szély fenyegeti. Ezek az egyszerűbb ügyek. Hiszen pár száz forintos se­gélyt kiutalni még mindig könnyebb, mint családok életvitelén, megrögzött rossz szokásán változtatni. Már­pedig ez lenne a családsegí­tő szolgálat igazi feladata. Egységes családgondozói szolgálat megteremtésén fá­radoznak, hogy a bajba ju­tott embereket mielőbb fel- dferítsék, s lehetőleg senki ne maradjon ki a társadalom ilyen irányú gondoskodásá­ból. a felmondás1 réme, miként törlesztik akkor az OTP-t, az iskolából kikerülő gyermek továbbtanulása bizonytalan, az elhelyezkedés már pro­tekcióval is lehetetlen — megannyi konfliktus, ame­lyet az emberek nem tudnak megemészteni. Ehhez járul a növekvő alkoholizmus, a fe­nyegetettség érzetét kelti a közbiztonság romlása, még mindig magas az önpusztítók aránya. Soroljam még? Amíg ilyen megoldatlan élethelyze­tekben kell megoldást talál­ni az embereknek, szükség van a pedagógus, pszicholó­gus, a jogász, a védőnő, a családgondozó segítségére. Nem lehet korhoz, nem­hez, foglalkozáshoz, telepü­léshez kötni, hol ki a rászo­ruló. Az emberek nem egy­formán dolgozzák fel az éle­tükben jelentkező negatív hatásokat, éppen ezért más­fajta segítséget igényelnek a társadalmat megtestesítő csa­ládsegítő szolgálattól. Van, aki egy pénzsegélyt gondjai megoldásának lát.-De az is gyakori manapság, hogy ru­hát, tanszert, kelengyét vesz­nek a rászorulóknak, ugyan­is a pénz sokszor nem jut el ahhoz, akinek adják. A gyermekek ellátását viszont így látják megoldhatónak a családgondozók. Üjabb közleményeket helyez el a hirdetőtáblán Illés Emese. Január 1-jétől az alkohol­utógondozás is hozzájuk tar­tozik. A napokban például 152 levelet postáztak az el­vonókezelésről hazatért volt alkoholistáknak. Hívták őket — családtagjaikkal együtt — klubfoglalkozásra. Szakmai tanácsot adnak a körzetben működő családsegítőknek, például Aranyosapátiban, Nyírmadán fordultak hozzá­juk segítségért. Széles körű kapcsolat kiépítésére töre­kednek a hasonló tevékeny­séget is folytató intézmé­nyekkel, szervezetekkel. Szak-' mai programjuk végrehajtá­sában a Vöröskereszt, a szakszervezet, a Hazafias Népfront, a tanács, a KISZ aktivistáira is számítanak. Ingyenes hirdetés Bár nem kifejezetten a munkakörükhöz tartozik, a családsegítők a napokban egy hirdetőtáblát helyeztek el az épület előtt. (A Medicor ad­ta az ‘üveget, a MÉH a va­sat, szintén ingyen.) A leg­különfélébb dolgokat lehet kínálni a közszemlére tett hirdetőtáblán: babakocsit, al­bérletet, ruhaneműt, szolgál­tatást. Aki valamit szeretne a nyilvánosság tudomására hozni, a táblán ingyenesen elhelyezheti hirdetését. Csatorna, Járda Lakossági Csapadékelvezető csator­nát készítettek az Árpád ut­cában. A 350 méteres szakaszt 1 millió forintos költséggel, körülbelül három héttel ez­előtt adták át rendeltetésé­nek. A Petőfi utcában szin­tén csapadékelvezető csator­nát ástak. Az ott lakók régi sérelmét orvosolta ezzel a költségvetési üzem. A körül­belül 200 méter hosszúságú csatorna ára 130 ezer forint és egy héttel ezelőtt vette birtokba az utca népe. Járdát építenek a vásár felé vezető úton még ebben az évben. Bár a régi, meg­süllyedt járda a helyén ma­rad, a lakosság — a tanács­tól kapott anyagból — a helyszínen