Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-22 / 174. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. július 22. 73umt&uns OQQOOQ Kitartottak, orgazdák, kártyások Fazekaskiállitás. A debreceni Déri Múzeumban — amely a Néprajzi Múzeum után a legjelentősebb hazai néprajzi anyaggal rendelkezik — a névadó Déri György ezredes gyűjteményéből kerámiakiállítás nyílt. Az egész Kárpát­medence fazekashagyományát bemutató csaknem 1000 ke- rámia elsősorban a felvidéki, erdélyi és dunántúli fazekas központokból kerül ki. (MTI fotó) Tóborszomio A nyár derekán táborszemlét tartva az a tapasztalat, hogy a központi szervezésű művészeti, illetve ismeretterjesztő szaktábo­rokban sikeresen rendezték meg a programokat, többszáz fiatal és felnőtt számára nyújtottak él­ményt a közösségi művelődés e speciális formái. Énekkarok tag­jai, bábosok, néptáncosok, ama­tőr festők, népművészek gyűl­tek egybe közös munkára, szóra­kozásra, voltak táborok, ahol híradástechnikai vagy nyelvi is­mereteket lehetett szerezni. Jelenleg a népművészek van­nak nagy munkában, szorgos- kodnak a harangodi tó mellett, ahol több turnusban váltják egy­mást a fiatalok és a felnőttek, a megyeszékhelyen pedig egy be­rendezett kovácsműhelyben most először találkoztak azok a vas­művesek, akik a kovácsmester­séget művészi szinten gyakorol­ják. Ez a tábor szombatig tart. Július végétől a vakáció hát­ralévő részében még újabb tá­borok nyitják meg kapuikat, a művészeti ágazatból a bábosok­nak és a néptáncosoknak lesz még alkalmuk ismereteik bőví­tésére, tapasztalatcserére. Nagy érdeklődéssel várják a népműve­lők is, a gyerekek is az életmó­dos és életvezetési táborokat, az egyiket Tiborszálláson tartják meg, a másik résztvevői a Fóti Gyermekvárosba utaznak. Sok élményre számíthatnak a Pro natura természetvédelmi csoport tagjai, akik öriszentpéteren tá­boroznak. Éremmüvészeti és kisplasz­tikái kiállítás látható a nyír­egyházi Pál Gyula teremben (Lenin tér), a sóstói nemzet­közi művésztelepen készült alkotásokból. Képünkön a bolgár vendégművész Mic- heva Ilieva Rositza kisplasz­tikája. A nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház programjából: Rendezvény: a Jurta Színház a Magyar Passiót július 22-én este 8-kor mutatja be a szabadtéri színpadon. Klubok, körök, tanfolyamok: az amatőrfilmesek pénteken öt­kor, a gombászok hétfőn hattól tartanak klubfoglalkozást, az aerobik tanfolyam hétfőn és csü­törtökön este hétkor kezdődik. Tanácsadás: a pszichológust hétfőn és szerdán öttől hétig le­het felkeresni. Zene: a nosztalgiadiszkó pén­teken és szombaton héttől tizen­egyig tart. az ifjúsági diszkó vasárnap hattól tízig. A kerületi házak gyermek­programjai : az úttöröházban orosz nyelvű játszókor működik hétköznapokon, július 23-án dél­előtt 9-kor sakkversenyre, 26-án 10-től délig bábkészítésre várják az elfoglaltságot kereső gyere­keket. A III. kerületben, a Hon­véd utcán 22-én délután 5-kor videodiszkót rendeznek, 25-én délután négykor pedig Asterix kalandjait nézhetik meg a gye­rekek. Passió a XV. századból Ismeretlen ismerősök, a kassai „venerabilis szerzetesrend és ne­mes nemzetes tanuló ifjak” munkája az 1465-ből származó Magyar Passió, mely a klasszi­kus bibliai történetet írja le ar­ról, hogyan váltja meg az Isten fia az emberiséget. A világ meg­váltásra szorul, mert annyi a földön az erkölcstelenség, ten­gernyi a bűn és győz a gonosz. Örökérvényű igazságot hirdet a .« mii. Magyar mivoltát azzal magyarázzák, hogy a történetből „kihallja*’ Sájfájdalmát á tör-j lehelem során oly sokszor íike- resztrefes^zített”. magyar nép. Ezt a színdarabot játssza Nyír­egyházán a szabadtéri színpadon a Jurta Színház julius 22-én, pénteken este nyolc órakor — rossz idő esetén az előadást va­sárnap tartják meg. A rendező Romhányi László, Jézus szerepé­ben Benedek Gyulát ismerhetjük meg, Máriát Petényi Ilona ala­kítja, Pilátus pedig Keres Emil Kossuth-díjas, Kiváló művész. A nagy létszámú darabban több öfyan fiatal művész is fellép, aki a korábbi években a nyír­egyházi színház tagja volt. Yórszínházi programok Vl’j/CídÖÍ i 'i»P /' 4-'. ’•q't A műit heti bemutató és az azt követő előadások után még két­szer tűzik műsorra A falu rosz- szát a Kisvárdai Várszínházban. Ezt játsszák a várszínpadbn jú­lius 24-én és 25-én este fél ki­lenctől a nyári kisvárdai szín- társulat tagjai, akik között a vá­ros díszvendégének számít Sza­bó Gyula érdemes művész, az egyik főszereplő. Rossz idő ese­tén az előadásokat 26-án és 27- én tartják meg. A nyári játékok­hoz kapcsolódva a Rétközi Mú­zeumban az állandó kiállítások mellett időszakos tárlatokat is rendeznek. Egyebek között nép­rajzi, helytörténeti gyűjtemény látható a múzeumban a Rétköz történetéből. NépmÖvelőportré: Hajdú Zsolt matematika —műszaki ismertek sza­kon végzett, számítástecni- kából is vizsgát tett, a nyíregyházi Váci Mihály művelődési házban mű­szaki és természettudomá­nyos ismeretterjesztéssel foglalkozik, első számú kedvence a számítógép, ezt igyekszik minél szélesebb körben népszerűsíteni. Az első számítógépet újabbak követték a műve­lődési házban, sikerült egy komoly „parkot” kialakí­taniuk, megszervezték az iskolán kívüli oktatást, tanfolyammal, bizonyít­vánnyal. Kivették részü­ket ők is a Basic-lázból, azután megalakították a Commodore-klubot, most pedig az IBM—XT számí­tógépes rendszer kiépíté­sén dolgoznak. Az utóbbi 4—5 évben az egymást kö­vető tanfolyamokon mint­egy 300-an szereztek szá­mítógépes bizonyítványt, főként gyerekek, akik sokkal nyitottabbak a ko­runkat megújító technika iránt, mint a felnőttek. Miért félünk a számító­géptől? Miért húzódozik sok vezető az alkalmazásá­tól, ilyen szakemberek fog­lalkoztatásától ? Gyakran tapasztalja szervezőmunkája során az idegenkedést, holott ma már nem lehet számításon kívül hagyni a számítógé­pet — például a vezetői döntéseknél. Azzal érvel: 10 lépésig még képes az emberi elme előre követ­keztetni, de 150 lépésig már nem, arra viszont ott van a gép, és mint a sakk­játszmát, „lejátssza” a dön­tések várható következ­ményeit. Megemlíti a Ság- vári Tsz-t, ahol szinte sem­mit se csinálnak számító­gép nélkül. Sajnos, sok he­lyen a megvásárolt gépek használaton kívül poro­sodnak, tönkremennek, csak a drága pénz fekszik ben­nük, mert nincs szakem­ber, aki „megszólaltathat­ná” azokat. Pedig nem va­gyunk ilyen gazdagok ... Szívügyének tekinti a gyerekek körében a tehet­ségkutatást — most pél­dául az idei számítógépes táborban, melynek a ve­zetője volt, három tehet­séges gyereket fedeztek fel, velük érdemes lesz külön foglalkozni. Amellett tár­sadalmi munkában is szí­vesen vállalja a korszerű természettudományos is­meretterjesztő munkát — újabban az MTESZ tiszt­ségviselőjeként is vállalta ezt a számára nagyon szép feladatof. Munka legyűri kísérettel — Olyan, mint egy munkásszálló, szigorú házi­renddel. — Az életben nem volt még kapa a kezemben, nehéz ezt csinálni... — Munkaterápia, így hívják, sokkal jobb, mint a börtön vagy a fogház, szabadabb itt az élet! Szigorított javító-nevelő munkára ítéltek vélekedtek így büntetésükről, akik a bí­róság által kiszabott időtar­tamot a Nyírlugosi Állami Gazdaság telepein töltik le, Nyírmihálydiban a férfiak és Nyírbátorban a nők. A szigorított javító-nevelő munka büntetést 1985-ben a közveszélyes munkakerü­lőkkel szemben vezették be. Mint a neve is mutatja, a ja­vító-nevelő munkánál ez töb­bet jelent, hiszen az elítélt azon kívül, hogy kijelölt munkahelyen köteles dolgoz­ni, egy-egy évre bekerül egy erre a célra létrehozott bün­tetés-végrehajtási intézetbe, ahol különböző szabályok­nak kell magát alávetnie. Ha­tásos fegyvernek bizo­nyulhatott, mert ez év janu­ár elsejétől az üzérkedés, lo­pás, csalás vétségét elkö­vetőkkel szemben, a tartást elmulasztókkal, az üzletsze­rűen kéjelgőkkel, a kitar­tottakkal, kerítőkkel, til­tott szerencsejátékot űzők­kel, orgazdákkal szemben is alkalmazható. Jól jón a munkaerő — Miért vállaltuk el ezek­nek az embereknek az elhe­lyezését és foglalkoztatását? — kérdezte Botos Ferenc, a gazdaság termelési igazgató- helyettese. — Akkortájt kezd­tünk áttérni az egyre kevés­bé jövedelmező gyümölcs- termesztésről az élelmiszer- feldolgozásra, konzervüzem, húsüzem épült, de nem volt elég dolgozónk, akiket át­csoportosíthattunk volna egyik ágazatból a másikba. A munkások tiltakoztak a belső mozgatás ellen, mun­kaerő-felvételt pedig hogy hirdethettünk volna, amikor tizenkét községből hordjuk a munkásokat, s még így sincs elég jelentkező, mert sokan eljárnak dolgozni in­kább Bátorba, Debrecenbe. Olyan munkaerőre volt szükségünk, amely állandóan rendelkezésünkre áll — ka­póra jött hát a lehetőség és megkötöttük 86 áprilisában a szerződést a büntetésvég­rehajtás országos parancs­nokságával. — Nemcsak a megyéből, hanem az egész ország terü­letéről kerülnek ide elítél­tek. 160 férfi és 40 nő elhe­lyezésére van lehetőség. Eny- nyien azonban még sohasem voltak itt, pedig a gazdaság­nak szüksége lenne a nagy létszámra. Azt hittük, január elseje után ugrásszerűen megemelkedik a számuk, de nem igy történt, szinte sem­milyen változást nem tapasz­taltunk — állítja Pásztor And­rás százados, a telep pa­rancsnoka. — Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez nem börtön; elsődleges célunk, hogy aki eddig nem dolgozott, bűncselekmények­ből élt, vagy az állammal tarttatta el magát, azt most rendszeresen munkára szok­tassuk. A konzervgyárban, a fűrészüzemben, a csemete­kertben, dohányföldeken, gyümölcsösökben épp elég tennivaló akad, a férfiak há­rom, a nők egy műszakbá járnak. A végzett munka után bér illeti meg őket, de ezt csak a szállás, élelmezés, szállítás költségeinek, a nyugdíjjáruléknak a levoná­sa után kapják kézhez. Aki­nek a magatartásával, mun­kájával nincs semmi baj, el­távozást kaphat, hétvégén hazautazhat, az évi rendes szabadság pedig mindenkinek jár. Kéthetente hazautazik E. Gábor Kecskemétről ke­rült ide, 25 ezer forint el­maradt gyermektartásdíj mi­att. Azon kevesek közé tar­tozik, akinek szakképzett­sége van: általános gépsze­relő. — Ellinkeskedtem az 1984- es évet, ezért aztán feljelen­tett a volt feleségem. Azó­ta már megbánta, vissza is csinálná, ha lehetne, mert addig 2700 forintot fizettem havonta, most meg még ta­lán a felét sem kapja meg. írnokként dolgozom itt, a szobatársaim nem irigyel­nek, annyit lótok-futok. A faluba nem járok ki, fizetés­kor jön a büfé, onnan be- szerzem, ami kell. A pén­zem a hazautazásra tarto­gatom, hogy. kéthetenként meglátogathassam a kicsi lá­nyomat és a szüléimét. — Az ismerősök nem tud­ják, hogy büntetést töltök, eddig is vidéken dolgoztam, fel sem tűnik, hogy csak időnként járok haza. Egy­szer megemlítettem az egyik szomszédnak, hogy elítélt a bíróság, kinevetett és ha­zugnak nevezett, hogy akkor nem lennék olyan gyakran a családommal. Botos Ferenc: — Az a baj, hogy mind­össze négy-öt olyan elítélt van, aki szakmával rendel­kezik, a többieket be kell tanítani. A nőkkel sok a probléma, teljesítményük és így természetesen a munka­bérük is alacsony, nem na­gyon fülik a foguk a mun­kához. Kezdetben saját dol­gozóinkat állítottuk mellé­jük, de aztán kénytelenek voltunk őröket kérni hoz­zájuk. A férfiak rendeseb­ben dolgoznak, van olyan csa­pat, amelyikkel nincs is felügyelő. Szívesen vállal­nak hét végén különmunkát, például vagonrakodást, hogy több pénzhez jussanak. Ná­luk az ivással volt gond, megtalálták a konzervüzem­ben a cefrét. Ezen úgy pró­báltunk változtatni, hogy bevezettük a „Kiváló mun­kacsapatvezető” és a „Hó­nap dolgozója" címet: a munkacsapatvezető havon­ta megkapja a bére 10 szá­zalékát jutalomként, ha nincs ittas dolgozó a brigádban, s egy-egy fő a munkacsapat­tokból is, aki visszafogta ma­gát egy hónapon keresztül és nem jelent meg ittasan a munkahelyen. Berúgtam Nyírbátorban — mondja B. Lívia, aki Pa- nyoláról került ide közve­szélyes munkakerülés mi­att. — Az orvoshoz kérez- kedtem ki, aztán a fiúm fi­zetett egy italt, meg még egyet és végül elaludtam. Tudom, hogy ezért büntetés jár. Botrányt csinált, börtönbe került — Az önkényes távolrpa- radásért; eltávozásért, ké­sésért, aít* intézet rendjének megsértéséért különféle bün­tetésekkel élhetünk — így Pásztor András. — A feddés, a bércsökkentés, a falu1 elha­gyásától, az intézet elhagyá­sától eltiltás, valamint ja­nuártól a magánelzárás a büntetési eszközünk, végső esetben pedig a szigorított javító-nevelő munka sza­badságvesztésre változtatá­sa. A közelmúltban volt ép­pen egy ilyen esetünk, az egyik elítélt betörte az ablakokat, szidalmazta az őröket, összevagdalta ma­gát, megfenyegetett min­denkit, aki a közelébe ke­rült. Javasoltuk a bünteté­se átváltoztatását, amely­ben már a bíróság is döntött, s az elítélt a büntetése hát­ralevő részét börtönben tölti. — Tizennyolc hónapot kap­tam most, közölte Putnoki Gyula, aki közveszélyes munkakerülés vétsége mi­att került be — de előtte már lehúztam itt egy évet. Szik­szó mellett lakom, szabadu­lás után nem tudtam elhe­lyezkedni, mert rámtették a REF-et. Nagyon szeretem a zenét, a szobában van rá­dió, tévé, nem olyan vészes, mint a börtön. Nyírlugosra szoktam átjárni a haverok­hoz, haza ritkán megyek — kevés a pénz, nem nagyon telik utazgatásra. Látoga­tók? Hát, jöhetnének, de szinte senkire nem kíván­csiak az otthoniak. — Az elítéltek felét ha­zaengedjük a nagyobb ün­nepekkor. 10—15 százalékuk otthonmarad, vagy késve jön vissza. Aki megszökik, ön­kényesen távolmarad, azt előbb-utóbb elfogják. És kez­dődik minden elölről... Bartha Andrea MINIMUM O lvasom a fejtegetést: a társadalmilag szükséges létmi­nimumba áz is bele kel­lene tartozzék, hogy a ma­gyar családok legalább ötévente egyszer eljussa­nak valamelyik szomszé­dos szocialista országba . nyaralni. Ilyesfélét is beszámítva rúg ma a tár­sadalmi létminimum kö­rülbelül négyezerre fe­jenként, mopdja a szak­ember. Azon töröm a fejem: vajon mennyi az ahhoz szükséges minimum, hogy beleférjen egy ITTHONI rendes nyaralás a Balaton­nál? No, ne legyünk túl­zók, mondjuk ötévenként. (tgy) Miért félünk a számítógépiéi ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom