Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

4 Kelet-Hegyerereeég — Nyíregyházi Bet 1988. január 28. Várostörténet Sajtó­krónika Negyven esztendő már történelem. Külö­nösképpen az egy fiatal, várossá nyilvání­tásnak alig másfél évszázadát nemrég meg­ült településnél. A Nyíregyházán kiadott Magyar Nép című lapelődünk 1948. januá­ri-februári számaiban tallózgatni egy — a fiatalok számára ma már teljesen ismeret­len, a kort megélteknek viszont sokszor el­felejtett — mindenesetre rendkívül érdekes időszakot jelent. Jegyre a cukrot, kenyeret „Január 3-án megkezdi a Közellátási Hi­vatal az élelmiszer-jegyek osztását... A je­gyek reggel nyolc órától délután háromig egyfolytában vehetők át. A torlódás elkerü­lése végett a jegyek kiosztása utcánként történik az alább felsorolt időben ...” Az utcák felsorolását követően megtudjuk, hogy a háború befejezése után három évvel még jegyre adták a kenyeret és a lisztet, a cuk­rot, s külön élelmiszer jegyet kaptak a ter­hes- és szoptató anyák, a gyermekek és az öregek. A szerkesztőség január 3-val gyűjtési ak­ciót indított a szatmári árvízkárosultak ja­vára és rendszeresen közölni kezdte az ado­mányozók és az adományok listáját is. Drá­mai hangon indul a felhívás: „Hajléktalan­ná vált családok kérő szava száll megyénk társadalma valamennyi tagjához. A Felső- Tisza gátszakadása három községet elöntött és a szomszéd megye falvai közül Tisza- becs, Uszka és Milota árvízkárosultjai ké­rik segítségünket. (És ez csak a kezdet volt...!) Nemrég éreztük valamennyien a háború pusztítását, az aszálykár is súlyos leckét adott abból, hogy mit jelent az elemi csapás. Éppen ezért fokozottan tudunk együttérezni a háromezer hajléktalannal...” 1948 a magyar szabadságharc centenáriu­ma volt egyben, s Nyíregyháza népe is ké­szült ennek a március 15-nek a megünnep­lésére. Megtudjuk, hogy a Nemzeti Bizott­ság, a Szabadművelődési Tanács és a negy­vennyolcas ifjúsági bizottság megkezdte az előkészületeket és megünnepelte a 125 évvel azelőtt született Petőfi Sándort. Az ünnepsé­gen ott volt a szociáldemokrata Fazekas Já­nos polgármester, a kommunista Pálfy Ernő, a pártonkívüli Rá ez Géza kultúrtanácsos, az ifjúsági mozgalom megyei vezetője. Szabó Ferenc. Egy hír arról tudósít, hogy továbbra is fennmarad a közmunka-váltság jelenlegi rendszere és az erről létesített alap az or­szág újjáépítését és a hároméves terv vég­rehajtását szolgálja. Egy újabb hír: a Bes­senyei György művelődési kör évi rendes közgyűlésére invitálja az érdeklődőket. Meg­tudjuk, hogy lázas munka folyik a nyíregy­házi földhivatalban, ahol befejezéshez köze­ledik a földreform adminisztrációs munká­ja, a telekkönyvezés. amellyel papírforma szerint is kisparaszti tulajdonná válik a föld ... Szőlészeti és borászati tanfolyamot rendeznek Nyíregyházán — közli a lap —, de csak akkor, ha a város a szükséges elő­adóteremről, annak fűtéséről és világításá­ról, valamint szükség esetén a debreceni elő­adó elhelyezéséről gondoskodik. Munkaalkalom híján a kőműves az ács A Magyar Kommunista Párt rendszeresen pártnapokon válaszol a legkülönbözőbb kér­désekre, 1948. január 8-án is minden kerületi és üzemi szervezetben előadást tartottak „Mi történt az elmúlt évben" címmel. „Értekez­letet hívnak össze a téli munkanélküliség leküzdésére" — címmel arról olvashatunk, hogy a pártok, a szakszervezetek képviselői megvitatják a lehetőségeket, amelyek segít­ségével részben, vagy egészben csökkenteni tudják a téli munkanélküliek számát. „Mint értesültünk az értekezleten szóba kerül a ti­szai fűzfavessző kitermelése, a vessző hán- tolása és feldolgozása. A fűzfavesszőt a Nem­zeti Segély nemrégiben létesített háziipari üzemében dolgozzák fel. „Megkezdte a szak- szervezet a tavaszi munkaalkalmak megte­remtését” — tudjuk meg egy újabb hírből, amely arról is beszámol, hogy a megkezdő­dött záhonyi vasúti építkezéseknél március­tól 3 hónapig négyszáz kőművest és ács­munkást, valamint mintegy hatszáz segéd­munkást foglalkoztatnak. A nyíregyházi munkásküldöttek ezzel kapcsolatos kívánsá­ga volt, hogy a munkásokat a munkaközve­títőn keresztül igényeljék, mert a nehéz helyzetben lévő nyíregyházi építők ki tud­ják elégíteni a szükségletet. Örömmel számol be a Magyar Nép arról, hogy január 15-től ismét szabadon fogyaszt­ható az elektromos jram — minden korlá­tozás megszűnt és büntető tarifát a január és február közötti időben fogyasztott vil­lanyáram után mar nem számítanak. E ren­delkezés elsősorban a háztartásokra vonat­kozik, a kétezer kilowattos fogyasztást meg­haladó üzemek, vendéglők, kávéházak a jö­vőben is korlátozottan használhatnak ára­mot, ez vonatkozik a kirakatok világításá­ra is. Szinte nincs nap, hogy ne foglalkozzon a lap a munkanélküliséggel, a közmunkák in­dításával. Egy, a demokratikus pártok és szervezetek részvételével megtartott népes értekezlet témája az a Nyíregyházára érke­zett leirat volt, amelyben a Közmunkaügyi Minisztérium közölte: a munkanélküliség megszüntetésére nagy tömegű munkást fog­lalkoztató állandó jellegű munkák beindí­tása szükséges. A minisztérium szerint mind­azok az ipari üzemek, amelyek a tél folya­mán 50 munkásnál többet foglalkoztatva in­dulnának be, megfelelő olcsó hiteleket nyúj­tanak. Egy elsőoldalas tudósítás adja hírül, hogy százezer Ft-os költséggel építik meg a Fried­mann- (ma Ságvári-) telepi salakutat. Ez volt az eredménye annak a tárgyalásnak, amelyet a Magyar Kommunista Párt nyír­egyházi tervmegbízottja folytatott az Orszá­gos Tervhivatalban, s így az ottani lakosok régen elintézésre váró panasza oldódhatott meg. Huszonkilencezer kilogramm tejport kapott a város a nemzetközi segélyszervezet­től. Ez a mennyiség a napközi otthonok és óvodák gyermekeinek féléves étkeztetésére elegendő . . . Nyíregyháza egymillió forint házépítési kölcsönt igényel a 3 éves terv ke­retében építkezők részére. „Több mint 130 földhöz és házhelyhez juttatott jelentette be, hogy építkezni akar. Többségükben nagycsa­ládosak, akik emberi lakásra kevésbé al­kalmas romházakban és egyéb helyiségek­ben laknak . ..” A városi képviselőtestület ülésén a pol­gármester 1947 eseményeiről adott rövid át­tekintést. Szólt arról, hogy a lakosságcsere keretében sokan települtek Szlovákiába, hogy milyen eredményeket hozott az okta­tásügyi és szociális tevékenység. Dankó Já­nos kommunista képviselő — testületi tag kifejtette: döntő jelentőségű kérdés, hogy a tehetséges munkás és paraszt ifjaknak mó­dot adjanak a továbbtanulásra, majd rá­mutatott, hogy minden alkalmat meg kell ragadni a munkanélküliség enyhítésére. „...a város nem törődik a sporttal. Nyíregyházán járt Széli Béla, a Nemzeti Sportbizottság tagja, aki elmondta, hogy a sportot a legszélesebb tömegek sajátjává kell tenni. A város viszonyairól szólva így nyilatkozott: „Azt látom, hogy a város egy­általán nem törődik a sporttal... Kétségte­len, hogy az egyesületek anyagi nehézségek­kel küzdenek, de minden egyesület meg fog­ja kapni a segítséget. Meg fogjuk találni a módot arra, hogy pld. a bujtosi sportpályát a legkorszerűbbé tegyük .. ." A nem éppen rózsás állapotok közepette is szinte naponta ad hírt a lap a bálokról, amelyeket kisiparosok, kiskereskedők, a nő- szövetség, az ifjúsági szövetség, a vasuta­sok, postások rendeztek. „Szombaton este a postások tartották nagysikerű műsoros tánc­estélyüket a Koronában. Erre az alkalomra zsúfolásig megtelt a Korona nagy és kis ter­me. Ugyanezen a napon az öregek bálja zaj­lott le nagy sikerrel az iparosok székháza nagytermében. Ezen a napon tartották jó hangulatú zártkörű társas összejövetelüket az állami tanítóképző tagjai is. Vasárnap es­te a kereskedelmi alkalmazottak tartották meg táncestélyüket... rendezték meg a ke- reskedelmisták is hagyományos álarcosbál­jukat ... Hétfőn este a felvidékről áttele­pültek rendezték meg báljukat a Korona nagytermében." Szappant osztanak a nehéztesti munká­sok, valamint a szoptatós és terhes anyák szelvényére!!) 25 deka szappan vásárolható a városban lévő bármelyik fűszer kereskedő­nél. A februári búzalisztszelvényre száraz tésztát lehet átvenni... És még mi minden fér alig egy hónap krónikájába, amelyből most csak ki-kiraga- dott szemelvényeket tár a ma olvasója elé a krónikás! A hírek önálló életet élnek, de ilyen időtávlatból egybecsengenek. Követ­keztetni lehet belőlük a négy évtizeddel ez­előtti hangulatra, állapotokra. K. J. Nem marad torzó Beépülő fog híj Mára lényegesen megváltozott a városépí­tők szemlélete: a mai szemlélet a meglévő és értékes épületekhez igazodva képzeli el a városfejlesztést, természetesen ha lehetőség van rá, lakótelkes formában és zárt sorú la­kóépületeket lát szívesen. Veres István vá­rosi főépítész mondta: összefügg ez azzal is, hogy most nagy volumenű építkezéseket nem tudnak elkezdeni, mert nincs pénz öt­hat holdas területeket megvenni és arra építeni. Az árak megemelkedtek, a pénz azonban nem. A város peremén lezajlott építkezésekkel ellentétben most előtérbe ke­rült a régi és elavult városrészek átépítése, építészek szavaival revitalizációja, ami ma­gyarul az elavult városrészek újra életre keltését jelenti, természetesen a mai igények szerint. És jelent mást is. Azt, hogy a magas, a félmagas házak helyett csökkentett szint­számú épületek jelennek meg, jellemzőbbé válik a zárt sorú beépítés, a lakótelkes, in­tézménytelkes forma és karakteres, de a környezetébe igazodó igényes épületek lét­rehozása. Megváltozott az építtetők köre is. Néhány éve még csak a tanács és az OTP vállalko­zott városépítésre, most pedig bekapcsolód­tak a vállalatok, az intézmények, sőt a ma­gánemberek, és építenek saját beruházásban vagy építtetnek szakvállalatokkal. A kisebb beruházóknak kisebbek az igényei, termé­szetesen a város nem engedheti meg, hogy ez igénytelenség legyen. Ám annak is meg kellett találni — meg is találták — a mód­ját, hogy a kisebb léptékű, kisebb tömegű épületek elhelyezésére is lehetőség nyíljon, hiszen ez összefügg a város, illetve egyes városrészek rekonstrukciójával. Ennek a rekonstrukciónak csak egy ré­szét jelenti a foghíjak, a foghíjtelkek be­építése. Mert hozzátartozik, hogy a lakó­telkek belsejében kialakult melléképületek­től is meg kell tisztítani a tömbbelsőket, épületeket kell felújítani, s ahol kell, ott az átalakításoktól, új profiladásokról sem sza­bad lemondani. Előfordulhat, hogy lakások­ból intézményeket, irodákat, szolgáltatóhe­lyeket alakítanak ki, természetesen csak ak­kor, ha ehhez komoly érdekek fűződnek és természetesen csak akkor, ha az erre vonat­kozó rendeleteket megtartják, vagyis lakást építenek helyette, vagy a tanács lakásalap­jába befizetik az érte járó összeget. A foghíjbeépítés nemcsak a meglévő üres telkek eltüntetését jelenti, hanem az olyan telkek beépítését is, ahol a városépítési el­képzelések és az építtetői igények új épü­leteket kívánnak, de adott esetben a régi épületek bontásával is számolni kell. Ha le­het, a bontásokat igyekeznek elkerülni, erre csak akkor kerül sor, ha ezt az épület mű­szaki állapota indokolja, de sort keríthetnek rá városképi igények miatt, vagy azért, mert új, magasabb szintszámú, városképet meg­határozó igényes épületet akarnak az adott helyen létesíteni. Ma már látszik, hogy Nyíregyháza köz­pontjában hány helyen kezdődött el, és hol van még lehetőség foghíjbeépítésekre. Jó példa volt erre a Dózsa György utca elején a KIQSZ-nak és KISOSZ-nak, továbbá szol­gáltató kisiparosoknak helyet adó épület, de látszik már, hogy épül valami a Dózsa György út és Véső út sarkára és a Szabad­ság térre befordulva a megyei művelődési központ szomszédságában. A Hungária Biz­tosító már hozzákezdett az építkezéshez, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal köz­pontjának tervei is készülnek, a Nyírfa Áru­ház mögött a Zrínyi és Felszabadulás út sarkára az Állami Biztosító, az Iskola út és Felszabadulás út sarkára pedig az Országos Kereskedelmi és Hitelbank épít. Ezek az épületek igényes külsejükkel hívják majd fel magukra a figyelmet, részben mert jól illeszkednek környezetükbe, részben pedig mert nem engedhető meg, hogy a város köz­pontjába szürke, jellegtelen épületek emel­kedjenek. Foghíjbeépítésként kezeli majd a városi tanács az Egyház utca páratlan oldalát is, erre azonban csak később kerül sor, hiszen itt még állnak az épületek. Mivel a város­nak erre is kevés pénze van, különböző in­tézményekkel kezdtek el tárgyalásokat, ahol a vállalkozók megkapják majd a lehetősé­get, a tanács képviselői pedig megfogalmaz­zák az igényeket. Nyíregyháza több pontján készülnek ezek­ben a hónapokban tervek a meglévő foghí­jak beépítésére. Ilyen hely a Széchenyi út és Petőfi utca sarka, a Mező utca, de ilyen volt a Bethlen Gábor utcán a KEMÉV Ho­tel melletti terület, sőt a Művészetig Szakkö­zépiskola bővítése és a mellette épülő lakó­ház területe is. Foghíjtelekként kezelték a Benczúr térnek azt a részét, ahol állnak már az új házak és foghíjbeépítésként kezelik az úttörőház tűzfalának takarását is, illetve mi­vel itt éktelenkedik néhány rossz állagú, vagy oda nem illő épület, ezek beépítésére is tanulmánytervet készíttetnek. Tervekben kell meghatározni mi épülhet a Szarvas, a Soltész Mihály, a Dózsa György út elavult épületei helyére, vagy például a Szabadság téren a Krúdy mozival szembeni területen és aki rászánja magát, hogy olyan létesít­ményt hoz létre, amilyet a város megenged, az meg is kapja rá a lehetőséget, legyen az akár magánszemély is. Természetesen magánerőből döntően lakó­épületek építése várható. Ezt tapasztalhatja a járókelő Nyíregyházán a Csillag utcán, a Rózsa utca térségében, a Puskin utcán, a Hímesben, de mindenütt, ahol tervek, rész- tervek vannak és nincs építési tilalom, meg­indult az átépítés. Készülnek közművek, még utak is, és épülnek a zárt sorú emelt szintű házak, például a Közép utcán, a Bocs - kai utcán, a Vöröshadsereg útján pedig a Tiszavasvári Takarékszövetkezet épít. A foghíjakra lényegesen bonyolultabb do­log építeni, mint egy szabad területre. Elő­fordul, hogy két telekből alakul ki egy új, esetleg hiányoznak a közművek, bontani kell a meglévő épületet, de szokatlan az is, hogy úgy kell építeni, hogy kétoldalt épü - let áll, s ezek állékonyságát nem szabad ve­szélyeztetni. Nem látványos munkák ezek, nem lehet a korábban megszokott lendület­tel építeni és jóval szélesebb a beruházók köre. Egy nagy terület egyszerre felfogású - val korábban szinte egyik napról a másik­ra épül fel a városnak egy része. A mosta­ni spontán, de tervszerű városépítés, mert előre csak ritkán tudni, mire lesz jelentke­ző, ki vállalja, hogy például a város köz­pontjába üzletet is épít azért, hogy fölötte lehessen neki a lakás. Az ilyen fajta foghíjbeépítés megfelel a kisvárosi polgári, de a nagyvárosi polgári átépítésnek is. A zárt kapuzatos, vagy áthaj - tógarázsos beépítések olyan hangulatot ered­ményeznek, ami nem rögtön hoz törést az eddigi megszokott utcakép hangulatában, hanem annak előnyeit figyelembe veszi és nem okoz olyan ellentéteket, hogy egy tíz­emeletes ház mellett ott marad a földszin - tes épület. Nem foghíjbeépítéssel, hanem átépítési jel­leggel várnak még olyan területek beépítés­re, mint a Vay Ádám körút északi oldala. Itt átépítéssel számolnak, tervek is készül­tek már rá, de ezen a részen csak szerve­zett városépítést tud elképzelni a tanács. A végeredménye tulajdonképpen a foghíjbe­építéssel azonos: mindenhol zárt lakótöm­bök, vagy intézmények alakulnak ki, nem maradnak bántóan elrontott torzók egymás mellett hosszú ideig, léptékében közelebb ál­ló épületek maradnak és élnek együtt a tel­jes területre kiterjedő végleges átépítésig. Balogh József Nyíregyháza — Szabadság tér. Ma még foghijak. holnap már környezetet szépítő intézmé nyék helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom