Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
1988. április 23. 0 Gulácson született Tiszántúl főkertésze Utcát fásított, csinosított Ilyen címet soha senkinek nem adltak Magyarországon — én mégis ezzel illetem Szigeti Vass Pált, aki egész életét a tiszántúli kertészet fejlesztésének szentelte, és maradandóan beírta nevét a hazai botanikába és kertkultúrába. 100 éve, 1888. április 26-án halt meg Debrecenben, ahol élete jelentős részét élte le. Az egykori vásárosnaményi járás kis falujában. Gulácson született 1806-ban. Iskoláit szülőhelyén és Debrecenben végezte. Kunhegyesre 1825-ben menit, ahol prae- ceptor volt. Ezután pesti kertészetekben dolgozott, és legjobb iskolát a Mindszentről elszármazott Bene Ferenc orvosprofesszor kertészete jelentett számára. Mindig botanikusnak készült, ennek érdekében Bécsben és Erfurtban dolgozott, de ilyen irányú hajlamainak sajnos nem tudott eleget tenni. Anyagi helyzete és szíve hazahajtotta, majd Tiszaroffon dolgozott kertépítőként. A debreceni botanikus kerltbe 1840-ben került, ahová Kerekes Ferenc (1784— 1850), a debreceni református kollégium professzora hívta meg. Egyébként érdemes Kerekesről megjegyeznünk, hogy jó irodalmár is voLt botanikus felkészültsége mellett, továbbá adott ki kémiai és pedagógiai tárgyú munkákat is. Nevét egy, a komplex számok elméletével foglalkozó tanulmánya tette ismertté, amelyet a lipcsei egyetem pályázatára nyújtott be. Itt a két Bolyait is megelőzte, akiknek munkáit ekkor még nem is méltányolták. A híres botanikus kertet tulajdonképpen Szigeti Vass Pál létesítette, illetve újította fel azzal a hatalmas munkával, amellyel a régi debreceni füvészkertet — a Pap tava helyén létesítette Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály — rekonstruálta, és szinte .teljesen újjávlará- zsolta. (Itt valahol a két előd társaságában Szigeti Vass Pál is megérdemelne egy szobrot, de emléktáblát legalább!) Szigeti Vass Pál később a botanikus kert gondozása mellett ellátta a református kollégiumban a kertészet tani ismeretek oktatását is. Művelt pedagógusnak bizonyult, ment kora természettudományos ismeretanyagának felhasználásával képezte diákjait, nem feledve a botanika nagy szerepét. Közben a város szépítészetével is törődött, sokat fáradozott azon, hogy Debrecen utcáinak és tereinek fásítását, csinosítását mielőbb kezdjék meg. Ehhez szakmai ismereteket is adott, és így őit nevezhetjük az első városszépítők egyikének. Ö tervezte és ültette a híres debreceni Csokonai- emlékkertet. Szigeti Vass Pál nemcsak Debrecenben fejtett ki alkotó munkásságot, hanem számos kertet létesített Tiszántúl több helystégében, és ezek mind az ő kiváló ízlését, jó felkészültségét, s a szakmájába vetett mélységes hitét igazolják. A Tiszántúl fökertésze igen jó kapcsolatot tartott fenn Szeged erdészeivel, élükön Kiss Ferenccel, „a szegedi erdők atyjá”-val, aki sok szakmai segítséget is nyújtott neki, továbbá Sü- vegh Mihállyal, aki az 1879. évi nagy árvíz utáni építkezések fásítási és kertépítői szakembere volt Szegednek. Szigeti Vass Pál igazi hőse volt Tiszántúl kertészeti kultúrája megteremtésének, és ez a munkásság minden elismerést megérdemel nemcsak a szakmai gárda mai nemzedékeitől, hanem a közvéleménytől is.. Bátyai Jenő Bak Imre: Mitológia Margit néni, a mesetudós Vendégünk volt a közelmúltban és a nyíregyházi úttörőházban tartott érdekes előadást pedagógusoknak Petro- lay Margit írónő. Petrolay Margit — Tren- csényi-Waldapfel Imréné — író, a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. Legtöbbet az ifjúság számára írt, valamint elméleti, kritikai, történeti cikkeket és tanulmányokat az ifjúsági irodalom és az esztétikai nevelés kérdéseiről. Számos ifjúsági színműve, bábjátéka is megjelent. (Kivonat a Magyar Irodalmi Lexikonból.) — Margit néni jórészt egész életében a mesével foglalkozott. Miért tartja fontosnak a mesét? — A XX. század eltárgyiasodó világában, a magányosságban egyre nagyobb szüksége van a társadalomnak a humánumra, a trónfosztott érzelmek rehabilitálására. A mese alaptémái az emberélet kérdéseivel foglalkoznak: születés — szerelem — halál, jóság és gonoszság, szépség és rútság. A mese: állásfoglalásra késztet. — ön nemcsak meseíró, hanem mesekutató is, aki most monográfiát ír a mese történetéről. Melyek ennek a történetnek a legfőbb állomásai? — Mint az emberi kultúra minden ágazatát, a mesét is a történelem szülte. A gonosz mostohák és öreg anyókák a matriarchátus korára utalnak, és tekinthetünk bármerre a világban — a hinduk legendái, a zsidóság mitológiái, a kereszténység szentjei — úgy látszik, van egy világmese, amelyben a királyfi vagy várdorlegény a gyászba öltözött város falai alá érkezik, a határban egy sárkány vagy kígyó a forrást elapasztja és áldozatul fiatal leányokat (kívóm. Akkor az ifjú levágja a sárkányt, satöbbi. Mi van mögötte? Az aszály, amit ismeritek * mindenütt ... A középkori vallásos irodalomból kerülnek a mesébe a túlvilági elemek, amikor néhány órára bepillanthatunk a paradicsomkertbe, ahol 3 hónap egy esztendő. Megjelennek itt várak, lovagok, tömlőében sínylődő nalbök és új motívumok is: máglyahalál, kegyetlen büntetések. Oj kor hajnalán üveghegyek, Óperenciás tengerek helyébe lép a piac, a műhely, a kalmár, a zsugori férjek, kikapós menyecskék, pajkos diákok, katonák. Majd Petrolay Margit a metaforába burkolt osztályharc igazságszolgáltatása következik: Erős János, Nagyerejű János, meg Ludas Matyi — a szegény ember, akinek a kizsákmányolóval meg kell küzdenie — a népmesében érlelődik a forradalom. Régebben azt hittem, hogy ez egy tipikusan keleteurópai mese — itt élt legtovább a jobbágyrendszer — de egy ázsiai mesében is találkoztam a „3-szor veri ezt kenden vissza” motívummal. A felvilágosodás kora nem nagyon kedvezett a mesének, annál inkább a romantika, főként a kát Grimm gyűjtése. Érdekes egy felmérés eredménye, ami szerint a megkérdezett magyar gyerekek 92 százalékának első számú kedvence a Piroska és a farkas — holott a felszabadulás óta kiadott Grimm-kötetek közül egyikben sincs benne. A második A kecskegidák és a farkas — ami azt jelzi, hogy ma a praktikus tanítást ragadják meg a mesében — a farkas jelképezheti a „cukros bácsit”, vagy a kecskegidák meséje azt mondja: a szülők távollétében ne nyissanak ajtót a gyerekek. Említettem a romantikát: az írásbeliséggel fellendült a meseirodalom, amiről azelőtt megvetően beszéltek. Főként Hoffmann és legfőképpen Andersen költészetében. Röviden kitérnék a magyar mesére is: Gál György az Esterházy-hercegek könyvtárának gondozója nevéhez fűződik az első magyar meséskönyv megjelenése Bécsben — ő gyűjtött mesét a kaszárnyában a huszárok között. Sok mese így kezdődött: „Óbester úrnak alázatosan jelentem, hol volt, hol nem volt...” Azután kiemelkedik Erdélyi és Kriza, Arany János és László munkássága, a közelmúltból pedig Ontutayt kell kiemelnem, aki új fordulatot hozott, ment nemcsak gyűjtötte a mesét, hanem mint tudományt is kezelte. És hol kezdte? Itt Szabólcs-Szartmárban; felfedezte Fedics Mihályt, a falu koldusát, akinek történeteit viaszlemezre „jegyezte”. És meg kell említeni a másik szabolcs-szatmári nagy mesemondót. Ami Lajost, aki viszont félcigány, félmagyar volt. A mesét alkotója, mint a fazekasmester, gyúrja, faragja, formázza anyagát, és a mese útraikél, kalmárok, katonák, hittérítők, száműzöt- tek, világutazók és csavargók viszik tovább, a világ- vándorból így lesz magyar vagy brazil, mongol vagy egyiptomi mese, amiben sok a közös — mert az ember mindenhol élni akar, utódokat ákar nemzeni, békében és szabadon akar élni abban a reményben, hogy éhség, szomjúság, háború nem sanyargatja. — Köszönjük a mesét Margit néninek, de mikor olvashatjuk vajon teljes formájában? — Tekintettel arra, hogy nyolcvanéves vagyok, nem megy olyan gyorsan a munka, mint szeretném, hamarabb elfáradok... Na és, tudod, meg szokták ilyenkor azt is kérdezni, hogy melyik kiadónál fog megjelenni? Erre is csak azt tudnám válaszolni, nem tudom. Nekem 1985-ben jelent meg utoljára könyvem, és olyan kiadói viszonyok közepette, amilyenek mostanában vannak, nem valószínű, hogy ez a monográfia bármelyik kiadónál megjelenne. Csak azt tehetem, ami az én dolgom: elvégzem a munkámat, elkészítem a könyvet, írok. És bízom abban, mert igen optimista vagyok, hogy jönnek majd a jobb idők, amikor ismét szükség lesz a mesére. — Gondolom, átvitt értelemben a mese itt egyben a kultúrát is szimbolizálja. Erre gondol? — Természetesen a kultúra az, amire gondolok, amivel kapcsolatban most az a feladatunk, hogy át kell menekíteni a jobb időkre. És lesznek jobb idők, ebben feltétlenül hiszek ... Baraksó Erzsébet Reviczky ezredes R evisnyei Reviczky Imre a Zemplén megyei Bánóc községben született. Szülei katonai pályára szánták. 1916-ban avatták zászlóssá, s nyomban a frontra vitték (a Csíki-havasok védelmében, majd a dél-tiro- li Dolomitok körüli harcokban vett részt. 1919. március 21-től tagja volt a Tanács- köztársaság Vörös Hadseregének. Így került 1919. június 21-én román fogságba és 5 hónapra az aradi várbörtönbe. Szabadulása után a honvédségnél szolgált: Sátoraljaújhely (1919—21), Sárospatak (1921—31), Békéscsaba (1931—33), Budapest (1933 —37), Királyhelmec (1938— 41) és Léva városokban. Utóbbi helyről vezette alakulatait a keleti frontra, azonban rövid ukrajnai hátországi „tevékenysége” (1942. ápr. 22.— jún. 15.) balul ütött ki és „al- kalmatlan”-nak minősítve hazaküldtek. Nem volt hajlandó ugyanis felperzselni a fronit mögötti orosz falvakat. Ezután Nyíregyházán a Damjanich-laktanyában irányította (1942. aug.—1943. ápr. 30.) az ezred pótkeret kiképzéséit, míg végül ugyancsak büntetésként „rábízták” Nagybánya székhellyel a X. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokságát (1943. május 1.—1945. jan. 18.), széles körű antifasiszta tevékenységének legfőbb színterét. Reviczky már az ukrajnai frontira kerülése előtt is ellenálló volt, mert még 1941- ben az új Bodrogközi Járási Kiegészítő Parancsnokság vezetőjeként számos zsidó család életét mentette meg: az Ukrajnába irányított deportáló vonatszerelvények Ki- rályhelmecről elrendelt „egyszerű” visszafordításával. Az itteni „megértő” magatartás következménye volt az áthelyezés Lévára. Nagybányai parancsnokságához tartozott egész Észak- Erdély (a IX. kolozsvári és a X. marosvá sárhelyi csendőr- kerületek). Voltaképpen a nagybányai laktanya csak mintegy 500 ember kényelmes elhelyezésére szolgált, de voltak hónapok, amikor 4—5000 munkaszolgálatos is szorongott benne, illetve kihelyezett részeiben (iskolák, egyházi intézmények, templomok). Előfordult, hogy a napi élelmezési létszám csak Nagybányán: 12 000 volt! Szerencsésnek érezte magát az a munkaszolgáiatos, aki ide került, mert itt biztonságban volt. Reviczky alapvető módszere az volt, hogy: „olyan látszatot tartott fenn, mintha a hatályos állami és honvédségi rendelkezések érvényre jutását biztosítaná csupán”. Erre nagy szüksége is volt, mert Nagybányán dr. Nagy Jenő rendőrkapitány, Vásárhelyi Péter csendőrszázados és Tamási Károly polgár- mester is ellenséges volt vele szemben. A német kémelhárítás pedig egy fehér karszalagos munkaszolgálatossal figyeltette, s vitéz Endre László, Baky László és Zöldi, a nyilas főhóhér is Erdélyben a közelében tevékenykedtek. Sőt a X. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj egészségügyi részlegének a vezetője: dr. Gyürke Zoltán orvosszázados maga is vad antiszemita volt. Reviczky az első időszakban mindenféle orvosi leletet, magukkal hozott orvosi igazolást elfogadott és felhasznált; számára „minden ürügy” jó volt: gyengélkedőbe, kórházba vagy egyszerűen hazaküldte a rászorulókat. Megtiltotta beosztottai számára korbács vagy lovaglópálca használatát, akinél ilyet talált, kiküldte a frontra (pl.: Mordényi századost). Itt a munkaszolgálatosokat ugyanolyan jog és tiszteiért illette meg, mint. a fegyveres harcosakat. Az egészséges és gyermektelen munkaszolgálaitosoktól megértést kért, hogy a betegek és nagycsaládosok kedvezményezését tekintsék méltányos eljárásnak. Bárki jelentkezhetett hozzá kihallgatásra, még feleségek, illetve családtagok is. Sőt a névtelen levelekre íis reagált. Két sofőrje közül Salamon Miklós (Sica) zsidó vallású nagybányai taxis bizalmas barátja volt, akivel többször meglátogatta az Ukrajnában dolgozó munkaszolgálatosait (honvédruhában járatta!). A gettózás idején SAS-be- h ivóval 3000 ismeretlen személyt rendelt be zászlóaljába. A gettókból több személyt kihozott, sok látogatást tett ezekben; egyszer még a felesége is elkísérte. A Horthy-proklamáció elhangzása után a munkaszolgálatosokat elbocsátotta, akik akartak, elmehettek, s csak egy töredék maradt mellette. Gyakori fogása volt, hogy a politikai büntetőszázadokat beolvasztotta a zsidó munkaszolgálatos századokba. Ugyancsak saját találmánya volt a hozzá tartózó városokban (Nagybánya, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szászrégen, Szatmárnémeti, Dés, Beszterec, Érmihályfalva) ún. légó-századok szervezése, amelyekbe túlnyomó- részt odavaló munikaszolgá- latosokat osztott be. Rendkívül jó kapcsolata volt a nagybányai állami kórházzal, ahová 1943-ban elhelyezte a munkaszolgálatos Holán Tibor szigorló orvost. Így lett összeköttetése a nagybányai illegális kommunistákkal és a közeli Bli- da község erdeiben működő „Tudor Vladimirescu” román partizáncsoporttal, amelyhez Sica vitte a híreket. 1944. augusztus 31-én vádparancsot adott ki ellene a kolozsvári honvédkerületi parancsnok, s alig tudta magát kimagyarázni. A nyilasok p»edig öttevény községben (Győr közelében) 1945. február 27-én letartóztatták „háborús hűtlenség, Nagybánya kiürítésének elszabo- tálása, leventék visszatartása” vádjával. Nem mindennapos bátorsággal Sopronkőhidáról 1945. március 29-én sikerült megszöknie. Reviczky a felszabadulás után is folytatta katonai pályáját: a demokratikus Magyar Néphadsereg egyik alapító tisztje, s a Magyar Szabadságharcos Szövetség (az MHSZ elődje) megalapításának egyik kezdeményezője. 1950-ben nyugdíjazták, majd 1952-től nyugdíját is megvonták. Szégyen leírni is, de tény: ez a humanista katonatiszt az akkori Magyarországon szénilapátolásra kényszerült. Ma már hazánkban is, miként szerte a világon, a magyar ellenállási mozgalom hőseként tisztelhetjük Reviczky Imrét. Fazekas Árpád [H HÉTVÉGI MELLÉKLET
