Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Csengeti Hányatott sorsú épület Csengerben a mai helytörténeti kiállításé: valaha református parókia volt, utána a múlt század végén eladták egy kereskedőnek, 1945 után a kommunista párt székhaza, majd a Csengeti Járási Tanács működött benne, később általános iskola is volt, kis ideig a helyi gimnázium kollégiuma, ennek kiköltözése után napközi otthon — míg végül 1984-től a csengeri állandó helytörténeti kiállításnak ad otthont. A rövid felsorolásnak most az ad apropót, hogy egy igen érdekes tégla került elő az épület falából. Ifjabb Fábián László, a helytörténeti bemutató vezetője vette észre, hogy a faljavítás közben kikerült téglán felirat található. Alaposabb tisztogatás után vált jól láthatóvá: ...CS. REF. EK. — felette egy évszám: 1798. Azaz: csengeri református eklézsia, 1798. Ekkor épült tehát az épület, mely mai képével a csengeri főtér egyik jellegzetességének is tekinthető — még egy ideig. Remélhetőleg nem sokáig kell várni ugyanis egy másik épület átadására átel- lenben: az új ABC-áruház hatalmas tömbje már ott szürkéllik a sarkon, s ha elkészül, minden bizonnyal ez lesz 'a flór •ancámajk fő voné- sa. Sajátos módon jelképként is felfogható e két egymás közelében található épület — Csenger különös sorsára vet fényt. 194-en voltak). Nagyon érdekes vonás: a városban akkor 253 nemest tartottak számon — ezért mondhatták hát, hogy „csupa nemes lakja Csengert”, s hogy „a vármegyén nagy szerepet játszottak a csengeri voksok és fütykösök ...” Mindezek az adatok egy színvonalas, értékes kötetből származnak, amit 1975- ben adott ki a helyi tanács Molnár József, Csenger jeA sokat emlegetett és szidott épülő ABC-áruház, mely fölött 18 tanácsi bérlakás lesz. Ez már a Makovecz-féle stílus jegyeit viseli magán. A honfoglalás korában létesülhetett a falu, mely a Szamos mentén, fontos utak csomópontjába települt. Átkelőhely szerepe már korán kiemelte a többi szatmári környékbeli helység közül, ez tette lehetővé, hogy fontos vásározóhellyé váljék. A 15. században jeles idők köszöntöttek Csengerre: a nemesi megye központjává lett, s 1401-től rendszeresen tartottak itt megyegyűléseket. A mezővárosban bíróság működött, törvénykezési központtá vált, s 1404- ben maga Zsigmondi király ítélkezett. Az első magyar népszámlálás adatai szerint (1787- ben) Csenger mezővárosnak 228 háza és 289 családja volt, a lakosság lélekszáma pedig 1468 ember (plusz a külön számba vett „sarja- dék”, a gyerekek, akik még les szülötte, néprajzkutató és történész tiszteletére. Kiváló összefoglalója a helység múltjának, jelenének — s ha valaki végignézi ezt lapozgatván a már említett kitűnő helytörténeti kiállítást, bizony sokat megtud népről, tájról, történelemről, szokásokról. Külön részletes beszámolót igényelne és érne meg ez a kis múzeum, mely lényegében egy család — apa és két fia keze munkájának köszönhető. Fábián László, a csengeri gimnázium volt igazgatója, valamint két fia, ifjabb László és Béla (ugyancsak pedagógusok) szenvedélyes gyűjtőmunkával és kitartóan talpalva megalapozták a gyűjteményt, s mire pár éve igazi, méltó helyet kaptak hozzá, bizony igen komoly értékű lett a sok „limlom” — átöleli Csenger egész múltját, sőt jelenébe is bekukkant. Hely - hiányában nem időzhetek el kedvemre a sok-sok látnivaló között — megtesszük ezt majd máskor, külön ... Talán sokallja is már az olvasó, hogy ennyit beszéltem a nagyközség múltjáról — de ennek legalább felszínes ismerete nélkül nemigen érthető Csenger sok mai gondja se. Hisz’ ha nem pillantunk a térképre, nem látjuk, mennyire perifériára került a szép múltú település a trianoni béke- szerződés után. S ha nem emlegetjük, hogy neves mezőváros volt, hogy a tájék természetes központja volt bizonyos mértékig valaha, akkor nehezebben érthető, hogy miért törekszenek annyira ma a csengenek a „magasabb pozíció”, a városi rang elérésére. Mert ez a szándékuk, s szerintem el is érik — nyakas nép lakja a vidéket... Csenger ma úgynevezett kiemelt alsófokú központ. Amikor 1969-ben elvesztette járási székhelyi tisztét, bizony megcsappant fontossága. Egy esztendő múltán viszont — a nagy árvíz után — újból középpontba került, hiszen Nagygécet és Komlódtótfatut elvitte a víz, s lakosai zömmel Csengerben telepedtek le — az Újtelep ma a község korszerű, jól ellátott része. S nemcsak ily módon növekedett a nagyközség: egyre több lett az ide csatolt községek száma is, így ma lényegében — hat társközségével — a környék legnagyobbja. Amikor bekopogtattam Apáti György tanácselnökhöz, kissé „készültem” Csengerből, ám így is sok érdekességet, újdonságot tudtam meg a fiatal, energikus ember benyomását keltő elnöktől. Rákérdeztem néhány szállongó hírre is ... — Olyat rebesgetnek, hogy kábeltévét terveznek ... — No, ez túlzás. Annyi az igazság: videokamerát és -lejátszót szeretnénk vásárolni, hogy azt felhasználhassuk az oktatásban, a közművelődésben, ismeret- terjesztésben, sőt bizonyos mértékig a megszűnt mozikat is pótoljuk. Ez utóbbi célra amolyan mozgó videót A látványos helytörténeti kiállítás legszebb részlete: a parasztszoba, ahol az általános Iskola szakkörös diákjai is megfordulnak. (Jávor László felvételei) S akkor még nem említettem a most alakult „Településvédő és Pártoló Baráti Kör”-t, melynek egyik nagy terve most augusztusban egy igazi régi csengeri nagyvásárt tartani a hagyományokat fölelevenítve — mivel hatszáz éve kapott a császártól vásártartási jogot a település. — Mindez, gondolom, a várossá válás nem is nagyon titkolt folyamatába tartozna? tervezünk, mely járná a községeket. — Helyi újságról is hallottam ... — E hírben már több az igazság, mert tényleg ter- vezgetjük-dédelgetjük egy „újságszerű” ' helyi kiadvány, tájékoztató létrehozását. A lakosság informálására kitűnően fölhasználható lenne. No, de hozzá kell fűznöm mindehhez: egyelőre csak tervekről van szó, mivel pénzünk nincs elegendő. Ezért nyújtottunk be a minap egy pályázatot, hogy a Közművelődési Alapból részesedhessünk ... Hátha sikerül. Én nagyon bízom benne. — Újabb „háttérhír”: Csenger arca megújul, méghozzá olyan jeles építészszemélyiség, mint Makovecz Imre segítségével. — Kapcsolatban állunk Makovecz Imrével és csoportjával, akik körülnéztek nálunk, felvázolták elképzeNem szóltunk a kiválóan gazdálkodó, tavaly 35 milliós nyereséget produkáló Lenin Tsz-ről, a szorgalmas csengeriek településszépítő munkájáról, meg arról se, hogy ottjártunk előtt némi kis csetepaté történt a Dombrád elleni labdarúgómeccsen, s félő, hogy következményei lesznek a dolognak. Az is kimaradt, hogy két év múlva remélhetőleg Csenger is bekapcsolódik a távhívóhálózatba, hogy a Szuhányi-kastélyból könyvtárat terveznek és így tovább. Most ennyire futotta első nekirugaszkodásra — de leáz még folytatás, hiszen a Csengeri Tükör többször jelentkezik még. Tarnavölgyi György — Igen. Csakhogy sok minden kell — kellene! — még ahhoz, hogy megvalósuljon ez a „rangnövekedés”. Hogy csaík néhány feltételt sorolj a'k: kiemelt orvosi ellátás, szennyvíztisztító telep, középiskola, B- kategóriás közművelődési könyvtár és így tovább. Nos, a legtöbb gondot, azt hiszem, a tisztítótelep és a megfelelő szakorvosi ellátás jelenti, nem könnyű megoldani. Középiskolánk ellenben van, sőt, mostanság újra virágozni látszik, amióta szakközépiskola lett. Az Ady Endre nevét viEgy kis terefere az áprilisi napsütésben a főtéren, mely a nyáron az ünnepi nagyvásár színhelye lesz. A csaknem kétszáz esztendős tégla feliratáról készült rajz. (Fábián László munkája) Babapólyázó gyakorlat a leendő óvónőknél. selő gimnáziumban ma már óvónőket is képeznek, bekukkantottunk hát Oláh József igazgató kíséretében fotós kollégámmal egy „babacsomagolási” gyakorlatra, ahoi Fábián Anna irányításával pólyáztak a lányok, egy énekórára, ahol furulyát láttunk a kezekben, jártunk rajzórán is — sok munkát adó cipőgyárról, a sok fejfájást okozó új ABC- ről, melynek már a harmadik határidejét adták meg az építők (az első tavaly novemberben volt...). Feltétlen szót érdemel Csenger gyönyörű régi temploma, ahová fotós kollégám felgyalogolt egy felvétel kedvéért a fiatal tiszte- letes, Bartha Gyula kíséretében (aki alig pár napja költözött a lelkészi lakba). léseiket a településünk központjának hagyományőrző, tájba illő, egységes arculatú megújulásáról. Szépek a tervek, most kerülnek ki a lakosság elé, véleményt mondhatnak, bírálhatnak vagy dicsérhetnek bátran az emberek. Őszintén szólva én nagyon sokat várok ettől az együttműködéstől, hiszen nem akármilyen szakember- gárda került kapcsolatba Csengerrel... mindent tudnia kell egy leendő óvónőnek. Sok mindenről kellene még szólni, ha a Csengerben élő 5600 ember mindennapjairól beszélünk. A gázprogramról, mely szép tempóban folytatódik, a hamarosan újabb munkahelyet jelentő gyümölcsfeldolgozó üzemről, a több, mint hétszáz embernek Csengeri látkép — a református templom tornyából. JrÜKÖRy Vilii/ KM 1988. április 23.
