Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-01 / 26. szám
1988. február 1. Kelet-Magyarország 7 Két ét féi órát öttzectapás Majdnem bravúr Röplabda Fokozott várakozás előzte meg a szombati, NYVSSC— Újpesti Dózsa, NB I-es férfi röplabdamérkőzést. Joggal, hiszen csütörtökön, a fővárosi találkozón két játszmában is csak a végjátékban maradtak alul a nyírségiek. NYVSSC—Újpest 2:3 (—14, 7, 8, —8, —2). Nyíregyháza, városi stadion játékcsanno- ka, 400 néző, v.: Újhelyi, Zalányi. NYVSSC: Varga, Kapers, Nagy, Prékopa, Mikun- da, Szikszai. Cs.: Strezeneczki, Kocsis, Barabás. Edző: Járosi János. Újpest: GloTársodalmi öttzefogással Fedett uszoda Záhonyban Szombaton délelőtt ünnepélyes keretek között avatták fel, és adták át Záhonyban megyénk második fedett uszodáját. „Épült 1987-ben, a MÁV átrakókörzet dolgozóinak és Záhony nagyközség lakosságának társadalmi összefogásában” — olvashatjuk az épület falán található emléktáblán. Ezt az áldozatvállaló összefogást hangsúlyozta megnyitójában Csősz Béla, a Nagyközségi PB titkára is. Beszédében felelevenítette a létesítmény megépülésének útját. Még 1985-ben történt. hogy a MÁV záhonyi szertárfőnökségének Móricz Zsigmond szocialista brigádja egy országos vetélkedőn — amelyet a 13. pártkongresszus és a 35. vasutasnap alkalmából hirdettek — nyolc millió forintot nyert. A kollektíva az összeget egy uszoda építésére ajánlotta fel. Az üzemfőnökség Neumann János számítástechnikai szocialista brigádja szintén vetélkedőn —* egymüliójával hasonlóan Akik először szurkoltak. Az uszoda kívülről cselekedett, ez a kilenc millió forint jelentette az induló tőkét. A nagyközség lakossága 'a településfejlesztési hozzájárulást szintén az uszodaépítésre szavazta meg, ami tovább növelte a kasszát. A végül 30 milliós beruházáshoz a Záhonyban jelenlévő külkereskedelmi képviseletek (Ligninpex, Medimpex, Terimpex, Mogürt és MERT) valamint az Afész, az Érdért, a Koköv és a rendőrség összesen mintegy 3,6 millióval járult hozzá. A munkálatokat 1986 nyarán kezdték el, és másfél esztendő múlva átadhatták a gyönyörű uszodát. Amelyben az ötpályás 25 méteres, feszített víztükrű medence mellett egy 13,5X10 méteres tanmedence is található. Az öltözőkben egyszerre több mint száz vendég számára van hely. A megnyitót követően a két szocialista brigád tagjai, a beüzemelő Optimál kisszövetkezet és a kivitelező Kemév dolgozói kaptak elismerést, majd az uszoda kulcsát az üzemeltető Szavi- csav igazgatója, Jeszenszki István vehette át. Ezután tombolasorsolást tartottak, ahol a szerencsések uszodabérletet nyerhettek. Mostmár a medencére irányult a figyelem, hiszen az NYVSSC fiatal úszói tartottak bemutató versenyt. Utána az „Ússzon az egészségéért”-akció következett, amelyen 185-en teljesítették a szintet, azután a nagyközönség birtokba vehette a medencéket. Szombaton és vasárnap nem kellett belépőjegyet vásárolni, a megnyitó napján mintegy ezerháromszázán mártózak meg a kellemes hőmérsékletű vízben. Hétfőtől, délelőttönként az iskolák szervezett csoportjai vehetik igénybe az uszodát, déltől este hét óráig pedig bárki. A tervek szerint a kedd szünnap lesz, ám csoportok számára ekkor is nyitva tartanak, a hétvége viszont a nagyközönségé. Impozáns látványt nyújt a belső tér. sil, Segodics, Nagy, Király, Szabó, Domán. Cs.; Maros- i völgyi, Karmos, Schilenbaut. Edző: Botos Ferenc. Az első pontot az újpestiek szerezték, de aztán beindultak a hazaiak, és 8:3-re elhúztak, sőt 10:6-ra is vezettek. Ekkor megtorpantak, majd ismét előnyt szereztek, ám mint egy héttel korábban Kecskemét ellen, 13:11-ről elveszítették az első játszmát. A második és harmadik játékrészben kitűnően játszott a nyíregyházi együttes, a szép számú nézősereg pedig hálás volt, tapssal jutalmazta a szép akciókat. A negyedik játszmát még a piros-kékek kezdték jobban, végül a fővárosiak nyertek, így lett 2:2 az eredmény. Az ilyenkor szokásos rövid szünetben a rendezők tombo- lasorsolást tartottak, jó néhány nyeremény talált gazdára. A pihenő rosszat tett a nyíregyházi csapatnak, hiszen a mindent eldöntő utolsó játékban szinte pillanatok alatt 12:0-ra elhúztak a lila-fehérek, és nyomasztó fölénnyel nyerték a játszmát, ezzel a mérkőzést. összességében színvonalas és izgalmas, két és fél órás összecsapást láthatott a publikum. A jóval esélyesebb Újpest ellen nagyon összeszedte magát a nyíregyházi gárda. Már szinte. a levegőben lógott a nagy meglepetés, ám a döntő szettben szinte megbénult az addig kiválóan játszó hazai csapat, amelyet a vereség ellenére is dicséret illet. Jók: Kapera, Mikun- da, Varga, illetve Nagy, Király és Maros völgyi. Bakosi: EB-szint Szombaton újabb atlétikai versenyt rendeztek Budapesten az Olimpiai Csarnokban, amelyen a résztvevők teljesíthették a budapesti fedettpályás EB szintjeit. A Nyíregyházi VSSC sportolói közül a hármasugró Bakosi Béla szerepelt a legjobban, harmadik kísérlete után 16 méter 40 cm-t mutatott az eredményjelző. Ezzel megnyerte a versenyt, és tíz centiméterrel ugrotta túl az EB-szintet. így tagja lett az athéni edzőtáborba utazó válogatottnak, amely február 6-án egy nemzetközi versenyen is indul. A nőknél a 60 méteres síkfutásban Daku Mónika a második helyen ért célba, ideje 7,56 másodperc. A magasugrásban Viroszt Beáta 178 cm-t teljesített, amennyit a győztes Sterk, ám szintén második lett. Távolban Sen- czi Erika 622 centiméterre repült, ezzel a harmadik lett. AZ MHSZ 40 ÉVES TÖRTÉNETÉBŐL „Átvergődtünk az első buktatón: orvosi vizsgálat, elméleti oktatás, ugrótorony, szoktatőrepülés. Közeledett az ugrás ideje. Csakhogy ehhez szülői beleegyezés kellett — amely nem volt. A szülők nem is tudták, milyen vállalkozásba fogtunk. Mit tehettünk? Megírtuk magunk a beleegyezést és a Nyugatinál bedobtuk egy postaládába, önmagunknak címezve, mert kikötés volt, hogy e fontos okiratnak postán kell érkeznie.” Emlékszel? Ott álltunk a csillogó repülőgép mellett, pár lépés és helyet foglalhattunk a benti ülésen. Álltunk, s egy pillanatra valami megállította lépteink ütemét. Fejünkben furcsa képek kavarogtak: ilyen lenne gyermekkori álmunk? Valóban mi lapulunk az ugróruha alatt? 8 féléién lidérce Akkor először az ernyőre, helyesebben az ernyőkre esett a tekintetünk. Elérkezett életünk egyik legizgalmasabb pillanata. Ugrani fogunk. Néhány múló pillanatra homályosnak találtuk az előttünk elterülő tájat, a csöndesen zümmögő légi masinát, idegennek a körülöttünk lévő embereket., A-z első ugrók már elindultak a gép felé, nekünk is lépnünk kellett volna, de vártunk, földbe gyökerezett csizmákkal és nem mozdultunk. — Mi lesz, fiúk...? —bökött oldalba bennünket a felszerelő ügyeletes, aki észrevette megtorpanásunkat,- s ránkmordult: — Talán stok- kol a majré? A ránkmeredő, gúnyos tekintet visszaadta az erőt. Tétován néztünk egymásra, szemünkkel megsimogattuk az anyaföldet és botladozó lábbal elindultunk. Kedves Barátom! Tudom, hogy a levegőben rajtad is erőt vett az a kifejezhetetlen érzés, amelyet csak azok éreznek, akik megkóstolták az ejtőernyőzést. Nem, ne is mondj ellent — én is tapasztaltam, hogy még akkor is kísértett a félelem lidérce, még ott is agyunkba villant: Sportegyveleg MEGNYÍLT AZ OLIMPIAI FALU Caigaryban megnyitotta kapuit az olimpiai falu. A XV. téli olimpia kezdése előtt 13 nappal már elfoglalhatták szállásukat az első vendégek, összesen 2603 olimpikont helyezhetnek el az olimpiai faluban amelyet hivatalosan „csak pénteken nyitnak meg. s a férőhelyekből csupán hét nincs lefoglalva. JOHNSON NAGY FORMÁBAN Ben Johnson kitűnően kezdte az olimpiai esztendőt. Jó két hete Hámiltonban 5,20 másodpercre javította az 50 yardos síkfutás világcsúcsát, ám a kanadai sportoló nem elégedett meg ennyivel. A hét végén Torontóban rendezték nagy. atlétikai viadalt, ahol tovább faragott a világrekordból, 5,15 másodpercet mutatott az óra célbaérése- kor. SAX KIESETT A kanadai St. Johnban európai idő szerint vasárnap a hajnali órákban fejezték be a sakkvilágbajnok jelöltek párosmérkőzésének ötödik fordulóját. A hét párharcból háromban már döntés született, az angol Short és Speelman, valamint a szovjet Juszupov kiharcolta a továbbjutást, vagyis biztosította helyét a negyeddöntőben. Short továbbjutása egyben azt is jelenti, hogy ellenfele, Sax Gyula a legjobb nyolc között nem folytathatja a küzdelmeket. A másik magyar résztvevő, Portisch Lajos tíiszont újabb döntetlent ért el a szovjet Rafael Vágányán ellen, s így a hétfői hatodik fordulóban döntetlennel is kiharcolja a továbbjutást. nem fogunk kiugrani. Ne is próbáld magadban tagadni, a legtöbb első ugrónál így van ez, de csak addig tart, amíg . . . Különben, miért is mondom, legalább úgy érzed, mint én. Tűzkeresztség az első ugrás és erről jutott eszembe a te avatásod is. Hiszen nem felejthetted el, melletted ültem, utánad ugrottam azon az emlékezetes napon. Hogy aludtunk-e az első ugrás előtti éjszakán? Ilyenkor erősebb az izgalom az álmosságnál. Hogy nem volt szabályos? Ki foglalkozott ezzel. Az igaz, jól eszünkbe vésték a szabályokat: ugrás előtt legalább nyolcórai alvásra van szükség, fáradt állapotban nem ugorhat senki. De hát oda- mehettünk-e mindegyik ágy mellé: „Alszol-e pajtás?” Nem aludt senki, hiszen szívünk oly hevesen dobogott. Elindul a repülőgép Emlékszel? Órákkal az ugrás előtt már kinn forgolódtunk, minden újonc, a gép körül. Vizsgáltuk a kioldókötelet: újra megnyugodtunk, nem fog elszakadni. Aztán a nagy utasszállítógép, a HA-LIG megjáratta két motorját... Katonás sorakozó után ernyőellenőrzés, közölték a sorrendet. Elindultunk . .. Azaz elkezdődtek az események. „Háromszáz ... ötszáz ... hatszáz méter” — hallottuk a pilótaülésből kikiáltott adatokat. Feszülten figyeltünk. Felfedeztük, hogy a kijelölt területtől messze ért földet a próbába, amelyet egymás kö-~ zött úgy neveztünk: „Juci”. Közben a szél úgy cibálta szegényt, mintha szét akarta volna tépni. Újabb forduló, újabb próbaernyő ... „A magasság nyolcszáz méter. Felkészülni!” — hangzott. Az ajtó nyílásához sorakoztunk. Jenci bácsi — Tóth Jenő — az ugrató, bekapcsolta az ajtó fölött átfutó acélsodronyba a karabinereket. Az átható motorzajban hangosan kérdezte, hogy minden rendben van-e. Bólintottunk, csak éppen a szívünk zabolátlankodott, feszült izgalommal meredtünk a levegőbe. Alattunk erdők, mezők, házak, akár apró játékszerek. Egyikünk sápadt volt, másikunk piros. Csendesedett a motorzúgás, tetőfokára hágott az izgalom. Emlékszel? Valahonnan az első ülések felől ránk kiáltott egy nagyszájú: „Jó lábtörést, Mazsolák!” Aztán jött az igazi parancs : „Ugrás!” Őszintén bevallom, nem emlékszem az előttem lévő ugrótárs gépelhagyására. A magaméra sem. Akár egy nagy mackó, kibuktunk a semmibe. Pillanatra eltűnt a fent és a lent. Kilobbanó ernyőm hatására, mintha mély álomból ébredtem volna. Ellenőriztem nyitott ernyőmet, kényelembe helyeztem magam a hevederben, s ahogy körülnéztem, láttam, te is ezt tetted. Olyan élmény ragadott meg, olyan látvány tárult elénk, amely kárpótolt mindenért. Felejthetetlenül szép volt az elénk táruló kép, felejthetetlen ez a nagyszerű érzés. Zárd a lábad Fenn a magasban a végtelennek tűnő légtér, a mellettünk úszó felhők — nem, ezt az érzést nem lehet visszaadni. Most utólag érzem: tudatunkban talán ekkor fogant meg az elhatározás, amíg csak tehetjük, ezen a tiszta, szabad, gyönyörűséges úton haladunk. Ez a szemet kápráztató látvány, ez az elbűvölő élmény volt az eljegyzésünk az ejtőernyős sporttal. Emlékszel? Csodálatos volt! A légtér urának éreztük magunkat. A látvány annyira magával ragadott, hogy üdvrivalgásban törtünk ki. Ebből a kábult érzésből végül is a földről kiabált „Zárd a lábad!” figyelmeztetés ébresztett. Magunk alá tekintve úgy éreztük, mintha egy helyen lebegnénk és az alattunk elterülő síkság egyre gyorsabban közeledett felénk. Odalenn tudtuk meg, hogy mind a tizenhatan kiugrottunk, senkit sem kellett nógatni. A földön aztán torkunk szakadtából meséltük élményeinket. Emlékszel, a levegőben beszélgettünk is. Peregtek a szavak, az egyik azt imitálta mozdulataival, amikor kinyílt az ernyő, ő már várta, s alig érezte a szokásos rántást a vállán, a másik arról lelkendezett, hogyan kormányozta magát a hevederekkel a levegőben, a harmadik a földetérés gyönyörét és izgalmát vetítette társai elé, amikor egészen közelről szaladt feléje a föld, a mező, a határ, s dicsérte a vastag, szivacstalpú ugrócsizmát. Zuhogott az élményeső sokáig. Valamennyien önmagunk szemében is megnőttünk egy fejjel, ugrottunk, ejtőernyősök lettünk. Bátorságunk legyőzte a félelmet. Ivatás a földön Várj még! Emlékszel? Majdnem elfelejtettem az első ugrók avatását. Remélem, már nem orrolsz rám azért, hogy olyan nágyot ütöttem. Hiszen éppen te mondtad, nem is igazi ejtőernyős az, akit ne avatnának fel — úgy istenigazából. Persze kézzel... Előfordult, hogy egyike másik fiú nagyobbat kapott hátsójára avatáskor, mint ernyővel a földetérés pillanatában. Kovács György |K| jSPORTj
