Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-21 / 120. szám
4 Kelet-Magyarország 1988. május 21 Vita a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletén V Átfogó társadalmi-gazdasági Vonzó szocialista A féligazságok árnyéka változások kellenek perspektívára van szükség A vita első felszólalója Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. Bevezetőben kiemelte: a fővárosi pártvitákra az aktivitás, a sokszínűség, a konstruktivitás és a felelősségérzet volt a jellemző. A vita kezdeti szakaszában az átfogó és radikális reformok követelése állt középpontban, később hasonló igényként kapott hangsúlyt szocialista vívmányaink védelme és a változáshoz szükséges személyi feltételek megteremtése. A viták egy részét a tézisek váltották ki, az elementáris erő azonban az ország helyzete, a társadalom változást sürgető állapota volt. Nem tudtunk választ adni éveken keresztül olyan kérdésekre, amelyek a párttagság tömegeit, de a lakosság millióit is foglalkoztatták: a hol hibáztunk, a hogyan jutottunk ide, a felelősség és a jövő kérdései. Sokakban fogalmazódott meg a keserű gondolat, hogy néhány .fontos kérdésre talán nem is szándékozunk választ adni. Pártunk mindig gondosan ügyelt arra, hogy a pártélet a lenini normáknak megfelelően alakuljon. Az érdemi tevékenységet, a kommunista szellemiséget mégis kikezdte a formalitás, a bürokratizmus. A tagság ezért eltávolodott a vezetéstől, a párt kapcsolatai lazultak a tömegekkel. Előrehaladásunk egyik kulcskérdése a politikai intézményrendszer korszerűsítése. Ma már nem az a kérdés, hogy kell-e ezt korszerűsíteni vagy sem. Ezen szerencsére túlvagyunk. Meggyőzött bennünket erről húszéves reformtörténetünk, az ugyanis, hogy nem lehet eredményesen előrehaladni a gazdasági reformokban, ha azokat a gazdaságon túl nem terjesztjük ki a társadalmi élet többi területére. Bebizonyosodott, hogy úgy nem lehet eredményesnek lenni, hogy minden területen csak egy kicsit változtatunk. Ki kell mondani, hogy átfogó társadalmi-gazdasági változtatások kellenek. Az átfogó reform megvalósítása szembesít bennünket a mai intézményrendszerünkkel. A szocializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult politikai intézményrendszer. Ennek korszerűtlensége miatt nem kapnak megfelelő kifejezési lehetőséget a társadalomban objektíve létező érdekek. Még mindig mindent a hagyományos érdekkifejezési és -érvényesítési csatornákon akarunk áramoltatni, holott azok már rég nem alkalmasak erre. Gondoljunk csak arra, hogy a vállalatok irányításában bekövetkezett változásokat milyen késéssel követi az állami és érdekvédelmi szervek funkcióinak, struktúrájának változása. Pedig tudjuk, hogy a felemás helyzetek a visszarendeződés legfőbb melegágyai. Az államapparátus felépítése, az államigazgatás tagoltsága, a minisztériumok szervezete és egy sor intézmény sok vonatkozásban idejétmúlt. Igenis változtatni kell a formákon, a struktúrán. Az intézményrendszert alkalmassá kell tenni a gazdaság menedzselésére, a gazdasági alkotmányosság érvényesítésére. Hosszú évek óta tapasztaljuk, hogy ha a kormányzat és a vállalatok közötti érdekegyeztetések sikertelenek, bizalmi válság alakul ki közöttük., Az ilyen esetek jelzik, hogy az intézmény- rendszer működése sem tökéletes. Vagy gondoljunk csak külgazdasági intézményrendszerünkre, amely még ma is magán viseli a külkereskedelem állami monopóliumáról beidegződött dogmákat. Vagy vegyünk egy másik területet: könnyen elképzelhető, hogy az ország szellemi, művészeti, kulturális, tudományos életében, valamint az oktatásban milyen segítséget jelentene egy olyan intézmény- rendszer, amely nagyobb önállóságot, mozgásteret biztosítana az irodalmi, kulturális és művészeti