Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

1988. január 4. Kelet-Magyarország 7 (Btás A világ számos orszá­gában búcsúztatták nagy szilveszteri futással az óesztendőt. A versenyek sorában az élre kívánko­zik a Sao Pauló-i Corri­da. A brazil városban hatvanharmadszor ren­dezték meg a találkozót. Csütörtök éjjel harminc­egy országból mintegy nyolcezer sportoló teljesí­tette a 13 kilométeres tá­vot, és kettős ecuadori si­ker született. A férfiaknál Rolando Vera megismételte előző évi győzelmét, a nőknél honfitársa Martha Tenorio diadalmaskodott. Bakosi: „Megmutatom, nem vagyok még öreg!’ Olimpia. Ötkarikás játékok. Vágyak — álmok minden, ami lehetetlennek tűnik, maholnapra már köznapi hír lehet. A jósoknak — vagy mondjuk inkább így — a jövőkutatóknak talán soha sem volt olyan nehéz dolguk mint manapság, fél évvel a XXIV. Nyári Olimpiai Játékok kezdete előtt. A felgyorsult életben egy-egy centiméternek, másodpercnek néha nagy szerep — gyakran főszerep — Jut. Bakoai Béla ilkerel egyik helyszíne: Athén — 1»*8. Szabadtéri EB- bronzérem. Ezek ostromlásáért sok minden történhet. Egy centiméter — alig érezhető távokág. És a 17 méter 10 centiméter? Ez már lényegesen több. Háromszorra pedig elerheto eredmeny. Bakosi Béla a magyar sportéletnek azon egyéniségei közé tartozik, akikről hova­tovább csak közhelyeket le­het mondani. Az elmúlt év­tized egyik legeredményesebb magyar atlétája, gazdag pá­lyafutása közben — vajúdik. Ráadásul küzdelmei közepet­te lép elénk, amelyek az is­meretlenség fakó szürkeségé­ből a legfényesebb sportdi­csőségig juttatták. Bejárta a teljes világot, nevét jól isme­rik. Ahogy veszíteni tudott, úgy tudott győzni is, megőriz­ve kivételes tartását. — Olyan régóta van már a sportág élmezőnyében, hogy sokan azt hihetnék, szinte a hármasugrással egyidős ... — Hát ez kis túlzás, de az igaz, hogy tizenöt esztendeje atlétizálok. — Ilyen pontosan számon tartja? — A hármasugrás borzasz­tóan fontos az életemben ... — Ha most jelentős ered­ményeit felsorolnánk, nem maradna hely az oldalon. És talán köztudott, hogy kétszer nyert fedettpályás Európa­b ajnokságot, kontinensválo­gatott, hétszeres magyar bajnok, ötször javított csú­csot. Sikeresen utoljára ta­valy februárban, a madridi fedettpályás EB-n verseny­zett. (Itt már ráncolja a homlo­kát.) — Utána június elejéig jól alakult minden — mondja. — De akkor az egyik gyorsasági edzésen hirtelen fájdalmat éreztem, s mint kiderült, a jobb combhajlító izmom elsza­kadt. Kényszerszünet követ­kezett. — Ügy hallottuk, megope­rálták? — Műtétre nem került sor, a sérülés nem volt olyan sú­lyos. (Egy hónap elteltével újra kezdte. Előzőleg dr. Lelik Fe­renc dabasi orvosspecialista kezelte, s Bakosi úgy érezte, teljesen rendbe jött a sérü­lése. Közeledett augusztusba stuttgarti ' Európa-bajnökság ideje. Bár nem sikerült tel­jesítenie a 16,80-as kikülde­tési szintet, bizalmat kapott. Egészséges életmódra nevelni Az Országgyűlés téli ülés­szakának második napján, december 18-án megalakult az Ifjúsági és Spont Állandó Bizottság. A testület elnöke dr. Géczi István, a huszonöt ■tagú bizottságiban helyet ka­pott Szűcs Gyula, a vásáros - naményi KISZ -bizottság titkára. Hogyan jött létre a bizott­ság? — Régóta . megfogalmazó­dott a gondolat, hogy az ifjú­ságnak és a sportnak legyen állandó tere az ország házá­ban. A testület elnöke, dr. Géczi István javaslatára már a nyári ülésszakon felvető­dött a bizottság megalakulá­sának elképzelése, majd ősz­szel formálódott a javaslat, decemberben pedig a tagok megválasztásával megalakult és véglegessé