Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

Házasélet a kollégiumban „Azt hittem, VÍCCel" gépel. Zoltán dolgozott már kőműves mellett is, s a főis­kolán működő munkaközve­títő irodán keresztül is rendszeresen talál pénzkere­sett forrást. Nevetve mond­ják, hogy elnyerte a „kiváló ablakmosó” címet, mikor egy lakásbakarító kisiip,áros­nál tevékenykedett. — A megkeresett pénzt nem költjük el — mondja Zoltán 1—, hanem betét­könyvben gyűjtjük. így job­ban megmarad, nem szór­juk el olyan könnyen, mint­ha itt tartanánk a szobában. S nem titok, hogy babaruhá­ra is fléire kell tenni a pén­zünket, hiszen nemsokára hárman leszünk . .. — Debrecenben szeretnék szülni — csillan fel Francis­ka tekintete —, ahol a férj is bent lehet a szülésnél. Zoltán :is ezt szeretné, s nekem nagy könnyebbség lesz, ha ott látom magam mellett, sokat fog segíteni. Szüléink aggódnak, hiszen fontos ese­mények vannak még előt­tünk, az államvizsga, gz el­helyezkedés, s természetesen a megélhetés. De mivel a kiesd első unoka és egyben dédunoka lesz mind a két csalódnál, már azon vitat­koznak, hogy kinél lesz a gyermek. Nagycsaládból származunk mindketten, mi is szeretnénk több gyerme­ket, de nem tudjuk még, hogy az elkövetkező évek­ben az elképzeléseinket mennyire tudjuk megvalósí­tani., ViaJószínű, hogy a főisko­lai tanulmányok befejezése után Fehérgyarmaton he­lyezkednek el, ahol szolgála­ti lakást kapnak. Ezt a meg­oldást a szülők is elfogad­ták. Mindjük, nem bánták meg, hogy fiatalon összeházasod­tak. A másfél év alatt meg­tanulták a pénzt beosztani, lemondani egyes dolgokról, egymást jobban megismer­ték, s még a tanulmányi eredményük is jobb lett. Ha újra lehetne kezdeni az egé­szet elölről, akkor sem csi­nálnák másképp. Hogy miért tűnt varázsla­tosnak a kicsiny szoba? Be­töltötte a szobát a kisgyer­mek jelenlétének utánozha­tatlan illata, amely a baba­ápolószerek, a cukros tea, a krémek, olajok illatának sa­játos keveréke. Kék mintás tapétát raktak a falra — mint utóbb kiderült — az ifjú anya és a még fiatal nagymama saját kezű mun­kája. A franciaégy mellett a pólyázóasztallal egybeépí­tett kiságy, az alvó csöppség feje felett műanyag felfúj­ható játék, arra essen az el­ső pillantása, ha felébred. Tévé, rádió, szekrénysor és már csak két fotelnek jut hely.' — Reméljük, nemsokára másként lesz — néz asszo­nyára a férj. — Saját lakás­ban szeretnénk kezdeni az életet. (Bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy nagyon szerencsések vagyunk a fe­leségemmel, mert családtag­ként laikunk itt Bea édes­anyjánál. Azért ás áldhatjuk a sorsot, hogy a nagymamá­tól kaptunk egy telket az Orosi úton. 'Amint leszerelek — erre idén augusztusban kerül sor —, jó lenne hozzá­kezdeni az építkezéshez .,. Szabarték már hárman van­nak iskola befejezésére tehető az ismerkedés, mert Szilárd most múlt húsz, Bea pedig tizenhét... — Baráti társaságban is­merkedtünk meg — olvas a gondolataiban a fiatal,asz- szony. — Utána Szilárd ki­tanulta a karosszéria-lakatos szákmát, n a gyors- és gépírást. A férjemet behív­ták hamarosan katonának. Már az esküvő előtt egyenru­hát kellett öltenie. Utána szinte egyedül vártam Sza­binát, nyolchónapos lesz a kislány, mire leszerel az ap- jta. Persze így sem maradtak le semmiről a fiatalok. AliJ pár évies szakmai gyakorla­tot szerzett a fiatalember a Tempó Szövetkezetnél, az asszony még nem létesített munkaviszonyt. Van viszont egy szép terve: amíg a kis­babával otthon lesz, megta­nulja a női szabó szakmát. Ez tetszenie a férjének is, mert késeibb is otthon lehet­ne, nevelhetné a gyereke­ikéit, s végső soron alkotó­munka a ruha megálmodása (és kivitelezése ... Megfontolt mondatok, nem a légből kapott megfogalma­Máskor fiatalok jókedvétől zeng az egész kollégium, de most minden kihalt, csendes. Néha egy-egy nyikorgó ajtó töri meg az egyhangú néma­ságot, s karikás szemű hall­gatók tűnnek fel a folyosó­kon. A magyarázat egyszerű: vizsgaidőszak van a Besse­nyei György Tanárképző Fő­iskolán. Szentirmai Zoltán negyed­éves történelem—népművelés szakos hallgató és felesége, Kukk Franciska negyedéves magyar—gyors- és gépírás szakos hallgató legfontosabb tennivalója szintén a tanu­lás, hiszen nemsokára szi­gorlatokon kell bizonyítani­uk felkészültségüket. Azért arra is jut idő, hogy múlt­jukról, jelenükről és jövő­jükről beszélgessünk. Fran­ciska Mérkről, Zoltán Haj­dúböszörményből került a főiskolára. Már elsős koruk­tól ismerték egymást, de a komolyabb kapcsolat közöt­tük a második évben alakult ki. — Mikor először vetette fel Zoltán a házasság gondo­latát, azt hittem, viccel — emlékezik vissza Franciska. — Hirtelen jött az ajánlat, nem is gondoltam akkor még esküvőre. Két-három hét után válaszoltam, s igent mondtam. — Nem féltetek fiatalon, a tanulmányotokat még be sem fejezve összeházasodni? — Hogy milyen lesz egy házasság, azt sohasem lehet előre kiszámítani — vála­szol Zoltán. — Volt már ar­ra példa, hogy a sokéves ismeretségből lett házasság felbomlott, de arra is, hogy rövid ismeretség után, fiatal korban kötött házasság egy életen keresztül tartott* — Inkább a szülők ijedtek meg. Mindenki a fejét fog­ta, mikor meghallották, hogy mire készülünk. Mérk kis település, még élnek a mé­lyen gyökeredzett szokások, például a hosszú jegyesség. Azt hitték a rokonok, isme­rősök, hogy biztosan kisba­bát várok, azért olyan sür­gős. Az azóta eltelt másfél óv már bebizonyította, hogy nem erről van szó. Azonban ami késik, nem múlik ... 1986 augusztusában háza­sodtak össze, s élve a kollé­giumi lehetőséggel, házas - pári szobában folytatták ösz- szekapcsolt életüket. A szoba nem túl nagy, épp, hogy két ember mindennapi -életének színtere lehet. A -két heve- rőt összetolták, s így olyan, mint a franciaágy. A fal mellett polcok könyvekkel zsúfoltan, s befér még egy asztal és egy hűtőszekrény. Otthon a szülőknél van még mosógép, centrifuga s még sok olyan háztartási eszköz, mely nélkülözhetetlen. Anya­gi támogatást keveset kap­hatnak szüleiktől, hiszen mind a két helyen van még 3—3 gyermek. Takarékoskod­nak, beosztják pénzüket, s gyakran különmunkát is vállalnak. Franciska az iro­dalom tanszéken szokott ad­minisztrátori munkákat vál­lalni, s szakdolgozatokat is Igen — húszon innen KI MIKOR TALÁLJA MEG AZ IGAZIT — NINCS RÁ CSALHA­TATLAN RECEPT. VAN, AKI ES­KÜSZIK AZ ÉLETTAPASZTALAT FONTOSSÁGÁRA, ISMÉT MASOK AZ EGYÜTT ÖSSZECSISZOLÓDNI ELVET VALLJÁK. KINEK VAN IGAZA? LEHETETLEN ELDÖNTE­NI. BIZONYÍTÉKUL LEGFELJEBB AZ EZÜSTLAKODALMAK VAGY A BÍRÓSÁGON IDEJEKORÁN DICSTELEN VÉGET ÉRT FRIGYEK SZOLGÁLHATNAK. KI-KI SAJÁT ÉLETÉNEK TANULSÁGAIN OKUL­HAT, MASOKÉN SOHA. EZ ALKA­LOMMAL OLYAN FIATAL HÁZAS- PAROKAT KERESTÜNK, AKIK MÉG HÚSZON INNEN MONDTÁK KI A BOLDOGÍTÓ IGENT. Katona az ifjú apa Társaságban találkoztak Varázslatos világba csöp­pentem a betondzsungel kel­lős közepén. Örökösföld tízemeletes to­ronyházai közt alig találtam rá a Szabari házaspárra. A férj, Szilárd véletlenül tar­tózkodott otthon, mivel sor­katonai szolgálatát tölti, és csak néhány órára jöhetett hiaza a családjához. A fele­ség, született Szökendy Be­atrix szinte minden percét a lakásban 'tölti kéthónapos kislányukkal, Szabinával. — Persze azért nem ilyen egyszerű a kérdés — szól közbe a fiatalasszony. — Mi igen nehéz helyzetben talál­koztunk, ibár összehasonlítva magunkat más fiatal párok­kal, sok tekintetben szeren­csések vagyunk. Igaz, sokan tartják meggondolatűlammak a nagyon fiatalon összeházaso- dőkat, mii két és fél évig jár­tunk 'együtt az esküvő előtt. Gyors fejiszámolás, akkor jószerivel még az általános zások hangzottak el az esté­be nyúló délutánon. Hány­szor vagyunk hajlamosak az általánosításra — jut eszem­be —, hogy a fiatalok meg­gondolatlanok. Ezt a két na­gyon fiatal házast hallgatva meggyőződéssé válik ben­nem, hogy a meggondolat­lanság nem az életkor függ­vénye. Meglett családapák és anyák tanulhatnának Sza- bariéktól reális tervezést, hogy a megértésről, szerétéi­ről ne is beszéljünk. Bár nem volt jelen Bea édesanyja, nagy szeretettel beszéltek ró­la. Elmondták azt is: termé­szetesen úgy építkeznek, hogy a mama is velük lak­jon ... Tóth Kornélia A nyírteleki könyvtár­ban még csend van a dél­előtti óráikban, az olvasók ■nemigen zavarják meg a nyugalmat. Az olvasástól megkopott könyvek a múltat idézik, mii mégis a jelenről és a jövőről beszélgetünk Fekete Mariannái, és férjé­vel, Jenei Gyulával, akik nem is olyan régen, decem­ber 24-én (kötöttek házassá­got. Találkozásuk és megis­merkedésük fél évvel ko­rábban történt — Esztergom­ban. Ott rendeztek ugyanis olvasótábort szolnoki és nyíregyházi diákoknak. Gyu­la a szolnokiaknak volt cso­portvezetője, Mariann pedig már érettségizett diákként vett részt a rendezvényen. Mariann szeretett volna továbbtanulni az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen, biológia—földrajz szakon, de sajnos nem nyert felvételt. Tervéről azonhan nem mon­dott le, csak legfeljebb nap­pali helyett levelező tagoza­ton próbálja elvégezni az egyetemet. Most a művelő­dési házban közművelődési előadó. Gyula Szegeden, a tanár­képző főiskolán szerzett dip­lomát magyar—történelem szakon. Szolnokon albérlet­ben lakott, s így olyan lehe­tőségeket kerestek, ahol szol­gálati lakást is tudnak nekik biztosítani. Végül Nyírtelek­re esett a választás, ahol Mariann tulajdonképpen ed­dig is lakott szüleivel. — Nem kötött semmi sem Szolnokhoz — mondja a helyváltoztatásról Gyula. — A falu nem idegen tőlem, hi­szen gyermekkoromat én is kis településen töltöttem. A közművelődési és szórakozá­si lehetőségek Nyíregyházán Jeaei Gyula éa felesége, Mariann (Császár Csaba felvéte­lei) ,is adottak, tehát ezen a te­rületen sem ér veszteség. Már megvan az „új lakás” kulcsa, mely egy régi iskolá­ban kialakított szolgálati la­kás. Eddig Mariann szülei­nél laktak, ahol nem kellett külön háztartást vezetni. Nemsokára azonban meg- 1 kezdik önálló családi életü­ket, berendezik lakásukat az alapvető háztartási gépekkel és felszerelésekkel. A beszél­getés során felmerült a szü­lői segítség lehetősége is. — Nemigen várhattunk ál­landó segítséget a szülőktől — tájékoztat Mariann. — Az én szüleim még fiiiatalök, ők sem értek el még min­dent, amit szeretnének. Van egy öcsém, aki majd egye­temen szeretne továbbtanul­ni, s őt is kell támogatniuk. Gyula szülei pedig távol él­nek, Szolnok megyében. A jövőt 'illetően vannak terveik, elképzeléseik, de mint mondják, ez /mindig az adott helyzettől függ, s hosszabb távon nem léhet gondolkodni. Mindketten sze­retnének még tanulni, s ké­sőbb gyermekekkel kibőví­teni a családot. Tudják, hogy ez utóbbi anyagilag nem lesz könnyű, de szerintük ez nem határozhatja meg a gyermekek- szánná t. Róluk kétszeresen lehet elmondani, hogy fiatal há­zasok. Egyrészt a koruk mi­att, másrészt mivel egy hó­napja sincs, hogy házassá­got kötöttek. Ök még a „nagy út” legelején állnak ... M. Magyar László KH hétvégi melléklet 1988. január 16. C " - — j **3*^ Az út legelején A Saentlrmai háawinuk huumu UmI lan a kollégiumi amim

Next

/
Oldalképek
Tartalom