Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

8 Kelet-Magyarország 1988. január 4. ni lyl Sportegyveleg MANDLINKOVA AUSZTRÁL ÁLLAMPOLGÁR Az új esztendő új hazát hozott Helena Mandlinková- nak, a tenisz világranglista ötödik helyezettjének. A csehszlovákok kitűnősége pénteken megkapta az auszt­rál állampolgárságot, mert korábban házasságot kötött egy Jan Sedlák nevezetű ausztrál állampolgárságú res­taurátorral. URUGUAY A NÉPSTADIONBAN Szilveszter napján érkezett a hír, hogy az Uruguayi Lab­darúgó Szövetség elfogadta az MLSZ meghívását. Az előzetes elképzelések szerint á kétszeres világbajnok dél- amerikaiak májusban szere­pelnek majd a Népstadion­ban. MENNEA ÖTÖDIK OLIMPIÁJA Pietro Mennea, az olasz at­létika nagy dicsősége is in­dul a szöuli olimpián. A 35 esztendős sprinter már ed­dig is jó néhány nagy ered­ményt ért el: 1980-ban olim­piai aranyat nyert, a 200 mé­teres síkfutásban pedig 1979 óta tartja a 19,72 mp-es vi­lágcsúcsot. A már nem ép­pen fiatal sportoló a napok­ban Ausztráliába utazott, Canberrában készül ötödik olimpiájára. KÖVES ISMÉT DÖNTÖS Mexikóvárosban a 18 éven aluli teniszezők világranglis­ta viadalán a fiú párosok me­zőnyében a Köves, Noszály kettős a döntőbe jutott. A leány párosok fináléját már lejátszották, itt is érdekeltek voltunk, ám a Noszály, Csur­gó páros vereséget szenve­dett. HELYBŐL IS A LEGJOBB A svéd Patrik Sjöberg, a férfi magasugrás világbajno­ka és világcsúcstartója nem hivatalos világrekordot ért el a helyből ugrásban. A svéd sportoló szombaton 177 cm-t teljesített, majd háromszor kísérletet tett a 180 cm-en, sikertelenül. Sakk­világranglista A Nemzetközi Sakk Szö­vetség (FIDE) elkészítette, és közzétette 1987-es világrang-1 listáját. Miként egy évvel ko­rábban, ezúttal is a világ- bajnoki cím védői, a szovjet Garri Kaszparov és Maja Csiburdanidze állnak az élen. A férfiaknál hat szovjet sak­kozó került az első tízbe, ma­gyar versenyző viszont nincs a legjobbak között. A nőknél is nagy a szovjet fölény, azonban a harmadik helyen Polgár Zsuzsa végzett. Amíg 1986-ban három versenyzőnk jutott az első tízbe (Portisch Lajos 9., Polgár Zsuzsa 2., Verőczi Zsuzsa 7.) most csu­pán Polgárnak sikerült az él­mezőnybe kerülnie. R megyei II. osztály lista vezeti je: Nyírbátor 11 fazon még hiányzik A megyei I. osztályú labda­rúgó-bajnokság 1986—87-es idényének végén nemigen lejtettek „örömtámcot” a nyírbátori szurkolók. Annál inkább szomorkoditak, hi­szen az „aranylábúak” kies­tek .a labdarúgás negyedik vonalából. így ősszel a me­gyéi II. osztályban kezdték meg a pontvadászatot, és az őszi szezont a tabella élén zárták. A 15 mérkőzésből 11- et megnyertek, a 3 döntetlen mellett csak 1 vereséget szen­vedtek, gólarányuk 31:7. — Szinte ugyanazzal a já- tékoBikerettel kezdtük a mun­káit, mint amelyik kiesett az első osztályból.^ A játékosok érezték, hogy nekik kell ki­köszörülni a csorbát, bizonyí­taniuk a megyei II. osztály­ban. Sikerült erősítenünk is, hozzánk igazolt Karcagról Tóth György, Nyíngyulajról Szabó Tibor, Kemecséről Ba­lázs István — közli Somogyi József szakosztályvezető. A bajnokságot egy régi-új edzővel kezdték a nyírbáto­riak. A Debreceniben élő Ba­kó Tibor már dolgozott a bá- toriakkal, legutóbb azonban a karcagi kispadot „koptatta”. A szakvezetés 23—24 pontot tervezett az őszi szezonra, amit túlteljesített a csapat, hiszen 25 pontot gyűjtött be. így a második helyezett Ifo- rány előtt két pont előnnyel várják a tavaszi folytatást. A csapat magja azonos volt az első osztályban szereplővel, az új emberek pedig erősítés­nek bizonyultak. Tóth György tíz góljával a csapat legered­ményesebb játékosának bi­zonyult, a támadójátékra egyébként nem lehet panasz. Miként a védelemre sem, amely stabil, csa'k hétszer rez- dütt meg a batáriak hálója, odahaza pedig mindössze egy gólt szerezték az ellenfelek. Döntőnek bizonyult a heti négy edzés, ennek eredmé­nyeként a jó erőnlét, hiszen a meccsek zömét a második félidőben hozta a csapat. — Az egyedüli gondot a középpályás sor jelenti. Nagy szükség lenne egy olyan irá­nyítóra, aki fazont (adna az együttesnék. Egyébként for­málódik a csapat, túlzás len­ne azt állítani, hogy stíluso­san, ám jól játszik. Elégedet­tek vagyunk az őszi szerep­léssel, de nem vagyunk elbi- zakodottaik. Kemény mérkő­zések várnak majd ránk ta­vasszal, ám szeretnénk foly­tatni a jó, és eredményes já­tékot — értékel, és már a ter­veket is említi Bakó Tibor edző. Az ifjúsági 'együttes szin­tén a várakozásnak megfele­lően szerepel, az ifisták kö­zül Berettyón Balázs és Szabó István már a felnőttek kö­zött kapott helyet. A csapat az esztendőt egy debreceni te­remtornával zárta, a felké­szülés január 12-én kezdődik. Ismét heti négy 'tréning vár a labdarúgókra, és szeretné­nek egy egyhetes bennlaká­sos tálbort is szervezni. Ja­nuár végétől már az edző- mérkőzések következnek, a bajnoki rajtig hetente két­szer lépnek majd pályáira. — mán — Megvesztegetési botrányok A kísérlet is büntetendő Alig, hogy robbant az udinei bomba, máris kipattant egy újabb megvesztegetési botrány, amely olyan nagy port vert fel, hogy abba még Segni, akkori olasz miniszterelnök is bekap­csolódott, haragosan követelve az érdekelték legszigorúbb meg­büntetését és az anomáliák meg­szüntetését. A Nemzeti Liga egy feljelen­tés nyomán vizsgálni kezdte a Catania Club könyveit, amely­ben három, szokatlanul furcsa bejegyzést talált: mindegyik ke­reken 500 000 líráról szólt, „Galli elnök kiadásai” szöveggel! . . . A vizsgálat során jelentkezett Giulio Sterlini, a klub volt pénzügyi vezetője, aki — mi­után időközben összeveszett az elnökséggel — kivált a klub kö­telékéből és feltárta a történte­ket. Sterlini azt vallotta, hogy a másfél millió lírát dr. Ugo Sca- ramella játékvezető vette fel a klubtól, aki ezért „gondosko­dott” arról, hogy a Catania a két utolsó hazai mérkőzésén, — amelyet érdekes módon ő veze­tett — győzzön a Bergamo és a Genus „93” csapata ellen. * * * Olaszországban a 60-as évek­ben szinte sorozatban születtek a legkülönbözőbb megvesztegeté­si botrányok. A korábbiaknál kiszabott súlyos büntetések egy­általán nem rettentették el az érdekelteket az újabb és újabb üzelmektől. Sőt, a főszereplők, — mint az alábbi, nem minden­napos eset is bizonyítja —, sok­szor azonosak. Az 1960. április 16-án rende­zett Genoa—Atalanta találkozón a helyi csapatnak, veresége ese­tén, komoly kiesési gondjai let­tek volna, ha . . . Capello, a csa­pat vállalkozó szellemű játéko­sa közbe nem lép ... A sors­döntő mérkőzés előtt felkereste Cattozót, az Atalanta hátvédjét akihez régi, baráti szálak fűz­ték, hiszen korábban, néhány évig együtt játszottak a Bologna csapatában. Capello, hogy ki­nek, vagy kiknek a megbízásá­ból, máig sem derült ki, nem kevesebb, mint kétmillió lírát ajánlott fel barátjának és volt játékostársának, arra az esetre, ha a Genoa csapatát hozzásegíti a győzelemhez. Cattozót az óriási összeg, a soha vissza nem térő alkalom lehetősége megszéditette. Ráállt az ajánlatra, majd „cselekedett”. A mérkőzés során, az általa vé­tett elemi védelmi hibákból, •köztük az öngóljával, a Genoa győztesként hagyta el a játékte­ret. A klub vezetői és szurkolói mámorosán ünnepelték a kiesés­től megmenekült csapatukat, de nem sokáig . . . Egy névtelen feljelentés nyo­mán megindult vizsgálat során, bár Capello és Cattozo mindent tagadott, a tanúk vallomása és egyéb tárgyi bizonyítékok alap­ján az Olasz Labdarúgó Szövet­ség a labdarúgás történetében is egyedülálló ítéletet hozott: Cat­tozót és Capellót örökre eltiltot­ták a játéktól, míg az FC Geno- át pedig — nem tévedés — 28 (!) pont levonásával sújtották. A csapatnak így mindössze 18 pontja maradt, amivel termé­szetesen az utolsó helyre került, s az új évadot a B ligában kezdhette olyképpen, hogy ott is már 10 mínuszponttal rajtolt. A büntetés egy részét tehát át kel­lett vinniök az alacsonyabb osz­tályba is . . . A történeti hűség kedvéért megjegyezzük, — mint arról a krónikások is beszámoltak — a Genoa nem adta fel. Sőt, a mí­nusz 18 pont ellenére is sikerült elkerülnie a kiesést. „Becsüle­tére” legyen mondva. Focimorzsák Labdarúgótorna Tel flvivban Győzelem és második hely Szép sikerrel 'szerepeltek fiatal labdarúgóink Tel Avtivhan, ahol nagy nemzet­közi tornát rendeztek. A 18 évesek válogatottja előbb Iz- landot verte, majd szomba­ton a döntőiben Írország el­len lépett pályára. Magyarország—Írország 1:0 (0:0). A mieink a döntő­ben is nagyszerűen játszot­tak, és halt győzelemmel zár­ták a tornát. A csapatból Fújsz szerepeit kitűnően, megszerezte a gólkirályi cí­met, ráadásul átvehette a torna legjobb játékosának járó díjat is. A 16 'évesek válogatottja is a döntőig jutott, ám a fi­náléban vereséget szenvedett (és ezüstérmet nyert. Spa­nyolország—Magyarország 3:0 (0:0). A finálé első félidejében elhalasztották a lehetőséget a mieink, a szü­netet követően pedig a ' spa­nyolok háromszor nem hi­báztok. Az esztendő vége mindig a szavazásoké, a különböző ranglisták összeállításáé. Így van ez a labdarúgásban lis, egyre-másna kerülnek nyilvánosságra a különféle listák. Bulgáriában Nikola Ilijevet, a Vátosa védőjét vá­lasztották az év labdarúgó já­rnak. iAz umguiayi El Piais című lap körkérdése alapján meg­választották Dél-Amerika legjobb labdarúgóját. Az élen a kollumhiai válogatott já­tékmestere, Garlos Vialdenna- ma került. Bár a cím kitün­tető, a „hivatalosan” legjobb­ra még várni kell, hiszen a kontinens legjobbját 1971 óta a caraeasi El Mundo lap vá­lasztja meg. A bélgrádi Szpont hiagyo- imányos szavazásán Anglia lett az év válogatottja Euró­pában, mögötte Szovjetunió, Olaszország, Hollandia, NSZK és Spanyolország a sorrend. A lap összeállította iaz öreg kontinens ideális ti­zenegyét is: Shilton (angol), Benthuld (NSZK-beüii), But­cher (angol), Kuznyeeov (szovjet), Sansom (angol), Zavarov (szovjet), Michel (spanyol), Matthaus (NSZK- beilii), Gordiililo (spanyol), GulHit (holland), Futre (por­tugál). Szovjetunióban is szava­zott a sportsajtó. A „Futbol- Hokkej” hetilap szavazása alapján 1987 legjobb labda­rúgója a Kijevi Dinamó és a válogatott kiválósága, Oleg Protaszov. A 23 éves labda­rúgót 54-en az első, 38-an a második, és 18-an a harma­dik helyen rangsorolták, s vé­gül 256 ponttal lett győztes. A második helyen, 144 pontot szerezve, ugyancsak a Dina­mo Kijev játékosa, Alekszej Mihajlicsenko végzett, har­madik a Szpartak Moszkva világhírű kapusa, Rinat Da- szajev (120) lett. Ritkán adódik, hogy szur­koló, játékos és edző egy­formán lásson egy-egy sza­bálytalanságot. Van akinek azonban ezt pontosan tud­nia kell megítélnie — és ez a játékvezető. A játékveze­tő, akinek szinte tizedmá- sodperc alatt döntenie kell arról, hogy harsanjon-e a síp vagy ne. Éreznie kell, hogy például a hazaiak csa­tára a tizenhatoson belül csak feldobta magát, vagy esetleg az ellenfél védője is ludas volt az esésben. Nincsenek tehát irigylésre méltó helyzetben a síp mes­terei. Közéjük tartozik Gombkötő András is, me­gyénk egyik legjobb játék­vezetője. — Tízéves labdarúgómúlt után 1962-ben tettem bírói vizsgát. Ezután járási mér­kőzéseket vezettem, majd családi okok miatt egy idő­re abbahagytam a játékve­zetést. Aztán 1982-ben újrakezd- te bírói pályafutását, mert nem tudott élni nélküle. Egy ideig elkísérte felesége is a mérkőzésekre, de az utóbbi időben elharapózott trágár szurkolói bekiabálá­sok miatt újabban már nem viszi magával. A pár éves kihagyás nem látszik meg ténykedésén. Negyvenöt évesen is renge­teget fut a pályán, mert tudja jól, hogy akcióközei­ben kell lennie. ítéleteit nem magyarázza, döntéseit színpadias mozdulatokkal — ahogy az most egyre diva­tosabb — nem játssza el. A lapokat ritkán szokta elő­venni, igyekszik úgy bírás­kodni, hogy a durva sza­bálytalanságokat megelőzze. Az idősebb Lobellot (olasz), tekinti példaképének. — Ilyenkor télen nem lustálkodunk. Rendszeresen átolvasgatom a szabály- könyvet, vagy újra átgon­dolom egy-egy vitás dönté­sem jogosságát. Ami pedig a fizikai felkészülést illeti, azt sem hanyagolom el. Rendszeresen járunk le Vi­da Lászlóval, Tamaskovics Györggyel, Nagy Jánossal — ők is játékvezetők — fut­ni és focizni is. Eddig körülbelül 150 me­gyei I. osztályú mérkőzést vezetett, általában közmeg­elégedésre. A saját bőrén is megtanulta, hogy az a leg­rosszabb, hogyha a bíró va­lahol tévedett és a másik csapatnak azt később vala­milyen módon igyekszik visszaadni. Ezzel aztán még jobban lerontja a teljesít­ményét, hiszen ezzel irányí­tani akarja a játékot. — A legkellemetlenebb emlékem 1987-ből az őszi V arsány gy üre—Tyúkod mérkőzés. A 88. percben l:l-es állásnál büntetőt ítél­tem a hazaiak javára, ami­ben a tyukodiak enyhén szólva nem értettek velem egyet. A tizenegyes elrúgá- sa előtt a hazaiak ötöse le­terített egy vendégj átékost, amiért a verekedőt kiállí­tottam. A mérkőzés után a varsánygyüreiek a „jogta­lan” kiállítást reklamálták, míg a vendégek a tizen­egyes jogosságát vitatták. Máshol negyvenöt évesen korai lenne még az előbbre lépés szándékáról lemonda­ni, de ő tisztában van ve­le, hogy a kora miatt már csak megyei I. osztályú mérkőzéseket