vált a személyi összetétel is. Mi lesz a bizottság felada­ta? — A testület elnöke hár­mas feladatot fogalmazott meg, ezek: javaslattevő, koor­dináló és ellenőrző szerep. Mivel még csak pár nap telt el a megalakulás óta, mind­ezek akkor válnak kiitapint- hiatóvá, ha meglesz a prog­ram. Az alakuló ülésre január­ban kerül sor, a tagok akkor terjeszthetik elő elképzelései­ket. önnek van már elképze­lése? — Annak ellenére, hogy semmiféle instrukcióit nem kaptunk a feladatkörrel kap­csolatban, már vannák el­képzeléseim. Elengedhetet­lennek tartom azt, hogy fel­vegyem a kapcsolatot a me­gyei, illetve a városi ifjúsá­gi és sportosztályokkal. Pon­tos információk szükségesek ahhoz, hogy kellőképpen fel tudjak készülni, és konkrét javaslattal, elképzeléssel me­hessek az alakuló ülésre. Semmiféle rangsor nincs az Megyénk képviselője a Parlament Ifjúsági és Sport Állandó Bizottságában ifjúság és a sport között, ám munkámból adódóan elsősor­ban ifjúságpolitikai kérdé­sek érlelődnek bennem. Ezen belül sem 'lehet rangsorolni, hiszen egyik területen elhe­lyezkedési, pályakezdési gondjaink vannak a fókusz­ban, máshol viszont ehhez társulva :a Lakáshoz jutás, vagy egzisztenciális problé­mák jelentik a meglévő, fe­szítő ellentmondásokat. Ügy vélem, (közös oélunk: ebben a szorult gazdasági helyzetben a szó szoros értelmében mun­kára fogjunk mindenkit, a meglévő hasznos tartalékokat a felszínre hozzuk. A sporttal kapcsolatos el­képzeléseiről is hallhatnánk? — Már az előbb is említet­tem, semmiféle rangsor nincs az ifjúság, illetve a sporttal kapcsolatos feladatok között. Itt még inkább nem szabad hozzáértőnek tűnni, ezért is tartom fontosnak ia megfelelő - tájékozódást, hiszen remé­lem, nem túlzók, a megye érdekeit is képviselnem kell. Még semmi sem kristályoso­dott, a sport területén sem, azaz, hogy mit vállalhat a Szűcs Gyula bizottság, meddig mehetünk el, a versenysport, a tömeg­sport vagy éppen a diáksport területén. Nekem az a véle­ményem, az egészséges élet­módra nevelésben, és az ez­zel összefüggő területen lép­hetünk nagyot, hiszen ehhez kell legkevésbé pénz. Itt el­sősorban szemléletformálás­ra, példákra van szükségünk. Ügy tűnik, a januári ala­kuló ülésig bőven akad ten­nivalója. — Ez így természetes, hi­szen meggyőződésem, hogy a bizottság nemcsak eggyel több ilyen testület akar len­ni. Ügy akarunk működni, hogy a tárgyalandó napiren­dek révén, illetve a törvé­nyek alkotásakor maximáli­san tudjuk azoknak .az érde­keit képviselni, akik miatt létrejött a bizottság. Ezért is tartom fontosnak, hogy sze­mély szerint engem is .minél többen keressen,ék meg, mondják el a legégetőbb gon­dokat, hogy már az alakuló ülésre konkrét javaslatokkal, elképzelésekkel mehessek. M. L. A többiekkel együtt utazha­tott. A selejtezőben jól is ugrott (16,83), de a döntőre már elfáradt, érződött a hosz- szú kihagyás, végül tizenket­tedik lett. A gyengére sike­rült EB után történt egy s más ... — Éreztem, hogy hosszú pihenőre van szükségem, ezért csak novemberben kezdtem el a felkészülést. Erős voltam, gondoltam, cél­szerű, ha fokozott intenzitás­sal készülök. (Közben az újságokból tud­ta meg, hogy tőle is megvon­ták a nemzetközi minősítést, és az ezzel járó juttatásokat. Akadna versenyző aki — az ő korában — ilyenkor meg­sértődik, befejezi pályafutá­sát. Bakosi nem ezt tette. Az elhivatottság érzése töltötte el, nem engedte csüggedni reménytelen helyzetben sem. A főiskola edzőtermében folytatódott a küzdelem, egy szokatlan ige hirdetése. Változás történt az edző személyét illetően is. Sigér Zoltán és Bakosi útjai — közös megegyezéssel — elvál­tak, s Kiss Tamás személyé­ben, hosszú idő után új edző­je lett a nyíregyházi hármas- ugrónak. Egy ideig rendben haladtak a dolgok. Már csak néhány technikai edzés ma­radt hátra a fedettpályás ver­senyekig, amelyek két legna­gyobb állomása számára is az Európa- és a világbajnokság lett volna. Az elképzelés — sajnog — csak terv maradt.) — Az egyik edzésen a nya­kamban lévő súly megbillent, összenyomta két nyákcsigo­lyámat, s ezek a köztük lévő ideget is nyomták. Ezután a ball karom sorvadni kezdett, a felkaxiizmok két centimé­tert zsugorodtak. Orvostól orvosig jártam, akupunktú­ráé kezelést ‘is végeztek raj­tam, s végre lassan gyógyul­ni kezdtem. Csökkent a zsib­badás és a sorvadás is meg­szűnt. (Megváltásként hatottak rá a biztató szavak. Hirtelen minden kétkedés felröppent a szívéből, nyomtalanul tűn­tek el a bajos hónapok sa­nyarú emlékei. Reményei életre keltek, s már kóstol­gatta az ugrás örömét...) — Az országos szövetség dolgozói érdeklődtek az álla­potáról? — Amióta megvonták a nemzetközi minősítést — nem! Azaz, legutóbb, amikor a fővárosiban jártam és az orvosi jelentést a szövetségbe vittem, akkor kérdeztek az állapotomról. Szerencsére, klubom az NYVSSC minden támogatást megadott. Áprilisitól aztán újra rend­szeresen készült. Nagyon ne­héz időszak volt ez számára, mert egyre többet 'akart ed­zeni, pedig tudta, csak foko­zatosan szabad terhelni a szervezetet. Első benyomás: az ember ilyenkor még nem hozza formáját. Figyelme még szétszórt, gondolatai v issza-vi s-szatérnek az előző órák eseményeire. Tulajdon­képpen arról lehetne beszél­ni legtöbbet, mi történt az 'olykor szenvedést kiváltó edzőteremben. Augusztus végére össze­szedte magát, aranyérmet szerzett a Diósgyőrött rende­zett országos bajnokságon. Eredménye 16,59 méter, el­maradt a világbajnoki szint­től.) — örültem, hegy ennyit tudtam teljesíteni — mond­ja. — Azóta 'is edzésben va­gyok, úgynevezett szinten tar- tásos munkát végzek, a már­ciusban sorra kerülő buda­pesti fedettpályás EB-re ké- SPülök, szeretnék jó ered­ményt elérni. — Milyen eredményre gon­dol? — A szöuli olimpiára ké­szülő válogatott 'keret tagja vagyok, előzetes bizalmat kaptam, 17,10-et kell teljesí­teni. Ennyi a kiküldetési szint, ez a repülőjegy ára az oiiimpiiai játékokra. Ügy ér­zem teljesítani tudom ezit a szintet, feltéve ha egészséges maradok. (Mire Bakosii Bála az edző­terem kupolája alatt végig­mondta mindlezrt, végleg át­siklott másik világába. Ez a mindennapos metamorfózis végigkísérte életét. Most már megint csak versenyző, ma­radéktalanul az.) — Boldog ember vagyok — mondja, de egy kicsit úgy, mintha mentegetőzne: mint­ha nem akarna megsérteni másokat akik nem azok. — Meddig versenyez még? — Annyira leírtak... de azért is megmutatom, hogy nem vagyok még öreg. Min­dig nagy kérdés, hogy az olimpdász végén bekövetkező felkészülési hajrában, hogy kinek és hogyan sikerül a csúcsterma időzítése. Ma már mindenütt tudományos ala­possággal igyekeznek ezt a célt eüiérmii. A végeredmény mégis bizonytalan, sok a ki- szómíthiataitlan tényező. Hogy meddig versenyzdk? Nos, mindenképpen megvárom az 1989. évi budapesti fedettpá­lyás VB-t... Kovács György Karate gyerekszemmel „És szeretnék olyan lenni, mint Bruce Lee” Nem túlzás azt állítani, hogy a karate az egész vi­lágot meghódította. Jó tíz esztendeje még furcsállva, kétkedve nézték sokan a magyarországi karate élet elindítóit. Aztán ahogy teltek az évek úgy fogadták el immár a sportágak között is a távol-keleti harci mű­vészeteket. Bár még ma is csak kevesen vannak tisz­tában a karate igazi jelentésével, szellemével, létjogo­sultsága kétségtelen tény. Miként népszerűsége, és a különböző szakágak versenyein elért eredményessége. Megyénk karatékéi, tanítványok és mesterek már az ország határain kívül is ismertek. Különösen a kyo­kushinkai szakág, és a küzdömódok legfiatalabbika, a kifejezetten verseny sportág, a kick-box. A szintén tradicionális karate irányzat, a shotokán kevésbé van reflektorfényben, talán azért mert ez nem igazán ver­senycentrikus. Nem is olyan régen a nyíregyházi 19-es iskola diáksport egyesületén belül megalakult egy gyermekcsoport, Rézműves Miklós vezetésével. Az ál­talános iskolás fiúk, és lányok fél, vagy egy esztendeje látogatják az edzéseket, és kérdőíven válaszoltak a kérdésre: Miért a karatét választották? — „Számomra a karate nagyon sokat jelent. Nagyon szeretek az edzésen lenni. Ide azért járok, mert ne­kem ez a sportom, meg hogy tanulok karatézni, gyor­sabb leszek, erősebb leszek tőle. Ezt nagyon szeretem csinálni. Végül is mindenkinek lehet egy sportága. Nekem ez tetszik, ezért csinálom.” — „Én azért szeretem ezt a sportot, mert megtanu­lom magam védeni, edződök és fegyelmeződök. Ha a vizsgákat sikeresen elvégzem és jól, aktívan csinálom, akkor szeretnék versenyeken is részt venni, meg se állnék a fekete övig. (Persze ez nem könnyű!)” — „Én azért szeretek ide járni, mert itt jól megta­nulom amit akarok. És szeretem a karatét és az ön­védelmet. Mert ez a legmegfelelőbb mód számomra. Meg ezt képes vagyok megtanulni, nem úgy mint a tőreit. (És szeretnék olyan lenni, mint Bruce Lee.)” — „Én a filmek láttán kedveltem meg a karatét, azért járok karatéra, hogy a testem megerősödjék, és hogy meg tudjam védeni magam. Az edzésben minden jó, csak az a baj, hogy nem lehet szereken gyakorol­ni.” — „Azért kezdtem el a karatét, mert vonzott a moz­gásformája és persze az önvédelmi jellege is. Többre értékelem más sportoknál, mert ez nemcsak fizikailag fejleszti, hanem más tulajdonságokkal is felruházza művelőjét. Nagy jellemnevelő hatása van, ezt maga­mon is tapasztalom. Azt hiszem, hogy aki egyszer megismerte, és megszerette, csak nagyon nehezen tud­ja abbahagyni, de elfeledni sohasem.” — „Amikor az első edzésre jöttem, még azt sem tudtam, hogy mi a karate. Csupán csak annyit, hogy egymást rugdossák, meg ütik. Épp ezért kezdtem el az edzéseket, hogy megtudjam, hogy mit jelent a karate szó és megismerjem magát a sportot. Nagyon szeretek edzésre járni, hiszen nemcsak fizikailag gyarapítha- tom erőmet, hanem szellemileg is erősödöm. Ugyanis a karate nemcsak fizikai, hanem szellemi sport is.” — „Már két éve járok az iskolába karate edzésre. A hetenkénti három foglalkozáson mindig szívesen veszek részt. Szeretem ezt a sportot, mert a testedzés mellett a gyors cselekvésre, ügyességre és fegyelemre is nevel. A rendszeres edzések eredményeként egyre erősebbnek, izmosabbnak érzem magam, s nagy örö­met okoz, amikor érzem, hogy egyre több fekvőtá­maszt tudok fáradtság nélkül megcsinálni. Egy-egy új gyakorlat megtanulása nehéz feladat, de megéri a fá­radtságot. A sport mellett ezeken az edzéseken sok ér­dekes dolgot tanulunk meg a karate történetéből, meg­tanultuk a japán vezényszavakat és ismerkedtünk a nagymesterek életével. Ezeken az edzéseken a sport és a tanulás mellett jó kapcsolat, alakult ki az edzővel és rengeteg barátot szereztünk magunknak.” (Ui.: A gyerekek válaszait „fésülés” nélkül adjuk közre, néhányuknak bizony a magyarórákon is lelke­sebbnek kellene lenniük!) Mán László r>— -Q K M IsportJ Szilveszteri

Next

/
Oldalképek
Tartalom