Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-14 / 11. szám
Építőipari leányvállalatok FUTÓPRÓBÁN AZ ÚJ MOTORVONAT, a Budapest—Vác vonalon megkezdődött a Mozdony- és Vagongyár Vállalat és a Ganz Villamossági Művek által közösen kifejlesztett villamos motorvonat futópróbája. Helyben M iközben tág tere és nagy fóruma van az országos dolgoknak, úgy tűnik, a he- j lyi gondokkal keveset tö- \ rődiink. Mintha nem len- j ne elég idő és türelem ahhoz, hogy tisztázzunk I kétes kérdéseket, megbeszéljük üzemi, emberi I problémáinkat. Vázolt vé- j leményemet panaszos levelek olvasása sugalmazta. Íme, ezekből egy cso- korravaló: Forintokkal csökken- ! tették a sárgarépa felvá- | sárlási árát. Miért? Eddig i a tsz a háztáji föld meg- j váltásaként 14 mázsa má- I \ jusi morzsolt kukoricát > j adott, most csak 12 má- ‘ ■ zsát. Miért? Vállalkozók- ! | nak adják {ki a tsz leg- ; I jobb földjeit. Tehetik-e? j Felemelték a legelőbért ; ' 200 forinttal... a táppal együtt a 12 forintos zsákot is meg kell venni. Mi-, ért? Apró gondok, csip- l csup kis ügyek eltörpülnek ahhoz viszonyítva, hogy mekkora az állam- adósság, ahogy nem nő eléggé a nemzeti jövedelem, hogy szerkezetváltásra van szükség, hogy árat emeltünk és immár adózunk. Az apróságot nem én mondom és gondolom, hanem azok, akik egy kézlegyintéssel, avagy közömbösséggel ad acta teszik és így intézik el az irányításukra bízott terület embereinek gondjait-bajait. Azonközben, hogy a szempontokról, az elvárásokról, a feladatokról beszélnek, szinte meg sem hallják, oda sem figyelnek, hogy mit mondanak, mit akarnak egyesek, mi fáj nekik, mi bántja őket. Hiányzik a tájékozódás, a . tájékoztatás, a megbeszé- j lés, a meggyőzés és a megnyugtatás. Márpedig ha valaki helyben a he- lyi vezetőktől nem kap kielégítő és elfogadható válaszokat vélt, vagy valódi sérelmeire, az nem nyugszik meg. Levelet ír ide is, oda is, egyre többet. Az embereket foglalkoz- j tató kérdések sokasága, mert helyi eredetű, speciálisan egyedi és környezeti, leginkább helyben az ok és okozat ismeretében válaszolható meg. Hát ki tudja azt megítélni 50— i 100, vagy 300 kilométer távolságból, hogy miért növelték a legelőbért, vagy miért csökkentették a háztáji kukoricát. Az ilyen kérdésekre, miértekre csak helyben, a helyi vezetők adhatnak elfogadható választ. Tegyék is meg. egyen idejük és tűim relmük az embe- j rekre, az embereket foglalkoztató kérdések megválaszolására. És higgyék el, ez az aprómunka is része a reformnak. Sokkal inkább része — persze helyileg — mint nonstop módon munkahelyen, falugyűléseken nagy- politikát csinálni. S. E. Okszerű növényvédelmet Áz alma növényvédelméről tanácskoztak Nyíregyházán Csaknem 40 millió forintot forgalmaaott a múlt évben a tiszavasvári Áfész műsaaki szaküzlete, ahol bizományi értékesítést is bevezettek. (Elek Emil felvétele) A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete, valamint a megyei Növényvédő és Agrokémiád Állomás rendezésében január 13-án Nyíregyházán az alma növényvédelméről tanácskoztak a termelőüzemek illetékes szakemberei. Az 1987. évi növényvédelmi munkát értékelve Sallai Pál, a növényvédelmi állomás igazgatója egyebek között elmondta, hogy egy jó évet hagytunk magunk mögött. A korábbi tanácskozásokon, bemutatókon ismertetett módszerekkel, technológiákkal a legtöbb üzemben rövid időn belül találkozni lehetett. Példának említette az at ka-kártevők elleni hatékonyabb védekezést. A betegségek közül legtöbb gondot okozott a vara- sodás, megyei szinten tíz százalék alatt volt a károsítás, de voltak kertek, ahol ez a negyven százalékot is elérte. Az üzemekben az előrejelzés műszerezettsége még mindig nem éri el a kívánt mértéket. Egyes kártevőik fellépése, mint az ilonca. a szokásosnál nagyobb gondot okozott, ahol erre nem figyeltek időben, ott az exportban jelentkezett a kár. Találkozni lehetett még naptár szerinti, mechanikus permetezéssel, amikor a gazdaságok túlbiztosították magukat, állandóan vegyszer alatt tartották a gyümölcsöst, függetlenül attól, hogy mikor milyen mértékben jelenitek meg a kártevők. Ez nem Okszerű védekezés, egyenlő a szerpazarlással, másrészt fölöslegesen szennyezik a környezetet. Az 1988-as teendők ismertetése során kiemelte az exportigényeknek való megfelelést. Ez nem csak egészséges almát jelent, mivel egyre több külföldi partner megkívánja — az eddigi szabványtól eltérően — a teljes szermaradvány mentességet is. Ez a követelmény egybeesik a már említett okszerű. szükség szerinti vegyi védekezéssel. A bevezető előadást követően a növényvédő állomás specialistái közreadták az 1987. évi szakmai tapasztalatokat. betonszállító járműveket, autódarut, a javító üzemükbe diagnosztikái felszereléseket és számítógépet. Biztos alapokról indították az új esztendőit is, hiszen már januárban lekötötték termelési kapacitásuknak közel 80 százalékát. Dolgoznak gépeik ,a bős—nagymarosi vízlépcső egyik építkezésén Dunákiliitiiben, Dunaújvárosban és Székesfehérváron. Gyöngyösvisontán pedig a külszíni szénbányászatnál állnak helyt a szabolcsiak. S ami talán mindennek összegzéseképpen a legmegnyugtatóbb: a leányvállalat vezetése nem tervez létszám- csökkentést. Hasonló nagyságú termeléssel számolnak az idén is, mint tavaly, bár nyereségük kisebb lesz mint az idén, (farkas) BEVÁLTOTTAK-E a hozzájuk fűzött reményeket az ÉPÍTŐIPARI LEÄNYVÄLLALATOK? — KÉRDEZTÜK KÉT CÉGNÉL. — Négy esztendővel ezelőtt alákult a SZÁÉV leányvállalata a BETOMIX, s ez idő .alatt bizonyította életképességét. A legjelentősebb eredménnyel az 1987-es esztendőt Zártuk — mondta Molnár László igazgató. A leányvállalat jelentős szerepet vállait a megyében a kislakás-építkezések segítésében elsősorban azzal, hogy kevert, készbetont és előre gyártott építőelemeket, továbbá oltott meszst 'adtak időben az építkezők részére. A SZÁÉV leányvállalatának másik fő profilja az előre gyártott vasbetonszerkezetek gyártása és értékesítése. Ezekből több mint 50 millió forint értékben termeltek tavaly. Gyártott a BETOMIX fürdőszobai térelemeket, fakorlátokat, díszkerítéseket és kapukait, kerti eszközöket, sok- sok apró cikket, több mint 7 millió fortint értékben. Alkalmazkodva a piac igényeihez, a tavalyi esztendőt 11 milliós nyereséggel zárták. Hamarosan összeáll az 1988. évi termelési terve is a leányvállalatnak. Mintegy 130 milllliós termeléssel számolnak. Törekednek arra, hogy tovább bővítsék vásárlóik körét, piackutatást végeznek, s a jelentkező igények szerint új termékek gyártását kezdik meg a ME- ZÖPANEL vállalattal kooperációban. Ennek eredményeként lehetőség lész arra, hogy a jövőben, hamarosan csarnokok, mezőgazdasági létesítmények előre gyártására és 'építésére is véld átkozzanak. — Immár az ötödik esztendőt zárjuk sikerrel — nyugtázta Herman György, a KE- MÉV Gépkölcsönző és Szolgáltató Leányvállalat igazgatója. — Eddig 1987 hozta a legnagyobb eredményt. Tavaly a leányvállalat 175 máillió termelési érték termelését tervezte, s ezzel szemben mintegy 185 milliót teljesített. Bár az elmúlt esztendő első fele zökkenőkkel indult, álltak a gépek, aztán az év második felében a nagy gépek, a dózerek, kotrók éjjel-nappali, vasárnapi és ünnepnapi folyamatos munkájának révén Sikerült pótolni ,a korábbi elmaradásokat, s áldozatos munkával a dolgozók teljesítötték a tervet. Ennék tett az eredménye, hogy a tervezett 18 milliós nyereségterv teljesült 1987-ben. Nem mellékes az sem, hogy a leányvállalat eredményes gazdálkodása mellett mintegy 12 millió forintért vásároltak XLV. évfolyam, 11. szám ÄRA: 1,80 FORINT 1988. január 14., csütörtök M A Piac a város szélén (2. oldal) Szavaink fedezete _______________(3, oldal) Nyereség mellett beruházás Művelődési fórum Védelemre szorulnak a kultúra pozíciói Megyei művelődési fórum volt tegnap Kisvárdán, a városi művelődési központban. A rendezvényt a Magyar Népművelők Egyesületének egyetlen körzeti csoportja (a kisvárdai) szervezte az oktatásban, közművelődésben dolgozó szakemberek, valamint a gazdasági szervezetek művelődés iránt érdeklődő munkatársai számára. A fórum egyik előadója Fodor Péter, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője volt, aki a közművelődés helyzetéről és a lehetséges alternatívákról fejtette ki véleményét. Hagsúlyozta: a művelődés pozícióit a jövőben alapvetően meghatározhatja, hogy a gazdasági követelmények kikényszerí tik-e az oktatás minőségének megváltoztatását, mert csak ebben az esetben jöhet létre a kultúrát igénylő, azt befogadni képes közeg is. Az előttünk álló, igen komoly erőfeszítéseket követelő igazdasági feladatok közepette jelentősen megriö a kultúra közvetítőinek felelőssége: mit, hogyan és milyen csoportok, rétegek számára közvetítenek. Alapvető fontosságú, hogy tevékenységüket a iművelődési intézmények a valóságos igényekhez igazítsák, és hogy éhhez megtalálják a szükséges eszköz- rendszert is. A művelődési intézmények legyenek önállóak. de ez ne azt jelentse, hogy az irányítók magúikra hagyják őket gondjaikkal. A művelődés pozíciói annál is inkább védelemre szorulnak. mert a szorongató pénzhiány esetleg méltatlan vállalkozásokba sodorhatja az intézményeket. Tarthatatlan az a nézet, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a művelődés nem perdöntő fontosságú, és „sokba kerül”. A művelődés sehol a világon nem képes fedezni költségeit. Frappáns megállapítást idézett az előadó: „A kultúra valóban drága, de ostobának maradni sem olcsó”. Király István, a Magyar Népművelők Egyesületének titkára a művelődési otthonokról szólva elmondta, hogy az ország kistelepülésein található ezer művelődési ház közül háromszázat—négyszázat korszerűsítenek, felújítanak, de a többi épület sorsa legalábbis kérdéses Ahol nem érdemes, nem is kell ragaszkodni fenntartásukhoz —, de ahhoz igen, hogy minden településen legyen egy olyan helyiség, amely közösségi rendezvényekre, összejövetelekre, művelődésre is alkalmas. A súlyos problémák sorában a tiszteletdíjakkal kapcsolatos gondokat említette (egyebek mellett), ugyanis ennek nagy részét nem tudták bruttósítani, s ha a tiszteletdíjasok emiatt lemondanak eddigi munkájukról, az a művelődési házak jelentős részét nagyon nehéz helyzetbe hozhatja. Komoly aggodalomra ad oikot az is, hogy az áremelkedések pontos mértéke ma még felmérhetetlen. Emiatt az is bizonytalan, hogy az intézmények számára erre az évre megállapított összeg egyáltalán képes lesz-e fedezni a fenntartási költségeket. (gönczi) (cs. b.)
