Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

1988. január 28. Keiet-Mfagyaromác — Nyíregyházi Elet 3 Név kerestetik Többcélú intézmény Csillag, Róka és társai r Erem a lakatosnak Urbán Miklós enyhén szólva különös em­ber. Akárhogy csűröm-csavarom, csak nem akar magáról beszélni. Minduntalan a mun­kájára, a társadalmi megbízatására tereli a szót, pedig hát a krónikás nemcsak erre kí­váncsi. Hanem arra is, milyen ember ő, a közúti igazgatóság hegesztő-lakatosa, aki né­hány hete „A Városért” elnevezésű kitünte­tést vehette át a tanács elnökétől. S többek között ez az a kitüntetés, melyet nem szoktak csak úgy, az emberek után ha- jigálni. Az elmúlt esztendőben is mindösz- sze hárman kapták meg: egy iskolaigazgató, egy téeszelnök, s ő, az ívhegesztő. Életrajza néhány mondatban összefoglal­ható. Kótajban született, s nőtt fel, onnan Miskolcra, a Lenin Kohászati Művekhez ve­zetett az útja. Ott kitanulta a hegesztőszak­mát, a vizsgák után elhelyezkedett, majd néhány esztendő múltán visszatért a szülő­földre. Hatvanötben a Vagépnél helyezkedett el, majd mikor annak egyik részlegét a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára vette át, ő is átigazolt. Ez persze tulajdon­képpen csak formaság volt, hiszen a régi kollegák között maradt. Hetvenegy áprilisá­ban került aztán át ide a szomszédba, a közúti igazgatóság műhelyébe, ahol ma is megkeresi a kenyerét. Tizenhárom utca és négyezer ember gondja, baja... Jó-jó, de hogy jön mindehhez a fent em­legetett kitüntetés? — kérdezheti joggal az olvasó. Mint hamarosan kiderül, e kitérőre bizony igencsak szükség volt, hogy tisztán láthassunk. Urbán Miklós ugyanis akkor, a hatvanas évek derekán lett nyíregyházi la­kos. Méghozzá a város ma is legarchaiku- sabb részének lakója, ahol a házak jó része ma is őrzi a múltat. Ki tudja, ha máshová vezényli a sorsa, „A Városért” kitüntetés tulajdonosaként beszél- gethetnénk-e vele most? Nyolcvanöt óta tanácstag, s hallgassuk csak meg, melyek azok az utcák, melyek la­kói bizodalommal fordulhatnak hozzá! Csil­lag utca, Csillag köz, Róka utca, Róka köz, Szilfa út, Hatház, Serház, Maláta út... Tizenhárom utca tartozik hozzá, kis híján négyezer ember. Akár egy nagyobb nyírségi község elnöke is lehetne ennyi erővel... ten­nivalója sem sokkal kisebb amazokénál. Csak hát ő egy árva fityinget sem kap ezért. — Miért vállalkozott hát e hálásnak ép­pen nem mondható feladatra? — Mert megválasztottak. Mert az embe­rek bíztak bennem. Bőbeszédűséggel aztán nem lehet vádolni Urbán Miklóst. Legfeljebb még annyit en­ged sejtetni, azért tudta ő annak idején, hogy mire vállalkozik. Tizenhét évig volt a környék Hazafias Népfront-bizottságának aktivistája, majd titkára, s volt alkalma megismerni a térség gondjait. Az ottaniak­nak pedig őt. Álmában sem gondolta, hogy tanácstag lesz egykor. Két és fél esztendeje, a választások idején ő is felkerült a jelöl­tek közé. Abban a hiszemben volt, egészen a választás eredményeinek közzétételéig, hogy amolyan kispados lesz, azaz póttanács­tag. Ha a „főnök” segítségre szorul, akkor ott lesz ő is. Ám a tizenhárom utca lakói másképp gon­dolták. Ö lett a tanácstag, s nyakába sza­kadt Nyíregyháza leghangulatosabb, de egy­ben talán legelmaradottabb térségének sok búja-baja. Üt, járda, villany, gáz ..., s raj­tuk kívül mennyi minden hiányzott még! Egészen a legutóbbi időkig építési tilalom volt itt érvényben, s ezzel párhuzamosan a tágabb közösséget érintő fejlesztésekre is biába vártak sokszor az itteniek. Minden házba bekopogni, s ez még csak a kezdet volt... A város elegánsabb, frekventáltabb helyén lakók el sem igen tudják képzelni, milyen összefogásra van szükség az ilyen részeken, ha életkörülményeiken változtatni akarnak. Semmivel sincsenek könnyebb helyzetben, mint a hátrányos településeken lakók. Ott is. ha kevés a tanács pénze, megtoldják a helybéliek közreműködésével. A tanács a tervek megvalósításához biztosítja az anya­got, ám a többi már a lakók dolga. Meg­számlálhatatlanul sok járda, út készült már el ekképp falvainkban ... de hogy egy me­Urbán Miklós, a 14-es körzet tanácstagja, aki a jubileumon kapta meg a Nyíregyházá­ért kitüntetést gyeszékhely belső magjában is erre van szükség!? Hát ezt bizony kevesen tudják. Igaz ez akkor is, ha a szóban forgó tele­pülések valóban hátrányos helyzetben van­nak, csakhát ez sokak előtt ismert. — Nagyon sok segítséget kaptunk Kőrössy Kálmántól, a városi tanács akkori elnökétől a kezdetek kezdetén. Munkatársaival egy­millió forintot tudott felajánlani útépítésre a tanács kasszájából, de szükség volt az érintett lakók hozzájárulására is. A tanácstag tehát néhány társával nyaká­ba vette a körzet utcáit. A Csillag, a Rózsa és a Kéz utca lakói mutatták a legnagyobb hajlandóságot, hogy befizetik azt az ezer fo­rintot családonként, a tanácsi támogatást tehát az itteni utak továbbépítésére, kijaví­tására fordították. Könnyű így utólag leírni, hogy e három utca egyezett bele a szóban forgó összeg sa­ját zsebből történő kiegészítésébe. De hány és hány napjába került mindez Urbán Mik­lósnak! Nem is az agitálás volt a fárasztó, hiszen az ezer forintot viszonylag könnyen megszavazták a lakók, de minden házba be kellett kopogni a hozzájárulás megszerzésé­ért. S ez még csak a kezdet volt, a neheze csak ezután következett. A szennyvíz- és a gázhálózat kiépítése. S közben, mintegy levezetés, illetve felké­szülés gyanánt bekapcsolódtak a tanács jár­daépítési akciójába. Ennek eredményekép­pen lett gazdagabb ötszáz négyzetméternyi járdával a Katona utca, jóval több mint ezer négyzetméterrel a Csillag utca, de így kapott járhatóbb járdát a Puskin és a Kéz utca is. Az anyagot a tanács szállította, a lakók pedig társadalmi munkában elvégez­ték az ilyenkor szokásos tennivalókat. Még a húsvétot is agitálással töltötte, s haragosokat is békített... De közben mind többen kezdték el fesze­getni, miért kell nekik rosszabb körülmé­nyek között élniük, mint más városrészek­nek! Miért nem kaphatják meg ők is a gázt, miért nem fűthetnek itt is azzal? Aki nem élt át hasonló procedúrát, az el nem tudja képzelni, mennyit kell az engedély megszer­zéséért kilincselni. Dé érdemes volt. A Ró­zsa utcán, igaz rengeteg huzavona után, de már jelen van a gáz, s azóta megkapta az engedélyt a Puskin, a Serház, a Honvéd, a Szilfa utca is. De többek között a Kéz és a tanácstag utcája, a Csillag utca hátrama­radt. Egy újabb, 20 ezer köbméter gáz be­fogadására alkalmas tartály hiánya az ok ... Ám az itteniek sem adták még fel a harcot. — Ezekért is sokat kellett menni... ám a szennyvíz volt az igazi próba. Szerencsére dr. Csorba Sándor főiskolai tanár személyében méltó társra talált, őt sem lehet azzal vádolni, hogy elefántcsont­toronyba zárkózik. Többek között az övé a legnagyobb érdem, hogy beindulhatott a gázprogram a térségben, s a szennyvízháló­zat kiépítéséért is ketten kilincseltek a leg­többet. Itt már komoly összegről volt szó, csalá­donként 21 ezer forintot kellett összegyűjte­ni, hogy a kivitelezők egyáltalán szóba áll­janak velük. Urbán Miklós a húsvéti ünne­peket is az agitálással töltötte, nem beszélve a vasárnapokról, a hétköznapok estéiről. S volt olyan ház, melynek lakóit ötször-hat- szor is fel kellett keresniük, nehogy néhány ezer forinton bukjon meg a terv. S közben végezte természetesen a szoká­sos tanácstagi tennivalókat: haragosokat bé­kített, tanácsokat adott, kérvényeket írt... Hogy mikor pihent? Nem nagyon volt neki arra ideje. Majd, ha megöregszik. Balogh Géza Kérem az olvasót: ahogy elolvasta a kö­vetkező címet, felejtse is el. Igaz, ideigle­nes, de félő, hogy megmarad. így hangzik: többcélú ifjúsági szabadidőközpont. Igaz minden szó, csak hét igen hivatalos. Még egy bélyegzőre se fér rá. így aztán nem vé­letlen, hogy már most, az építés időszaká­ban kérik a város lakóit, segítsenek megta­lálni az igazi nevet. Azt, amelyik pontosan fedi a fenti fogalmat, de érthető, jól meg­jegyezhető, frappáns, magyaros. Mert ez, a jó név éppen úgy kell, mint egy jó igazgató, akit már most, jó előre keresnek, mégpedig pályázat útján. Nem lesz könnyű dolga, hi­szen egyszerre kell, hogy menedzser, igaz­gató, szervező, sport- és művelődési ügyek­ben jártas, nyelvtudó ember legyen. Mert az intézmény, amiről szó van, az a bujtosi épít­mény, amely nem egészen egy esztendő múl­va Nyíregyháza, de bízvást mondhatjuk az egész megye fontos centrumává válik. A KEMÉV és egy sor alvállalkozó dolgo­zik most ott, ahol majdan kiépülő utak ke­resztezik egymást. Mert rövid idő kérdése, és a Vay Ádám körút is elér a csarnokig, a Soltész Mihály utcáról éppúgy megközelít­hető lesz, mint más, párhuzamos utakon. A sport- és művelődési csarnok épülete ugyan­is itt épül meg, mégpedig úgy, hogy a jö­vőt is figyelembe vették mind a tervezésnél, mind a környék kialakításánál. Mert ez az épület csupán az első szakasz, egy pénzdú- sabb időben ide épül majd az uszoda, a mű­jégpálya, és végül egy sportszálló. Mindent egy helyen' — kínálja már az első szakasz is, de még inkább a kész mű. És hogy mit kínál már? Először is egy korszerű sport- csarnokot, melyben ott egy harmincszor hat­vanas küzdőtér, s körötte egy 2500 főt be­fogadó lelátó. Két, egyenként kilencven négyzetméteres kondicionáló terem is épül, de lesz itt szauna, kiszolgálóhelyiség, a kö­zönség kényelmére ruhatártól a büféig min­den. A tervezésnél a következőkből indultak ki: mindenképpen kell Nyíregyházának egy olyan sport- és más célra használható helyi­ség, amely elvében olyan, mint a Budapest Sportcsarnok. Vagyis alkalmas arra, hogy hazai és nemzetközi sportesemények színhe­lye legyen, megfeleljen a legmagasabb kö­vetelményeknek. Rendelkezzék elegendő nagy, szabvány szerinti küzdőtérrel, legyen képes kielégíteni a sajtó, a rádió, a színes televíziózás minden igényét, legyenek olyan helyiségei, ahol a versenyző felkészülhet. Másrészt az épület legyen alkalmas arra, hogy művelődési eseményeknek, koncertek­nek, politikai rendezvényeknek is otthont adjon, és ezek esetében a nézőteret legalább ezer fővel lehessen bővíteni. Nem véletlen, hogy már most, az építés időszakában fontos az, hogy legyen felelős vezető, aki az elképzeléseket meg tudja va­lósítani. Mert nem álom, de lehetséges, hogy már 1990-ben itt láthatunk világbajnoksá­got is, súlyemelőknek, birkózóknak, labda­játékoknak kínál kiváló lehetőséget az új épület. De az előzetes tájékozódások szerint rangos hangversenyek, ifjúsági koncertek is otthonra lelhetnek, jó együttműködés esetén még nemzetközi sztároknak is kedvező fel­lépési lehetőség kínálkozik. Vagyis mindaz, amiről 1970 óta Nyíregyházán nem egyszer, szó esett, amire olyan régen volt igény, most a megvalósulás stádiumába lép. Sokan tették fel a kérdést: vajon hogyan szolgálja ez a lakosság érdekeit? Ügy vélem, nem kell részletezni, milyen rangot és szóra­kozást jelenthetnek az eddig sosem látott sportesemények. De nem kérdéses, hogy la­kóterületek közötti tömegsportesemények is helyet kaphatnak itt, akár nagy iskolai ren­dezvényeket is tarthatnak. Azt azonban jó előre tudni: ez a létesítmény gazdálkodó, így hát semmi nem lesz ingyen. A fenntar­tás. az üzemeltetés nem olcsó mulatság, a felszerelés se filléres áru. így elsősorban an­nak van zöld útja, ami meg tud felelni a spor.térdeknek, a művelődési célnak és a gazdaságosságnak is. Miután Nyíregyházán több, hatalmas tornaterem épült, Örökösföl­dön, Körte utcán, így ezek és mások is fel­szabadulnak, és ott nyílik majd tág tere a lakóterületi, egyéni sportolásnak, mozgás­nak. A bujtosi csarnok jelenlegi szakasza nem a kedvtelésből mozogni akarók színtere lesz, bár elképzelhető, hogy tanfolyamok, sportiskolái oktatások is helyet kapnak itt, ami szélesíti a profilt. A csarnok építése különös gondosságot kö­vetelt. A nemzetközi előírások bizonyos súly­csoportos sportokhoz például előírják a szaunát. Meglesz. A terem nem lehet nap­fénnyel világított, mert ez fénytörési zava­rokat okozhat. Megtervezték és építik a kor­szerű teremvilágítást. A nézőteret művelő­dési rendezvény esetén bővíteni kell. Ezer szék áll rendelkezésre. A különböző esemé­nyekre különböző rendezői és biztonsági gár­dát kell szervezni és kiképezni. Olyan öltö­zők kellenek, melyek sportolóknak, művé­szeknek egyaránt megfelel. Maximális szinten kell garantálni az egészségügyi, elsősegély­nyújtási, orvosi ellátást, a folyamatos sport­orvosi szolgálatot. Mindebből a rövid felso­rolásból is látszik, nem könnyű dolog egy épületet rendeltetésszerűen útjára indítani. Már most folynak tapasztalatszerző tár­gyalások a Budapest Sportcsarnok vezetői­vel. Tanulmányozzák, hogy más városokban, Szombathelyen, Miskolcon, Debrecenben, ho­gyan működnek a hasonló intézmények. Ku­tatják azt is, hogy Nyíregyházán és a me­gyében hogyan lehet együttműködni a mű­velődési intézményekkel, műsorszervezőkkel, együttesekkel. Miután a sportcsarnok lehe­tőségei feltehetően másak lesznek, mérlegre lehet tenni azt is, hogy a művelődéssel való. kapcsolatuk meddig együttműködés és hon­nan konkurencia. Ha valaki azt kérdezi, hogy miért már most, amikor az építők még serényen dolgoznak, arra az a válasz: az év végén az épület kész, januárban indul ott az élet, s bizony már most sincs elég korán ahhoz, hogy a programot alakítsák. Nemzet­közi tapasztalatok igazolják, hogy e legtöbb esetben évekkel korábban készülnek a ver­senynaptárak, együttesek és művészek évek­re előre - kötik szerződésüket. így a rögtön­zés itt kizárt lesz, s ha most késlekednek, akkor csak évek múlva sikerül megkezde­ni azt. amit így, 1989 elején már indíthat­nak. A bujtosi sportcsarnok jelenleg megyei beruházásban készül. A terv az, hogy elké­szülte után Nyíregyháza város kezelésébe kerül. Ez így okszerű, nemcsak azért, mert itt van a megyeszékhelyen, hanem azért is, mert így szervesen kapcsolódhat a többi vá­rosi sportlétesítményhez. A stadion, annak intézményei, a város iskoláiban lévő torna­termek, sportolási lehetőség komplex irányí­tása, menedzselése csak akkor lehet tökéle­tes, ha egységes felügyelet alá kerülnek. A nyíregyházi sportcsarnokot a tervezett és elképzelt funkciók gondos , mérlegelése után építik. Maximális lesz a megközelítés, a parkolás lehetősége. Korszerű tűzvédelmi rendszere van, füstérzékelői közvetlenül a tűzoltósághoz lesznek bekötve. Olyan áram­ellátó rendszere van, hogy kiesés után saját erőforrásra tud kapcsolni. Tereinek kikép­zésekor azt is figyelembe vették, hogy nagy kiállításokra is alkalmas legyen. Egy az, ami félő: nemzetközi rendezvények esetén nem lesz elegendő szállodai hely az érkezőknek, így az is elképzelhető, hogy egy fellendülő sportélet, nemzetközi mozgás az infrastruk­túra fejlődéséhez is vezethet. E néhány in­formáció is érzékelteti: komoly, büszkeségre okot adó létesítménnyel leszünk gazdagab­bak. örüljünk hát neki, színesebb lesz általa életünk. De még egyszer, hogy senki ne fe­ledje: keressünk nevet is neki. Szeretettel, ötlettel. Bürget Lajos Komoly, büszkeségre okot adó létesítménnyel leszünk gazdagabbak általa, fgy néz ki ma a bujtosi szabadidőközpont.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom