Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
1988.február 17. Kelet-Magyarország 3 Tőkés export — Sajót modellek — Bérklubban Ríhakölteiény japán textilből Miből lesznek a milliók? H étfőn este kaptam néhány ötletet, miibe fektethetném a pénzem, ha történetesen szert tennék egymillióra. Hegyi Imre, a Magyar Rádió kiváló, s nem éppen nyuszi- tenmószetű riportere is eljátszadozott a gondolattal. Feladott egy hirdetést, amelyben (ia valóságban persze nem létező) egymillió forintjának befektetéséhez keresett jó ötlettel szolgáló partnert. Az ajánlatokból áll t össze a Huszas stúdió hétfő esiti, Igazán érdekfeszítő, s nem kevésbé tanulságos műsora. Nos, hogy mit lehet ma 'kezdeni egymillióval? A telefonálók ajánlata szerint csend es társként bekell szállni egy szolárium-szalonba, egy kocsimosó-szervizbe, vagy egy busás haszonnal kecsegtető kutya- szanatóriumba. Tőkésfár- sat kerestek ezen kívül 20—30 férőhelyes tehénistálló létesítéséhez (évi másfél millió tiszta hasznot garantált az illető, ami persze papíron csak 500 ezer lenne — s az ugye, mezőgazdaságii tevékenységről lévén szó, adómentes). De, mint utóbb kiderült, ezek a telefonálók csak kis halaik lehetnek abban a vízben, amelyben igazi cápák is úszkálnak. Ök persze nem telefonálgatnak bagatel mill'ióeSka reményében. Néhány Mohamedhez tehát magának kellett elmennie a hegy(i)nek. Mit mondjak — a szó szoros értelmében lesajnálták riporterünket ott, ahol több .jmllcsi” a beugró, s még 'több a haszon. Miből? Az egyik nagymenő szerint ma a legjobb üzlet: butikoknak szállítani. Néki spéciéi nyolc(!) mikrobusza von, persze nem mind a saját nevén. Ezeket bérbe adja „négereknek". Persze ad magára — Fordákat, Volkswageneket futtat. Kifizetődik a kényes ízlés, afelől nem hagyott kétséget. Már az okoz gondot, mire költse teméntelen pénzét. Tavaly a Fi dzsi -s z i ge teken nyaralt, persze nem az IBUSZ-szal. Különben ennek nyoma sincs az útlevelében — mert ennek is megvan a módja. Gondolom, az olvasó már nem iis csodálkozik olyan nagyon. Az utóbbi években volt alkalmunk meg edződni. Temérdek jogszabályunk ellenére is a joghézagok, a kiskapuk, és a minél gyorsabb meggazdagodásra ösztökélő változtatások országa vagyunk. Csak meg kell találni a rést, észre kell venni a kiskaput. Mert amíg ezek lesznek, addig hiába kiáltunk törvényért. (gönczi) Folyamatosan működik a Nyírkémia Vállalat üdítő gyártó gépsora. A termékek kelendőek: az üzemből kikerülő egyliteres üdítő italokat csak rövid ideig tárolják a raktárban. A falu stratégiája Az elnök tempója átlagbére 1987-ben 51 ezer forint volt. A fizetésekben 10 százalékos emelkedést szeretnének elérni — ennek feltétele a magasabb terv teljesítése. 1988-ban a holland, nyugatnémet és osztrák partnerek után a francia vevők is hozzájuthatnak a szép fehérgyarmati női ruhákhoz. Bizonyára kellemes meglepetést szerez a hölgyvásárlóknak a fehérgyarmati modellező csoport egyik új kreációja. A szakmai tapasztalat mellé igazi ajánlólevél, hogy 12 ezer méter japán textíliát használnak fel egy bizonyos modellhez. Az ilyen ruhakölteményből 200—200 kerül három, a nagykereskedelemmel is foglalkozó cég útján a hazai üzletekbe. Lehetőségeik ismeretében vállalták a bérklub diktálta kemény feltételeket azért, hogy dolgozóiknak az eredményes munka után az átlagosnál magasabb bért tudjanak fizetni. (m. k.) Nem szokott hozzá ehhez a kemecsei nép — mondta az idős ember, aztán mielőtt elköszönt volna, annyit mondott: ne vegyük ezt panasznak, csak a hozzá hasonló ko- rúaknak nincs már annyi erejük és annyi nyugdíjuk, hogy rendszeresen dolgozzanak és közben adakozzanak. Kemecsei pillanatkép, (elek) ban is megállt a városba áramlás, inkább választják sóban a bejárást, de Kemie- csén más jegyei is fellelhetők a megtairtóképesség változásának. Amolyan kis leltárt készítünk Lutter Sándornál, a község fejlődéséről. Mondja, hogy 1972-ben épült utoljára tanácsi pénzből egy 8 tantermes i Skoda, aztán 1984-ig megállít az élet. Ekkor leültek egy megbeszélésre mindazokkal, akikről tudták, hogy községükért tenni készek és kidolgoztak egy 'Stratégiát. Először ia kereskedelem, a szolgáltatás területén kívántaik lépni, hiszen iaz asszonyok helyzetén ezekkel tehet legtöbbet enyhíteni. Aztán telekalakításról döntöttek, hogy aki maradni alkar, építhessen. És az eredmény nem maradt el. ABC épült, korszerűsítették a másik ABC-it, hatrészes szolgá'ltatáházat építettek társadalmi munká- han, most pedig az egészségügy és az oktatás feltételeinek javítása következik. Még ebben az ötéves tervben felépül az egészségügyi központ, 'aztán 1990-ben 6 iskolai tanterem. Itt is munkahely Mindent megragadnak, hogy munkáit adjanak az embereknek. Ipari üzemek tucatjaival tárgyalnak, még zsáfcfóldozást is vállaltak a Herbériának, de eddig nem sok megyei támogatást kaptak, mert Kemecse mindig Nyíregyháza munkaerő- tartaléka volt, ahonnan jók a bejárás fettételei. Azt mondják: ha lenne egy kis, hatvan asszonynak munkát adó üzem, sokat lendítene Kemeesén. És „iaz ördöggel is hajlandók cimboráin!”, hia ebből a településnek haszna van. ★ Tegnap este falugyűlés volt Kemeesén. A tanácselnök beszámolt ia tanács munkájáról, a település fejlesztéséről, aztán meghallgatták a helybéliek véleményét, .amelyben solk-isolk elismerés volt. Az igazi nagy taps azonlban óikkor csattant fel, amikor Bánóczi Gyula megyei tanácselnök átadta a nagyközségi címet tanúsító oklevelet Lutter Sándor tanácselnöknek. A rangnak, a címnek azért örültek, mert saját maguk teremtették meg elnyeréséhez a feltételeket. Mondta is valaki a falugyűlésről kifelé jövet: Kemecse akkor lett község, amikor a nagyközségek kaptak többet, s most akkor lett nagyközség, amikor a kisközségeké a nagyobb fejkvóta. Ezért is értékesebb nekik a most kapott cím. Balogh József Eredményei alapján bér- klubtag lehetett a fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet. A szatmáriak az elmúlt évben a tőkés piacon 25 millió forint értékű ruhát tudtak eladni. Az idén ebben az évben jelentős előrelépésre számítanak: 28 millióért szállítanak — változatlan munkáslétszámmal. A szövetkezeti dolgozók A Japán alapanyagú női rabák az üzemben tartott alkalmi divatbemutatón nagy sikert arattak. Két éve biztosan elmúlt, amikor egy idős kemecsei férfi '.bejött a szerkesztőségbe és elpanaszoütoa: a tanácselnök .akkor a tempót diktál! a falunak, hogy az idősebbek már nem tudnak vele lépést tartani. Szinte nem múlik el hétvége, hogy ne 'hívná az embereket valamilyen munkára, ráadásul meg még azt alkarja, hogy itehót is fizessenek. Néhány napja a kemecsei tanácselnöknél jártam. Amikor elköszöntünk egymástól, ajtajában azt a két évvel ezelőtt szerkesztőségünkben járt idős emlberit láttam. Nem kérdeztem meg, 'hogy mit akar, d,e nem úgy nézett ki, mint aki panaszkodni jött. Lehet, hogy már az idősebbek is felvették az élmölk tempóját? Ha a tegnapi ese- rnényékből következtetünk, alkikor valószínű, mert a falu aprajának-nagyjának munkája benne van abban, hogy Kemecse ismét rangot kapott. Ismét, mert valamikor volt mér rangja a falunak. Gyerekkori élményeim között őrzöm azokat a napokat, amikor — iaz ötvenes évék divatjának megfelelően — mindemben versenyeztünk. Sport- versenyek, kulturális események színhelye volt Keme- cse, s az eredményitől függetlenül örültünk, ha elutazhattunk a járási székhelyre. Mivel is volt több, vagy más Kemecse a járásába tartozó településeknél? Lutter Sándor tanácselnök De- mecserhez hasonlítgatja, mert — mivel eredetileg odiavaló — a köziéli nagyközséget ismeri Kemecse után a legjobban. Sorolja, hogy míg De- .mecserhez az ipar kötötte az embereket — a keményítő- gyár, a iktsz, malom, később a szövőgyár —, addig Kemecse a hivatalnoki réteget vonzotta. Itt .a közintézmények, épületeik, vagy kapták helyet előzőleg más funkciót ellátó épületekben. A felszabadulás előtt is fejlődő község volt, nem véletlenül lett a nyírbogdányi járás székhelye. Aztán lett a kemecsei járás székhelye, majd egy közigazgatási átszervezés áldozata lett, ez a szomszédos községekkel tette egyenlővé. Változások sorozatban — Dehogy egyenlővé — mondja a községi párttitkár, annál rosszabb lett a helyzet. Ipar nem volt, a hivatalnokok nagy része elköltözött, a járási funkciókat ellátó épületeik pedig szép lassan tönkrementek. A valamikori járási kultúrház helyén ma park és egy társadalmi munkában épült .ifjúsági ház áll, a járási tanács épületében a ruházati szövetkezet lányiai- asszonyai dolgoznak, a volt rendőrkapitányság épülete sincs már, helyén 32 OTP- laikás épült, s mellettük most parcellázták ki itizerthetet. Mert az utóbbi két-három évben ismét változott a hély- zet. Megszűnt az elvándorlás, sőt 1985 óta nőni kezdett a falu i'él.akszóma. Évente 40 körüli családi ház épül és már otthon maradnak a fiatalok. Okait kutatva gyanítható, hogy Szabolcs-SzatmárS zól Stohanek, hogy menjünk ki a telekre. Jó az idő, szinte tavasz van, kellemesebb a friss levegőn eszmét cserélni, mint a barátságtalan, koszos lépcsőházban. Hát most itt vagyunk. Süt a nap, párát lehel a föld és Stohanek megkérdezi; — Mondja szomszéd. Nem kellene már a mákot vetni? — De. — Viszont nincs hó. Engem valamikor arra neveltek, hogy a mákot az olvadó hóra kell szórni, hogy a hólével együtt kerüljön a talajba a mag. Hó pedig sehol. Ezt nevezem én igazi hiánygazdálkodásnak. Már havunk sincs. Profilból lesem Sto- haneket. Ugrat vagy mi a szösz? Mennyire igaza volt a professzornak, aki a rádióban a szexuális nevelés hiányosságáról beszélt. De hogy egy ilyen vén bakkecske se tudja, hogy kit kell... Na szóval elegem van a naivitásból. Ezért is mondom: — Szomszéd úr, ne keverje össze a gazdaságpolitikát az időjárással. — Miért — csattan fel. — Másnak szabad. Mást sem hallok és olvasok, mint, hogy a „kemény tél”, az „aszályos nyár”, a „sáros ősz” Bármi AmáM történik mindent az időjárásra kenünk. Hát hol itt az igazság? Agresszív mostanában ez a Stohanek. Nyíltan provokál a kérdéseivel, de én felhívom a figyelmét arra, hogy elhalt a barackfáján néhány vastag ág. Jobb lesz, ha tőből lemetszi. Oda se figyel. Pörög a nyelve mint a tibeti imamalom. — Tegnapelőtt már azt hittem közelebb jutok az igazsághoz. Láttam a tévében egy riportot, azt mondta az orvosi műszerész kisiparos, hogy fuccs. Nem érdemes mű- szerkedni, mert min— És? — Mi az, hogy és. Itt állok tudatlanul. Szeretném végre tudni 100 forintból végül is mennyije marad a kisiparosnak? — Nem mindegy? Maga végül is mákot akar vetni és nem orvosi műszereket javítani. Vagy tévedek? Persze, hogy mákot akar vetni bizonygatta Stohanek, de azért arra is kíváncsi lennék, hogy kik azok a kereskedők. Milyen kereskedők? Hát azok, akik a déligyümölcsöt a speí. kulációjukkal meg rontották. Azt mondta a miniszter — aki miniszterelnök-helyettes is —, a Hírháttérben, hogy a rothadt narancsot, mandarint nem az állam, hanem a kereskedők fizetik meg. — Miből? — sóhajt Stohanek. — Hát milliomosok nálunk a kereskedők? Nyíltan megmondom szomszéd, engem alaposan megkavar ez a nagy nyíltság és őszinteség, Viszont a mákot már tényleg vetni kellene. 'W Wégre egy jó mon- dat. Intem Sto- ” haneket, hogy a mákot, mert nagyon apró, hamuval, liszttel, vagy porral keverje. Igen. A porhintés az a legjobb. Hamu nincs, a liszt drága (és ki tudja még milyen drága lesz), marad a por. Ezek után mélyeket lélegzőnk. Tiszta a levegő. Milyen jó, hogy ezt még úgy vesszük, hogy nem vesszük! Seres Ernő Kemecse ismét rangot kapott A rádió mellett dent elvisz az adc Száz forintból csak 8 forintja marad. Erre fel másnap a minisztériumi tisztviselő azt nyilatkozta, igaz, hogy szigorúbb lett a szigorúság szigorúsága, de 100 forintból 20 forint marad a kisiparosnak.
