Kelet-Magyarország, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-19 / 171. szám
1988. július 19. Kelet-Magyarorazág S Közművelődés a téeszekben Formák, Ilyentájt, érthetően, egyedül az a fontos, hogy kedvezzen az időjárás az aratóknak, legyen elég alkatrész a kombájnhoz, rendben menjen a betakarítás. De máskor is, az átlagosnál is nehezebb dolguk van azoknak, akik a mezőgazdaságban dolgozók művelődésével foglalkoznak. Az egyik ok természetesen a pénz — a termelőszövetkezetek vezetőinek is fogukhoz kell verni minden garast. Ámbár annyira szegények mégsem lehetnek, hogy végképp ne jusson ilyen célokra. Márpedig — mint a megyei TESZÖV-nek az ifjúsági és sportbizottság egyik legutóbbi ülésére készített előterjesztésében olvasom — tavaly bizony volt öt olyan szabolcsi tsz, amely „kulturális ráfordítás címén egyetlen forintot sem használt fel” ... Azzal sem mondok sok újat, hogy a mezőgazdaságban dolgozók esetében a művelődésre alkalmas időszak néhány késő őszi, téli hónapra szorítkozik. Az év többi részében, amikor a munka dandárja van, a tsz-tag hajnalban kel, a nappal nyugszik — sem ideje, sem ereUtazó jószágok menüje Gondolnák-e, hogy a szatmári síkság közepén elterülő legelőkről szállítják a kitűnő minőségű szarvasmarhákat tőkés exportra? Urr Géza, a tisztabereki Petőfi Tsz elnöke vallja, csak így érdemes: a közösből és a háztájiból szinte kizárólag exportra „termelnek” marhákat. Évente általában 450— 500 kiváló minőségű üszőt és bikát adnak el, de emellett 40—100 vemhes üszőt is értékesítenek. Mi a titkuk? Erről, így beszélt az elnök: „Elsősorban az, hogy az abrak-alapanyagot termelőszövetkezetünk állítja elő. Építettünk egy saját takarmánykeverő üzemet, amelyben évente 60—70 vagon kiváló minőségű abraktakarmányt állítunk elő elsősorban saját célra és a háztáji gazdaságoknak.” Ezzel egyrészt biztosítják az azonos, kiváló minőséget, s azzel a jövedelmezőséget is. Olcsóbb a táp is, mintha vásárolnák. Megspórolják a szállítási iöltséget a közösnek, s a háztájinak is. Júliusban pél- lául 5 vagon szemeskukorica eladásával segítették Tisztaberek háztáji állatállomá- lyának az ellátását. Fontos pénzforrás, a hizlalás, hiszen íagyománya van e tájon a szarvasmarha-tenyésztésiek. Ez hoz parázspénzt a 'azdálkodóknak. És még valami. A lelemé- íyes elnök „kitalálta”: ha nár olyan jó a partneri kap- :solat a húsipariakkal, topább építette azt a Terim- >ex Külkereskedelmi Válla- attal. Nekik évente mintegy 0—50 vagon kiváló minősé- iű rétiszénát adnak el. Ezt íz exportálandó szarvasmariák etetésére használják itaztatásuk közben, amíg zok meg nem érkeznek ren- leltetési helyükre. Így aztán nemcsak az ext- a minőségű marhából pén- elnek a tisztaberekiek, ha- iem a szénából is. Pluszjöve- elemhez juttatják a kis- és nagyközösséget lelemé- yességükkel, azzal, hogy kiasznál ják a felkutatott pi- clehetőségeket. forintok je a szellemi aktivitást igénylő művelődésre; Jó, ha a tévéhíradót, esetleg a főműsort (legalább egy részét) meg tudja nézni. Végül a harmadik ok. A termelőszövetkezeti tag családja ma korántsem az az egységes paraszti kisközösség, mint volt hajdanában. Mondjuk a családfő mező- gazdasági munkát végez a közösben, a háztájiban. Az utóbbiban esetleg segít a többi családtag is, amellett, hogy a feleség például alkalmazott, egy másik családtag ipari munkás vagy értelmiségi... Mindezt nem hagyhatják figyelmen kívül a közművelődéssel foglalkozó szakemberek. Már ahol egyáltalán van ilyen. A már említett előterjesztés megállapítása szerint nem sok szövetkezetben van igazi gazdája ennek a munkának, csupán hat helyen dolgozik