vezethet. Azt pedig, hogy nem is akár­milyen szinten, bizonyítja az is — rendszeresen hívják Hajdúba és Borsodba is rangadót vezetni. A megyei játékvezetői rangsorban ta­valyelőtt második, tavaly pedig harmadik volt. — A tavaszi fordulóban egy Kocsord—Kemecse má­sodosztályú rangadón, az első félidőben büntetőt ítél­tem a hazai csapat javára, amit be is rúgtak. Az egyik kemecsei hátvéd reklamált: — De mester, ezért bünte­tőt? A második félidőben aztán sikerült kiegyenlíte­niük. A mérkőzés után a reklamáló hátvéd odajött hozzám — mivel sikerült a tervük, megszerezték az egy pontot — beismerte, hogy igazam volt. Gombkötő András számá­ra a játékvezetés adja a ki- kapcsolódást, jelenti az egészséges testedzést. Biz­tos, ameddig bírni fogja ő nem hagyja abba a bírás­kodást, mert el sem tudná már képzelni a vasárnap délutánokat nélküle. Száraz Attila Sporthumor — A csodacsatár vasárnapi já­téka mesébe illett. — Miért? — Mert hol volt, hol nem volt. .. — No. és gyors az új szélső­jük? — Hallja. Hiszen villáimmal igazolták. Párbeszéd az állóhelyen. — Figyelted? A jegyszedö úgy nézett rám, mintha nem lett vol­na jegyem. — És te? — Én úgy néztem vissza, mint­ha lett volna. Elnök: — Az ellenfél játékosa bepanaszolta önt, hogy kétszea pofonvágta. Egyszer jobbról, egyszer balról. Miért tette ezt? Vádlott: — Féltem, hogy el* veszti az egyensúlyát. Egy közismerten durva fut­ballistának mondja egy ismerő­se: — Hallatlan veszélyes a játé­kod! — Veszélyes?! Tíz éve játszom és még semmi bajom nem tör­tént . . . ★ Az edző így korholja az egyik játékosát: — Te olyan ostoba vagy. hogy ha háromszor annyi eszed lenne, mint nekem, akkor is szamár maradnál. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Hona u. S—«. Teletonszámok: központ (42) 11-2TJ. Főszerkesztő: 11-21«. Sportrovat: 10-328. Esti ügyelet: 1S-124. Telexszám: (73) 344. Posta­cím: Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Mátészalkai flökszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: 7349«. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó VáUalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona Telelőn hirdetésügyben: (42) 10-1S0. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: dr. Kárpáti Imre. Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely blrlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelőflzetésl és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V., ÍSEfSl nádor tér !• — !900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—MM2 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 43,— Ft ne­gyedévre 1»,— Ft, félévre 258,— Ft, egy évre 510,— Ft. Kérés nélkül küldött kézira­tokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyír­egyháza, Aroku. 15. Felelős vez.:Jáger Zoltán. INDEXSZÁM: 25 090 HU ISSN 0133—205«. Példaképe Lobello... Harsan a síp I r.- —————— I I y Ksiot­magyarország TOTÓ 1. Avellino—As coli 1:1 x 2. Cesena—Pisa 1:1 x 3. Fiorentina—-Roma 1:0 1 4. Milan—Napoli 4:1 1 5. Pescara—Como 2:0 1 6. Torino—Juventus 2:2 x 7. Arezzo—Taranto 3:1 1 8. Barletta—Parma 1:1 x 9. Lazio—Bari 0:0 x 10. Lecce—Cremonese 0:0 x 11. Modena—Catanzaro 0:0 x 12. Padova—Udinese 0:3 2 13. Piäcenza—Bologna 0:0 x Pótmérkőzés: 14. Sampdoria—Internaz. 1:1 x

Next

/
Oldalképek
Tartalom