Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
17 /If 1/A fill JI/fTI/rajr/V ifJf f>f) jr7 Tfttt wwJm \ßmm w nfC W mLMjßMmiw «PliJCr JP^fiL^iSlrjMir Jr %ßm% Palincsár Jánosnétól, a megyei tanács árhatósági csoportvezetőjétől: A Az átlagember nehezen ismeri ki ma- “ gát a felemelt, a lecsökkentett, az általános forgalmi adóval terhelt árak között. Vajon az árellenőr kiismeri magát? — Nem könnyen, de azért volt idő a felkészülésre. Szerveztek tanfolyamot, ahol hozzáértő szakemberek adtak útbaigazítást, tájékoztatást, de elég régóta nyilvánosságra hozták azokat az okmányokat, árindexeket, szabályokat, amelyek lehetőséget adtak a felkészülésre. Ettől függetlenül azért úgy gondolom, hogy van még mit tanulnunk, és a gyakorlatban dől el, mit is ért az a sok információ és tájékoztatás, amit az új árrendszerről adtak. A Tulajdonképpen ki is elégítene ez a vá- w lasz, ha nem emlékeznék a miniszter- elnöknek egy,- még szeptemberben elhangzott mondatára, amelyből azt tudhattuk meg, hogy több ezer áremelést vizsgáltak meg, és egyetlen egyet sem találtak jogosnak. Akkor most elhihe- tem, hogy ez jogos? — A január elsejei árváltozások hatósági árváltoztatások voltak, ezeknek a mértékét a Minisztertanács szabta meg, s ezektől eltérni nem lehet. Azt javaslom, hogy miután a hatósági árak csak központi akaratból változhatnak, azokkal ne foglalkozzunk, inkább az áruféléknek arról a 80 százalékáról beszéljünk többet, amelyek szabadárasak, mert ezek változnak gyakrabban, és ezek ingerük többnyire a közvéleményt. A ... ingerük bizony, mert mindig fölfelé ^ változnak, lefelé sohasem. Nálunk akkor is drágább lesz a krumpli és az alma, ha kevés terem, meg akkor is, ha sok van belőle. Csak a termelő kap kevesebbet érte... — Hogy az előző kérdésre visszatérjek: a miniszterelnök által említett indokolatlan változások feltehetően a szabadáras termékeknél lehettek. Hogy a bejelentési kötelezettséghez kötött termékek áremelése megalapozott volt-e vagy sem, abból következtethettek rá, hogy az árhivatal vagy nem járult hozzá, vagy bizonyos időre felfüggesztette az áremelést. Hadd mondjam el, hogy azok az árváltoztatási kérelmek, amelyek Szabolcs-Szatmár megyéből érkeztek az árhivatalhoz, mind megfelelően előkészítettek voltak, vagyis vagy nyomban megkapták a lehetőséget az áremelésre, vagy'csak rövid időre függesztették fel a magasabb ár érvényesítésének lehetőségét. Amikor a felfüggesztési idő lejár, akkor természetesen be lehet vezetni az új árat. Engem mint vásárlót nem vigasztal, w hogy szabályosan készítették-e elő az áremelési javaslatot, hiszen attól még a termékek drágábbak lesznek. — ... drágábbak, ha az arányos árakra vonatkozó szabályokat nem sértik. Mert az árhivatal jóváhagyhat egy árat, attól még az nem biztos, hogy az azonos termékekkel, vagy szolgáltatásokkal nagyjából arányos lesz az ár. Sok vállalat például azt csinálta, hogy amikor megjelentek az 1988-as adóreformmal összefüggő árváltozások indexei, és meglátták, hogy az általuk gyártott termék ára — termelői ára — nem emelkedik, netán csökkenni fog, akkor tollat fogtak és az árhivatalhoz fordultak, hogy árat szeretnének emelni, mert így látták biztosítottnak, hogy 1988-ban sem csökken a nyereségük. A Akkor a bejelentett 15% a valóságban ^ mennyi lesz? — Hogy őszinte legyek, nem tudom. Mert vannak olyan információink, hogy például a bútorok ára sem a bejelentett 2,6%-kal emelkedik, hanem többel: a múlt évben kért áremelések felfüggesztési ideje lejárt, így a 2,6% a gyárak által emelt 6—14%-ra rakódik rá. A Már elnézést, de az árhivatal nem ^ tudja, hogy lejárnak a felfüggesztések, hogy ez az ár magas lesz, hanem csak úgy engedélyezi? — Az árhivatalban számok alapján döntenek, s tulajdonképpen nem látszik náluk, hogy indokolt-e egy-egy vállalat vagy szövetkezet áremelési kérelme. Mi az engedély ellenére is megállapíthattuk, hogy az áremelés nem volt indokolt. A Gondolom, ez a „megállapítottuk” most, w az általános áremelés következményeként érvényét veszti, hiszen megnehezíti a tisztánlátást. — Szó sincs róla. Január elsejétől termékenként vagy árufajtánként meghatározott összegű vagy százalékú volt az áremelés mértéke. Ha én most visszaszámolom az 1987-es árakat, akkor egyértelműen kiderül, hogy az jó ár volt-e, vagy már felemelt, a hasonló vagy azonos termékekétől eltérő volt az ár, s annak épp olyan következmé— A mi árainkra miért nem hat a piac? — Szabad-e a vevőt fillérekkel is ingerelni? — Elhihetjük, hogy egy negyedévig árstop lesz? — Partizánkodhatnak-e az árakkal? Kótajban, vasutas családban született 1953-ban. Nyíregyházán a közgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1971- ben, utána a megyei tanács ipari osztályán dolgozott. Elsősorban közgazdasági elemző munkát végzett, majd amikor 1976-ban befejezte tanulmányait a számviteli főiskolán, vette át az árellenőri munkakört. Ehhez megszerezte az árszakértői képesítést, s 1985 óta az árhatósági csoport vezetője. Most szakosítón politikai gazdaságtant tanul, s ő a Köz- gazdasági Társaság árszakosztályának elnöke. Férjezett, két gyereke *an. nyei lennének visszamenőleg, mintha időben megtáláltuk, tapasztaltuk volna. ^ Lesz-e erre példa? — Nem tudom. Lehet. Ha valaki olyan áremelést kért, amelyik nem volt megalapozott, akkor lesz. Hogy miért fordulhat elő ilyesmi? Valamelyik vállalat például különböző híresztelések hatására úgy kalkulált, hogy az alapanyagok ára valahány százalékkal megemelkedik. Ha ez nem következett be, vagy az áremelés mértéke a vártnál kisebb volt, ő pedig a magasabb áremelkedésre számítva nagyobb áremelést kalkulált a készterméknél, akkor elvonjuk az aránytalanul magas ár miatti különbözetet és visszaállíttatjuk az eredeti árat. Jogszabály szerint ugyanis csak jogszerű árat lehet átárazni. Tessék mondani, az alapanyagárak eme- w lése indokolt volt? — Mivel az alapanyagok nagy részét többnyire országos nagyvállalatok gyártják, Szabolcs-Szatmár ipari üzemeibe és szövetkezeteibe tőlük érkeznek, ezt mi nem vizsgáljuk. Ez az árhivatal dolga, és az igazsághoz tartozik, hogy mi nem is tudjuk eldönteni: jogos áremelés volt-e. Arra azonban felhívnám a mi vállalataink, szövetkezeteink figyelmét, hogyha ilyet tapasztalnak, kérjék csak nyugodtan az árhivatal engedélyét, mert ha az ember nem is feltételezi, hogy az árakkal partizánkodnak, azért az ördög nem alszik. A Van-e valamilyen ismerete arról, hogy w Szabolcs-Szatmár ipari üzemei milyen áremeléseket hajtottak végre? — Nálunk kevés az önállóan gyártott ipari termékek száma, ezek többsége valamilyen kooperációs kapcsolat vagy bérmunka eredménye. Ha itt árat emel valaki, az kapcsolódik a végtermék árához. Magánvéleményem szerint a bérmunka még mindig olcsóbb, mintha egy nagyüzem azt a terméket saját maga állítja elő, így tehát el lehet érni bizonyos mértékű áremelést. Ez azonban nem ártéma, hanem szerződéses kapcsolat kérdése, hiába kér ugyanis áremelést az árhivataltól egy részterméket vagy alkatrészt gyártó üzem, ha azt a nagyvállalat megtagadja, akkor az árhivatal elutasíthatja a kérelmet. A Beszéljünk akkor árellenőrzésekről. Is- ^ mereteim szerint a múlt év augusztus 15-től szigorították a bejelentési kötelezettséget, most március 31-ig újabb három hónapig nem lehetne, vagy csak nagyon indokolt esetben lehetne árat emelni. Tavaly mégis volt, pedig a kormány elnöke is azt ígérte, hogy nem lesz... — Már. az előbb beszéltem róla, hogy milyen aggodalmak miatt próbáltak meg árat emelni egyes vállalatok, meg arról is, hogy a szabadárak mozgását az árhivatal nemigen tudja kordában tartani. Ezért van árellenőrzés. És természetesen lehetnek szigorítások, ha a központi szervek úgy látják, hogy az árak gyorsabban emelkednének, mint ahogy az elhatározott szándék, akkor kitolják az áremelés megszigorításának határidejét. Tulajdonképpen azért térünk mi is át más módszerekre, hogy hatékonyabban kordában tarthatók legyenek az árak. Természetesen van most is munkatervünk, de nyomban megváltoztatjuk, ha valamilyen napi, a lakosságot foglalkoztató témával találkozunk. Nemrég például arról kaptunk bejelentéseket, hogy most sok sárgarépa termett, a tsz-ek keveset kaptak érte, a boltban mégis drágán adják. Végeztünk egy vizsgálatot, megállapítottuk, hogy igaz, hiszen a tsz-ek 1,95 és 3,50 között kaptak a sárgarépáért, a boltokban pedig 6 és 12 forint között van egy kiló belőle. És mindezek tetejében még a minőség sem megfelelő. Természetesen meglesz a következmé- nve. * A Miféle árrendszer az, amely eltűri az ilyen magatartást? — Ez nem árrendszer kérdése. Beszéltünk már róla, hogy itt akkor is drágulnak a zöldség-gyümölcsfélék, ha sok van belőle, és akkor is, ha kevés terem. Azt hiszem, ez egy rossz alapállás, mert a kereskedelem úgy véli, — és rendre bejön neki — hogy ha kevesebb árut kínál, akkor is megvan a maga haszna, csak drágábban kell adni. Ha most azt akarja tőlem megkérdezni: hogyan lehet ezen változtatni, akkor azt mondom, hogy nem tudom, mert ez ellentmond minden piaci törvénynek, ^ A napokban hallhattuk a Kossuth rádió egyik reggeli krónikájában, hogy Pesten a taxisok 15 százalékkal megemelték a viteldíjat, de mivel’még a taxiórákat nem tudták átállítani, egy táblázatból számolták ki, hogy az utas mennyit fizet. Aztán kiderült, hogy nem 15, hanem húszszázalékos volt az áremelés ... — Szabolcs megyében egyszerűbb a helyzet, mert tudomásom szerint a maszek taxisok nem emelnek árat. Ez a 15 százalékos áremelés ugyanis az általános forgalmi adó továbbhárítása lenne, ők azonban nem fizeti nek forgalmi adót, így nem is háríthatják át az utasra. Ék Az áremelés után az egyik áruház játék- és sportszeráru osztályán megkérdeztem, mennyivel csökkent a melegítők ára. Azt mondták: 20 forinttal. Kérdezem: miért van erre szükség? Megér-e 20 forintot, más termékeknél meg 20, 30 fillért, hogy munkát adjon a kereskedőknek, hogy idegesítse a vásárlót? — Egy melegítőnél valóban nem sok a húsz forint, sok melegítőnél azonban már több százezer forintról van szó. Egyébként dönthettek volna a boltokban úgy is, hogy nagyobb összeggel csökkentik az árat, mert emelni csak az engedélyezett mértékben, csökkenteni azonban nagyobb mértékben is lehet. Ugyanezt mondhatom a tíz,- húszfilléres áremelésekre is, hiszen sok darabnál sok tíz, húsz fillérről van szó. ^ Hogyan kezdenek most munkához? Egyáltalán elegen vannak-e ahhoz, hogy folyamatosan és rendszeresen ellenőrizzék az árakat? — Kevesen vagyunk, de ez nem a mi hibánk. Ami pedig mostani munkánkat illeti, az első negyedévben legfontosabb feladatunknak az árváltozás vizsgálatát jelöltük meg. Ezekben a napokban, hetekben a segítségnyújtás a legfontosabb, ahol azonban azt tapasztaljuk, hogy a tévedés szándékos volt, ott nem a segítő, hanem a hatósági eszközök kerülnek előtérbe. Szeretném hangsúlyozni: ha volt és sajnos ezután lesz is példa arra, hogy a kereskedelemben, a vendéglátásban szándékosan vagy véletlenül becsapnak valakit, az árak akkor sem a kereskedelemben dőlnek el. Köszönöm a válaszait. Balogh József Vi </^L4*üCtiea( ... legfőbb ideje, hogy a környezetvédők újra aktivizálják magukat. Az egészségügy mondja: több müliárdba kerül már az ártalmak miatt megbetegedettek légúti kezelése. Statisztika mutatja ki, hogy a forgalmas utak mentén többszörös a rák előfordulása a járművek emissziója miatt. Erdészek bizonyítják, hogy a magyar erdők mintegy egyötöde beteg. Az országút menti fák élettartama 10—15 évvel csökken. A városok legforgalmasabb csomópontjaiban a megengedettnek 10—15-szöröse a mérgezést jelentő szennyezés. Genetikusok bizonyítják: már a környezeti ártalom is okozhat koraszülést, születési rendellenességet. Zajszintünk olyan, hogy rohamosan nő a halláskárosodás. A városok utcáiról évente tonnányi olaj jut Nyíregyházán is az esőcsatornákon át a szennyvízbe, talajba. Az emberi hanyagság tucatnyi példája igazolja; veszélyes hulladékokkal vagyunk bekerítve. ki tudja hol és mikor. Egyszerűen úgy tűnik, hiába eddig minden rendelet, törvény, se az egyén, se a iköz nem figyel arra, hogy öngyilkos körülményeket teremt maga körül. Mindig a pénz az, ami leszerel. Az államtitkár is csak mondani tudja, hogy lassítani tudjuk a romlást. Ebből a mondásból az következik, hogy a romlás tovább tart. Az pedig köztudomású, hogy ahogy valami romlik, úgy kerül mind többe és többe — majd, egykor, ha lesz pénz — a rendbetétel. Vagyis, ha egyszer rendbeszedjük magunkat, azzal kezdhetjük, hogy milUárdo- kat költünk arra, amit elhanyagoltunk. Ezért mondom, hogy szerintem most kell újra belelendülni a környezetvédőknek az akciókba. De csak ők? Ügy vélem, aligha lenne teljes a siker, ha a „zöldekre” és „kékekre" bíznánk az ügyet. Sajnos, a hatóságok is mérlegelők, óvatosak. Szívesen invitálnám őket egyszer, mondjuk egy szép tavaszi napon őrjáratra. Rendőrt, tanácsi dolgozót, közegészségügyest. Leültetném őket egy-egy helyen egy órácskára, egy padra, hadd szagoljanak bele a levegőbe. Aztán sétára hívnám őket erdőbe, falu melletti illegális szemétlerakóra, botránykőnek számító depóba. Gondolom, a nyíregyházi Natúra tagjai, diák környezetvédők, szívesen besegítenének ebbe az akcióba. Hogy mit nyugtalankodom én itt. Nyíregyházán? Még mindig a legtisztább megyének tartanak bennünket, persze ok nélkül, még mindig azt mondják, itt nincsenek igazi nagy problémák. Bezzeg Miskolc, Salgótarján, Budapest! Nem hiszem, az lenne a cél, hogy megvárjuk, amíg odáig eljutunk. Különben is, ha valami kevésbé rossz, azt könnyebb megóvni, ami fontosabb, helyreállítani. Nem értek egyet azzal, hogy elég a romlás lassítása. Ez a magatartás olyan dolog, mintha azt mondanánk: nem alkoholista, csak részeges. Tetszetős érv ilyenkor azt is mondani: „de hát a lehetőségünk, de hát a gazdasági érdek”. Azt hiszem, aligha veszélyezteti valami jobban a gazdasági érdeket, mint az, ha az emberek veszélyeztetettek, betegek. Mert a beteg ember, a veszélyekkel terhes gyermek, az asztmás nem éppen a gazdaság erősítő tényezője. Se ma, se holnap. Márpedig a tét itt az: lesz-e egészséges víz, levegő, csend — egészséges ember. Ha egyszer a tudomány teljes becsületességgel feltárná nálunk is, mi minden veszélyeztet bennünket, talán sokkos állapotba kerülnénk. Mert nemcsak az veszélyeztet, amiről most szó volt. Az ételszínezéktől a tartósítóig, a felvágott héjától a betonig minden rejt magában veszélyeket. Kerülgetjük, kerülgetjük a témát, mondván, ne keltsünk pánikot. Azt ne, de ébresszük fel végre az embereket. Ügy vagyunk ezzel is, mint ahogy voltunk a gazdasági helyzettel. Nem hittük addig, hogy romlik, amíg a zsebünkön nem éreztük. Ezt se hisszük, majd csak akkor, ha végképp szenvedői leszünk. örömmel nyugtázzuk, ha valahol egy szennyvíztisztítót átadnak. Joggal, mert eredmény. Csak azt ne higy- gyük, hogy ezzel mindent megoldottunk. Nemcsak a vizet, a szemléletet is tisztítani kellene. Bürget Lajos |H HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. január 16. £