betonozza az újat. A társadalmi munkában itör- ténő járdakészítés 150 ezer forintba kerül, ez lényegében az anyagköltséget tartalmaz­za. Túrái Barnabás vásáros- naményi pedagógus: Miért nem közölnek egy címlis­tát a kisiparosokról, hogy ha valamilyen munkához szakembert kell hívnunk, tájékozódhatnánk, hovájor- duljunk? — Széles körű megbeszé­lést folytattunk a kisiparo­sokkal. Csak néhányan adták volna nevüket, címüket az öt­lethez, páran nem tartották szükségesnek az effajta rek­lámozást, míg a döntő több­ségük teljesen elzárkózott az elől, hogy a nevüket köz­szemlére tegyük a városban. Azt hozták fel mentségül, hogy a megrendelők úgyis megtalálják őket... Szabó Barnabás, TÜZÉP- vezetö, Vásárosnamény: Miért nincs kocsimosás az autójavító bázison? — Gaál Lőrinc autóápoló kisiparosnak átadtunk egy területet ezen a bázison. A mester engedélyt is kapott a műhely építésére. Ez a beru­házás még nem készült el, de amint tető alá hozza a léte­sítményt, Vásárosnamény ban is megoldódik az autómosás. Kleibert Gusztáv, Nyír- mada: Miért tejcsarnok és nem pedig szolgáltató egy­ség nyílt a nyírmadai szol­gáltatóházban? — Közel két évig üresen állt a négy munkahelyes szol­gáltatóházban az egyik rész­leg. Fagylaltozó, fodrászat és vegyesbolt üzemel a három­ban, és ezek közül csak a fodrász számít a klasszikus szolgáltatások közé. így nem láttuk akadályát, hogy annak adjunk engedélyt, aki igényt jelentett be erre a KIOSZ- nál. Még mindig jobb a nagy­községnek, hogy nem áll üre­sen, hanem a tejcsarnok ka­pott benne helyet. A tejbe­gyűjtés falun legalább olyan fontos, mint egy szolgáltatás. Egyébként nem mondunk le a szolgáltatások bővítéséről, Tarpán a minap találkoztunk a helyi mesteremberekkel, Nyírmadán is sorra kerül ez a randevú. Arra vagyunk kí­váncsiak, milyen javaslataik vannak a szolgáltatások ja­vítására, bővítésére, mit igé­nyelnének. Tesszük ezt a köz­véleménykutatást azért, ment a Kisiparosok Országos Szö­vetsége — mint sok más szervezet — megújulási tö­rekvéseihez az egész ország­ban összegyűjtik a legilleté­kesebbek, a mesterek véle­ményét, javaslatait. Piperemosást kérnek, bérágynemüt nem Visszaesett a forgalom a Patyolat vásárosnaményi sza­lonjában is az idén. A janu­ár 1-jén bevezetett nagyará­nyú ’ áremelések miatt külö­nösen a bérágynemű-kölcsön- zés veszített a népszerűsé­géből. Eddig hetvenen, most csak ötvenen kémek garnitú­rát. Azt tapasztalják a sza­Mezősi Bertalan Tiszaszalkáról jött a tiszta ruháért. Ionban, hogy á piperemosás változatlanul megkönnyíti a háziasszonyok második mű­szakját, erről már nem mon­danak le. A takarékosságot jelzi, hogy az eddig három napra beadott, tisztításra vá­ró felsőruházatot most in­kább két hétre kérik, így ol­csóbban kijön. A nyár nagy forgalmat je­lent a naményi szalonnak, mert a Tisza-parti kemping­ből a vállalati üdülőkben használt ágyneműt, törölkö­zőt a Patyolattal mosatják. Amit nem tudnak helyben kitisztítani, azt Nyíregyházá­ra küldik. Például szőnyeg­tisztítás, harisnyaszem-fel- szedés, ruhafestés a megye- székhelyen lévő központi üzemben történik. Átmeneti gonddal küzd a naményi szalon : betegség mi­att a megyeszékhelyre viszik a közületi mosást, eddig ezt helyben végezték el. Pínz helyeit kelengye — Konfliktusok feszítik szét életünk^ megszokott ke­reteit — magyarázza Bakura Zoltánná családgondozó, aki 14 esztendőn át védőnőként szolgálta az egészségügyet. — Gyakori tapasztalat, hogy az emberek egy része nem tud megbirkózni a munkahelyi, a családi gondokkal. Fenyeget Az oldalt összeállította: TÖTH KORNÉLIA Seprükötö, kőműves, ács Könyvelés segítséggel Elszörnyedtek a kisiparo­sok, amikor ez év elején nyil­vánvaló lett, milyen szerte­ágazó és bonyolult könyve­lést kell vezetniük, ha nem akarják megszegni a szabá­lyokat. Még a fiatalabbak is húzódoztak, hát még azok, akik egy életen át kosarat fontak, seprűt kötöttek, szé­nát, szalmát, tüzelőt fuva­roztak! A Kisiparosok Or­szágos Szövetségének vásá­rosnaményi városi szerveze­te itt is meghirdette a tanfo­lyamot, amelyen a naplófő­könyv vezetésének fortélyai­val akarták megismertetni a tagokat. Ennek ellenére többen a KIOSZ-ra bízták a könyve­lésük elvégzését. Jól járnak, akik így döntöttek, mert a gépi könyvelés alapára 500 forint, ehhez jön tételen­ként 15 forintos ár. Általá­ban havonta 7—800 forintba kerül ez a nyilvántartás, vi­szont nem fenyeget a veszély, hogy az ismeretek hiányos volta miatt szabálytalansá­got követ el a- mester. Sokan — a régi kapcsolatok alap­ján — gazdasági munkakö­zösséggel végeztetik a köny­velésüket. A gmk-k viszont borsos áron számítják a szolgáltatásukat. Évek óta stabil félezer kö­rüli az iparosok száma a vá­rosban és a körzetben. Ta­valy 434 tagot tartottak szá­mon, az idén ez 469-re emel­kedett. A növekedést egyér­telműen azzal magyarázza a KIOSZ, hogy a faforgácslap­gyárból eljönni kényszerülő emberek egy része iparenge­délyt kért és kapott. Volt, aki asztalos szakmáját akar­ta iparosként is folytatni, de olyan is akadt, aki homlok- egyenest mást, például fu­varozást vállalt. A közel félezer iparos 67 szakmát gyakorol. Ezek szín­vonalára jellemző, hogy hat- vanat csak vizsgázott mester folytathat. Az úgynevezett szabadiparban — tehát en­gedélyhez nem kötött szak­mákban — a hozzáértés, a kézügyesség, a hagyományok dominálnak. Nem kérnek papírt a seprűkötőtől, a sze­kérfuvarozótól, a kézi hímző­től, a kézimunka-előnyomó­tói, a kötő-hurkolótói. Köz­tük jó páran apáik, nagy­apáik mesterségét folytatják. Ilyen például Tákoson a Mi- lák család. Seprűkötő az apa és a fia is ezt választotta. Szintén a hagyományok foly­tatója Gergelyiugornyán Sza­bó Béla ács és a fia. Vásá- rosnaményban Vladár Sán­dor kőművesnek mindkét fia az apja mesterségére adta a fejét. E két utóbbi szakma természetesen vizsgához kö­tött. A szakmák megoszlása nem egyenletes az egyes fog­lalkozási ágak köeött. A leg­többen (51 fő) a kőműves szakmát gyakoroljak, 42-en szobafestők, 30-an villanysze­relők, 19-en ácsok tartoznak a KIOSZ városi szervezeté­hez. Sajnos, ilyen-olyan okok miatt még mindig sokan vé­geznek kontármunkát, tehát engedély nélkül űzik a szak­mát. Ivó- és szennyvízvezetéket építenek a SZAVICSAV dol­gozói a ZÖLDÉRT-hez. Alig egy hete láttak munkához és várhatóan szeptember 10-ére fejezik be a vezetéképítést, amelynek költsége 2,8 millió forint. A képen: már a ben­zinkútnál járnak az árokásók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom