Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-17 / 40. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. február 17. Azt beszélik a városban... Rövid időn bel üt népszerű lett a város központjában kialakított, színvonalas édesség­bolt. Az autóbuszra várók is gyakran betérnek egy üdítőre, kávéra. (Farkas Zoltán (el­vétele) Látás-mód N em titok, hogy az „Azt beszélik...” rovatunk kér­déseinek zöme a párt alapszervezeteinek in­formációs jelentéseiből kerül az újságíróhoz. A legutóbbiban olvastam a következő mondatot: „A szemészeti szakrendelés a környező községeknek ne itt legyen, mert emi­att nagy a zsúfoltság.” Mit mondjak, mellbevá­gott a dolog. Hiszen olyan sokszor panaszkodunk amiatt, hogy a főváros— vidék viszony — finoman szólva — nem mindig ki­egyensúlyozott. Erre kide­rül, hogy egy alig-város- ban is akadnak, akik ha­sonlóan gondolkodnak. Mi vagyunk a város, min­ket illetnek az előnyök. És ezen a látásmódon nem segíthet a szemész szakorvos sem. (—pp) Az első díszpolgárok „Dr. Lévai Sándor 1926- ban született Büdszentmihá- lyon. Különféle állami és pártfunkciók után 1960-ban választották meg tanácsel­nöknek, mely tisztséget hu­szonegy éven át töltötte be. Irányításával a 70-es évek elejére településünk lebir- kózta évszázados elmara­dottságát. Ezt fémjelzi a járdásttási program, il­letve a megyében első­ként megépült törpevízmű- hálózat. Másokkal karöltve olyan közművelődési intéz­mények alapjait teremtette meg, mint a művelődési köz­pont, a gimnázium, a rnú- zeum ...” — Nem is álmodtam, hogy iilyen megtiszteltetésben lesz részem. Azt ugyan sejtettem, hogy valami ikiészül, mert jöttek a tanácsról, az életem fellőd- érdeklődték, adatokat kértek, de nem árúlitáik el, thogy miért van minderre szükség. Éppen bent voltam a tanácsházán, amikor itthon kerestek, hogy elvigyenek a díszpolgári cím átadására. Ott tudtam meg, -a volt mun­kahelyemen, hogy miént a nagy sürgés-forgás, hogy én leszek az egyik kitüntetett. — Azt a huszonegy évet magamban ikiét ciklusra oisz- toirn: az első felében az el­maradásunkat kel'lett vala­hogy behozni, kövasutat, jár­dáit, különféle intézménye­ket építeni, a második sza­kaszban ped'ig a várossá vá­lás feltételeinek megteremté­sét tűztük ki célul. Kezdet­ben ikev-és pénz jutott a tele­pülésfejlesztésre, ezért amit lehetett, társadalmi munká­val, (lakossági hozzájárulás­sal oldottunk -meg. Ebben ,a városban olyan volt az ösz- szefogás, hogy soha -nem kel­lett azért pénzt kiadni, hogy egy útépítéshez követ hord­janak az emberek. A -strand­fürdő, a termálkút zömmel társadalmi munka -eredmé­nye. Nagyon akartuk a vá­rossá válást, s ennek érde­kében mindenki mag-tette a tőle telhetőt. Emlékszem, amikor a városias jéllleg ér­dekében rátértünk az emele­tes családi házak építésére, az első két év -alatt készült el... — Bgy tanácselnök soha nem hajthatja úgy álomra a fejét, hogy „nia, minden munkát elvégeztem!” Egyál- tallán, az alvásra sem juitott túíl sok lidő. Egyszer ígértem azt a féleségemnek, hogy a bizottsági ülés biztosan vé­get ér este nyolcra, úgyhogy hamar -hazamegyek, akkor Akinek megvalósult az álma Tiszavasvári várossá nyilvánításának második évfor­dulója tiszteletére a végrehajtó bizottság két díszpolgári cím adományozását javasolta a városi tanácsnak. Az egyik­re dr. Lévai Sándort tartották méltónak, aki több, mint két évtizeden át a település tanácselnökeként tevékenyke­dett, a másikra Varga Jánost, az Alkaloida Vegyészeti Gyár nyugalmazott igazgatóját. Dr. Lévai Sándor sem sikerült az ígéretet be­tartanom. Attól fo-gva azzial búcsúztam tőle, hogy éjfélre valószínűleg itthon leszek. Mi volt .az én feladatom? Úgy érzem, -az, hogy megálmod­jam, mi-t kell megvalósíta­nunk. És iaz állmaim jórészt valóna váltak. Talán még a régi vesszőparipámból, ,a ik,is- áüattkertből i-s lesz v-alami: ,a GAMESZT -már sikerült az ügynek megnyerni, csak az iskolás gyerekeket -kéül még valahogy mozgósítani. — Miin-t az állat kert szer­vezése is mutatjá, nem vo­nultam végleg vissza >a mun­kától. Gyakran megfordulok a tanácson, mint a zártkerti intézőbizottság elnöke. És ha van egy ikis -szabad -időm. ku­tatással foglalkozom: a tárgy Tiszavasvári újabb kori tör­ténete ... „Varga János 1911-ben szü­letett Büdszentmihályon. Kő­művessegédként kezdett az Alkaloidában, majd 1950- ben csoportvezetőből válasz­tották meg a gyár első mun­kásigazgatójának. Ö indítot­ta el az Alkaloidát a háború utáni fejlődés útján, mun­kássága alatt lett a kis üzem­ből világhírű gyár, a kör­nyék ipari centruma, mun­kásvonzereje.'’ Ha V-arga János kérését teljesíteni lehetett volna, ak­kor e sorok helyén nem ál[­Varga János na semmi. Mert akármiről mesélt, mindenhez hozzá­fűzte, hogy ezt nem kell az újságban megírni. Végül ab­ban állapodtunk meg, csak olyan egyszerűséggel szabad róla szólni, ahogy ő az egész életét végigélte. „Amiket én tettem, azokért már megkap­tam a méltó jutalmat...” Nem tudott róla, hogy dísz­polgárnak javasolták. Ami­kor a tanácselnök és a párt- titkár felkeresték és közölték vele a hírt, a könny is ki­csordult a szeméből, annyi­ra jólesett neki, hogy a vá­ros így megbecsüli. Az ipar fejlesztéséért kapta a (kitün­tető címet; a mákgubó és az Alkaloida elválaszthatatlanul kapcsolódik Tiszavasvári ne­véhez, stilizált mákgubó sze­repel a város címerében is. Kőmúvesseg'édibőll laboráns lett a harmincas évek ele­jén, Kábái Jánosné mellett dolgozott. M,ajd kinevezték az áztatócsopo-rt vezetőjének, s munkájára oly nagy -szük­ség volt, hogy -a háromszori behívó ellenére -sem en-g-edíték el -a gyárból. A háború allatt a vezetők elmenekültek, -s \a munkások — köztük Varga János — őrséget alakítottak, hogy megmentsék az üze­met. Sikerült is megakadá­lyozniuk, hogy felrobbantsák az Alkaloidát. Megmentették a műszer-éket, az alapanyago­kat, így -a felszabadulás után akadálytalanul indulhatott meg ,a termelés. V-arga Já­nost az üzemi bizottság el­nökhelyettesévé választot­ták, 1949-ben pártlifkár lett, egy évvel -későtoib ig-azgiató. Azonnal beiskolázták, mert -a hat elemi és -a -két ipari ke­vésnek 'bizonyult, szerves ve­gyész szákon végezte el -a gazdasági és műszaki akadé­miát. Az ellenforradalom -ala-tt többször leváltották, de nem hagyta ott a gyárat, amikor újból szükség lett rá, ismét vállalta az igazgatósá­got. „Kétmillió forint kárral vettem á-t -az üzemet, d-e et­től kezdve minden évben si- 'került nyereséget osztanunk.” Belefáradt a munkába, d-e a mini-szt-ériumból nem -en­gedték el azonnal nyugdíj­ba: meg kellett várnia, -amíg elkészül -a 800 millió forin­tos nagyberuházás, -a kémia III. és kémia IV! épülete. El is fáradhatott, hiszen -a negy­vennégy év -alatt egyetlen na­pot sem töltött táppénzen. Ki-tüntetéseit hosszú lenne felsorolni, egyébként -is ez olyan téma, -amiről — -sze­rinte — nem kell írni... Bartha Andrea Az oldalt összeállította PAPP DÉNES ... hogy nem túl vigasztaló, amikor ugyan alkalmas fo­gyasztásra a víz, csak éppen gusztustalan. Előző városi oldalunkban már szó esett a szennyvíz­tisztító kapacitásának szük­séges növeléséről. Azóta konkrét lépések is történtek az ügyben. A tanács és a víz­mű -vállalalt tárgyalásainak eredményeként eldőlt, hogy idén és jövőre 3—3 millió forintos ráfordítással bővítik a szennyvíztisztító teljesít­ményét. I-de kívánkozik egy másik SZAVICSAV-hír is: strandnyiitásna (a vállalat és a tanács kooperációjában, mintegy kétmillió forintos költséggel) elkészül két gyer­mekmedence, s feszített víz­tükrűvé alakítják á-t a nagy gyógymedencét. ... hogy egyértelműbbé kel­lene tenni a központi ABC mö­götti parkírozóban az egyirá- nyúsítást.-Már megredelték az újabb behajtani tilos táblát, s -amint megérkezik, kihelye­zik a Mesterek Háza belső sarkához — remélhetőleg ez megoldja a gondokat. . . . hogy még mindig nem teljesült az ígéret: továbbra is nyitva tarthat a Szeles kocs­ma. s ami még sokaknak nem tetszik: a sportpálya hátsó be­járatánál újabb büfé épül. Sze­rintük inkább arra kellene tö­rekedni, hogy a fiatalok hasz­nos időtöltését szolgálja több helyiség. Kezdjük az utolsó meg­jegyzéssel. Minden bizony­nyal igaz, d-e van a dolognak -egy másik oldala is: jó né­hány ifjúsági rendezvény fulladt kudarcba érdektelen­ség miatt, s a könyvtárakra sem igen kellett még kitenni ia ,,Megtelt”-táhlát. (Meg­jegyzésünk: nem újabb he­lyiségekre lenne elsősorban szükség, hanem a meglévő­ket kellene tartalommal megtölteni, a fiatalokat va­lóban vonzó programokat szervezni.) A kocsmákra visszatérve annyit, hogy még mindig nem lesz rossz arány, hogy kettőt — a Szelest és -a régi büfét — bezárnak, és egyet nyitnak helyette. (Újább megjegyzésünk: az alkoholizmust még sehol sem sikerült tiltással, kocsmák bezárásával megszüntetni.) . . . hogy a sáros, vizes út­szakaszok mellett lakók szíve­sen készítenének árkokat.-Ennék aztán tényleg sem­mi akadálya nem lehet. Leg- •feljebb az, hogy nem konk­rét területekre vonatkozóan merült fel a -kérdés. Ha a tanács műszaki csoportjánál egy-egy utca lakói jelzik ilyen igényüket, a szakembe­rek kijelölik az árkok nyom­vonalát. ... hogy igény lenne a cso­magok munkaidő után történő házhoz szállítására.-Már másfél évvel ezelőtt felvették a kapcsolatot a postaigazgatósággal ez ügy­ben. A válasz már akkor kedvező volt, csak nem si­került eddig beszerezni a gépkocsit. A jelek szerint azonban még az első fél év­ben megérkezik az autó Ti- szawasváriba, s ezzel nem­csak a házhoz szállítás lehe­tősége teremtődik meg, ha-- nem Szorgalmatoson ás Jó­zsef házán megvalósul a moz­góposta-ellátás is. . .. hogy 87 végére ígérték a fizikoterápiás kezelés megvaló­sulását, de még mindig nem kezdődött meg. Pontos határidőt most :sem tudtak mondani a helyi szak­emberek. Minden feltétel adott a kezeléshez, „csak” a műszerek nem érkeztek még meg. (A megyei tanács egészségügyi osztályától azt a felvilágosítást kaptuk, hogy minden bizonnyal egy hóna­pon belül megkezdődhet a kezelés Tiszavasváriba-n.) Nyílt napok a tanácson Nyílt államigazgatási na­pokat szervez márciusban a városi tanács hatósági osz­tálya. Azon a héten reggel nyolc órától délután négyig folyamatos ügyfélszolgálatot tartanak. Az érdeklődők töb­bek között szabálysértési ügyekben, lakásügyi kér­désekben, tartási, életjára­déki szerződésekkel kap­csolatban, segélyezések ügyé­ben, kisiparral, kiskereske­delemmel, anyakönyvi igaz­gatással és mais kérdésekkel összefüggő problémáikban kaphatnak felvilágosítást, tanácsot, sőt az egyszerűbb dolgokban azonnal intézked­nek is a szakemberek. A nyílt napok idején jogpro­paganda előadásokat is tar­tanak a tanácson, az isko­lákban, esetleg az érdekkép­viseleti szerveknél. Ha si­keresnek bizonyul a kezde­ményezés, akkor a későb­biekben rendszeressé teszik. Üzem a téglagyárban? Még semmi nem végleges, nem biztos, de bíztató tár­gyalások folynak arról, hogy a régóta kihasználatlanul álló volt téglagyár terüle­tén új üzem létesüljön, amely több tucat új munka­helyet is jelentene. A KE- MÉV-től kapott tájékozta­tás szerint — ha más, ezzel kapcsolatos üzleti megbeszé­léseik sikerrel járnak —, be­tonkeverő telepet létesítené­nek, előregyártott elemeket készítenének, tetőszigetelő blokkokat alakítanának mé­retre a téglagyárban. Ha megvalósul az üzem, akkor a lakosságnak és közületek- nek értékesíteni is fogják ezeket a termékeket, ezzel a környék ellátása is javulna. A tárgyalások folytatódnak A VÁROSTÖRTÉNET LAPJAIRÓL Kútba dobta szeretője urát Idős emberek elbeszélé­se és emléke nyomán lép- ten-nyomon felbukkan a múlt egy-egy darabja. Az alábbiakat is tőlük hallot­tam. Városunknak van egy olyan része, aminek mai lakói sem tudják talán, hogy régen, a XVIII. szá­zadban Zsidómajornak hívták. A Zsidómajor a mai Nagybecskerek utca végén a zsidótemető és az R. Ko­vács féle telkek területén volt, (A földesurak és a felsőbb hatóságok akadá­lyokat gördítettek a zsidók letelepedése elé, mert egé­szen az 1848-as törvények meghozataláig nem minő­sültek egyenjogúnak.) Az idősek azt is elmond­ták, hogy a megszűnt észa­ki temetőben egy kút volt még az 1800-as évek dere­kán is, amit zsídómajorkút- nak neveztek. A kút az adatszolgáltatók szerint „igen jóvízű” volt. A zsi- dómajorkúttal kapcsolat­ban élt még az öregek em­lékezetében az, hogy 1857- ben „sánta Nácsa Marci” csizmadia egy éjszaka be­ledobta a „szeretőjének az urátlf Czakót, úgy hogy fi­gyelmét a csillagok muto­gatásával elvonta. Nagy baj azonban nem lett, mert Czakó bundában volt, s ez fenntartotta a víz tetején, majd a kiabálásra odasi- etök kihúzták. Ez a sánta Nácsa Marci volt külön­ben az is, aki 1857. május 15-én az őt is megcsaló szeretőjének a házát dühé­ben, világos nappal, a tet­tenéréskor felgyújtotta. Eb­ből olyan tűzvész kereke­dett, hogy a templom és tornya, az iskola és vagy 120 lakóház égett le. Sán­ta Nácsa Marcit elérte mél­tó sorsa: Nagyváradra vitték, és soha sem került többé vissza. Balogh László nyugdíjas iskolaigazgató TISZHVHSVARIBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom