Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-19 / 171. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. július 19. rr Önöknél szívélyesek és őszinték..." Goidokról Kölesén Waterlooiak Szabolcs-Szatmárkai A kanadai egyetemistákat láthatóan nem zavarja a rek- kenő hőség. Pedig a legna­gyobb melegben, déltájban érkeztek meg Nyíregyházára Mátészalkáról. Igaz, Bécsben bérelt, légkondicionált busz- szal járják az országot, ami ugye lényegesen elviselhe­tőbbé teszi a kánikulát. Ta­lálkozásunkkor a tanárképző könyvtárával ismerkednek, s mint mondják, ebéd előtt majd még úsznak egyet az itteni uszodában. — Remek az idő, mi kife­jezetten élvezzük — mondja David F. Walker, akit trikó­jában, rövidnadrágjában első pillantásra az egyetemisták közé sorolnék, de mint sze­rencsére még időben kiderül, a fiatalokat kísérő két pro­fesszor egyike. — Az én szakterületem az ipari fejlő­dés, de a csoportot természe­tesen nemcsak ez érdekli. Több, a földrajztudománnyal kapcsolatos kérdést, az ipart és a mezőgazdaságot egy­aránt tanulmányozzuk önök­nél és Ausztriában. Én egyéb­ként másodszor vagyok itt. — Miért éppen ezt a két or­szágot választották? — Ez látszott a legcélsze­rűbbnek. Nekem régi kap­csolataim vannak Ausztriá­val, és amikor szóba került egy ilyen tanulmányút, úgy gondoltuk, hogy ezt a két szomszédos országot érdemes felkeresni. Ausztria alkalmas a hegyvidék, az annak meg­felelő klíma és a tőkés gaz­daság megfigyelésére, Ma­gyarországon pedig a síkság, az itteni éghajlat és a szo­cialista országok legsikere- sebbike tanulmányozható. — Valóban úgy vélik Kana­dában. hogy Magyarország len­ne erre a legsikeresebb példa? — Határozottan. Nagyon tetszett nekünk az is, hogy az emberek milyen közvetle­nek, szívélyesek, őszinték, hogy mindenről van vélemé­nyük, és el is mondják. — Öröm látni, milyen fej­lett a mezőgazdaság, hogy minden darab földet gyönyö­rűen megművelnek — veszi át a szót Andrzej Késik pro­fesszor, aki mint a neve is mutatja, lengyel származású. — Már tizedszer vagyok Ma­gyarországon, és mindig szí­vesen jövök. Mi is vendégül láttuk már otthon Gööz La­jost, a nyíregyházi tanárkép­ző tanárát, aki nagyon jó kö­vete hazájának. Elsősorban neki és a főiskolának köszön­hetjük, hogy ilyen sikeresek ezek a tanulmányutak. Vol­tunk a debreceni egyetemen is, ahol a földrajz szakosok gyakorlati képzését tanulmá­nyoztuk, kapcsolatban va­gyunk a Földrajztudományi Intézettel, valamint a lublini egyetemmel. Én egyébként fizikai földrajzzal foglalko­zom. A vendéglátók nevében Göőz Lajos egészíti ki a hal­lottakat: — A nyíregyházi tanárkép­ző főiskola és a kanadai Wa­terloo városának egyeteme („University of Waterloo”) között évekkel ezelőtt ala­kult ki ez a kapcsolat, amely egyelőre egyoldalú. Most 13 földrajz szakos hallgató, két professzor és egy tanársegéd tartózkodik két hétig ha­zánkban. Az egyetemisták környezetvédelemmel, gaz­daságfejlesztéssel, tervezés­sel is foglalkoznak, közülük sokan államhivatalokba ke­rülnek a diploma megszerzé­se után. Ottjártamkor azt ta­pasztaltam. hogy nagy az ér­deklődés a szocialista orszá­gok iránt, ök is szívesen lát­nák a mi