Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
írestem...“ Bujtosi fák erőt adott a folytatáshoz, bb csak a gyári tárlaton írepeit, majd egy-egy kép- . részt vehetett a megyei és i országos képzőművészeti Újításon is. — Nem vagyok „művész” — >ndja —, inkább autodidakÉn a magam gyönyörűsé- re festek. A rajz, a festés, alkotás nekem örömet okoz, ignyugtat, kikapcsol. Boldog gyök. Ügy érzem, a grafika a legközelebb hozzám, de ;retem az akvarelleket és a nperát is. Az olajfestést :nt misztériumnak tekintet- n. A festészet segítségével ta- t társakra, barátokra egy dig teljesen idegen helyen; y érzi, számos ilyen kaphatón keresztül „magához ;lte a város”. Időközben ígfordult Berecz András fes- nűhelyében is, jelenleg pe- l Balogh Géza festőművész nőiteknek szervezett szak- rébe jár el rendszeresen, ol az alakrajz és a portréal- tás rejtelmeivel igyekszik zelebbről megismerkedni. És írkezett az első komoly kiirtáshoz: az elmúlt napokban ■tér Mihály amatőr festővel yütt szerepeltek a nyíregy- izi helyőrségi klubban. Előzve ezt a csöpp kis terem- st, az ember igazából nem tudja, milyen ismeretlen ők munkálkodhatnak ben- ink, mi az, ami előre hajt? — Én csak egy kis ember igyok — mondja erről Vali ■ni a legtermészetesebben — az életben nagyon sokszor >ltam reménytelen helyzetin, de bármilyen kilátástannak tűnt a jövő, mindig a épet, a jót, a kék eget késtem ... B. E. Tamási Áron: V alamikor, bölcsőm helyén a faluban, számomra Május csak tiszta örömet jelentett. Nem is egészen jól mondom, hogy tiszta örömet, mert a létezés vidámságát inkább. Aminek nem volt tartalma, mint ahogy a szivárványnak sincs. Még nem fűződött hozzá emberi szándék, s munka és harc kivált nem. Talán még gondolat sem. önzetlen ünneplő voltam egészen. Még a dongónál és a pillangónál is önzetlenebb, mert hiszen a dongók és a lepkék a virágok tápláló asztalára jártak, én pedig csak annak örvendeztem, hogy Május mindenkinek jó. Falusi voltam, s gyermek. Senkit és semmit nem ünnepeltem akkor, hanem mindenkit és mindent. Igen, mert még nem fedeztem fel, hogy rendetlen a világ, melyben rendet kell teremteni. Ahogy azonban múltak az esztendők, kezdtem én is megtanulni, hogy a virágot a fűvel együtt le kell kaszálni, vagy a termőföldeken ki kell szántani. Mert az értelem és a cél így rendeli. Rájöttem arra is, hogy kedves ugyan a zenélő darázs, de könnyen lehet, hogy megszúrja az embert. A gyümölcsösben is kárt tesz, vagy esetleg éppen akkor lábatlankodik az ebédnél, amikor nagyon sürgős a munka. A pillangó is alakoskodva pusztít; a gyümölcsfán a virág is néha bakvirág. Ellenben ami csap és áztat, áldás az eső; a villám pedig tisztítja a levegőt. Keveredik a szép és a hasznos. Ez nagy fordulat volt bennem, ez a felfedezés. Mert azt jelentette, hogy az emberi természet a szépet is, a maga érdekei szerint, hasznosítani törekszik. Igen, mert nem tűr hasznavehetetlen értelmet és emberileg céltalan célt. Ez a rend. A virágból gyümölcsnek kell lennie mindenképpen. Ez csak úgy lehetséges, ha fenn a fán marad a virág. Mert akkor minden remény megvan arra, hogy a fán őszre gyümölcs lesz belőle. De ha letörve, májusi szokás szerint, a lányok kapujába kerül, akkor mi lesz a gyümölccsel? Hát az értelem akkor sem mond le a gyümölcsről, mert a remény útján a szívbe, majd a szív alá költözteti. Vagyis kezdtem már legény lenni. S ennél tovább, otthon a faluban már nem is jutottunk mi ketten: Május és én. Nem jutottunk, mert akkor én kiléptem a bölcs gondtalan köréből, ahol a gyermeket a létezés vidámságával töltötte tele a Május; s kiléptem a szülőföld kertjéből is, ahol a kamasz fiú megtanulta, hogy a szépet hasznosítani kell..Mint a madár, kinek sorsa van: én is úgy repültem ki a fészekből, ahol az illat és a szag barátságban éltek, s ahol a verejték mindig váltotta a harmatot. így aztán a falusi férfiú májusi ünnepét már nem írhattam fel emlékezetem falára. Csupán kívülről, haza-ha- zajárogatva, figyelhettem meg. Ha jól láttam, ezen az ünnepen úgy hordozták magukat a falusi férfiak, mintha még a tél folyamán megegyeztek volna a fákkal, hogy Május elsejére virágot fognak bontani; mintha megegyeztek volna a földdel is, hogy füvet fognak a bárányoknak serkenteni. Múlt az idő. S már csak vendég lettem ebben a külső körben is, mert elindultam a betűk világa felé. Amikor elindultam, viru- lásban és örömben hagytam ott a falusi Májust. A városban pedig egészen másképpen találtam meg. Kopott volt szegény és árva, mint egy suszterinas. S akik tartották benne a lelket, azok sem köszönthették hangos örömmel, nehogy a pénz és a társadalmi rend megszidja szegényt. Abban az időben nagyon megsajnáltam ezt a szegény szép hónapot, és sorsát a szívembe fogadtam. S úgy láttam, hogy a barátságomat ő is szívesen vette. Nem is csak szívesen talán, hanem szerette volna, ha hívei közé állok magam is. Hát én oda is álltam. De ez már nem a hazában, hanem idegen földön történt, ahol éveket töltöttem Májussal együtt, igazán testvéri módon. Neki jobb sorsa volt, mint itthon. Nekem is jobb talán, ámbár borongósabb. Azokban az években ő sokat és hálásan emlegette nekem, hogy itthoni mostoha sorsában, annak idején, megértettem őt; úgyszintén azt is, hogy a bizakodást, a jövőt illetőleg, nem vettem kicsibe. És a jót jóval vissza is fizette, mert amikor kifárasztott a gyárban a munka, vagy a szolgálat a változatos helyeken, olyankor mindig tört nekem a hitéből egy darabocskát, hogy azzal tápláljam magamban a jobb jövendőt. Aztán hazajöttem. De hát itthon, mintha el sem mentem volna. Május még mindig szegény és árva suszterinas volt. Üj és egyre újabb törvényeket hoztak, melyek az ő mostoha sorsát szilárdítani parancsolták. Ha gyermekkoromban vidámságom volt Május, majd későbben hasznomra forduló szépség; ha a városban szegény és árva inas, és idegenben bizalmas jó barátom: akkor most bajtársa lettem tollal a kezemben. Egyebet nem is tehettem. De hát hogyan is tehettem volna: Hiszen most már mindent együtt láttam benne, ami a földi életet emberi életté teszi: a létezés vidámságát, a szépség hasznos voltát, a munka becsületét és az igazság mosolyát. Együtt küzdöttünk tehát és együtt bíztunk, elejétől fogva mostanáig. És nem hiába! D e ne felejtsd el, Május, hogy az ellenségeid is boldogok voltak valamikor. Mihelyt azonban megsértették a munka becsületét és vétkeztek az igazság ellen, már a várakozó boldogtalanság útjára léptek. Éppen ezért, te mindig és mindenkivel szemben védd meg a szellemi és a testi munka tisztességét, s őrködj az igazság fölött! REVICZKY GYULA Jelszó Munkára fel, versenyre fel, Magyarhon ifjai! Amit ma végezhettek el, Kár elhalasztani. A gyors idő is ép’ olyan, Ügy űz ma holnapot: Mint habra folyvást hab rohan, Fél hát! Dolgozzatok! A perc, ha tűnt, meg nem kerül Annak, ki ácsorog. Fut az idő sziinetlenül, Kereke zúg, forog. '.S elsöpri, aki véle nem Tud lépést tartani. ; Fel hát, jövendő nemzetem. Magyarhon ifjai! Dicsőn végezni: rajtatok Múlik s nem másokon. Mit boldogult apáitok Megkezdték egykoron. Teher, nyűg enmagának is, Ki csak lustálkodik. Magának is, honának is El, aki dolgozik. Fekete... fehér... igen... nem? Hogyan örül vagy éppen fázik bennem az .ünnep 1988. május elsején? Napok óba újna és újra eszembe jut a Budapesti tavasz című film egy képsora. A város romjai között köveket ás égett végű gerendákat feszegetve embereik keresgélik azt a kicsit, ami az élethez még szükséges Lehet. Tá- koLt kordákon hordják a kincset a boldogok, és akikor meg jelenik Ruttka'i Éva, a társadalmi munkában újságot áruló fiatal lány... Élet. Valamivel később volt, hogy mi akikor tizenkét-tizenhárom éves gyereklék, a várból kapkodva lefektetett síneken bán yaosillékibem hordtuk a vár romjait a Vérmezőre. Tanítás után. Zokszó nélkül, mert néhány óra után megérkezett az üzenet, hogy dán tejet osztanak a Bethlen utcában. Akkor lerohantunk oda a mögöttünk maradt elvégzett jó munka juSlsoIó örömével. Mit mondhatok ma. A fiatalabbak nem biztos hogy értik, de az idősebbek emlékezhetnek. Mindenkor vol tak élű emdruikkenek, akik azt mondták, hogy azokkal a romokkal' feltöltött Vérmezőn fű se nő soha. Most park van de azért tudni kell alatta a köveket. Szívem mélyén pogány vagyok. Ha egy jóslatok szerint romokra épült és halálra ítélt parkban élnek gyökereikkel a már láthatatlan kövekre fonódó fák, lombjai 'között megbújhat a feketenigó, akkor ez az élet egyértelmű dicsérete. Ha ez a rommá lőtt város, ország felépülhetett a bennünk, emberekben lévő képességekből, ha ennek a fedezete a munka volt, akkor igenis ünmepes érzéssel nézem a zászlókat. Akármi! ■ en furcsa, a tejporból készült tej ízével szeretem a májust. Székelyföldön nőtt apám tanította, hogy szépen adni nehéz, de szépen elfogadni még nehezebb. Igaz ez akkor is, ha ez az ország az újjáépítés nem is hitt csodáját megvalósítva városokat, életformákat építve önmagának sokat és legtöbbször szépen adott. Sohase könnyen, mert falak, városok nem nőnek magúktól, mert a föld is csak becsületes munkáért terem, de mindig adott. Nem illik írni ezen a napon, de felemás bennem az ünnep, mert nem vagyok biztos benne, hogy mi, akik magunknak adni tudtunk, képesek v oltunk-e az elfogadásra is? A szépen elfogadásra? Dolgoztunk? Igen. Ügy, ahogyan mondták? Úgy, ahogyan kérték, aztán úgy, ahogyan elfogadták, aztán, mart a romok mögöttünk voltak, és a sok kicsi gazdagságunk nőhetett, mint a park ott a háborús kövek felett, biztosak voltunk abban, hogy dolgozgatni ás elég. Nagyvonalúak voltunk ha kértünk^ és aprólékosak, ha tőlünk kértek. Gyűjtögettünk, adtunk a gyierekeáinkmek, de egyre kevesebbet törődtünk azzal, hogy mi miből való, egyre kevesebbet azzal, hogy ezt elmondjuk a gyerekeinknek, hogy megtanítsuk a munka öröméne őket. .Nem ezen a napon kellene írni, de — és a gyerekeink is - ezt hallották — hia két ember • találkozott, nem azt kérdezte egymástól, hogy hol dolgozol, hanem azt, hogy mennyit keresel. Egy kicsit úgy járt a társadalom, mint a jódlaikottan is habzsoló ember. Elcsapta a gyomrát. Nem az ember, hanem a társadalom hibája volt, ha ugyanannyi munkával egy ember lakásra várt, amíg az ügyeSkedőbb másik milliós villákat épített. Nem a szocializmus hibá ja az, hogy vannak, akikben a munka öröme megkeseredett, hogy a gyerekeinknek adott ajándékokkal versenyeztünk egymással, rászoktatva őket arra, hogy csak az a fontos, ami van, és nem az, hogy a van miből való. Évenként ünnepeltünk, adtunk kitüntetéseket, mondtunk és leírtunk szép mondatokat, de a kitüntetésben az volt a fontos, hogy mennyit tettek a borítékba, és mondataink fedezete is az volt, hogy mennyit kapunk majd értük. Rangját vesztette bennünk az ünnep. Degradálódott, mintha nem is az élet forrása lenne. Hősi tett? Vallamlikar az ötvenes évék legelején minket, kis gimnazistákat, ma nagy általános iskolás, nyáron élvittek társadalmi munkára. Ez volt az építőtáborok őse. Túl Székesfehérváron egy faluban két tanterembe akartak elszállásolni kettőszéz- haitvan kiskamaszt. Szalma volt, de vacsora nem. Másnap kivittek minket (pas ticket) egy répaföldre egyelni. Ki se látszottunk, akkora volt a táblán a repce. Ki tudta melyik a répa? Délben aztán hoztak egy kondér levest, megtilt a tányér aljén a homok. Este már kéregé ttunk a falúban és felekezeti különbség nélkül másnap elmentünk a templomba. Dacból. Néhányan szökni akar- 'tak, azokat visszahozták a rendőrök. Utólag azt mondom, hogy nagyszerű dolgot tehettünk volna, ’ ha dolgozunk, de mi szabályos sorba álltunk és díszlópésben elvonultunk a rendőrség előtt. Mintha .tényleg mennénk valahova. És közben énékeltük, hogy „Egy a jelszánk a béke. .A rendőrök tisztelegtek. Mii Székesfehérvárott vonatra ültünk. Ügy lett belőle, de élmény is. Dolgozni akkor •lehet, ha a munka önömét is meghagyják nekünk. Egy ismerősöm panaszolja, vagy mondja csak inkább, hogy a kisebb főnökei húsz— harminc-, a nagyfőnökök százezer forint nyereségeiket kaptáik- ö ötezrét. Ennyit a főnök gópírónője is kapott. Akkor hát hogy van ez ? Bennünk gyerekekben, abban a faluban elrontották az örömet. Hogy is van? Hány emberben rontottuk el az örömet? Hány elrontott öröm kellett ahhoz, hogy ma munkát keressen bárki is. Hány repcével benőtt répaiföld? És hány kitüntetés, elismerés kushaőhatott a rontások mögött? Nem gondolom, hogy szabadna 'indulatok nélkül beszélni erről. Arról a munkásról, aki a veszteséges üzemben így vagy úgy dolgozott, a maga géerúkájában kiderült, hogy nagyszerű munkás. Ott abban a faluiban mi, gyerekek is szívesen egyeltük volna a répát. A munka ünnepe ugyanis nem egy év felma- gasztosított napja, hanem háromszáz hatvannégy másik nap is. És nem naptár. Életérzés, az alakítható világhoz való akár szentnek is mondható emberi viszony. Fekete. Fehér-ligen, nem? Ahhoz, hogy fehér legyen, a hittel kimondott igen kell. Születéskor a csecsemő meg- doligazilk azért, hogy éljen, megdolgozik az első korty levegőért, tejért. Fogni, járni, beszélni tanul, és teszi mindezt játszva, tenger-örömmel, jóllehet munka ez. A forrás, árúiból óriássá nőhetett az ember. Ezt hiszem. Ez a nap nekem ezért fehér, és egyértelműen, követelőén igen. Bartha Gábor ünnepek melegágya
