Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

1988. április 19. Kelet-Magyarország T Talajjavító, környezetkímélő Csillagfürt a kiskertekben Egyre (többször 'htaliainii 'ív­ben, rádióban, olvasható a küüjönibö'ző saak- és mapiüia- pokban, hogy a nyugati or­szágokban a vegyszer nél­kül termelt, úgynevezett „ibio- termékeket” lényegesen ma­gasabb áron lehet eladni, iillétjve miegvósárolmi. A bio- itenmesztésről a vélemények ■eütérőielk, esetemként igen szélsőségesek. ViitathaitaüLan azónba-n, hogy a nagyobb termés érdekében a nagy­üzemekben, mind a (kisker­tekben egyre tóbb vegyi anyagot (műtrágyák, növény­védő tés gyomirtó szerek) használnak, és csökken a természetes anyagok alkal­mazása. Ennek kedvezőtlen hatása, hogy pusztainak ta­lajaink, csökken természetes termékenységük, vizeink — a talajból kimosódoitt — am­móniával, nitráttal, miitrit- tel, foszfáttal, kloriddai és egyéb mérgező anyagokkal fertőzöttek. Biológiai egyensúly A túladagolt műtrágyák, bizonyos tényezők egybeesé­se következtében, esetenként kedvezőtlen Ü.1 megváltoztat­ják a zöldség, a gyümölcs táplálkozási értékét. A nö­vényvédő szerek maradvá­nyai — különösen a kis­kertekben sokszor ntem keMő szakértelem, iHeitve ellenőr­ző laboratóriumi mérések hiánya miatt —, súlyos mér­gezést okozhatnak. A mér­gezés — rosszabb esetben — csak évék múlva jelent­kezik, amikor a szervezet a mérgező anyagokkal fokoza­tosan feltöl'tődöttt. Az úgynevezett .biogaz­dálkodás” hívei vegyi anya­gok helyett természetes anya­gokat hasznúdnak itermésnö- velésne, és az önszabályozó fo­lyamatok elősegítésével te­remtik meg a biológiai egyen­súlyit. A talaj termékenységé­nek fenntartására, fokozására szerves trágyát (listálBóürágya, zöldtrágya, komposzt) hasz­nálnak. A kiskertekben rend­kívül gazdaságos 'és célra­vezető szervasiam yag-után­pótüás lehet a zöldtrágyá­zás. Ennek tapasztalatait WeStsik Vilmos Kossuith-dí- jas 'kutató igen találóan ösz- szegeZte: „Homokon • az is- tállótrágya hevít, a zöldtrá­gya üdít.” Zöldtrágyázásra különböző növények vethe­tők: ollajretek, mustár, nap­raforgó, borsó, lóbab, cstl- lagfürt. Különösen kedvező hatásúak a pillangósvirágú­ak. A savanyú, gyenge ter- rüiékenyiségű 'tadaijoik növénye a csillagifünt. Nitrogént köt meg A csiillaigfünt legfőbb ér- • téke, hogy a 'talaj 'tápanyaga készletével szemben a hüve­lyes növények köziüű a. lég­idén ytedieinebib. Mint pillan­gósvirágú, a levegőből nagy mennyiségű (80—120 kg/ha) nitrogént köt meg a gyöke­rein lévő giimőfcbien élő bak­tériumok (Rhiaobium lupirni) segítségével. Tehát a legdrá­gább itápelemmel gazdagít­ja a 'talajt. A növénynek hatalmas, mélyre hatoló gyöfcértrend- szere van. Ezzel egyrészt a talaj mélyebb rétegedbe mo- sódott 'tápanyagokat ás ké­pes hasznosítani, másrészt ■lazítja a talaj mélyebb ré­tegeit, és hozzáférhetővé te­szi az utána következő nö­vények gyökerei számára (biológiai talajjavítás). To­vábbi értékes sajátossága a csiHagfürtgyökerefkniefc, hogy agresszív gyökérsavaíi a (ta­laj nehezen oldható táp­anyagait feltárják és ezál­tal felvehetővé teszik. A csáiilagfümt minden ré­sze jelentős mennyiségű szerves anyaggal gyarapítja a talajt. Annak éltemére, hogy a zöldtömeg kevesebb •té palemet (nitrogént, fosz­fort, káliumot stb.) 'tartal­maz, mint a jól kezelt is- 'tállótrágya, talajba dolgozá­sa hatásban alig marad ed attól. A csillagfüntvatéShiez a ta­lajt lehetőleg még az ősz- szel készítsük elő,* mert sze­reti a tómődött 'magágyat. Ha tavasszal történik az ■előkészítés, vetés előtt cél­szerű a talajt 'tömöríteni. A vetés akár kisgéppel, akár szórva elvégezhető. Vigyáz­ni kell viszont arra, hogy -a 'magvak 2-3 centiméternél mélyebbre ne kerüljenek. Mé­lyebb vetés esetén a kedés lassú, egyenetlen, esetleg sok mag ki sem kel.' Az egyenletes, gyors kelést nagy­mértékben elősegíthetjük, ha a vetés után is tömönítjük ■a talajt. Zöldtrágyának sűrűn vetve Zöldtrágyának a sűrű ve­tés a jó. Négyzetméteren­ként 90—110 magot számít­va a vetőmagszükséglet: a kékvirágúból 1,5—2 deka­gramm, a sárgaviirágűbál 1—1,5 dekagramm. A fehér- virágúból 55—60 magot kell vetni, ami négyzetméteren­ként 1,8—2,2 dekagramm ma­got jelent. A vetésidó a kitavaszo­dástól függően április, de később is vethető másodnö- vénykén't. Általános érvényű szabály, hogy május 20-a és július 10. között nem sza­bad csiillLagfűrtot vetni, mert ehben az időszakban a 'kiélés ■nagyon rossz, a kikölt nö­vények növekedése, fejlődé­se gyenge. A zöldtömeg .talajba dol­gozása általában virágzás után, gyenge hüvalyfázisban célszerű, amiilkor az ediső vli1 rágok megtermékenyüílésié- bő.l származó hüvelyek 3-4 centiméter hosszúságúak. Zöldtömeg ékkor a legna­gyobb. Az azonban senkit se tartson vissza a korábbi zöldtrágyázástól, ment a ked­vező hatás a növény min­den fejlődési fázisában is megfelelő. Természetesen a kisebb zöldtömeggel keve­sebb szerves és tápanyagot juttatunk a 'talajba, de a gyökerek italaj javító hatása már komái stádiumban is igen jelentős. A csilMagfűri­nek ez a ítaílajdunsága olyan gazdaságos zöldtrágyázás! módszert is lehetővé tesz, mimt a sorközi zöldtrágyá­zás. Folyamatos tápaayag A sorközi zöldtrágyázás lényege nagyon 'egyszerű. A asillagfürítőt a .teljes terü­letre korán 'elvetjük, majd a kívánt nagyobb sarbávod- ságú növényt (burgonya, napraforgó, vagy bármelyik széles sortávolságra vetendő vagy ültetendő növény), meg­felelő időben elvetjük, 'el­ültetjük a csillagfürt közé. Ahogy nő a főnövény, köz­vetlen 'közeliéből olyan ütem­ben kapáljuk ki és dolgoz­zuk be a talajba a csillag- fürtöt. Ezt addig folytatjuk, míg a sorban és a sorkö­zökben csilLagfürt van. így folyamatos tápiainyag-urtán- pótléslt biztosítunk a főnö- vényaknek, akadályozzuk a gyomosodást és biztosítjuk a talajtakarást. A szőlőben vagy gyümöl­csösben célszerű minden második sort bevetni csil­lagfürttel, hogy az egyes munkálatokat ne akadályoz­za, de a sorokat évenként változtassuk. A zöldtrágya bedolgozása történhet ásóval vagy moto­ros kapával. A sekély be­dolgozás a kedvezőbb, de a motoros kapa egyszerre ál­talában nem tudja a zöld növényi részeket tökétatesen beforgaltni, ezért ' többször kell a területet átjárni. A zöldtrágyázással végered­ményben jelentős táp- és szerves anyagot juttatunk a 'talajba, javítva fizikai, ké­miai tulajdonságalit, növelve termékenységét, megteremt­ve ezzel a nagyobb termé­sek elérésének lehetőségét. A kevesebb műtrágya-fel­használással csökken a kör­nyezeti szennyezés. Borbély Ferenc Mészkénlé és Bi-58 A házikertekben általáno­san használt permetszer a mészkénlé, illetve a rézgálic- oldat. J. Sőtér Ferenc fé- nyeslitkei olvasónk kérdezi, hogy ezekhez az oldatokhoz milyen rovarölő mérgeket keverhet. Sajnos, azt nein írta meg, hogy milyen kár­tevők ellen kíván védekezni a pluszként adagolt szerrel, hiszen atka és levélbolha esetében is más-más szer hatásos. Válaszunk tehát az, hogy a Bi—58 és más rovar­ölő szerek, amelyek a házi­kertek permetezéséhez enge­délyezettek, az említett ol­datokkal keverhetők. J. Ső­tér Ferenc akkor jár el he­lyesen, ha a fellépő rovar- kártevő ismeretében készíti a permetezésre szánt, enge­délyezett méreggel a mész- kénlevet, illetve rézgálicol- datot. Az engedélyezett sze­rekről a boltokban is adnak felvilágosítást. [gesz évben legyen virág A rózsák szakszerű metszése Rózsaféléknél a metszés célja a tápanyagforgalom tudatos irányítása, hogy a legjobban megfelelő rügyek hajtsanak ki. Rózsáínikat korán metszhetjük. A máju­si fagyokig a fiatal hajtások megerősödnek és jelentős kárt nem szenvednek. ősszel nem szabad a rózsá­kat metszeni, mert akkor fennáll a veszély, hogy a téli fagy kárt tesz bennük. A tavaszi metszésnél ügyeljünk arra, hogy az utolsó szem ki­felé álljon, így lehetővé tesz- szük a bokor erőteljesebb növekedését. Metszéssel tá- volítjuk el a beteg, sérült, gyenge növekedésű, elöre­gedett ágakat, felfrissítjük a bokrot és elősegítjük a gyor­sabb, gazdagabb virágzást. A metszést úgy kell elvé­gezni, hogy a legfelső rügy felett 1 centiméterre ferdén lemetsszük a vesszőt, úgy, hogy a metszés magasabb ol­dala a rügy felől legyen. Az idősebb tövekről az elörege­dett vesszőket tőből vágjuk ki és ugyanígy az alanyról ki­hajtott vadhajtásokat is. A különféle rózsákat különbö­ző módon kell metszeni, ezenkívül nem mindegy, hogy a rózsát vágott virágnak vagy kerti virágnak neveljük. Teahibrid rózsáknál legelő­ször a beteg, gyenge ágakat kell eltávolítani, majd a be­felé növőiket. Hogy a .rózsa minél tovább virágozzon, vágjuk vissza alacsonyan, kevés szemre (6 szemre). Ügyeljünk azonban arra, hogy ezt ne vigyük túlzás­ba, mert as erősen megmet­szett rózsák előbb elhalnak. Ennek az az- oka, hogy fel­bomlik a gyökérzet és a földfelszín feletti rész egyen­súlya. A remontant rózsák erő­sebb növekedésűek, ágait ne metsszük rövidre, 10—12 szemre hagyjuk meg. így a bokrok magasak és terebé­lyesek lesznek, sok virággal. A futórózsák metszése a vi­rágzásuktól függ. Az egy­szer virágzó fajtákat virág­zásuk után metsszük, vagy eltávolítjuk az elvirágzott, kiöregedett, beteg, megsérült hajtásokat. Az oldalágakat 3 , —10 centiméter hosszúra vágjuk vissza. Azokat a futó­rózsákat, amelyek huzamo­sabb ideig virágzanak, szin­tén kora tavasszal metsszük meg. Az erősebb hajtások kétharmad részét visszavág­juk, a gyengébbeket a felére. Pólyán tha, pólyán thahib- rid és floribunda rózsák ese­tében az egészséges ágak kö- . zül csák azokat metsszük te, amelyen termés van. Lénye­ges, hogy itt is az idős, be­teg részeket, azokat a vesz- szőket, amelyek előző évben nem virágoztak, valamint a vadhajtásokat tőből távolít­suk el. A metszés célja itt, hogy minél hamarabb, minél nagyobb tömegű virágot kap­junk. Hosszú metszést alkal­mazva korán kapunk virá­got, a bokor egyenletes nö­vekedésű lesz. Parkrózsák­nál ültetés alkalmával metsszük le a hajtásokat 10 —15 centiméterre. A későb­bi években a metszés beteg, sérült vagy megnyúlt hajtá­sok eltávolításából áll. Metszés után közvetlenül permetezzünk. Legjobb mész­kőn lével lemosásszerűen vé­dekezni. Minden harmadik évben olajemulzióval is per­metezhetünk. A metszéssel és kora tavaszi permetezéssel befejeztük a rózsák körüli első teendőinket. Halász Bálint kertészmérnök 1. Helytelen metszés. 2. Túl ferde. 3. Magas. 4. Helyes. Védekezés a körtelevélbolha ellen A pontozott szárnyú körte­levélbolha jelenleg a körte legveszedelmesebb kártevő­je. Jó minőségű, piacképes árut csak úgy lehet termel­ni, ha megfelelően védeke­zünk e kártevő ellen. A körtelevélbolha 2—3 mil­liméter nagyságú, vöröses- barna színű, kifejlett egye- dei a lehullott levelek vagy a gyomnövények maradvá­nyai között telelnek át. A március—áprilisban előjö­vő nőstények a vesszőkre rakják sárga színű, apró — szabad szemmel alig látható — tojásaikat. A tojásokból kikelő lárvák mézharmatot termelnek, annak védelmé­ben élnek. A mézharmaton megtelepszik a korompenész, mely a gyümölcsre is ráke­rülhet, rontva ezzel annak piaci értékét. E kártevő elleni védekezés nem könnyű, nagy odafigye­lést és kitartást követel. Az áttelelt rovarokat a Noven- da (? százalék) megtizedeli. Ha ezt a permetezést közvet­lenül rügypattanás előtt el­végeztük, a rügyfakadást kö­vető időszakban — amikor a túlélő egyedek a tojásukat lerakták, a tojások elpusztí­tása érdekében — alkalmaz­ható az Ágról. Töménységét a fák fenológiai állapota ha­tározza meg. Közvetlenül fa- kadás után 2 százalékos, ké­sőbb — fehérbimbós állapo­tig — 1,5 százalékos tö­ménységben lehet használni. A lárvakelés csúcsa általá­ban fehérbimbós állapotra esik. Ekkor a fiatal lárvákat jól pusztítja a Decis 2,5 EC (0,05 százalék). A tavaszi hajtás­növekedés befejeződése után tanácsos használni a Dimilin 25 WP-t (0,05 százalék) két alkalommal, három hetes időszakonként. Ez a készít­mény hosszú hatástartamú, kontakt hatású. Tehát nem szívódik fel, csak ott hat, ahová jut. Hosszú hatástarta- mát csak úgy tudjuk kihasz­nálni, ha a permetezés után nem képződnek új — per­medé által le nem fedett — levelek. Nyár vége felé a Mitac 20 (0,3 százalék) alkalmazható. Előnye, hogy a takácsatkákat is gyéríti. A körtelevélbolha elleni védekezést célszerű egy-egy nagyobb eső után el­végezni — amikor az esővíz a mézharmat egy részét le­mosta —, s így a szerek job­ban hozzájutnak a lárvák­hoz. A permetezéseket min­dig nagy lémennyiséggel, áz- tatásszerűen kell végezni. A körtelevélbolha ellen a metszéssel is védekezünk. Helyes, ha laza, a permedé számára átjárható koronafor­mát alakítunk ki. Nyáron a vízhajtások eltávolításával akadályozhatjuk meg a kár­tevő „észrevétlen” felszapo­rodását. Ősszel vagy télen a lehullott levelek és gyomma­radványok elégetésével gyé- ríthetjük az áttelelő népessé­get. Molnár Józsefné dr. ; Szabolcs-Szatmár megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Nyíregyháza A szolooltas és -szemzés ápolása Az oltás és a szemzés megere- dését az Jelzi, hogy a munkát követő-8—12 nap múlva a nemes­rész hónailjihajtása fejlődésnek indul, a levélnyél csonkja pedig érintésre leválik. Az alany és a nemesrész za­vartalan öeszeforradása, az otlitó- csap kedvező hajtásnövekedése érdekében feltétlenül folyamato­san távolítsuk el az alanyból* elő­törő, s az alany levelednek hón­aljában 'képződött hajtásokat. A felesleges hajtásokat igyekez­zünk minél kisebb állapotban eltávolítaná. ledörzsölini, mert így a legkisebb a tápanyag- veszteség, Így okozzuk a legki­sebb sebzést. Ha tartalék hajtásokat hagy­tunk, ezeket akkor távolíthatjuk el, ha a megeredt oltások már 5—6 levelesek. Ekkor már feles­legesek a meg nem eredt oltá­sok hajtásad is. Ha azonban a tőkén egy oltás, szemzés sem eredt meg, s már pótóKást sem végezhetünk, ne vágjuk le eze­ket, hanem hagyjuk az alomytő- két fejlődni, és majd jövőre pró­bálkozzunk meg az oltással vagy a szemzéssel. Fürtöt ne hagy­junk meg a hajtásokon, hagyjuk őket kellően megerősödni. A hajtást ne csonkázzuk, fejlődjön minél za varia’anabbul, mert így erős, dús gyökérzetet, és jól be­érett vesszőket kapunk. A haj­tást csak akkor kurtítsuk visz- sza, ha hosszúsága' meghaladná a két métert. A visszavágást majd augusztus végén, szeptem­ber elején végezzük el, hogy a vesszőik jobban beérjenek. Egy erősebb szél könnyen le­törheti a fiatal, nemes hajtást, ezért feltétlenül kössük mindig karóhoz. Rendszeresen ellenőriz­zük a kötözéseket. Ellenőrizzük az oltást, a szem­zőit, s ha jól megeredt, tökéle­tes az oltásforradás, a fejlettség­től függően fokozatos lazítás után vágjuk le a műanyag oltó­szalagot vagy a PVC-csövet, ne­hogy bevágja az oltást, a szem- zés helyét, s akadályozza a haj­tás növekedését. Különösen száraz időben cél­szerű megöntöznünk az új tőké­ket. Egy növénynek egyszerre legalább 20—30 liter (2—3 vödör) vizet adjunk. Esőszerűen ne ön­tözzünk, mert ez nagymérték­ben segíti a gombabetegségek fellépését, terjedését. Legalább 10 naponként figyel­mesen permetezzünk, mert az oltott és a szemzett tőkék zsen­ge hajtásai ugyanolyan érzéke­nyek, fogékonyak a gombabe­tegségekre, mint az új telepíté­sű, fiatal tőkék. Elsősorban a peronoszpóra ellen keli hűvös és esős időben permetezni, száraz melegben pedig lisztharmat el­len, mert ezek még szeptember­ben is nagy pusztítást okozhat­nak, nem érnék majd be megfe­lelően a vesszők, s emiatt télen sok rügy, vessző elfagyhaí. Korai uhorlfO Tardi Gyula fehérgyarmati ixwiU1 UDHIKH. nyugdíjas március végén mir uborkát szállított a helyi ABC-nek. A 67 éves kertészkedő három fóliasátor alatt termeszt zöldségféléket, uborkát, paradicsomot, paprikát. A fűtött sátrak alatt 200 négyzet- méteren a paradicsom is1 szépen díszük, április elején már tele voltak bogyóssal. Szép a háromszáz tő paprika is, április végén—május elején már szedheti a termést a gazda. Felvételünkön a szedésre érett uborka. (Molnár Károly felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom