Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
1988. augusztus 24. Kelet-Magyarország 3 Gondolatok a szocializmusról (6.) Mi lesz az eszményekkel? Az embernek néha régebbi korok gondolkodói is segítenek a helyzetelemzésben. Fichte szavait kölcsön véve mára mintha túljutottunk volna azon a fázison, amikor az „észösztön tekintéllyé változik át”, a pozitív tanok és életrendszerek korán, amely rendszerek nem tudtak meggyőzni, mindazonáltal kényszeríteni akartak és vakhitet, feltétlen engedelmességet követeltek. De túl kellene jutnunk azon a „felszabadulás” korán is, amelyben az uralkodó tekintély alóli felszabadulás minden igazsággal szembeni abszolút közömbösségnek és vezérfonal nélküli tökéletes kötetlenségnek hódol az egyént életstratégiákban. A bizonytalanság a hitelvű, vallásos jellegű magatartás- formáknak kedvez. Hangulatok által befolyásolt, ro- konszenv alapú döntéseknek. Amikor a visszaszorított vélemények igazságtartalmuktól töretlenül felértékelődnek, és a hivatalos megnyilatkozások cSak hivatalosságuk okán hamisaknak tartatnak. Az, hogy gondolkodnunk kell, értelemszerűen azt is jelenti: politizálunk. Nem érezhetjük magunkat állampolgárnak, amíg a dolgok fejünk fölött intéződnek, hátunk mögött történhetnek, amíg annyit mutatnak meg a dolgainkból, amennyi valakik szerint ránk tartozik. Ez az állapot feltételez egy, a pártszervezetek és tagok közreműködése nélkül kialakított, számukra eleve adott politikát. Márpedig a párt elméletileg üres absztrakció, ha szervezeteitől és tagjaitól elvonatkoztatjuk. Egy ilyen absztrakció alapján működő párt szükségképpen az elkülönült apparátus politikacsinálását jelenti, amely önmagát a tévedhetetlenség képességével ruházza fel, kisajátítva magának mind a problémákat, mind az érdemeket. így a tagság arra van kárhoztatva, hogy legfeljebb asszisztáljon a történésekhez, s hogy rá, mint az egyes politikai elhatározások tömegbázisára hivatkozhassanak. Modern társadalmat építeni nem lehet központilag szabályozott gondolkodással, tervutasítással, parancsnokolással. Csak olyan eszközökkel, amelyek lényege, a szocialista jogállamiság programjának célkitűzésében mára körvonalazódni látszik. Mindezt nem a polgári rendszerekhez való kényszeres hason- lítgatás kedvéért, hanem mert tudjuk, hogy az emberi szabadságjogok és a termelési mutatók között, a demokrácia és az újratermelés hatékonysága között egyenes összefüggés van. Hogy a rendszer hatékony működésének értelme és egyedül elfogadható célja a szocializmusban az egyes ember mozgásterének növelése, szabadságának tényleges biztosítása lehet. Ezért az egyes ember (mindannyiunk) számára minden elvont ideáltételezésnél felemelőbb és felelősségteljesebb,’ egyúttal nehezebb cselekvési program a politizálás terheinek vállalása, jogaiért való küzdelem. Küzdelem bizony, mert bár a közszereplés hirdetett jogunk, de rosszul tűrt erényünk. Az emberek hitvesztése felfokozta bennük a hitigényt. Sokszor tapasztalom, hogy kiútra kérdezve a feltétlen bizonyosság vigaszát óhajtják(anák). Ennek átérzése sokszor meggyötör. Nem azért, mert nem tudnék, inkább, mert belső meggyőződésem szerint nem tartanám helyesnek, hogy vigasztalást hirdessek. Ma- dách-csal értek egyet: „Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben. Nemes, de terhes önlábunkra állni." A valóság ellenében nem lehet vigasz annak — közeli, vagy inkább távoli jövőbe átképzelt, áttolt — égi mása. De — és úgy gondolom ez a vigaszkeresés belső ösztönzője — ■ az emberek nem illúzióik elvesztét „siratják”. Keserűségük, általuk talán pontosan nem is tudott, de igazi oka, hogy a közelinek ígért harmonikus jövő elillanása együtt járt valóságos közösségük felbomlásával, az egyívá- súak, egyérdekűek, egycé- lúak természetes szövetségeinek szétesésével, az ösz- szetartó erkölcsi normák vészes megingásával. Ez közelebbről érint mindannyiunkat, mint a közeire ígért jövő, amitől azért lelkünk mélyén eddig is távol tudtuk magunkat. A támaszt és biztonságot nyújtó szövetségek helyre- állítása, magatartást szabályozó normák kiépülése, megszilárdítása demokratikus politikai viszonyokat előfeltételez. Ahol az érdek színt vallhat, ahol szövetségest választhatok, belsőleg kötelező elvekre épülő társaságot, ahol megnyilvání- tott elveiből tudhatom ki a barátom, ki az ellenfelem, anélkül, hogy kötelező lenne létét elvitatnom — mint múltunkban néha — vagy arra éreznék késztetést, hogy bélyegekkel jelöljem meg — csupán azért, mert hozzám képest más. Egyszóval, hogy ne deformáljon emberségemben politikai választásom. Ellenkezőleg. Hogy erkölcsi karakterem politikai és magán megnyilatkozásaimban harmonizáljon. Két kérdéssel, amit beszélgetőpartnereim fel szoktak itenni egy ehhez hasonló eszmefuttatás végén — jnég adós maradtam. Az egyik: mi lesz a szocializmus eszményeivel, ha ilyen illúziótlanul szemléljük a világot? Semmi — szoktam mondani. A szocializmus egyetlen eszményéről sem kell lemondani. Sem az egyenlőség, sem az igazságosság nem vesztették el érvényüket. Éppenhogy akkor indultak sorvadásnak, amikor únos-úntalan velük takaróztunk. Amikor a valóságról állítottuk, hogy eszményi. Azaz, amikor a lehetetlent állítottuk. A másik kérdés: miben van akkor a szocializmus sajátszerűsége — régi szó- használatunkban „fölénye” — a kapitalizmushoz képest. Erre sem lehet másként válaszolnunk, annyi megcsalatás, öncsalás után: abban, ami viszonyaiban gyakorlatilag létezik. És attól még nem üt ki javára az összehasonlítás, ha magát szocializmusnak nevezi, ami elvben magasrendűségét garantálja. Csak abban mutathatja meg különbségét, amiben ténylegesen különbözik. Nincs ennél semmi marxistább alap- tézis. (VÉGE) Kiss Gábor A mezőgazdaságról, a megyéről — Csáki Csaba rektorral Élelmiszer-gazdaságunk nem függetlenítheti magát a világpiaci változásoktól. Helye, szerepe a népgazdaságban ugyancsak sok vitával jár. Mindez meghatározza a megye lehetőségeit. Ennek alapján beszélgettünk Csáki Csaba akadémiai levelező taggal, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorával, aki a napokban megyénkben járt, előadást tartott, együttműködési megállapodást írt alá az egyetem nevében a megye vezetőivel. — Tíz-húsz évvel ezelőtt azzal áltattuk *■ magunkat, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar termékei ugyanolyan stratégiai cikkek, mint a fegyver, s az éhező világ jó pénzzel megfizeti azt, aki szállít. Manapság viszont értékesítési gondjaink vannak, több terméknél az alacsony ár miatt panaszkodnak. Hol van az igazság? — Egy adott szintig illúzió volt azt hinni, hogy az élelmiszeripari termélvények- nek mindig zöld útja van. Azonban a másik véglettől is óvakodni kell, mert az agrártermékek szerte a világon jó exportcikknek bizonyulnak. Az országnak is szüksége van arra, hogy exportáljon. Az a szomorú, hogy néha már olyan áron is, ami nem fedezi a termelési ráfordításokat. A mezőgazdaság nem mentőöv — önt mezőgazdasági szak- tekintélynek tartják, aki a gazdasági kérdéseket kutatja. Nem fél attól, hogy éppen az ágazaton belül haragudnak meg mások, ha előadásában azt fejti ki, hogy nem az élelmiszer-gazdaság fejlesztése a legfontosabb az ország jövője szempontjából? — Az objektivitás alapvető feltétel mindannyiunk számára. Márpedig, ha valaki felelősen az ország jövőjét nézi, a nemzetközi összehasonlításokkal él, akkor rájön, hogy a jövő záloga az ipar fejlesztése. A mezőgazdaság segíthet a kibontakozásban, de nem lehet mentőöv, nem pótolhatja az ipari lemaradást. Mi több, éppen az ipar fejletlensége visszahat a mezőgazdasági termelésre, elég ehhez említenem a hajdan világszintű élelmiszeripari gépgyártásunk elsorvadását. — Egyike volt azoknak, akik a magyar élelmiszer- termelési modellt kidolgozták. Mennyire egyezik meg az elmélet a gyakorlattal? Modell az élelmiszer-termelésre Csáki Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora. — Ennek a modellnek többfajta szerepe volt és lehet. Először említem a metodikai elemet, hogy egy nemzetközi összehasonlítással bonyolult, számítógépes mező- gazdasági modellt írtunk le. Itt a lényeg, hogy egyáltalán bebizonyítottuk, a mezőgazdaságra lehet matematikai modellt készíteni, ami alapot szolgáltatott a világ mező- gazdaságához való igazodáshoz. Ez több konkrét elemzésben hasznos segítséget nyújtott. Az már a gyakorlathoz tartozik, hogy az egyetemen egy kisebb agrár- politikai bázis működik, amelyik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia támogatását élvezi. A fő cél az alkalmazkodás irányainak kijelölése. Így látszik, hogy liberalizálni kell a kereskedelmet, mérhetjük, milyen hatással van ránk és a világra a más országokban — köztük a fejlődőknél — végbemenő mezőgazdasági fejlődés. Ugyancsak elemezni tudjuk a KGST-beli kapcsolatokat. A számítógépes modellezés ugyan nem csodaszer, de általa objektívebbé tehetők a döntések. Bürokrácia, megosztottság — Milyen tapasztalatokat szerzett a megyében? — Nagyon jó benyomásokat szereztem, bár csak egy rövid üzemlátogatást tudtunk beiktatni a Szamos menti Állami Tangazdaságban. Azonban olyan termelőberendezéseket mutattak meg — mint a közelmúltban elkészült aszeptikus feldologzó- sor — a vezetőknek olyan törekvései vannak, amelyek egy sor dologban megerősítettek. így szükséges az exportáló vállalatoknál a további liberalizálódás a külkereskedelemben ahhoz, hogy a termelési ráfordításoknál, a fejlesztéseknél hozzájussanak a szükséges importeszközökhöz. Ugyanígy lényeges a külkereskedelmi mechanizmus továbbfejlesztése. Konkrét információkat kaptam a vállalatokat terhelő bürokráciáról is, amin szintén változtatni kell, mint ahogy nem jó az ágazati érdekképviseletben tapasztalható megosztottság sem. — A közgazdasági egyetem és a megye között megkötött együttműködési megállapodás több pontja elősegíti a szabolcs-szatmári fejlődést. Milyen elgondolások alapján kerültek kapcsolatba a megye vezetőivel? — Két dolog is hatott a döntésünkre. Az egyik, hogy ez az ország egyik legnagyobb megyéje, ahol a mezőgazdaság sok problémával küszködik. Kötelességünknek éreztük — két másik megye után —, hogy egy ilyen területtel erősítsük kapcsolatunkat. Ehhez hozzájárult a személyes ismeretség is, már az egyetemi évek alatt jó kapcsolatom alakult ki Gyuricsku Kálmánnal, a pártbizottság gazdaságpolitikai titkárával, ezt az ismeretséget elevenítettük fel. Kölcsönös előnyök — A megállapodás akkor jó, ha kölcsönös előnyökön alapszik. Az egyetem vállalja a megye gazdasági terveinek véleményezését, a megye az oktatás gyakorlati részéhez kíván kapcsolódni. — Ezzel mi is gazdagodunk, mert a gyakorlattal való kapcsolat erősítése szándékunk. Azt is várjuk, hogy az itteni vállalatok, szövetkezetek megbízásokat adnak a számítógépes apparátusunknak, különféle gazdasági kérdések megoldására. Tervezzük külföldi vendégek lehozását, kisebb szemináriumok, konzultációk tartását a megyében. S annak is örülünk, ha az egyetemen szabolcs-szatmári napot tartanak, hogy a hallgatók jobban megismerjék, a területet, esetleg majdan idejöjjenek dolgozni. L. B. A komputertomográf harmadik generációs tagjával gyarapodott a Debreceni Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikája. A berendezéssel az emberi test bármely részéről szeletenként készíthető felvétel. (MTI-fotó) S jokfajta gondtól, bajtól indíttatott ember keresi fel panaszával la- -* púnkat. A sajtót napjainkban is egyfajta „nimbusz” veszi körül. Félelem a nyilvánosságtól, százezer példányban leírt gondolat nagyon nagy erő. A fiatalemberről, aki személyesen keresett, az első- benyomásom nagyon megnyerő. Jólöltözött, választékos beszédű, de kissé modoros. Udvarias köszönés és bemutatkozás után meglepő ajánlattal áll elő: „Uram, ön milliomos lehet, ha elfogadja az ajánlatom, megírhatja az életem történetét”. Értetlenül nézhettem, mert rögtön magyarázkodni kezdett. Mennyi mindenen ment már ő keresztül, pedig alig haladta túl a harmincadik életévét. Most szabadult a börtönből, melyben már többszöri alkalommal majdnem tíz évet töltött. Családapa. tizenöt gyerekről kell gondoskodni, ebből igaz, csak négy vér szerint az övé. Élettársa nem dolgozik — hogy is dolgozna ennyi gyerek melletti — csak családi pótlékból élnek. Egyre jobban belemelegedve mesél. Színesen, képszerűen, látszik rajta a .,börtönintelligencia”. S hogy miért keresett fel? Nincsenek személyi papírjai, ami kevés pénzt kapott a szabaduláskor, elköltötte. ' Mutatja az elbocsátó papírt és egy csomó orvosi leletet. Ekkor jut eszébe, hogy tulajdonképpen beteg is. Többször vizsgálták az idegrendszerét. „Kértem, állapítsák meg, hogy- bolond vagyok, vagy sem” — mondja mosolyogva. — „Nem vagyok az, itt van róla az igazolás.” Beszélgetésünk közben az első alkalom, hogy elkomolyodik. Élettársát nagyon szereti, mindig sok pénzt kap tőAjánlat le. Most azért nem mert hazamenni, mert azt mondta, öngyilkos lesz, ha mégegyszer börtönbe kerül. Már három napja nem evett, lépcsőházakban alszik. Mit tegyen? Csak egy hajszál választja el, hogy újra bűncselekményt kövessen el. Egyedül csak én menthetem meg, ha segítek neki. Elsősorban a személyi iratainak a beszerzésében, személyi igazolvány, munkakönyv, hogy tudjon munkát vállalni. Küldöm a kijelölt pártfogójához, de semmiképpen nem akar hozzá menni. A beszélgetésünk végén ígérem a közbenjárásunkat, s mivel tudom, hogy már egy másik fórumot is felkeresett, megbeszélem velük is az ügyet. Megkapja az ideiglenes iratokat, sőt kétezer forint támogatást is, hogy elindulhasson a „javulás” útján. Visszajön, megköszöni a támogatást és erősen fo- gadkozik. Három nap után újra keres. Lehangolt, szemei karikásak, látszik rajta, hogy nem az ágyban töltötte az éjszakát. „Mi történt”? — teszem fel a kérdést. Ö újra mesél: Vonattal akart hazautazni és bement a restibe egy fröcs- csöt meginni. A hangosbeszélő bemondta a vonatát, hogy azonnal indul. Kirohant, ottfelejtette a kistáskát, melyben benne volt minden papírja, pénze, menetjegye. Mire észbekapott és visszatért, már hűlt helye volt mindennek. Szóval ellopták. M ost már csak, mégis hazamenne, adjak már neki egy ötvenest előlegbe. Ígéri, egy hét múlva meghozza a füzetbe írt életrajzával együtt. Esküdözik, hogy nem igaz amit mondanak róla. Elgondolkodtam, mit csináljak ezzel az emberrel, talán a története is megér egy ötvenest. Adtam neki. ö boldogan rázta meg a kezem, „bízzon bennem” — mondta búcsúzóul. S rohant az első kocsma felé. Én azóta is hiába várom az ötven forintért kapott milliókat. (dankó)
