Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
MA: A Soros Alapítvány támogatása (2. oldal) Ha szabálytalan, leállítják (3. oldal) Magyar—jugoszláv tárgyalások Bidapcslti Branko Mikulics tegnap este elutazott hazánkból Vállalkozói műveléssel Horgonya Gyilatanyáról Kádár János, a Magyar -szocialista Munkáspárt főtitkára hétfőn a Központi Bizottság székházában fogadta Branko Mikulicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagját, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodott Magyar- országon. A nyílt, szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen véleményt cseréltek a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság belső fejlődésének kérdéseiről, az előttük álló fő feladatokról, a két orKádár János, az MSZMP főtitkára és Branko Mikulics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsa elnöke. szág közötti kapcsolatok alakulásáról, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. A találkozón részt vett Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Györke Sándor, hazánk belgrádi és Rudolf Sova, Jugoszlávia budapesti nagykövete. Hétfőn délelőtt a Parlament Delegációs termében M sem felejtem el azt a i napot huszonhét esz‘ tendővel ezelőtt. 12 éves fiúcska voltam, s mint sok hasonló korú gyereket, minden érdekelt — de legjobban a rohamléptekben fejlődő technika, a jövő alakulófélben lévő arca, s annak részeként a világűr meghódítása. Már akkor kedveltem a tudományos- fantasztikus regényeket, képzeletben a Vénusz forró őserdeiben, a Galaktika jeges-fekete mélységeiben kóboroltam. S jött a hír: egy Junj Gagarin nevű fiatad szovjet pilóta a Föld körül kering űrkabinjában — az Ember kilépett szülőbolygójáról, s elindult egy olyan úton. mely a végtelen ígéretével kecsegtet. Az áprilisi délelőttön az iskolapadban lebúiva hallgattuk egyik barátom akkoriban egyedülállónak számító, külföldről kapott zsebrádióját, lestük a híreket, izgatottan figyeltük a bemondó minden szavát. Reménykedve tárgyaltuk: mire felnövünk, talán mi is űrhajósok lehetünk, a Holdra léphetünk, távoli bolygókra utazhatunk... Nagy nap volt 1961. április 12-e az emberiség történetében. s világhőssé vált az utóbb tragikusan korár* el-----------------------------------\ hunyt űrpilóta, Gagarin — legendás kisfiús mosolya bejárta a földgolyót, melyet ő láthatott elsőnek „kívülről”. S jöttek a többiek, Tyitov, Glenn és társaik, a Holdra lépő Armstrong, az űrállomáson szolgálatot teljesítő világrekorder szovjet kozmonauták. S hallhattuk- láthattuk a drámákat is, Leonov zuhanását, a Challenger hét utasának iszonyú tűzhalálát — az áldozatokat. Mert Gagarin olyan útra lépett, ahol iszonyú a kockázat — és rendkívüli az ígéret. A világűr végtelen — s épp ezért a véges világban felnőtt földlakó számára kihívás-vonzás-re- mény. Ám látnia kell azt is az Embernek: mily kicsiny ő az űr méreteihez képest, apró a nekünk mindent jelentő kék bolygó, porszem a glaktikák sokaságában. Határain túl tehát nincs, nem lehet helye kicsinyes földi torzsalkodásnak, vetekedés- nek — s nem lehet helye semmiféle fegyvernek se! Mert a veszély épp oly rendkívüli, mint a leheto- ség: Földünk az űrből csak egy ..objektum”, mely akár meg is semmisíthető ... z út, melyet Gagarin megnyitott az emberiség előtt, csak egy irányba vezethet: ki a végtelenbe. a kék bolygón született Homo sapiens, az Értelmes Ember diadalát hirdetve. (fgy) magyar—jugoszláv plenáris tárgyalást tartottak. A Grósz Károly vezette magyar tárgyalócsoport tagja volt Villányi Miklós pénzügy- miniszter. Őszi István külügyminiszter-helyettes. Dunai Imre kereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Györke Sándor. Branko Mikulics vezetésével — aki vasárnap érkezett Budapestre — Egon Padovan, a szövetségi kormány tagja, a Magyar—Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság társelnöke, Trajko Traj- kovszki külügyminiszter-helyettes és Rudolf Sova foglalt helyet a tárgyalóasztal mellett. Az MTI tudósítójának értesülései szerint az őszinte, nyílt légkörű, kötetlen megbeszéléseken a kormányfők tájékoztatták egymást országaik helyzetéről. Fontosságuknak megfelelően foglalkoztak a gazdasági együttműködés kérdéseivel, bővítésének lehetőségeivel, illetve az ezzel kapcsolatos feladatókkal, hangsúlyozva tartós érdekeltségeiket ennek fejlesztésében. A kereskedelmi forgalom helyzetét áttekintve annak alakulását — a megtorpanás ellenére — bíztatónak tartották. Rámutattak a kooperációk és a tartós együttműködési formák jelentőségére, és fontosnak tartották az új formák keresését a gazdasági kapcsolatokban. Hangsúlyosan szóltak a kulturális, az oktatási, a műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésének fontosságáról. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar- országon élő horvát. szerb és szlovén, illetőleg a jugoszláviai magyar nemzetiség az együttműködés összekötő szálait erősíti. Mindkét részről figyelmet fordítanak arra, hogy megőrizhessék kultúráikat. hagyományaikat és megfelelő kapcsolatot tarthassanak az anyanemzetekkel. Az időszerű nemzetközi kérdéseket áttekintve most is megállapították, hogy a fő nemzetközi kérdések megítélésében a két ország nézetei nagyfokú azonosságot mutatnak. Azonos módon értékeljük az egyes nyitott kérdések megoldásának lehetőségeit és módját. Kiemelten szóltak a balkáni sokoldalú együttműködés fontosságáról, méltatva a közelmúltban megtartott első balkáni külügyminiszteri értkezelet jelentőségét. A plenáris tárgyalást követően Villányi Miklós pénzügyminiszter és Egon Padovan, a Magyar—J ugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság társelnökei megbeszélésükön részletesen áttekintették a gazdasági együttműködés időszerű kérdéseit és feladatait. A plenáris tárgyalást megelőzően a jugoszláv kormányfő ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Grósz Károly a P«r!a>mien.t vadászterimében díszebédet adott Branko Mikulics tiszteletére. Az ebéden a magyar miniszterelnök és a jugoszláv kormányfő pohárköszöntőt mondott. Grósz Károly kifejezte meggyőződését, hogy e mostam! látogatás a két ország közötti hagyományosan jó 'kapcsolatok újabb kiemelkedő eseménye. Hangoztatta, hogy a magyar nép, pántja és kormánya megkülönböztetett fontosságot tulajdonít Jugoszlávia kormányával, a Jugoszláv Kommumiiisiták Szövetségével kialakított, szilárd elvekre épülő baráti viszony ápotásániak. Gondjaink, feladataink nagyfokú azonosságot mutatnak, a kibontakozás alapkérdéseiről Is hasonló módon vélekedünk — mondta a miniszterelnök. A magyar kormányfő hangoztatta : gazdasági fejlődésünk feltétele a politikai initéz(Folytatás a 4. oldalon) Horváth István színművész szaval. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság gyulatanyai kerületében a vállalkozók már kiválogatták a vetöburgonyát, s amint az idő engedi, 100 hektáros területen — vállalkozói műveléssel — elkezdődik a vetés. A 105 vállalkozó az árbevétel 33 százalékát kapja meg. A gazdaság a talaj-előkészítő munkákat időben elvégezte, a holland importból származó vetőgumó zsákokban várja, hogy a felújított Cramel burgonyaültető segítségével földbe kerüljön. Gép végzi a töltö- getést, vegyszer irtja a gyomot, s gép fordítja ki a termést. A vállalkozók a helyszínen válogatják, minősítik a burgonyát. így nem kell a központba szállítani, ott gépsorokon törni, majd raktározni. A tervek szerint mindezt már a burgonyaföldön elvégzik, s a Krakuta Pál és Perényi Sándor a Cramel burgonya- ültetőnél. (m. k.) nyírteleki út mentén lévő táblából azonnal az ÁG- KER illetve más vásárlók telepeire szállítják a termést. A szedést az időjárástól függően ütemezik, s erről a vállalkozókat időben értesítik. A művelési költség levonása után maradó bevétel adómentes. Előnyös ez a módszer a gazdaságnak is, ugyanis korábban ezt a munkát honvédségi alakulat végezte, akiknek szállást, étkezést, bért 'biztosítottak. Az fgy megmaradt pénzből lehetőség nyílik arra, hogy az állattenyésztésben foglalkoztatottak bérén javítsanak. Amennyiben kölcsönös eredménnyel zárul a vállalkozás, jövőre újabb területekre kiterjesztik. 1 pihenést segítik Nyírbátorban Saját üdülőt Építenek A nyírbátori Csepel Fúró- gépgyárban az elmúlt évben 12 millió 441 ezer forintot fordítottak szociálpolitikai célokra. Ebből az összegből 203 ezer forintot különféle segélyezés címén osztottak ki a dolgozóknak, közöttük is elsősorban a nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak. A fiatal szakmunkásokra igen nagy szüksége van a gyárnak, a korszerű berendezések nemigen működhetnének nélkülük. Épp ezért dicséretes, hogy a katonaidőt befejező fiatalok munkába állását, újrakezdését több módon — így a leszereléskor kiutalt segélyekkel is — segítik. Az elmúlt évben kívánság szerint oldották meg a fúrógépgyár dolgozóinak üdültetését. SZOT-beutalóval ezúttal nyolcvan felnőtt és harminc gyermek tölthette kellemesen szabadságát, a vállalati üdülőben pedig tizenkét felnőtt és huszonnégy. gyermek pihenhetett. Külföldön járni, új világot megismerni mindig nagy öröm. A fúrógépgyár dolgozói ezúttal az NDK és Bulgária nevezetességeivel ismerkedhettek. Az idei szociálpolitikai lehetőségek tovább bővülnek. A dombrádi Tisza-parton saját kivitelezésű vállalati üdülő építését kezdik meg. Emberségünk mércéje KöStészeteapi megemlékezés Nyíregyházán Április 11-én, József Attila születése napján a köl-* 1 * * * S tészet ünnepét rendezték meg országszerte. Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban tartottak megemlékezést, ahol ebből az alkalomból Bánszki István főiskolai docens mondott beszédet. — A költészet örök, és hogy emberségük mércéje az evidencia számunkra — kezdte előadását, amelyet a Bessenyei társaság céljának szellemében két alapelvre épített, a hagyománytiszteletre és az értékőrzésre. Ezek szem előtt tartására figyelmeztetve elemezte a magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotója, a 200. éve született Kisfaludy Károly életművét. Az író egy-egy művét Gálfi Ildikó főiskolai hallgató és Illyés Péter, a Bessenyei Színkör tagja adta elő. A program második részében Horváth István színművészünk előadóestje idézte József Attila emlékét: — Mindenkit megérint ez a költészet—hallottuk Horváth Istvántól — gyermekfejjel a Mama hangulata, amitől a Kései sírató-ig eljutunk, érezzük a Nagyon fáj-t és a Kész a leltár-t is megfogalmazzuk. Petőfi úgy fogalmazott: a költészet „Szentegyház, ahová belépn i bocskorban, sőt mezítláb is szabad ..." A költészet előtt tisztelgett ez a műsor, amelyben többek között Pilinszky János és Váci Mihály költeményei is elhangzottak. I XLV. évfolyam, 86. szám ARA: 1,80 FORINT 1988. április 12., kedd
