Kelet-Magyarország, 1988. augusztus (45. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-03 / 184. szám
1988. augusztus 3. Kelet-Magyarország 3 Feloldani gátlásokat I gaz szívemből ör- vendek, hogy Szent István kapcsán mind több szó esik magyarságunkról, a hazáról, múltunkról, jelenünkkel való kapcsolatáról, nemzeti identitásunkról. Kell mindez, jó, még akkor is, ha kicsit késlekedve eszméltünk. Örömöm mégse teljes, mert azt látom, hogy mindaz ami elhangzik és történik, viszonylag szűk rétegeket érint. Kell, hogy beszéljen erről a történész, a politikus, a tanár. Jó ha van erről kerekasztal, tévéműsor, helyes, ha megjelennek könyvek, kiadványok, folyóirat-számok a témával kapcsolatosan. De vajon kikhez jut mindez el? Áthatja-e a magyar közösség egészét? Lelkesít-e mai fiatalt, helyre tesz-e valamit azokban a nemzedékekben, akik kimaradtak,- évtizedeken át, a helyes történelmi hatásokból? Félek, hogy nem. Láthatóan minden nagyon egzakt, tudományos, mélyen- szántó. De hiányzik az, ami az átlagos vagy annál Is kisebb műveltséggel rendelkezőt megfogná! Hiányzik, nmi a kamaszt, a fiatalt lelkesítené. Ügy tűnik, hogy a népszerűség fogalma ma is kétesnek minősíttetik, és oktalan gátlások fékezik azt, hogy mindaz, ami a témával kapcsolatos, eljusson, »ha úgy tetszik, mindenkihez. Szeretném elmondani: nem csupán Szent Istvánról van szó. Most, amikor a haza fellendülése létkérdésünk, általában minden fontos, ami e földhöz köt, ami hűségünket erősítheti, ami magyarságunk jogos büszkeségét élesztgeti. Szükség van erre, hiszen kiderült, csak racionálisan nem közelíthetünk gondjaink megoldásához. Kell ehhez a hit, a hon szere- tete, a lelkesedés, a jövő iránti elkötelezettség. Mindez pedig aligha mozdul bennünk, ha nem tudunk elég mélyen gyökeret ereszteni nemzeti múltunkban. Minden eszköz jó. A képregény éppúgy, mint a nyári tábor, az újság ifjúsági oldala, a mozi, a hetilap vagy a gyermekújság. De jó lesz a tanévben a jó irodalmi műsor, az okos játék, a nemzeti jelképeket okító úttörőfoglalkozás. De bekacsolódhat ebbe a városi televízió, az üzemek újságja, jó célt szolgálhatnak a vetélkedők, a gyűlések, de még a szórakoztató programok is. Idesorolnám, hogy fontos középületeinken ott lenghetne a magyar zászló, népszerű történelmi fejtörők, rejtvények is készülhetnének. N em kampányra gondolok. Olyan folyamatos, átgondolt, színvonalas, de közérdeklődésre számot tartó programra, mely mélyen hat, tettekre sarkall. Mert értelme mindennek csak akkor lesz, ha kilépünk a szavak világából, s ami elhangzik, az közhaszonná is válik. Bürget Lajos A lányok hibátlanul dolgoznak Mennyi jár a szemekért? A Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat központi laboratóriumában a Simái úton dől el végérvényesen, melyik termelőszövetkezet mennyi pénzt kap minőségtől függően a beszállított szemekért. Nyolc minősítést végző asszony dolgozik itt szobányi helyiségben, általában ezekben a napokban nyújtott műszakban. Béres József né a laboratórium vezetője igazi háziasz- szony módjára kezdi mesélni a búza minőségi átvételének folyamatát: Minta, minden fordulAkil — Átvevő telepünk minden termelőszövetkezet, minden egyes kocsijáról fordulónként mintát vesz. A mintákat este termelőszövetkezetenként külön-külön összekeverik, és a telep dolgozói elvégzik „fizikai” minősítésüket. Ide tartozik a hektoliter súly — ami az idén elég magas, de nem minden esetben párosul beltartalmi értékkel —, továbbá a víztartalom és a búza tisztasága is. — A mintákból mi is kapunk, hogy elkészítsük a beltartalmi vizsgálatokat, ami a sikértartalmat és a sütőipari jellemzőket foglalja magába. Érdekesség, hogy tavaly három, az idén már öí kategóriában vizsgáljuk a sikértartalmat, és a sütőipari érték is két részre oszlik a megfelelő minősítésen belül. Erre a szigorúságra azért van szükség, hogy a beszállított búzák között jobban differenciáljunk, és ösztönözzük a termelőszövetkezeteket, hogy ne csak a mennyiségre, de a minőségre is jobban figyeljenek. — Nekem az a véleményem — és ezt nem fontos írnia —, hogy az utóbbi időben bizonyos minőségi visz- szaesés tapasztalható. Huszonöt éve vagyok itt, tizenöt éve vezetem a laboratóriumot, van tehát összehasonlítási alapom. Ahogy beléptünk a mérőhelyiségbe először Czomba Lajosnét pillantottuk meg, aki tésztává gyúrt lisztből keményítőszemcséket mosott ki folyó víz alatt. Ennek a munkafázisnak a segítségével különítik el a gabonafélék magvaiban található fehérjéket, így állapítják meg gondos mérések után a sikértartalmat. Miközben szorgosan járt a keze, a következőket árulta el: — Mikrobiológus vagyok, itt csak vendégként dolgozom. Ilyenkor dömping idején házon belül átcsoportosítást végzünk, hogy minél rövidebb idő alatt elkészüljünk a minősítéssel. Jó érzés, hogy miattunk még nem késett egy szállítmány sem. Előfordul, szombaton és vasárnap is dolgoznunk kell. Valamennyien családosak vagyunk így érthető, hogy nem örülnek otthon túlságosan ennek a pluszmunkának. Nálunk odahaza megszokhatták már, hiszen húsz éve dolgozom itt. Varga Lajosné az új búza sütőipari értékét méri. (cs) A laboratóriumban tényleg „laboratóriumiak” a körülmények, mindenütt rend és patyolat tisztaság. Egy „házzal” arrébb Varga Lajosné laboráns fogad. Ö a búza sütőipari értékeit vizsgálja műszere előtt. Bizony, a műszerhez tartozó rajzolóberendezés kíméletlenül jelzi, ha nem megfelelő a minőség. ö így vall munkájáról : — Igyekszem a sütőipari érték meghatározását minél pontosabban elvégezni. Amennyiben az első mérésünk eredménye a határértékhez közelít, vagy azt éppen meghaladja, ismét megcsinálom. Mindannyian tudjuk jól, hogy apró tévedéseinket a szövetkezetek tagsága bánhatja. Szabolcsban a központi laboratóriumon kívül még négy helyen — Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban és Fehérgyarmaton — végeznek a napokban hasonló vizsgálatokat. Egy-egy szállítmány átfutási ideje maxi- rhum tizenkét nap lehet. A sütőipari vállalat is megvizsgálja a gabonaforgalmitól átvett liszteket, de különösebb kifogás részükről nem szokott lenni. De vajon a szövetkezetek elégedettek-e a labor munkájával? Erre a vezetőnő így válaszolt: — Jobb szeretnénk a félreértések elkerülése végett, ha a szállítók egy-egy megbízottja itt lenne köztünk. Láthatná, miként végezzük munkánkat. — Egyébként, ha valaki nem ért egyet a véleményünkkel akkor elővesszük a kontroll anyagot és akár előtte is újra elvégezzük a minősítést. A számlákat a napokban kapják kézhez a szövetkezetek, és így augusztus közepére várható, hogy megteszik észrevételüket. Az utóbbi években azonban nem nagyon fordult elő reklamáció. Minősítés kenyérrel Szinte végszóra futott be a már idősebb korosztályhoz tartozó Bán György, a TE- SZÖV képviselője. Ö szokott eljárni, ha vita van a minőségi vizsgálat körül. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta: — Eddig a szövetkezetek elégedetten távoztak. A „lányok” hibátlanul végzik munkájukat, bár mindenki így csinálná. A laboratórium munkáját pár hónapon belül mi magunk is ellenőrizhetjük a kenyér minőségén, hiszen az minősítésüktől függően kapja a sütőipari vállalat az egyenletes minőségű lisztet egész évben. Végül is a gyomrunk végzi el az igazi vizsgálatokat, de a labor munkáját látva bízhatunk benne, hogy nem lesz probléma. Száraz Attila Hannibál a kapuk: előtt Idő van... HALLJA AZ ÁLLAMPOLGÁR — mert a megafon telekürtöli vele a várost —, hogy cirkusz van Nyíregyházán a szokott helyen. Nemcsak ő, hanem gyermeke is, tehát irány a nagy sátor. A gyermekeknek tágra- nyílik a szeme, leesik az álla, atyja fanyalog, látott már olyanabbat is. Mégse múlik el számára tanulság nélkül, mert még a vasárnap délutáni lazításra való időben sem képes levetkőzni magáról a szakmát. Kiváló glosszatémára talál, már fogalmazza is magában. Rövid, de csattanós lesz — gondolja, valahogy így: „A fiatalember a hangosító berendezés keverőpultjánál egyik kezével jó érzékkel halkítja az ütemes zenét, a másikkal pedig erősíti a dobpergést. Annak ütemében ahogy a feszültség a trapézon erősödik. Így lehet helyettesíteni egy komplett zenekart. Ügyes gyerek. Az előbb még konferált, nincs tehát szükség konferansziéra sem. Meg se rezzen a keze, pedig — most veszem észre: a műsor elején flitteres ruhában, égő buzogányokkal zsonglőrködött. íme a cirkuszökonómia.” Ennyi lett volna a pozitív kicsengésűnek szánt karcolat, de a műsor kétórás, tehát van idő továbbgondolni. Példa értékű ez a kínkeserves takarékoskodás? Ezt kellene követni a jegyzet hasonlati rendszerében remélem érzékelhető másik rétegnek, a vállalatoknak? Nézzük csak— A személyzet létszámát tovább áramvo- nalasítani maga lenne a legfőbb attrakció. A főnök hol egykereküzik, hol illuzionista. A bohóc negyedóra múlva — kifestetlenül — egyensúlyozóművész. ÖK MAGUK CIPELIK a díszleteket is, tehát ezen is spórolnak. A szünetben tombolát rendeznek szegényes nyereményekkel. Nem folytatom tovább, mert ennyi elég. A kis vállalkozást a belső és külső kényszer úgy lefogyasztotta, amilyen fogyókúrát egy állami cég nem élne túl. Pedig — ha „jó” szokásunkhoz híven vissza nem táncolunk — rövidesen hasonló könyörtelenséggel rázzák fel az új szelek eltespedt állami cégeinket is. Azért nem szimpatikus nekem a cirkusz hasonlata, mert félek: a vállalatok is hajlandók lesznek inkább saját árnyékukká fogyni, csak át ne kelljen alakulniuk. Példa rá a mából a vendéglátóipar, — ez aztán a varázslat — a vendéglők már bérletben vannak, de a bürokrata vízfej __ központjuk még létezik. Mondván olyan adminisztratív feladatokat látnak el, amit a bérlő nem lenne képes. Jaj istenem, mi lesz, ha ezek szükségtelenségére fény derül? A túlzott világosság árt a bűvészeknek ... Mégiscsak rossz a cirkusszal példálózni — állok fel az előadás végén. Erre szükség van — már a rómaiak is belátták. Cirkusz és kenyér. Ez utóbbi azonban csak ott terem, ahol annak előállításával foglalkoznak. Túlságosan primitív evidencia? Akkor hozzáteszem: és nem mással. AZ ELŐADÁS UTÁN viszont elhatároztam: nem fogok reklámot csinálni írásaimban a túlzott „ésszerűsítéseknek”. Mondjuk: valami gyenge termék önköltségét takarékossággal javítani, és olcsóbbá tenni . .. Nem. Váltani kell és átállni, nagyon sok cégnek és mielőbb. Ez a mai idők szava, csak még sokan nem értik, mást magyaráznak bele. Mint az egyszeri kisdiák a latin lecke mondatába. Hannibal ante portás — hangzott az idézet, vagyis Hannibál a kapuk előtt van. Az örök város polgárai nem akarták elhinni, mint ahogy ma sem hiszik el sokan, hogy„idő van”. Ja, igen: nebulónk a következőt vetette fordításként papírra: Hannibál azelőtt portás volt. Mint a cirkuszban az igazgató. Esik Sándor R osszul kezdődött a nap. Postabontáskor csupa panaszos és fenyegetöd- ző levél. Felszólítások. Kötbér — ijesztgetések. Hogy ellenkező esetben peres útra terelik ... És felbontják a szerződést, ha továbbra is ilyen vontatottan kapják az árut . . . És ha ez mégegyszer előfordul, a Kamara elé viszik az ügyet... Az igazgató elkeseredetten emelte fel a telefonkagylót. — Marika, küldje be hozzám azonnal a főmérnök kartársat! — Sajnálom, nem tehetem. Házon kívül tartózkodik. — Házon kívül?! Most, amikor ég a ház?! Hol a pokolban csúszkál? — Nem csúszkál, tanulmányi szabadságot vett ki mára. Holnap lesz ugyanis a fellépése a televízióban. Az egyik vetélkedő műsorban versenyez. Felkészülten akar kamerák elé állni. Elsimultak a redők az igazgató homlokán. — így már egészen más. Jó reklámot jelent a vállalatnak, ha jól szerepel, mert ott mindig megkérdezik a munKÁRPIT AZ „EDITRE”. A mátészalkai Szatmár Bútorgyár kárpitos üzemében „öltöztetik” fel a közkedvelt Edit hálógarnitúrát, (cs) Első a mu... kahelyet... Akkor kapcsolja, Marika, Kempelendit. — Ez most aligha jön össze — mondta a titkárnő —, a főkönyvelő kartárs pillanatnyilag a Játék és muzsika tíz percben versenyez, nyugdíjasnak álcázva. A Táncsics könyvesboltban. Érdemes bekapcsolni a Kossuthot, az egész üzem öt hallgatja. — És hogy megy neki? — érdeklődött izgatottan a főnök. — Is-is. Bachnál beletalált, de Monteverdi ma valahogy nem fekszik neki... Hopp! A harmadik helyes válasz is megvan! Még a jegyzékszámot is tudta! Azt a Koffert vagy mit. Majd elsírta magát örömében az igazgató. — Istenem, tudta a jegyzékszámot is! Az egész bőripar megpukkad az irigységtől, hogy nekünk milyen muzikális főkönyvelőnk van! Mondja, Marika, Janek Ferit elő tudná keríteni? — A szállítási osztály vezetőjét? Bocsánat, de ma délelőtt nem volna helyes háborgatni őt. Lent van hajnal óta az üzemi étkezde konyhájában. Túrós gombócot csinál. Benevezett az amatőr szakácsok játékos idegenforgalmi vetélkedőjére. A túrós gonbóc feltalálásának két- századik évfordulójára hirdette meg a szakszervezet, az utazási iroda és a túrócszent- mártoni tanács. Technológusok, művezetők és időelemzők segítenek neki, hogy tíz percen belül készítsen el harminc gombócot, mert az világrekord lenne. Szabadtü- zön. Vasárnap lesz a döntő. A Vérmezőn. — Ez igen! Ezt nevezem! összefog az egész kollektíva! Mindnyájan egyért! Én is kimegyek vasárnap. Ott a helyem. A Vérmezőn. Kösz, Marika, hogy figyelmeztetett. Súlyos hiba lett volna a formá- bahozás csúcsidejében megzavarni a felkészülését. Helyére tette a hallgatót Elégedetten dőlt hátra a székben. Igen, ha adódnak is kisebb zűrök, kellemetlenségek, de azért ez nem eg\ akármilyen üzem! Van itt tehetség! Kulturális érdeklődés Versenyszellem! Vállalkozókedv! Bajtársi összefogás! Felcsörög a telefon. — Az igazgató karfás kisfia, Pétiké van a városi-vonalban — közölte Marika. Á z igazgató benyomta a piros gombot, vékony gyermekhang jelentkezett: — Apu, Csabi van itt a szomszédból, kapott egy kiskutyát, Bendegúz a neve, aranyos, lemehetnék velük sétálni? — Jó — mondta az igazgató, mert emelkedett hangulatban volt, de rögtön észbe is kapott. — Illetve várjunk csak! A leckével hogyan állsz délutánra? A külön angolból? — Még nincs egészen kész, de... — Semmi de! Hányszor mondjam, hogy első a munka, csak aztán jöhet a játék! Nézze meg az ember! (k)