hallgatóinkat, re­mélem, erre is hamarosan mód nyílik. A Művelődési Minisztérium és az ottawai minisztérium is támogatja kérésünket. A kanadai csoport két na­pot töltött megyénkben. A fő­iskolán kívül a Mátészalkai Állami Gazdaságot keresték fel, majd folytatják az or­szágjárást. Üticéljaik közül példaként a Nagyhegyesi Ál­lami Gazdaságot, a Nagykun­sági Nemzeti Parkot, az agg­teleki cseppkőbarlangot em­líthetjük; ellátogatnak egy miskolci ipari üzembe, a Du­nántúlon is felkeresnek egy termelőszövetkezetet, Buda­pesten a Tungsram gyárban •várják őket, és eljutnak a Balatonra is. Tapasztalataik­ról naponta feljegyzést ké­szítenek, hiszen ez valóban nem (csak) nyaralás — isme­retgyűjtés is. Gönczi Mária Sláger a ribizlikrémleves A Szamos menti Állami Tangazdaság fehérgyarmati ételbárjának dolgozói iga­zolták : ételforgalmazás­ból is lehet nyereséget pro­dukálni, ha a választék, a jó ízek vonzerőt jelentenek. Alig két éve nyitottak, s a húsellátás javításában, a korszerű táplálkozás kialakí­tásában úttörő szerepet ját­szanak. Évszaktól függetle­A pult két oldalán — délben. mil megjelennek húskészít­ményekkel, hidegtálakkal — legyen szó üzemi rendezvény­ről, ballagási ünnepségről, vagy éppen családi ünnep­ségek valamelyikéről. Jú­lius közepének slágerei: ri­bizlikrémleves, borjúpör­költ, piskóta. A tárgyalóteremből Az ittasságon nem segít a kávé Helybenhagyta a megyei bíróság a huszonegy éves szabolcsveresmarti Lakó Ist­ván büntetését: halált okozó ittas járművezetés és ve­szélyhelyzetet előidéző általa elkövetett segítségnyújtás el­mulasztása miatt 4 év 6 hó­nap börtönbüntetésre ítélték és 5 évre eltiltották a köz­úti járművezetéstől. Házi termésű borából fo­gyasztott 6 decit 1988. február 6-án a déli órákban Lakó István. Estefelé még a kocs­mában ráivott két üveg sört és másfél deci konyakot, az­tán kocsiba ült és áthajtott a jékei diszkóba. Itt találko­zott ismerőseivel, akik egy idő után megkérték, hogy szállítsa őket haza. Lakó érezte, hogy jót tenne neki egy kávé, ezért a társaság egyik tagjához elmentek Me- zőladányba, feketét inni. Amikor elindultak, a sofőr ittassága miatt nekihajtott egy kerítésnek. Mezőladányból Tornyos­pálca felé indultak. Tor­nyospálcán, a falu vége felé állt egy Trabant, sofőrje meg szerette volna tudni, hogy merre van a téesztelep. Há­rom fiataltól érdeklődött, H. Szilviától, Bélától és Zoltán­tól. Ök szívesen útbaigazí­tották az idegent — szeren­csétlenségükre mindhárman odaálltak a Trabant mellé, s az úttest menetirány sze­rinti bal oldalára áttérő La­kó mindannyiójukat elgá­zolta. H. Zoltán felcsapó­dott Lakó autójának szél­védőjére, betörte az üveget, s levágódott az úttestre. Csaknem kilenc métert re­pült, de nagyot esett a két testvére is. Lakó István a baleset után lefékezett, majd továbbhaj­tott. Utasainak ennyit mon­dott: „biztos meghalt a fiú, elkaptuk a fejét!” Jéke ha­tárában aztán eszébe jutott a tuzséri cserbenhagyásos gá­zoló, akiről többször is írt az újság, s akit elfogtak a rendőrök, nem akart az ő sorsára jutni, ezért vissza­ment a tragédia színhelyé­re. Addigra azonban a kör­nyéken lakók segítséget hív­tak, s a fiatalokat hamaro­san beszállították a kórház­ba. H. Zoltán másnap reg­gelre koponyaalapi törés és agyzúzódás miatt életét vesz­tette. H. Szilvia combcsont- és sípcsonttörést szenvedett, amely előreláthatólag fél évnél is hosszabb idő alatt gyógyul meg. H. Béla köny- nyű, zúzódásos sérüléseket szenvedett. Lakó Istvántól a gázolás után vért vettek, s a vizsgálat 1,8 ezrelékes al­koholkoncentrációt mutatott ki, ami közepes fokú ittas­ságnak felel meg. B. A. Sokan válnak — kevesen házasodnak Az 1987-es pénzügyi terv végrehajtásáról, valamint a társadalmi beilleszkedés za­varairól tárgyaltak legutóbbi ülésükön a kölesei nagyköz­ségi tanács tagjai. Amint a jelenlévők megállapították, az Alkoholizmus Elleni Bi­zottság felmérése szerint Kölesén és vonzáskörzetében 205 alkoholistát és nagyivót tartanak nyilván. Sajnos, fo­lyamatosan emelkedik, s ma már közel 20 százalék az al­koholbetegek száma. Az alkoholfogyasztás csök­kentésére az utóbbi időben több intézkedést bevezettek. Fokozzák a munkahelyi el­lenőrzéseket — így legutóbb a kölesei sütőüzemnél, a Kossuth téesznél, valamint a botpaládi Űj Barázda Ter­melőszövetkezetben végeztek ellenőrzéseket, s vizsgálták az alkohol elleni küzdelem ügyében hozott intézkedése­ket. A bűnözés gyakoriságát vizsgálva egyértelműen ki­derült: kialakulásában jelen­tős tényező a gyermek és fiatalkori veszélyeztetettség. Javulásra már csak azért is kevés a remény, mert az or­szágos helyzethez hasonlóan Kölesén és környékén is emelkedik a felbomló csalá­dok, válások száma. Az 1986- ban megkötött 27 házasság­ból hat bomlott fel, az idén eddig már 20 házasságot és nyolc válást rögzíthet a he­lyi statisztika. N megoldás nem jé, csak áthidaló Á piac keringője Borzongatóan hűvös a kora reggel, de aki jó helyhez akar jutni Nyíregyházán, a Hatzel tér környékén, az vál­lalja a hajnali kelést és a több órás didergést. Hosszú a Rózsa utca, ahol az ócskások kipakolnak, nem minden nézelődő sétál el a végéig. A három tinilány kijött időben, jó helyet fogtak ma­guknak az utca elején, már terítenék le a plédjüket, pa­kolnák szét a kinőtt ruhái­kat, amikor a szomszéd áru­sok jóindulatúan figyelmez­tetik őket: — Jobb, ha ar­rébb mentek, kislányok, ez egy cipőárus helye, képes nekiesni mindenkinek, aki elfoglalja. A lányok tana­kodnak, végül elfogadják a jótanácsot és hátrébb men­nek. Okosan teszik, mert egy fél óra múlva éktelen patália tör ki, amikor meg­érkezik az a bizonyos cipő- árus és a megszokott helyén egy ruhás-könyves asszonyt talál. A tömeg már csak ar­ra lesz figyelmes, hogy az asszony erős hangján így kiabál: — Nézzék már, ez elme­beteg! Ügy lökdösött, majd­nem elestem! Csak tudnám, mit képzel magáról! „Gyorsabban telik az idő../* A cipős azért beszuszakol- ja a nejlonját a többi közé és hányja lefelé a kisteherautó­ról a gyanús eredetű lábbeli­ket. Művészeti szenzáció Nyíregyházán Hétszáz festmény — ajándékba Képzőművészeti csemege Nyíregyháza művészeti éle­tében, az idei nyár egyik kul­turális szenzációja Prokop Péter Rómában élő magyar származású festőművész ki­állítása a Jósa András Mú­zeumban. A képeket Geröly Tiborral, a Budapesti Mű­vészetbarátok Egyesülete fő­titkárával néztük meg, ő nyitotta meg a kiállítást, tő­le hallunk bővebbet a mes­terről és nagyszerű gesztu­sáról: majdnem 700 képet ajándékozott a magyar ál­lamnak. — Egészen pontosan 685 műről van szó — tájékoztat a főtitkár — a képek őrzését, gondozását egyesületünkre bízták. Az ajándékot nagy megtiszteltetésnek érezzük, nem sok ilyen van a világon és úgy gondoltuk, akkor sá­fárkodunk jól a ránk bízott értékkel, ha a közönség elé visszük. Egy-egy kiállításon a mú- zeumnyi gyűjteménynek ter­mészetesen csak egy-egy töredékét tudják bemutat­ni — Nyíregyházára 30 képet hoztak el. Tavaly a Jurta Színházban rendeztek ha­sonló kiállítást, augusztus­ban pedig Kőszegen az Írott- kő szállóban nyitnak egy újabbat. Van még egy állan­dó kisgaléría a mester mű­veiből a fővárosi Landler Je­nő utcában. Prokop Péter nevét világ­szerte ismerik, és előbb lett népszerű művész Ameriká­ban, Angliában. Franciaor­szágban, vagy Jugoszláviá­ban, ahol először mutatták be a képeit — mint itthon, hazájában. Igaz, messze sza­kadt ettől a hazától, több mint három évtizede kül­földön él, de azt vallja, mű­veit a magyarságnak szán­ta, amit bizonyít az ajándé­kozás nagyszerű gesztusa is. A kalocsai középiskola után papi pályára készült, ám erősebb elhivatottságot érzett a festészet iránt. Sok megpróbáltatás, hatalmas élettapasztalat, végletesen sok élmény, emberismeret és emberszeretet motiválja a képeket. A most 68 éves mester évtizedeken ke­resztül festményeinek szá­zait készítette el. A nyíregyházi kiállítóteremben látható alkotások egy része a szenvedő embert ábrázolja. — Hadd emeljem ki az együvé tartozó Anyaság, Is­tentanya, Mária és a gyer­mek és a Bizánci madonna című képeket. Témájuk azo­nos, megfestésmódjuk más és más, mint ahogyan az édesanyák is különbözőek ... A főtitkári „tárlatvezetés” kitér arra is, hogy voltak ko­rábban, akik nem vették jó néven Prokop Pétertől a túl sok egyházi, bibliai témát — melyek azonban sohasem csak a szentek képei, vagy Mária a gyermekkel, ha­nem a mindenkori anya mindenkori szenvedő, vagy felmagasztosuló ember. (A kiállítás a múzeumban au­gusztus végéig látható.) (ke.) Lopásgátló műszer Elektronikus autózár Újfajta autólopásgátló mű­szer gyártását kezdték meg az Agroinnova GT. A szaba­dalmaztatott berendezés lé­nyegében egy elektronikus zár; csupán az autóban elhe­lyezett rejtett kapcsolóval válik indíthatóvá a motor. A szerkezet a műszer bekötő kábelének elvágására is rö­vidre zár, megakadályozza a gyújtást. Mivel az autólo­pások száma emelkedik, csu­pán az Állami Biztosító ta­valy 12 millió forintot fize­tett ki az eltűnt autók után, az új műszer várhatóan so­kak érdeklődését felkelti. Annál is inkább, mert vi­szonylag olcsó — ára 1000 forint alatti — s a vészjel­zőkkel szemben hangtalanul fel őrzi a kocsit, nem veri az éjszaka csendjét. A Cantravol elnevezésű műszer gyártására a gazda­sági társaság műhelyt ren­dezett be, s terméke hama­rosan megjelenik az üzle­tekben. A Fővárosi Garázs­ipari Vállalat néhány szere­lőt már betanított a műszer szakszerű bekötésére, de az ügyesebb autósak maguk is fölszerelhetik gépkocsijuk­ba az új lopásgátlót. A ké­szülék iránt osztrák és ju­goszláv kereskedők is ér­deklődnek, s mivel hasonló műszert még sehol sem gyár­tanak, az Agroinnova több európai országban is beje­lenti a szabadalmat. Egy néni a Rózsa utca kö­zepe táján használt ruhane­műket, muskátlit és néhány cserép begóniát kínál. — Nyugdíjas vagyok, min­den szerdán és szombaton ki­jövök, így gyorsabban telik az idő. Kedden és pénteken meg a nagypiacra járok, ott terményt szoktam árulni. Ki­hozom ide a menyem kihí­zott, s a kisunokáim kinőtt ruháit, mennek, amennyiért mennek, tíz-húsz forintért. Megesik, hogy egy nap csak egy darabot adok el, de azzal a pénzzel is elszámolok ne­kik, magamnak csak a virág­pénzt tartom meg. — Nem jöttem ki korán, öt órakor, mellettem ez a bá­csi mindig fogja nekem a he­lyet. Ő már sokkal hamarabb megérkezik, négy óra tájt, de van, aki szombati napokon hajnali kettőkor kiül. Látni kellett volna, mi ment itt, amikor a sátrasok visszaköl­töztek! Addig a tér környé­kén is tudtunk árulni, de ak­kor támadt itt olyan kava­rodás meg veszekedés, hogy rossz volt hallgatni! Leeresztett redőnyök Hallgatni bizony most is van mit, nem irigylésre mél­tóak piaci napokon a békés családi házak lakói. A redő­nyöket szinte kivétel nélkül minden ablakon leeresztik, hogy megpróbálják tompíta­ni a zajt, a kiabálást. Itt a kávéárus asszony kínálja hangosan a forró italt, ott a lengyeleket szidják, mert az egyik vevőnek ötven forint­tal olcsóbban adta a lepedő­ket, mint a többinek, amott az árusok viccelődnek egy­mással az úttesten keresztül: árulsz is valamit, vagy csak ájulsz el a hidegtől? Valamivel csendesebb volt a környék, amíg az iparcikk­árusokat áttelepítették a Ko­rányi Frigyes és a Garibaldi utca sarkára a csatornázások miatt. Ez ellen azonban ők berzenkedtek: — Én ki se mentem oda — mondja a szövetes, miközben gyorsan pergeti le a csíkos kartonanyagot a végről — mert nem volt érdemes. Itt a nagy mozgás, az ócskások környékén, ide jönnek r csencsesek és ezek vonzzák a népet. Rengeteg pénzbírsá­got bezsebeltek az ellenőrök mert az iparcikk-piac vissza­helyezése előtt néhány hétté már sokan itt állították fe önkényesen a sátrukat, hogj legyen valami forgalmuk Mondhatom, amióta újr; együtt vannak az ócskások és az iparcikkesek, száznyolc van fokos fordulat állt bs a hasznunkban! Ha megteramtik a feltételeket Való igaz, így jó a piac, h< minden egy helyen van. Di nem itt. A Hatzel tér környé ki utcák szűkek, az ablakot alatt zajong az árus és a ve vő, egyetlen illemhely van ezért sokan bekéredzkedne! a házakhoz, rosszak a parko lási lehetőségek és kévé busz jár errefelé. A megöl dás az, amit régóta tervez városi tanács: kiköltözteti! az állatvásártérre az egéf mindenséget. Biztos, hog eleinte kisebb lesz a forga lom, hiszen az emberek töbt mint húsz éven keresztül ez szokták meg, de ha rendsze rés piacjáratot állítanak b< ha megteremtik az árusítá és vásárlás kulturált feltété leit, előbb-utóbb hozzászoki mindenki a gondolathoz. Mi lyen tömeg, mennyi szegec jár a kiskundorozsmai vásá rokba, pedig Dorozsma vág húsz kilométerrel arrébb vai Szegedtől! Bartha Andre

Next

/
Oldalképek
Tartalom