műhelyeknek és az alkotóknak. A politikai intézmény- rendszer korszerűsítését az egypártrendszer viszonyai között kell megoldanunk úgy, hogy a vezető szerepet ellátó párt politikai tevékenysége fölött is széles körű társadalmi ellenőrzés érvényesüljön. Természetesen elsősorban a pártnak kell rendelkeznie önkontroll, önkorrekciós mechanizmusoklcal, de ez kevés. Olyan nyilvánosságot kell teremteni az egész felépítményrendszer számára — az érdekvédelmi szervezetektől kezdve az állami és társadalmi szervezetekig —, amelyben, ha kell, perbe és vitába lehet szállni az irányító politikai párttal is, garanciákkal megerősített partneri viszony alapján. Havasi Ferenc ezután a tömegszervezetek, a társadalmi szervek és mozgalmak szerepéről szólt, majd így folytatta: A teendők között első a párt tevékenységének megjavítása, hogy eredményesen lássa el az intézményrendszer reformjából és hatékony működtetéséből reá háruló feladatokat. Az ezzel kapcsolatos teendőről a következőket mondotta: — Valós demokratizmus kell a párton belül. Meg kell felelni annak a jogos igénynek, hogy a párttagság csak úgy tud azonosulni a politikával, ha nem csupán végrehajtója, hanem alakítója is annak. A párton belüli demokrácia fejlesztésével el kell érni, hogy a Központi Bizottság és a pártbizottságok feladat- és hatáskörét az általuk választott és nekik alárendelt végrehajtó szervek ne korlátozhassák. Erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jellegét, fel kell számolni annak hivatali és formális vonásait. Korszerű tagoltságban újjá kell szervezni a politikai apparátusokat, hogy azok megfeleljenek a célul tűzött feladat- és hatásköri elkülönüléseknek. . Meg kell szüntetni a vezető testületekben a túlzott mértékű kölcsönös képviseleteket. Javítani kell a párt és a közélet tisztaságát, a feddhetetlenség, az összeférhetetlenség érvényesítését. Ezek nélkül nincs hitele sem az egyénnek, sem az intézményeknek. — Kivel tart ma, s milyen a magyar ifjúság? — tette fel a kérdést Hámori Csaba, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, majd az ifjúság számára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanakkor ennek négyszeresével a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki-nekilen- dülő majd alábbhagyó reformhullámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is minden huszadik pedagógus képesítés nélküli, hogy miközben évente csak 24 ezren szereznek felsőfokii diplomát, csaknem 10 ezren az általános iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. Napjainkban összességében kevesebb munkahelyet kínálnak a gazdálkodó szervezetek, mint ahányan tanulmányaikat befejezik. A lakáshoz jutás gondjairól szólva kifejtette: a családok 20 százalékának házasságkötés után öt évvel még nincs önálló otthona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kisméretű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E réteg reálbére a hetvenes évek eleje óta lényegében nem változott, ugyanakkor az ötvenhatvan éveseké megkétszereződött. Nehezebbé vált a gyermeknevelés is. A fiatalok közéleti szerepének és vezetővé válási esélyeinek gyengülését vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a nép- képviseleti és politikai testületekben a vezetők között ma alig találni harminc év alattit. — E folyamatok gyors megváltoztatására számítani irreális. hiszen felelős politika a következő esztendőkre nagy ígéreteket nem tehet. E gondokra azonban nem lehet külön ifjúsági választ adni, mert az nem illeszkedne a reformfolyamatba, s ezek nemcsak az ifjúság, hanem az egész társadalom gondjai. Változást csak nagyobb társadalmi 'teljesítménnyel. a gazdasági és társadalmi reformot meggyorsítva, a magyar szocializmust alapvetően átalakítva, hatékonyabbá és demokratikusabbá téve remélhetünk. Egy átfogó reform révén a fiatalok java, tehát a nagyobb tudású, szorgalmú, vállalkozókedvő emberek kerülnek jobb helyzetbe, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Az ifjúság a perspektívát adó, a gyors és határozott változásokban érdekelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jövőorientált társadalmat akarunk — szögezte le a KISZ KB első titkára. Ehhez a tudás, a munka, a teljesítmény, a vállalkozókészség értékét kell erősíteni. Már ma tenni kell a felsőoktatás és a lakásgazdálkodás hosszú távú fejlesztése érdekében; e területeken vannak javaslataink is, amelyek a szükséges szerkezetátalakításnak megfelelően keresnek megoldást. A politikai intézményrendszer reformjáról szólva leszögezte: csak a társadalmi szervezetek határozott, önálló arculatú, nyilvános érdek- képviselete adhat választ arra a dilemmára, hogy egy- pártrendszerünk körülményei között hogyan Jehet a tévedés kockázatát minimálisra szorítani, miként lehet megvalósítani a szocialista politikai pluralizmust. Az olyan párt vonzó az ifjúság számára, amely dinamikusan politizál, amelynek a szervezetei is politizálnak. A fiatalok iránti nagyobb türelemre. a közéleti mozgástér bővítésére van szükség. — A KISZ az utóbbi években markánsabban, harcosabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az ifjúság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál viszont megütközést kelt — állapította meg Hámori Csaba, javasolva az állásfoglalástervezet azon tételének megerősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztatja az ifjúsági szövetséget. A KlSZ-munka gyengeségeiről szólva kiemelte: tömegmunkánk. gyakorlati szervező- munkánk több ifjúsági rétegben gyenge, az elmúlt években teret vesztettünk a nagy egyetemeken, a húszévesek körében gyengébbek pozícióink, mint a harmincasok között. A KISZ-ben megvan a szándék a belülről induló bátor átalakulásra, az if júság tagoltságának jobban megfelelő mozgalmi keretek megteremtésére. — A párt és a társadalom egészét átható politikai fordulatra van szükség. A KISZ az elmúlt időszakban arra törekedett, hogy a fiatalok reális viszonyt alakítsanak ki a helyzethez és a mostani tanácskozáshoz. Ennek jegyében zajlottak le a tömegeket megmozgató vitáik. Az ifjúságnak és az egész társadalomnak ma mindennél inkább perspektívára, belátható, vonzó szocialista perspektívára van szüksége. Amikor nagyobb társadalmi teljesítményt, munkafegyelmet, szigorúságot igénylünk, ezzel egyidejűleg és ezt szolgálva több demokráciát is sürgetünk. Teljesítéséhez a magyar szocializmus nagy horderejű átalakítására van szükség. Most egyszerre adott ehhez a kényszer és a lehetőség. Ne szalasszuk el! — mondotta befejezésül Hámori Csaba. Keresztury Dezső akadémikus, író kötelességének tartotta, hogy pártonkívüliként néhány fontos kérdésben kifejtse véleményét. Mint mondta: — Emlékszem rá, amit embertelen századunkban átéltem. Ismertem a világerők hatalmasodását, a hazai indulatok örvényeit, a nemzedékváltások földrengéseit. Ezért is nézem aggódva, hogy mostanában minden rossz lett az önök pártjában, hogy 45 ezren adták vissza tagkönyvüket. Elfelejtették talán azt is, aminek sikere a maga idejében közörömet, megkönnyebbülést váltott ki és a jobb idők reményével töltötte be a szíveket? Hiszen egy jól vezetett szövetségi politika jegyében a nép visszanyerte életkedvét; bár még mindig kevés a lakás, de mégis a házak serege épült, megszűnt a folyamatos osztályharc embertelen mániája, s századok óta először történt meg, hogy hírünket a Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártértekezletünk vitájának középpontjában a párt munkájának, vezető szerepének tökéletesítése áll. — Ha ebben előrelépünk, az a politikai Intézményrendszer egészének korszerűsítésével jár, és érdemi hatással lesz az ország gazdasági, politikai és ideológiai arculatára. Felszólalása további részében Gáspár Sándor a szak- szervezetek feladatairól szólott, hangsúlyozva, hogy a társadalmi-gazdasági megújulás elválaszthatatlan a dolgozók életének javításától, a dolgozó emberek nagyobb megbecsülésétől, a róluk történő fokozottabb gondoskodástól. Majd így folytatta: — A gazdasági, társadalmi kibontakozási program megvalósításának közvetlen hatásai egy ideig megterhelik, áldozatvállalásra kényszerítik a lakosságot. A kedvező hatásokat később érzékelni fogja mindenki. A társadalom tűrőképességének azonban vannak határai. Ezért számolnunk kell a megkezdődő folyamatok anyagi, ideológiai és politikai hatásaival. Az adórendszer, a foglalkoztatási gondok, a magán- és külföldi tőke megjelenése, a nagyarányú infláció világban nem levert szabadságharcaink, hanem kellő arányérzékkel megkezdett reformkísérleteink tették érdekessé. A továbbiakban az állásfoglalás-tervezettel foglalkozva kiemelte: azt a féligazságok fél árnyéka teszi bizonytalanná. A valóságnak a felét sem jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg — s a jobbnak vélt utat aligha jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi. — A legveszélyesebbnek tartom a művelődés értékelésének aránytalanságát. Művelődés nélkül sohasem volt műveltség, értelmes változás, jóravaló fejlődés. — Önök kijelentették, hogy a nemzet pártja kívánnak lenni. Ez igen nagy dolog és megfelel alapvető eszményeinknek. A nemzet közösségteremtő formáját Európa szülte, egyszerre lehetünk csak jó magyarok és jó európaiak. az emberek gondolkodását, politikai hitét is megpróbáltatások elé állítja. A SZOT elnöke hangsúlyozta: a dolgozók többsége kész vállalni az átmenet nehézségeit, ám százezrekre tehető azoknak a száma, akik a megnövekedett terheiket nehezen tudják elviselni. Nem halasztható tovább az alacsony nyugdíjból élők helyzetének javítása, akár a nyugdíjrendszeren, akár a szociálpolitika keretein belül. A szakszervezetek egyik kezdeményezői voltak a bérreform kidolgozásának. Ennek azt kell eredményeznie — mondotta —, hogy a törvényes munkaidőiben elérhető keresetekből a dolgozók rendesen megéljenek. Felhívta a figyelmet rá, hogy e tekintetben is óvakodni kell az illúziókeltéstől. Már ma is érzékelhetően javítani kell a bérszabályozást, a munka igazságosabb, ösztönzőbb elismerését, majd rámutatott, hogy a szakszervezetek a tartós és nagyarányú munkanélküliséget, mint célt, nem tartják elfogadhatónak. Aktív foglalkoztatáspolitikát kell folytatni, amely a munkahelyék megőrzésére, újak teremtésére, a dolgozók átképzésére összpontosít. A szakszervezetek a kormóny- nyial egyetértésben egy ilyen programot ki ,is dolgoztak. Az árak alakulásáról szólva kiemelte, hogy a szakszervezetek a kompenzálás igényével lépnek fel, ha az idei árnövekedés, a tervekben megszabott, a kormányprogramban elhatározott mértéket túllépi. A SZOT elnöke ezután a szakszervezetek helyéről és szerepéről szólott: — 1957 óta a magyar szak- szervezetek nem díszítőelemei, nem kellékei a rendszernek, hanem a hatalom részesei — szögezte le, majd így folytatta: — A mozgalom ma ismét útkeresésben van, ment változó körülmények között, nem egynemű közegben végzi majd munkáját. A tagság határozott, önálló fellépést vár a szakszervezetektől. A mozgalom tehát csák erőteljesebbé váló, érzékelhető érdekvédelemmel és érdekképviselettel lesz képes jól ellátni feladatát. A küldöttek » vttábaa fetafttaMkat hallgatják. ü tagság határozott fellépést vár a szakszervezetektől (Folytatás az 5. oldalon)