közművelődési szakember (csatolt munkakörben). így nem is nagyon csodálkozhatunk rajta, hogy a bizottságok munkája többnyire kimerül a kirándulások, egy-egy színházlátogatás szervezésében. Mégis azt kell mondanunk, nem ezen áll vagy bukik az ügy: sokkal inkább a gyakran emlegetett szemléleten, ami ebben az esetben a termelőszövetkezetekben dolgozó értelmiség „hozzáállását”, nem utolsósorban személyes példamutatását jelenti. Ahol ők fontosnak tartják, hogy tagjaiknak lehetőségük legyen ismereteik, legtágabb értelemben vett műveltségük gyarapítására, ott a feltételeket is megteremtik I azzá. Sajnos, a legnagyobb igyekezet, jószándék sem egyenlítheti ki azokat a hátrányokat, amelyek az aprófalvakban, a tanyákon élőket sújtják, mint ahogyan az áldatlan körülmények között dolgozó, szegényes (olykor egyenesen nyomorúságos) művelődési házak gondjait sem a termelőszövetkezetek hivatottak megoldani, jóllehet sokat tehetnek — tesznek is — boldogulásukért. Mi jellemzi akkor a köz- művelődés helyzetét a termelőszövetkezetekben? Elsősorban az, hogy nagyok a különbségek. Másrészt igen sokszínű a paletta. Egyre terebélyesedő forma az ismeretterjesztés (évente 450 TIT-előadás, 24 ezer résztvevővel). Tavaly a téeszekben 38 tanfolyamot tartottak (ezeken összesen 615-en vettek részt), zömük az át- és továbbképzést szolgálta. A gazdaságok 16 műkedvelő néptánc-, népzenei együttest támogatnak — ennél többre aligha lehet számítani, mert sem pénz, sem szakember nincs hozzá. Nagy reményeket fűztünk annak idején a közművelődési társulásokhoz. Jelenleg 11 téeszünk tagja ilyen társulásnak (illetve van megállapodása a művelődési házzal). Nem sok. Szólhatnánk még a hellyel-közzel fellelhető szakkönyvtárakról, az ifjúsági és szakmai klubokról, a felnőttoktatásról (Vaján, Máriapócson és Nyír- bogáton önálló oktatási bázis van). De bármilyen imponáló legyen is a tényeket, eredményeket felsorakoztató lista, a realitás az, hogy a jövőben csak a jelenlegi helyzet romlásának megakadályozására, legfeljebb valamelyest javítására törekedhetünk. Több pénz biztosan nem lesz — de ne legyen kevesebb sem, s ami van, azt igyekezzünk minél okosabban felhasználni. Gönczi Mária Felzárkózás, vagy még nagyobb lemaradás? (1.) •• Összhang és pénz nélkül Nem bűnünk, hanem bajunk, hogy itt kell dolgozni, nagyobb energiával, kevesebb eredménynyel. Nekünk már az is jó lenne, ha a különbség nem nőne, már ezzel is elégedettek lennénk a felzárkóztatás hangzatos ígérgetése helyett. A Fehérgyarmati Népi Ellenőrzési Bizottság csegöldi tagja mondta ezt, amikor a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésének meggyorsítására vonatkozó társadalmi-gazdasági program végrehajtásának ellenőrzéséről készített összefoglalót vitatta meg a testület. Azóta a kisvárdai, nyírbátori, a vásá- rosnaményi és a megyei NEB is megtárgyalta ezt a témát, hiszen nemcsak Fehérgyarmat környékén vannak az átlagosnál jóval szegényebb falvak, amelyeknek lakói közül sajnos sokan nem tudják mi is az a felzárkóztatási kormányprogram. Most — a népi ellenőrök vizsgálata alapján — arra próbálunk választ adni sorozatunkban: minek kellett volna történni és mi történt a valóságban 1985 óta. Halmozottan hátrányos Előzménynek talán annyit, hogy a megyei tanács — különösen a határ menti területeken kialakult helyzet miatt — kezdettől részt vett a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésének meggyorsítására vonatkozó társadalmi-gazdasági program alapelveinek megfogalmazásában. Tanulmányokat készítettek az elmaradott kistelepülések helyzetéről, a foglalkoztatási gondokról, a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságokról, s az egyre inkább felerősödő kedvezőtlen tendenciákról. E tanulmányok összevetése nyomán kiderült, hogy az ország hét megyéjében halmozottan hátrányos helyzetűnek ítélt 573 település közül 125 Szabolcs- Szatmárban található. Az itt élő mintegy 150 ezer ember a 4 llítólag ősszel tárgyal majd az országgyűlés a társasági törvény tervezetéről. Mint laikus eddig azt hámoztam ki a társasági törvény vitájából, hogy a jövőben mindenféle gazdasági szervezetek mindenféle más gazdasági szervezetekkel társulhatnak — különféle szabályok szerint —, s ez majd oly nagyon jó lesz. Létrejöhetnek részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok, betéti társaságok, s ki tudja még miféle szervezetek. Ezek között csak az ismeri ki magát, aki múlt századi Bal- zac-regényeket olvas. A mai magyar újdonságok azonban a könyvekben mind szerepelnek. Lehet, hogy a magyar közgazdászok is szeretik Balzacot? A gazdasági életben mindez igen új lesz nálunk, legalábbis azoknak, akik negyven-ötven évnél régebbre nem emlékeznek. A magánéletben viszont már évtizedek óta megalakultak a tőkeáramlást segítő szervezetek. A főbb típusaik az alábbiak. „Komámasszony kölcsönösen segítő társaságok”: tagjai háziasszonyok lehetnek, akik nem jönnek ki a kosztpénzből. A társaságok száma gombamód szaporomegye állandó népességének egynegyedét, az ország elmaradott településein élők egy- harmadát jelenti. Elkészült tehát a program, amelynek legfontosabb célja a foglalkoztatási feszültségek oldása, a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása, a gazdálkodás stabilitásának megteremtése és a termelés infrastrukturális hátterének, valamint a termelés társadalmi feltételeinek fejlesztése lett. Bár megyei program volt, mfvel kormányprogram alapján készült, természetes volt, hogy számítottak a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek aktív közreműködésére is. Mi lett ebből az aktív közreműködésből? Csak az OT és a MÉM A vizsgálat megállapításai szerint csak az Országos Tervhivatal és a MÉM látta el megfelelő színvonalon a Minisztertanács által megszabott feladatokat. A minisztériumok és országos ha-' táskörű szervek egy része nem, másik része csak később készítette el az elmaradott térség programját. Amit Szabolcs-Szatmárról Egy új üzem Szatmárban: kelendő a fehérgyarmati evőeszköz. dik. E szervezetekben a tőkehiány gyakori, így a meglévő minimális tőke — főleg hó végén — a tehetősebb háztartásokból a tőkeszegényebbe vándorol, majd a hó végén a tőkeáramlás időlegesen megfordul. A tőke forgási sebessége igen gyors, a beruházások viszont soha nem térülnek meg, a magyar hagyományokhoz híven. Társasági élet „Add vissza a babaruhát közkereseti társaság”: a társaság tagja lehet minden fizikai személy, szellemi munkát végző természetes személy, továbbá a kiskeresetű jogász-személy, nem tévesztendő össze a jogi személlyel. A társaság működési sémája a következő: a kinőtt gyermekruhákat az egyik tag átadja a másiknak, hogy az ő gyermeke hordja. Amikor az is kinőtte, visszakerül az első taghoz, hogy az új gyerek ismét viselhesse. A ruhák körforgása addig tart, készítettek, csak a megyei program elkészülte után érkezett pseg, (pedig ez alapja kellett volna, hogy legyen a megyeinek) sőt néhány még azóta sincs kész. Az elkészült anyagok többsége gyenge színvonalú, általános jellegű megfogalmazásokat tartalmaz, konkrét eszközöket, pénzt csak elvétve rendeltek a fejlesztési programhoz. A kereskedelmi tárca nem különítette el az elmaradott térségekre fordítható pénzt, bár igaz, hogy a kistelepülések bolti rekonstrukciós programjában az elmaradott megyéket kiemelten kezelték. Az Országos Vízügyi Hivatal készített ugyan programot, de ez nem jelentette egyben az elmaradott térségek kiemelt fejlesztését. A Közlekedési Minisztérium nem készített programot, pedig az elmaradott térségek közlekedési viszonyai kiemelt fejlesztési lehetőségeket tennének szükségessé. Annál is inkább igaz ez, mert egyedül Szabolcs-Szatmár megyében nem fejeződött be a be- kötőút-program. Az elmaradott települések döntő részében nincs vasút, az autó- buszjáratok száma is lényeamíg teljesen nem amortizálódik (kilyukad, avagy ronggyá foszlik). „Piknit részvénytársaság”: a régi metódus szerint funkcionál. Az egyik részvényes hozza a kaját, a másik részvényes hozza a piát, a harmadik részvényes vigyáz a gyerekekre. A tagok egyetemlegesen felelősek azért, hogy a buli jól sikerüljön. „összetesszük, amink van betéti társaság”, lásd még monogám házasság: a beteendö javak száma egyre szűkül. A fiatalok egykét apróságon kívül alig tudnak valamit is betenni a takarékba. Ezen segíthet a kötvény, a részvény és a kincstárjegy, amelyek nagyobb hasznot hoznak. Egyetlen hátrányuk, hogy pénz kell beszerzésükhöz. A monogám házassági betéti társaságban pedig ebből van a legkevesebb. 4 magánéleti társaságok sora még hosz- szasan folytatható, de tovább nem érek rá. Este összeül az „Ulti korlátolt felelősségű társaságunk”. A tétet ugyanis húsz fillérre korlátoztuk, tekintettel a tagok külgazdasági egyensúlyára. Majláth László gesen elmarad a szükségestől. Vásárosnamény és Fehér- gyarmat térségében még a villamosenergia-ellátás sem biztosított a megfelelő biztonsági színvonalon. A gázhálózatba bekötött és beköthető települések száma is csak ebben az ötéves tervidőszakban nő elfogadható szintre. A szükséges összhangot egyetlen kormányprogram és egyetlen minisztérium, vagy országos hatáskörű szerv sem tudja megteremteni. Az Országos Tervhivatalnak csak a program elkészítésében lehetett szerepe, hiszen az ágazati minisztériumok munkájának befolyásolására és ösz- szehangolására nincsenek megfelelő eszközei. A Pénzügyminisztérium munkájában pedig érződik, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében sokadrangú feladatként kezelik az elmaradott térségek felzárkóztatásának programját. Kedvezmény helyett teher Az már szinte mellékes körülmény, hogy sem a tervezés időszakában, sem ma nem lehet előre számolni a gazdasági szabályozórendszer változásaival. Az viszont húsba vágó volt, ami a felhalmozási adókedvezménnyel történt. Eredetileg a termelő beruházások esetében a területfejlesztési és szervezési alaptámogatás mellett egyik leglényegesebb ösztönző lett volna a minisztertanácsi határozatban megfogalmazott felhalmozási adókedvezmény. Ám jött az adóreform, ami mindezt hatályon kívül helyezte, s az elmaradott térségek beruházásait adókedvezmény helyett súlyos általános forgalmi adóval terhelte meg. A gond tehát megfordítva lényegesebb: a szabályozórendszer továbbfejlesztésekor nem veszik kellőképpen figyelembe az elmaradott térségekre kidolgozott kormány- programot. Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára az országgyűlés nyári ülésszakán ekképpen szólt erről : „Helyzetünk tarthatatlanságával a kormány 1985 májusában foglalkozott. Funkciómnál fogva meghívott voltam ezen a kormányülésen és örömömben repülni szerettem volna. Ez év februárjában a megyei tanács a megye munkerő-hely- zetét tárgyalta és rajtam kívül már senki nem emlékezett arra, hogy a kormány 1985-ben döntött: hogyan kell segíteni Szabolcs-Szatmár megyét.” Balogh József Következik: Kabáthoz a gombot (farkas)
