Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-18 / 117. szám
1988. május 18 Kelet-Magyarország S Az egész magyar társadalom várakozással tekint a május 20-án összeülő országos pártértekezlet elé. Felgyülemlett gondjaink, sürgető tennivalóink, a megújulás kulcskérdései foglalkoztatnak ezekben a napokban párttagokat és a pártonkívülieket. Szabolcs-szatmáriakat kérdeztünk: miért tartják fontosnak ezt az eseményt, és mit várnak az országos pártértekezlettől. A válaszokat az alábbiakban adjuk közre. Ezt várjuk a pártértekezlettől Bartha József villanyszerelő Tóth Józsefné tanár Basa Attiláné áruforgalmi vezető Elemzőbb, új stílust Nagyobb figyelmet az iskolákra Ki kapjon bizalmat? Villanyszerelő a nyíregyházi vízműnél. Leérettségizett, majd — sokak meglepetésére — kérte felvételét a marxista középiskolára. Mindezt önszorgalomból, hiszen nem állt szándékában politikai pályára lépni. Bartha Józsefnek hívják, még innen a harmincon, egy kétéves kislány boldog apja. Különös ismertetőjele, hogy mindig mindenről van véleménye. A hét végi pártértekezlethez belülről van köze: évekkel ezelőtt vették fel az MSZMP-be. — Az a nagy várakozás, ami most érezhető, szerintem nem fog beteljesülni. A konkrét javaslatok közül talán a két ciklus kérdését említeném. Ügy, ahogyan a vitaanyagban szerepel, többszörös kiskapu maradna. Lejár a két ciklus, meg kell válni a beosztástól, de semmi nem tiltja, hogy egy másik vállalatnál, vagy egy másik megyében ugyanazt a posztot töltse be. Ugyanakkor feleslegesnek tartom, hogy az, aki hosszú ideje bizonyította alkalmasságát, kötelezően megváljon a posztjától. Megoldódnának az alkalmasság, alkalmatlanság kérdései, ha a taggyűlések valóban olyanok lennének, mint kellene lenniük. Sokkal kritikusabb, elemzőbb taggyűléseket szeretnék, hogy mindenki fenntartás nélkül mondhasson véleményt — akár a jót is, mert így annak is nagyobb hitele lenne. — A személyi változások? Nem a fiatalítás az elvárásom, nem az, hogy csökkenjen a vezető testületek átlag- életkora. Aki húsz éven keresztül ebben a langyos változatban jól érvényesült, az szerintem legfeljebb csak szóban tudja vállalni a megújulást. Ezért lenne szükség új vezetőkre, ami nem jelenti azt, hogy feltétlenül fiatalabbakra. Ha hatvan éves, ám legyen! De olyan, aki korábban is ezt az új stílust képviselte volna, csak nem fért bele a meglévő kategóriákba. Más kérdés, hogy az élet törvényei szerint valószínűleg fiatalabbak kerülnek a felszínre. P. D. Kiss Gábor filozófus Intézményi garanciákat Kiss Gábor 49 éves, kandidátus, társadalomtudományokkal foglalkozó pártmunkás, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának vezetője : — A párt nagy felelősséget vállal magára, mert a társadalomszervezés kulcskérdéseiben kell elhatározásra jutnia. Ennek előfeltétele, hogy konkrétan foglalkozzon a politikai felelősségi viszonyokkal, mert ez a helyzetelemzésnek eddig még fel nem tárt oldala. Ez szükséges ahhoz, hogy az elkerülhető hibák és tévedések ne ismétlődhessenek meg. — Azt várom a pártértekezlettől, hogy kimondja az új szervezeti szabályzat megalkotásának szükségességét a két év múlva soron következő kongresszusig, s hogy már most meghatározza annak fontos rendező elveit. Ugyancsak döntésre kell jutniuk a küldötteknek a politikai intézményrendszer átalakításának fő irányairól, amelynek törvényi garanciáit egy létrehozandó új alkotmány biztosítja. — Bizonyos személyi konzekvenciák levonása (ahogyan ez mostanában politikai s zóh as ználat u nkban általánossá vált) szerintem is kívánatos és elkerülhetetlen. De szeretném megjegyezni, hogy — sokakkal ellentétben — én nem ezt tartom a döntő kérdésnek. Hiszen a káderkiválasztás és egyáltalában a káderpolitika rendező elveinek változatlanul hagyása mellett az egyszerű személycserék érdemi változtatásokat nem hozhatnak. Ezért azt tartanám sürgetően fontosnak, hogy a pártértekezlet kezdeményezze a politikai rendszer olyan — biztosítékokkal megerősített — korszerűsítését, amely szavatolja, hogy mind a párttag, mind az állampolgár teljes jogú politikai személyiségként vehessen részt az ország közéletében, a politika alakításában. K. J. Gál István takarmányos Fizetést érdéin szerint Gál István takarmányos, a csarodai Űj Élet Termelőszövetkezet tákosi tehenészeti telepének dolgozója: — Mi a brigádban mostanában gyakrabban beszélgetünk arról, hogy Is lesz már. Én magam ugyan nem vagyok párttag, de nagyon figyelem a többiekkel együtt az előkészületeket. Igaz, én már 59 esztendős vagyok és jövőre elmegyek nyugdíjba, de mi lesz a fiatalokkal? Jó ez a tsz, dehát nem tudja megfizetni az ifjabbakat. A fiamat is elhívta valami kisszövetkezet Varsányiba és húsz helyett ötven forint órabért ad neki. Dehát azok pestiek, vagy honnan jöttek ... Tudnám én a megoldást, meg is szoktam mondani, fel is szólalok minden gyűlésen. Mindenfelé sok tekergő kapja a fizetését. Itt is, meg az országiban is. Olyanok, akik egy pohár vizet se érdemelnének. Meg olyanok is vannak funkcióban, akiket okosnak nyilvánítanak. Meg üzletelni se tudnak. Pedig kereskedni is kellene, mert abból lesz a pénz. Ez kellene... Fiatalokat küldeni mindenhová. Aki leszol- gálte idejét, azt nemviszr Tóth Józsefné a Nyíregyházi 6. számú Általános Iskola tanára, a magyar—történelem szakos munkaközösség vezetője, a szülői munkaközösség összekötője, tisztségviselő az úttörőcsapat vezetőségében, párton kívüli. — Véleményem szerint az iskola szerepe meghatározó, és egy ilyen pártértekezlet előtt az iskolával kapcsolatban azt a kettős kérdést kell feltennem: mit tehetek én, mint nevelő, és mit tehet ez az országos fórum, hogy - a munkánk jobb legyen? — Az iskolára, az általános iskolára nagyobb figyelmet kellene fordítani. Tapasztalataim szerint a gyermek életiének formálásában az iskola játssza a főszerepet, és most az egyik legnagyobb feladat az lenne, hogy ne tömeget, ne „masszát”, hanem egyéneket neveljünk. A tömeg átlagot, szürkeséget jelent. El kellene jutnunk odáig, hogy az elszemélytelení- téstől megmentsük őket, azzal a jelszóval: vissza az egyénhez. Nem mellékes, milyen szemlélettel kerülnek ki a gyerekek az iskolából, mert azzal a szemlélettel fognak élni, másokhoz közelíteni. Nagyon fontosnak tartom az érzelmi nevelést, hogy a sze- retetre fogékonyak legyenek, ítéljék el a közömbösséget, törődjenek a másik emberrel. Alapvető az is, hogy a gyerek iskolás korában megtanulja: ebben az országban mindenkinek van feladata, kötelessége, amelyet el kell végeznie. — Nagyobb figyelmet érdemelne a tanterv, mert jelenleg túl sokat markol, és ahelyett, hogy az alapok begyakorlásával foglalkoznánk, írni, olvasni, fogalmazni megtanítanánk, ehelyett egy csomó fölösleges dolgot erőltetünk, amire még a gimnáziumban sincs -szükség. Reális, teljesíthető feladatokat remélek egy jobb tantervtől. B. E. Basa Attiláné, a Centrum Áruház áruforgalmi vezetője, igazgatóhelyettes kereken 13 esztendeje titkára a pártalap- szervezetnek. — Ügy érzem, mi mindig a nagy cégek árnyékában húzódunk meg, a kereskedőkre csak akkor irányul a reflektor, ha valamit rosszul csinálunk. öt még úgy nevelték, hogy a kereskedő a napi munkájával politizál, közhangulatot alakít. Még nem felejtette el, hogy a szakma egykor a társadalmi megbecsülés csúcsa • közelében helyezkedett el. Még csak néhány évtizede, hogy a kereskedősegéd volt valaki... És ma? — Sem a jelentkezők, sem az ő anyagi, erkölcsi megbecsülésük nem üti meg a kívánt mértéket. Ráadásul kisgyermekes anyák, akiknek ezer teher húzza a vállát. Olyan méltánytalan megkülönböztetést is természetesnek vetetne velünk a vállalati központ, mint a fizetésben mesterségesen kialakított fővároscentrikus hierarchia. A társüzletben, a Corvinban — nem túlzók — közel kétszer annyit keres, egy eladó, mint nálunk: Megírta a Kelet-Magyarország, hogy az iparban, az értelmiség körében is „természetesnek” vetetik velünk a hátrányos jövedelmeket, de hadd mondjam el: a kereskedők sem lógnak ki a sorból. — Mindenekelőtt azt várom a pártértekezlettől, hogy adjuk vissza szavaink hitelét. Hogy álljak én az alapszervezet tagsága elé, ha azt sem tudom megmondani, meddig lesz nehéz? Mert higgye el, az ember csodálatos. Kibírja a kibírhatatlannak látszót, ha látja a kiutat. De tud-e hinni a ma tizen-huszonévese, amikor deklarált elveink és a gyakorlat között helyenként mérhetetlen szakadék tátong? Azt szeretném, hogy ne csak divatos fogalom legyen a termékszerkezet-váltás, a» egyensúly megteremtése, hanem az emberek érezzék a zsebükön, a megkívánt teljesítményt anyagilag is elismeri a társadalom. Remélem, egyszer végre száműzzük azt az ósdi statisztikai szemléletet is, hogy egy posztra vagy küldöttnek keressünk valakit, aki lehetőleg nő, harminc éven aluli, fizikai dolgozó stb. Szerintem kapjon bizalmat az, aki alkalmas tenni a közös célokért, hisz a megmérettetés nem a rubrikákban, hanem a mindennapi életben dől el... T. K. Juhász István főmérnök Pazarlunk szegéaységiiakben is... Juhász István, a Szabolcs megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat nyírmadai sertéshizlaló leányvállalata műszaki főmérnöke. — A műszaki fejlesztés hazánkban soha nerh tapasztalt mélységbe süllyedt. Fokozottan vonatkozik ez a megállapításom megyénkre. A kései iparfejlesztés nem hozta meg azt az eredményt, hogy felzárkózzunk legalább az országos átlaghoz. Kezdettől fogva kevesebb pénz jut itt eszközökre. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar gépei és berendezései elavultak, jelentős hányadukban nullára leírtaik. Ügy vélem, maga a műszaki pálya is annyira leértékelődött, hogy semmi vonzást nem jelent a fiatalnak. Elvesztette presztízsét a mérnöki szint, de a technikusi és a szakmunkási is. Néhány hetes tanfolyammal ültetünk embert négy-öt milliót érő gépekre. Mindenekelőtt az anyagi megbecsülés hiányzik. Nem tudom elfogadni, hogy ennek megváltoztatására nincs elég pénz, mert látom, hogy másra van, ahol nem hasznosul olyan mértékben, ahogy itt hasznosulhatna. Ügy pazarlunk még mostani szegénységünkben is az oktalan szabályozók miatt, hogy az hihetetlen. A konferenciának olyan határozatot kellene hozni, ami lehetőségeket nyit az arányta-. lanságok és aránytévesztések megszüntetésére. Arra, hogy a rugalmatlan magyar ipartól ne egy évre kelljen megrendelni a korszerűtlen etetőberendezést telepünkre. A beruházásokhoz szükséges eszközök megvétele céljából- a szakemberek utazhassanak külföldre. Egyáltalán: engedni kellene az alkotóerőket felszabadulni, mert jelenleg gúzsba vannak kötve. £. S. Fodor Andor nyugdíjas, a Nyírfa Aruház volt igazgatója — Mit várok a pártérte- kezlettől? Egységes, következetes és jó, előre irányt mutató pártvezetést minden szinten. Ha ez így lenne, szerintem megnyugtatná az embereket, a párttagokat is, s talán fellendülne a tenniaka- rás. Várom, hogy az MSZMP politikai párt legyen, ugyanakkor azt is szükségesnek találom, hogy az államigazgaBeregnyei Katalin, a Nyírség Konzervipari Vállalat főcsoportvezetője Akik bírják a tempét tást, a gazdaság irányítását kézben tartsa és szerezzen érvényt a határozatoknak. — Én sok mindent megéltem. Háborút, koncentrációs tábort. Tudom, hogy volt időszak, amikor az emberek nyolc fillérért vettek ecetet, elmentek a boltba két deci petróleumért és a tíz kiló fáért. Aki ezt nem látta, nem élte meg, az könnyen lebecsüli eredményeinket. Jó lenne, ha azokat sem szégyellnénk, azokról is beszélnénk, amikor egy szűk vezetéstől akarjuk számon kérni, hogy most gondokkal kell szembenézni. Voltak hibáink, voltak rossz jelszavaink, voltak meg nem valósult álmaink, de ezeket is együtt követtük el, éppen érért gondolom, hogy együtt is kellene kijutnunk a bajból. — Én a sorsommal elégedett vagyok, de a helyretemmel nem. Hetvenéves létemre nekem már nincsenek nagy igényeim, már három napja ingyen utazhatok a buszon, de tudom, hogy nagyon sok hozzám hasonló korú embernek kenyérgondjai vannak. Olyan programot kell a pártértekezletnék kidolgozni, amely megvalósítható, hogy több jusson belőle annak a korosztálynak, amelyik, ha követett el hibákat is, de tisztességesen dolgozott, sokat tett azért, hogy idős korában élvezhesse munkája gyümölcsét. Azt gondolom, hogy egy vezetés csak akkor érezheti jól magát, ha a környezete is jól érzi magát. B. J. szafogni. Engem bezzeg senki sem tartóztat, igaz, ha nyugdíjba megyek, utána is -tag maradok és nem fogom be a számat. Annyi begyakorolt fiatal van már, a mi elnökünk is a fiam lehetne... Azt kellene a konferencián -elhatározni, hogy dolgozhasson már mindenki, akinek szándéka és annak adják a fizetést. Itt Beregiben lassan annak se lesz megélhetése, aki jóravaló, nem tudom miért hanyagolnak el ennyire bennünket. Qsakhát félek, hogy olyan lesz ez a konferencia, mint a többi volt. Olyan jól megválaszolnak imind-en kérdést, hogy senki sem talál benne kifogást. Csak éppen a világon semmi neon változik... É. S. — Tudjuk, a helyzet nem rózsás, de néhány éven belül a gazdasági és társadalmi megújulásnak sikerülnie kell — fogalmaz meggyőződéssel Beregnyei Katalin, a Nyírség Konzervipari Vállalat aszeptikus üzemiének fő- csoportvezetője. Húsz éve dolgozik a vállalatnál, párttag, élelmiszeripari szakközépiskolát végzett, Ibrányhan lakik— Az országos pártértekezletet a kibontakozáshoz verető út fontos állomásának véljük — folytatja. — Azonban a munkatársaimmal -egyetértésiben a célok eléréséhez a korábbiaknál konkrétabb útmutatást várok. A párt az ország életéhez főként elvi irányítást adjon, növekedjék a vállalaitok önállósága. Viszont az ellenőrzésre fektessenek nagyobb hangsúlyt, kinék-kinek a felelősségét tegyék kellően feö- rülhatárolhatóvá. A régebbieknél gyorsabb előrelépést kérünk és hozzá olyan embereket, akik bírják a tempót. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy a gyenge cégek működését a jól dolgozók nyereségéből fedezzék. Beregnyei Katalin ezután a gyárról, közvetlen környezetéről bűzéit. — Az 'utóbbi 5—10 évben a konzervgyárban is óriási változások történtek. Olyan gépsorokkal dolgozunk, amilyenekről valamikor álmodni se mertünk. Termékeink itthon és külföldön keresettek. Az aszeptikus üzemben szinte mindenki minőség ellenőr ‘is. A gyártásnál és a kariban tartásnál nagyon figyelni kell, mert nagy értékek forognak kockán. Cs. Gy.
