Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

1988. május 31. Kelet-Magyarország 3 Szakképesítő tanfolyamok munkanélkülieknek les szakmája? lerak! Az új rendelkezések értelmében most már azok is be­kapcsolódhatnak az átképzésbe — s ezzel együtt része­sülhetnek az átképzési támogatásban —, akiknek nincs munkaviszonyuk. A munkanélkülieknek szakképesítést adó tanfolyamok szervezéséről az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatalban kaptunk tájékoztatást. AZ ÁTKÉPZÉSI REND­SZER kiszélesítésével újabb lehetőség nyílt arra, hogy minél előbb munkához se­gítsék azokat az embereket, akik valamilyen okból nem tudnak állást találni ma­guknak. Az átképzési támo­gatás korábban csak azok­nak könnyítette meg az új­rakezdést, akik találtak olyan vállalatot, amely a megfelelő szakismeretek hiányában is hajlandó volt felvenni őket, • s vállalta, hogy megszervezi az átkép­zésüket. A vállalatok azon­ban egyre kevésbé keres­nek szakképzetlen dolgozó­kat; az üres munkakörök háromnegyed részére meg­felelő szakismeretekkel ren­delkezőket várnak. Ez oly­annyira megnehezíti a szakképzetlenek újraelhe- lyezkedését, hogy közülük sokan csak hosszas várako­zás után találnak új mun­kahelyet. A jelenleg mun­kára várók háromnegyedé­nek nincs semmiféle szak­mai jártassága. Az állás nélkül lévők át­képzésének költségeit a munkaügyi kormányzat vál­lalja magára a foglalkozta­tási alapból, s a szakképe­sítő, betanító tanfolyamok szervezése a területi mun­kaügyi szervek feladata. A tanfolyamok résztvevői majdani szakmájuk átlag­bérének 75—90 százalékát kapják az oktatás idejére fizetésként. Elsőként a Bor­sod megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodánál léte­sült átképzési ügynökség. Az első tanfolyamokat esz­tergályos, hegesztő, kőmű­ves és villanyszerelő szak­mákban márciusban indí­tották azok számára, akik­nek csak általános iskolai végzettségük volt. Ugyan­akkor gépi forgácsoló és targoncavezető szakmák­ban is teremtettek intenzív betanulási lehetőséget a je­lentkezőknek. A KÉPZÉSNEK EZ A FORMÁJA speciális okta­tási módszereket kíván. A hagyományos szakmunkás­képzés ugyanis több éves kiesést okozna, s a felnőtt továbbképző tanfolyamok sem jelentenek igazi meg­oldást, mert azok már bi­zonyos szakmai jártasságot feltételeznek. Ezért az ÁBMH más tárcákkal együttműködve igyekszik olyan oktatási tematikákat, tananyagokat összeállítani, amelyek a lehető legkisebb kieséssel, általában másfél év alatt lehetővé teszik az új szakma elsajátítását. Ez a fajta szakképesítés idő­igényesebb ugyan a betaní­tásnál, de a dolgozó szá- , mára mindenképpen na­gyobb biztonságot jelent a későbbiekre, hiszen azzal nemcsak egy vállalat adott munkakörében boldogul­hat, hanem ha a szükség úgy hozza, tudását másutt is hasznosíthatja. Jelenleg több — élelmi- szeripari, kereskedelmi, varrónői, esztergályos és forgácsoló, valamint adó­szakértői és ápolónői — szakmában folynak a tan­folyamok szervezésének előkészületei. Ezeket a tan­folyamokat minden olyan megyében elindítják, ahol van rá igény, s biztosítani tudják az elméleti és a gya­korlati képzéshez a feltéte­leket. Ezekkel a lehetősé­gekkel nemcsak azok él­hetnek majd, akiknek va­lamilyen okból meg kellett válniuk a régi munkahe­lyüktől, de újat nem ta­lálnak, hanem azok a vég­zős diákok is, akik szakkép­zettség hiányában nem tud­nak elhelyezkedni. Adó­szakértői és ápolónői szak­mákra elsősorban gimna­zista lányokat várnak, mert gimnáziumi érettségivel már tavaly is nehéz volt irodai munkát kapni, s az idén várhatóan még nehe­zebb lesz. E KÉT SZAKMÁBAN a tanfolyamok már ősszel megkezdődhetnek ott, ahol addigra a feltételek adot­tak lesznek, több megyében már a tanfolyamok konkrét szervezésénél tartanak. _ » yakunkon <a strandsze- fy zon, rajtam meg itt * w az „úszógumi” —kel­lett konstatálnom szomorú­an,a minap egy egész ala­kos tükör előtt. Sebaj — ) derítettem fel magam —, átmegyek fitneszbe. Egy kis kocogás, fekvőtámaszok és | Schwarzenegger csak je- I lenthet. Tudományos ala­possággal felkészültem és I beindítottam a programot. | Az első napot sikerült túl­élnem, bár az izomláztól , mákrancoskodó mozgás- koordinációmat sokan pan- ' tomimparódiának nézték. t Nem adtam fel, másnap I reggel is nekivágtam a ' parknak. A körrovások . egyikén pádon ülő, harsá- I nyan hahotázó alakot fe- I deztem fel. Ahogy közeled­tem felé, a szememre csor- | gó izzadságfüggönyön át is I felismertem Dezsőt. Erőt vettem magamon — nem i volt könnyű — és nem áll- I tam le tetteg ességre, hanem becsülettel teljesítettem a i penzumot (ha nem árulják I el^ magamnak bevallom: két ' koröcskét azért lecsippen- l tettem). I Gyors tusolás után időre I bevánszorogtam a munka- helyre. Napközben aztán kit | látok meg az utcán? Kita- f lálták, Dezsőt. Fejben átla­poztam a „Hogyan tegyük | harcképtelenné ádáz hara- I gosunkat” című szakiroda­Kacagó­kocogó lom ide vonatkozó részlete­it, hogy kellő bosszút ve­gyek kiröhögésemen. — Te pallérozotton elme, te kaptál diplomát? — tá­madott váratlanul barátom. — Te azt hiszed, rajtad nevettem? Egy frászt! En is kocogtam, persze a leg­tudományosabb alapon, amihez neked gőzöd sincs — közölte szelleme fölényé­vel Dezső. Majd elmondta a lényé­gét, miszerint amerikai tu­dósok — nyilván a lustább- ja — kimutatták: X idejű nevetés felér Y idejű koco­gással. Erősíti a rekesziz­mokat, a hasizmot, a válta­kat, nem is szólva a fejbic­centő izomról és iá tüdőtá­gulásról. Az érthetőség ked­véért meg kell jegyeznem: Y többszöröse X-nek. Dezső még szerényen megjegyez­te, hogy tökéletesítette a módszert azzal, hogy a hely­szín megegyezik a kocogó­ékkai és az Akadémiának már el is küldte. „A Dezső- féle ülve kocogás anatómiai és fiziológiai előnyei” — cí­mű tanulmányát. Uborka Tyúkodról. Ebben az évben 500 tonna savanyúuborka- befőtt gyártására ka­pott megrendelést az NSZK-ból a Nyírség Konzervipari Vállalat tyukodi gyára. Környezetbarát vállalkozás Szépen, lassan, de biztosan dagad az irattartó a jármi Alkotmány Tsz elnökénél, Jakab Károlynál. Tartalmaz­za mindazokat az iratokat, amelyek egy üzem létesíté­sére vonatkoznak. Levelezé­sek, szerződések, tervezetek, műleírások, banki értesíté­sek, német levélf ordítások, kézzel írt „saját használatú” jegyzetek, döntés-előkészítő iratok sorakoznak keletkezé­sük rendjében. — Lényegében minden 1986-ban kezdődött, amikor a szövetkezet akkori anyagi helyzetéből kiindulva alkal­mat kaptunk, az adósságál­lomány csökkentése érdeké­ben, a kitörésre — mondja az elnök. — Miután a föld­jeink 6,49 aranykoronásak, ennek útja az lehetett, hogy olyan nem mezőgazdasági te­vékenységet pályázzunk meg, ami gyorsan térül, kis beru­házást igényel, exportot nö­vel, hazai piacon is értéke­síthető. így jutottunk el az Agrárkutató Közös Vállala­tig, akik Kaposváron szé­kelnek. A dossziéban ott az irat: Ajánlatok Szabolcs-Szat- már megyei regionális fej­lesztésekhez. Ezen az iraton belül: regranulátumgyártó üzem. Kapacitása évi 2200 tonna, bekerülése 2,5 millió Egész éjjel ez járt az eszemben és addig kacér­kodtam a gondolattal, míg döntöttem: már csak bará- tilag is vállalnom kell a kísérleti nyúl szerepét. Így reggel szatirikus irodalom­mal felpakolva a park má­sik végébe sétáltam, és ne­kiláttam az ülve kocogás­nak. Nehezen lendültem be­le, míg végre egy jó vicc után a térdemet verve vi­hogtam. Pechemre, mert ekkor ért elém egy izompa­csirta és a barátnője. Az ol­vasatiéin parlagi elme szőke bombázója elleni személyes­kedésnek vette tréninge­met, és mielőtt tudományos értekezésembe kezdhettem volna, lekevert egy nagy frászt. Toleráns lény lévén, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni imádottja előtt — no meg kétszer ak­kora volt, mint én —, és a legtudománytalanabb, de legbiztosabb megoldás mel­lett döntöttem: eUszkoltam. ásnap ismét a hagyo- SwB mányos módszert vá- w lasztva szedtem a lá­bam. Egyszer csak meglát­tam a melegítőben felém futó Dezsőt. Ahogy közelebb ért, feltűnt a szeme körül éktelenkedő hatalmas mo­nokli. Éppen olyan volt, 'mint az enyém. Hiába, po­fonokkal teli az újat aka­rók élete. Mán László Hulladékból exporttermék A jármi termelőszövetkezet kitörési kísérlete • Fóliából szemcse # Két és fél millió D Márka • ’89 februárban nyugatnémet márka, kb. 130 millió forint. Alapanyag: hulladék mezőgazdasági sík­fólia. — Mindez így valóban nem sokat mond a laikusnak. Mi is fokozatosan tanultuk ki — fejtegeti a gondolatokat Jakab Károly. — Arról van szó, hogy mi mindenkitől, akinek van, átvesszük a fó­liát, zsákot, minden olyan műanyagtól megszabadítjuk, ami ma teher. Ez az alap­anyag. Ez kerül a mi üze­münkbe, majd ebből lesz elő­ször egy szemcsés anyag, ez a granulátum, majd ennek mosása után habosított, többrétegű fóliát csinálunk. Még rövidebben: hulladékból olyan terméket állítunk elő, ami kell külföldön, de itthon is. Mindez most így egyszerű. De ha az utat nézzük, akkor kiderül, nem is olyan köny- nyű manapság egy ilyen üze­met létesíteni. Kellenek pá­lyázatok, melyeken pénzeket lehet kapni. Levelek mennek az Anyag- és Árhivatalba, hiszen igazolni kell, szerin­tük racionális-e a vállalko­zás. De kapcsolatba kell lép­ni a környezetvédelmi titkár­ral, hiszen neki is van pénz­alapja, s ez az üzem kör­nyezetbarát, mi töbBrpkör- nyezetvédő lesz, általa sza­badulnak meg a ma szálldo- só hulladéktól. A vízügyet is fel kell keresni, hiszen az üzem vízfogyasztó, szenny­víztermelő lesz, engedélyek, tervek mennek-jönnek. De még sehol a pénz, sehol a márka. Keresni kell lízinge­lő partnert, meg kell vizs­gálni a beérkező nyugati ajánlatokat. Keletiek nincse­nek, ez a technológia isme­retlen. — Mondhatom, hogy lé­nyegében mindenki jó szán­dékkal foglalkozott eddig is az ügyünkkel, de hát ilyen, kicsit bonyolult a döntésme­chanizmusunk — mondja az elnök. — A lényeg, hogy a múlt évben kapcsolatba ke­rültünk a bécsi Walter Neu- hardt úrral, aki, mint mű­szaki közvetítő, összehozott a troisdorfi Reifenhauser-cég­gel. Ekkor gyorsultak fel az események. Kimentünk, az újrahasznosító berendezést megnéztük az NSZK-ban, Dániában, és a recycling el­nyerte tetszésünket. Jó ár­vitánk volt, végül 2,5 millió márkában egyeztünk ki, ők szerelnek és 2 évi üzemelte­téshez szükséges alkatrészt is rendelkezésre bocsátanak. A lízingelésre kerülő be- rendézéshez kell egy üzem­csarnok, szociális épület, óránként 550 kW energia, 2,2 köbméter víz. Így aztán a szövetkezetnek kell megte­remteni a helyet, s az ener­giát. Ebből tevődik ki a sa­ját hozzájárulás egy része. De tér kell a nyersanyagnak, a kész terméknek, magya­rán: az előkészületek nem ok nélkül folynak gőzerővel. — Munkahelyeket is je­lent az új üzem — magya­rázza Jakab Károly — igaz, a technika modern, így nem túl sokat. De ezen a tájon minden helynek külön be­csülete van. Igen lényeges, hogy biztosított a piac, s az évi 71,2 milliós kapacitás le­köthető. Még néhány techni­kai apróság van hátra, s indulhat a munka. A nyu­gatnémet cég közölte, hogy a végső megállapodás után haj­landó arra, hogy o jövő esz­tendő második hónapjára üzemképesen adja át a be­rendezéseket. Erre számítunk akkor, amikor már gyűjtjük a fóliát. Borsodból, Nógrád- ból, természetesen a mi me­gyénkből, de Hajdúból is át­vesszük a síkfóliát, de van már jelentkező Békésből is, aki minden fólia hulladéká­ra velünk szerződött. Látva a terveket, az em­ber szinte csodálkozik: mi­ért nem jutott ez korábban valakinek az eszébe? A száz­ezer tonnányi fólia, zsák, műanyag hulladék évek óta szennyezi a tájat, a földet, noha a megoldás adott lett volna. — Magyarországon két ilyen működik, de lehet, hogy három — így Jakab Károly. — Berettyóújfalu­ban, Balatonmáriafüreden, s talán Veszprém megyében még egy. De egészen biztos, hogy még a miénkkel se lesz telített a piac. A korszerű környezetvédelem is serken­ti az újrafeldolgozást, de — mint a példa is mutatja — az exportlehetőség sem el­hanyagolható. Szeretném remélni, hogy szövetkeze­tünk helyzetén is lendít ez a vállalkozás. Vállalkozás. Ez az utolsó szó marad meg sokáig ben­nem. Szükség van erre ma­napság, s ha valaki nem tud vagy nem mer, bizony, könnyen lemarad. Keressük megyénkben is a rossz adott­ságú gazdaságok fellendíté­sének lehetőségeit. Nem könnyű ilyet találni, de nem reménytelen. Bátorság, ötlet, szívósság kell hozzá. Az er­re rátermetteké a jövő. Bürget Lajos Az idén megjelenik Tanulmánykötet Szalmáiról Szatmár iránt mind na­gyobb az érdeklődés ország­szerte, ám gondban van a jószándékú, kíváncsi ember, hiszen a tájról, s annak egyik központjáról, Fehér- gyarmatról az utóbbi évtize­dekben nem jelent meg ko­molyabb, összefoglaló igény­nyel készített monográfia. Egy-egy jelentősebb, részte­rületeket feltáró tanulmány napvilágot látott ugyan, de egy olyan kötet, melyből megismerhetjük a táj tör­ténelmét, néprajzát, irodal­mi és természeti értékeit, az utóbbi évtizedek változásait, ma is hiányzik. Ezt hivatott pótolni az a tanulmánykötet, melynek mecénása a Fehérgyarmati Városi Tanács, s mely hama­rosan nyomdába kerül. A mintegy huszonöt ívnyi könyv írói, neves kutatók, főiskolai és egyetemi taná­rok munkájuk során nem­csak Gyarmat, de a vonzás- körzetében lévő települések múltját és jelenét is bemu­tatják. Néhány témakör a készülő kötetből: a táj ré­gészeti emlékei, településr- rendszere, népesedési viszo­nyok, a felszabadulás utáni népi szervek működése, • a földbirtokrendezés történe­te, a tájvédelmi körzet érté­kei, a vidék néprajza, iro­dalmi nevezetességei. A tanulmánykötet az al­kotók és a megbízók szerint több célt is kell, hogy szol­gáljon. Nevelje az itt élőket a szülőföld szeretetére, nyújt­son eligazítást az ide érkező idegennek, szolgáljon alapul a további kutatásoknak. Fe­hérgyarmat az idén, decem­ber 31-én ünnepli várossá nyilvánításának tizedik év­fordulóját. Akkorra a tervek szerint megjelenik a Mező András szerkesztette szat­mári tanulmánykötet. (bg)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom